Nyírségi Magyar Nép, 1948. május (5. évfolyam, 101-122. szám)

1948-05-01 / 101. szám

Ára 60 fillér V. évfolyam, 101. szám. 9r­a 1948. május 261. Szombat /ViIa Magyar Nép Európa szocialistái Pá­rizs felé tekintettek 1889. napjaiban, amikor össze­ült a világ szocialistáinak kongresszusa, hogy is­mét összehozza egymás tájékoztatására, a közös harc elindítására máso­dik nemzetközi szervét, a II. Internacionálét. A kongresszus meghatároz­ta a munkásosztály hely­zetét a fejlett kapitaliz­mus korszakában, kijelöl­te a küzdelem­ útját a munkásosztály felszabadí­tására, harcot indított a nyolcórás munkaidőért, a dolgozók választójogáért, a nők egyenjogúsításáért és politikai, valamint gazdasági jogainak kiter­jesztéséért. Ugyanígy a gyarmarta ifjúság meg­védésére. Elhatározta, hogy minden év május elsejét a nemzetközi mun­kásszolidaritás ünnepévé teszi, amikor a munkás­ság ünnepelve vonul az utcákra, hogy hangot ad­jon követeléseinek. Valóban, az első május elsején, úgymint az 1890-es és a 92-es, 94-es és az utána következők, a munkásegység jegyében folynak le, félelmet kelt­ve a kizsákmányoló nagy tőkében. Azután a nagy­tőke új módszert eszelt, ki, amellett, hogy egyre nyirbálta a munkásosz­tály sajtó-, gyülekezési- és szólásszabadságát, módját ejtette ann­ak is, hogy megvásárolja azo­kat a munkásvezetőket, akikben nem volt elég szilárd az osztályöntudat és akik válveregetésért, egy szivarért, vagy jobb beosztásért, majd későb­ben egy-egy látszólagos engedményért árulták el a munkásosztályt. Kettészakadt a mun­kásosztály útja. Az egyik úton tovább meneteltek 1889. szelle­méhez híven a munkás­­osztály felszabadítását akaró, a munkásosztály felszabadításáért küzdő forradalmi tömegek és ve­zetők; a másik oldalra a tőke uszályába került opportunisták, megalku­vók, árulók, tőkés béren­cek, munkásarisztokraták kerültek. A kapitalizmus még ebben az időben fejlődő­ben volt és demokratikus álarcot viselt. A formális demokrácia megtévesztet­te a munkásosztály veze­tőinek jobboldali részét, és azt hitték, hogy a ka­pitalista demokrácia, a parlamentarizmus olyan örökérvényű törvénye a tőkés rendnek, amelyet felszámolni nem lehet, s amelyet a tőkés nem rúg­hat fel és amelyen belül egyenes út vezet a mun­kásosztály számára a többség megszerzésével a szocializmus felé. A forradalmi marxiz­mussal szemben új elmé­letek keletkeztek. Új marxista magyarázók ér­veltek a munkásosztály előtt a pódiumokon és magyarázták, hogy a marxizmus elavult, ósdi elmélet, mert a tőkés de­mokrácia barátságos úton lehetőséget ad a hatalom megszerzésére, így keletkeztek a mun­kásosztály félrevezetésé­re a kautikánizmus és a bernsteinizmus. * Az egyik úton tovább hordozza forradalmi cél­kitűzéseit a munkásosz­tály és a marxisták leg-­ java, a másik oldalon a tőkésosztály uszályába kerülve egyre nagyobb befolyásra és hatalomra téve szert, a revizionisták a megalkuvók áruló hada. Elérkezek a hatalom­hoz. Soraikban miniszterek, sőt köztársasági elnök is szerepelt és a fejét már emelgető fasizmus és a hazai tőkés reakció mel­lett egyedüli ellenfelük­nek a forradalmi mun­kásosztályt látták, és meg­történt a munkásmozga­lomban az első testvér­gyilkosság: szociáldemo­krata miniszter szociál­demokrata rendőrei lőt­ték 1919. márciusában Berlin utcáin a vörös spartak úszókat. A tőke, mint óriáskí­gyó, bűvöletben tartotta a kautskyanizmus háló­jába belegabalyodott meg­alkuvókat minden vona­lon, minden eszközzel ki­szolgálták a munkásosz­tály halálos ellenségét, a tőkét. Oroszországban Mar­­tovtól Trockijig, Leon Blum és Ilivel, Angliá­ban Bevin és Attlee, Olaszországban Saragat ,és társai, Németország­ban Schumacher és cim­borái, mint végső termé­kei a hatvanéves harcnak mely az opportunizmus és a forradalmi munkás­­osztály között fennáll. Ezek az emberek hálás szolgálatot tettek saját országuk tőkés osztályá­nak, hason csúszva szol­gálták ki őket, mint áru­lókat a munkásosztállyal szemben. Most, amikor a mun­kásosztály az egész vilá­gon hatalmas erővel és forradalmi­­tudattal fel­ismerte már szerepüket, amikor már talán a saját hazájukon belül nincs többé kiket kiszolgál­ ,­niuk, mert a háború kö­vetkeztében a tőkések el­bujdostak, vagy elpusz­tultak, most a nemzetkö­zi nagytőkének a legmo­hóbb, legfalánkabb nem­zetközi nagytőkének, az amerikai és angol impe­rialisták szolgáivá váltak Két-három évtizeden keresztül bizonyították be saját országukon belül a tőkéhez való hűségüket és a második nagy hábo­rú után, elveszítve gazdá­kat, most nemzetközi szolgálatba álltak. Azelőtt csak egy or­szág munkásosztályát árulták el, ma az egész világ dolgozóit. Akkor egy ország munkásosztá­lyának vágyakozását az emberibb élet után húz­ták keresztül, ma az egész v­ilág dolgozóinak függetlenségére és békére való vágyakozását bocsát­ják áruba a nemzetközi imperializmus számára. A munkásosztály hű maradt 1889. határozatai­hoz és a marxisták, lenin­isták vezetésével be akar­ja fejezni azt a progra­mot, amelyet ott indí­tottak meg, vagyis a mun­kásosztály felszabadítá­sát. Magyarországon nincs többé közük a munkás­mozgalomhoz a kautskyá­­nizmus híveinek és a bernsteinizmus apostolai­nak, de nem fertőzheti a munkásosztályt az újkori árulók szelleme sem. Az egységes munkásosztály­nak nemsokára egységes pártja lesz, a Magyar Dolgozók Pártja, amely vezetni fogja a magyar munkásosztályt a szocia­lizmus útján. Szabad hazában építi országát a szabad magyar nép és a májusi harcok után az 1889-es program után hatvan évre­­Ma­gyarországon a hatalom az egész dolgozó magyar nép kezébe került. Ezeket az eredménye­ket a munkás-paraszt szövetség szilárd ereje te­remtette meg és napjaink­ban­­kitágul ez a szövet­ség és magába fogadja az egész dolgozó magyar népet. Ezen a szövetsé­gen belül helyezkednek el mind a munkások, mind a parasztok és az önálló foglalkozásúak. A Magyar Kommunista Párt a legszilárdabb bá­zisává vált a nemