Magyar Nép, 1946. december (3. évfolyam, 232-255. szám)

1946-12-01 / 232. szám

1946. december 1. Vasárnap HL évfolyam 232. szám. Megszüntetik a Földigénylő Bizottságokat A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Leiktatták Szabalcsnán egy első paraszt főispánját Kiss Roland belügyi államtitkár képviselte a belügyminisztert Szombaton délelőtt 10 órakor ünnepi köntöst öltött az öreg vármegyeháza. Pirosszőnyeges feljárón sötét ruhába öltözött megye bizottsági tagok, hatóságok, testületek képviselői siettek, hogy részt vegyenek és tanúi lehessenek a nagy történelmi napnak, amikor Szabolcs vármegye főispáni székébe beiktatják Tomasovszky Mihályt, az első paraszt főispánt. A beiktatási ünnepségen megjelent a belügyminiszter képviseletében Kiss Roland államtitkár, a szomszédos vármegyék főispánjai és a pártok, hivatalok vezetői. Dr. Tompos Endre alispán nyitja meg a közgyűlstenemnek, hogy Szabolcsvármegye főispáni székében mint egyszerű parasztembert beiktatnak és büszke vagyok arra, hogy egyszerű magyarok installálnak. Ebben a romjaiból felépített országban csak a lést, majd öttagú bizottságot jelölnek ki, amely meghívja a főispánt a beiktatási ünnepségre. Tomasovszky Mihály megjelenését hatalmas taps és éljenzés fogadja. Az alispáni üdvözlés után az új főispán leteszi a hivatali esküt, majd megtartja székfoglaló beszédét, népnek szabad kormányoznia — mondotta. A mai magyar élet és az elkövetkező jövő a szabadság és az egység korszakát kell hogy jelentse. Ennek a várva várt új magyar korszaknak koalíciós kormánya Szabolcs vármegye székébe kijelölt engem és amikor eskümet már letettem, várható, hogy programot is adjak. — Hangsúlyozta, hogy programjául Nagy Ferenc miniszterelnök Hatvanban elmondott beszédének egyes pontjait tűzte ki. A magyar parasztból jó módban élő gazdag parasztot, a magyar munkás,ból megelégedett és tulajdonszerzésre is képes megelégedett sorban élő magyar munkást és abból az értelmiségből, amely hajlandó szolgálni az igazi demokráciát egy egységes és gerinces demokratikus társadalmat teremteni. Sik alkalmam ismét arra, hogy szólásra emelkedjem Szabolcs vármegye törvényhatósági közgyűlése előtt, — kezdte üdvözlő beszédét. Sok oka van ennek a megindultságnak. Többek között talán érthetővé teszi ezt az, hogy 1918-ban a magyar népköztársaság főispáni kormánybiztosaként én elnököltem azon a törvényhatósági közgyűlésen abból a székből, amelyben most van szerencsém üdvözölni az új főispán urat. Majd így folytatta beszédét : — Amikor a magyar demokrácia megteremtésén fáradozunk, akkor háromféle törekvéssel kell számolnunk. Az egyik az, amely vissza akarja hozni a múltat, a másik, amely meg akar állni a jelennél, a harmadik pedig az, amely egészen új alapját akarja megvetni a magyar jövendőnek. Büszke vagyok arra, hogy egyszerű magyarok installálnak Első szavam, a hála és hódolat szava az Isten felé száll — kezdte székfoglaló beszédét az új főispán — és ezután emlékezem meg országunk első embereiről, Tildy Zoltán köztársasági elnökről és miniszterelnökünkről, Nagy Ferencről, aki elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg beiktatásomon Ezután felolvasta a miniszterelnök táviratát, melyben üdvözölte az új főispánt és legmélyebb sajnálatát fejezte ki abban a tekintetben, hogy nem jelenhetett meg Szabolcs vármegye első paraszt főispánjának installációján. Tomasovszky Mihály beszéde további részében legmélyebb részvétét fejezte ki azok iránt a délszlovákiai magyarok iránt, akiket ártatlanul üldöznek és döntenek romlásba. — Nyilt kihívás ez a demokrácia ellen. Meggyalázása az emberi érzésnek és emberi szabadságjogoknak és lábbal tiprása a párizsi békekonferencia határozatainak- E helyről a legteljesebb joggal emelhetem fel tiltakozó szavamat magyar testvéreim példátlan üldöztetésével szemben . Úgy érzem, a törvényhatósági bizottsággal együtt érezve üzenhetem a határon túlra, hogy ami ott történik, az ellenkezik az emberi érzéssel és szabadságjogokkal és ami ott történik, azért a világ ítélőszéke előtt még felelni kell. Én csak büszkén tekintek a népre, — mondta beszéde további során — amelyből én is származom. Csak boldog örömmel és szívem minden őszinte dobbanásával köszönthetem ezt a közgyűlést. Hálás vagyok Előre a demokráciáért, a közösségért és a boldog jövőért: — Az ország a mostani időkben a mindent elpusztító háború és mindent felemelő béke határvonalán bizonytalan lépésekkel halad a jövő felé A világ országiján irányadó kis nemzetünknek egyetlen feladata csak az lehet: demokráciánk tökéletes kiépítésére és megerősítésére fordítsuk minden erőnket. Legfontosabb a belső egység és annak nyugodt légkörében a termelő munka. Ebben a két követelményben látom az ország jövőjét — mondta az új főispán. — Vizsgáljuk meg magunkat, vessük ki magunkból a gyűlölködés legapróbb szikráját is, szüntessük meg a pártvillongásokat, tömjük be végre a lövészárkokat, döntsük le végre a drótakadályokat és ne vezessen bennünket soha más szempont, mint az Úristen által megszabott örökérvényű szó: szeresd a te felebarátodat. A magyart a magyartól nem választhatja el felekezeti, faji és pártbeli hovatartozandóság. Egy célunk van: előre a demokráciáért, a közösségért és a boldog jövőért — fejezte be beszédét a főispán. Tomasovszky Mihály székfoglaló beszédének elhangzása után a közgyűlés lelkes tapssal és éljenzéssel ünnepelte Szabolcs vármegye új parasztfőispánját. A belügyminiszter képviseletében Kiss Roland belügyi államtitkár üdvözölte az új főispánt. — Nehezemre esik palástolni megindultságomat akkor, amikor egy negyed évszázad eltelte után nyí kik azok, akik vissza akarják hozni a mintát ? — Akiket a feudális kapitalizmus uralma minden igényükben teljesen kielégített. Azok, akik elszakíthatatlanul hozzánőttek ehhez az osztályuralmi rendszerhez. Ezek vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét. Még mindig olyan gazdasági eszközök vannak a birtokában, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy politikai hatalmukat megkíséreljék újra visszaszerezni. Ezek a gazdasági erőforrások még mindig olyanok, amelyek lehetővé teszik részükre, hogy befolyásolják a mai magyar közéletet és közfelfogást. A múltat visszahozni azonban nem sikerül, mert azokat a hatalmi eszközöket, amelyeket egy agrárországban el kell vonni a feudálkapitalizmustól, a legfontosabbat, a földet már elvettük. De a szemünket nem szabad még levenni erről a csoportról. Még nem vettünk ki a kezükből minden gazdasági eszközt. A nagyipari üzemek, a bányák és a bankok még csak ezután kerülnek állami ellenőrzés alá. Még hosszú idő múlva jön el az az idő, hogy azt mondhassuk: ez a csoport meg van bénítva a demokráciának való ártásától. ÁRA 40 FILLÉR A reakció megszüntetése nem tűr halasztást . Ezer esztendeje nem vezették, hanem hajszolták ezt a boldogtalan népet katasztrófáról, katasztrófára, míg elérkeztünk az 1945-ös nemzeti összeomláshoz. Aki ezt a rendszert akarja visszahozni, az ellensége a magyar népnek. A reakcióra az ítéletet önmaga mondta ki, ezzel az ezeréves bűnhalmazattal. Csak egy szempont lehet az ítélet: megsemmisíteni, nincs más választás. A reakció megsemmisítése nem tűr halasztást és ez az oka annak, hogy míg jobbkezünkkel építünk, balkezünk el van foglalva a reakció megsemmisítésével. — A második csoport az — folytatta beszédét — amely szeret megállni a jelennél. Kik ezek ? Azok, akiknek igényeit nem elégítette ki a feudálkapitalizmus osztályuralmi rendszere, azért, mert nem tartoztak ehhez az osztályuralmi csoporthoz és nem sikerült nekik ehhez az uralkodó osztályhoz kapcsolni magukat. Nem tudtak érvényesülni az előző rendszerben. Mind ez a csoport, mind a másik fél a forradalomtól. Az első csoport, a feduálkapitalisták csoportja azért félt a forradalomtól, mert tudta, hogy összeomlását fogja hozni. A második csoport nem akarja visszafelé tolni a történelem kerekét, de meg akarja állítani azt, ami szintén lehetetlen. (Folyt. 2. oldalon.)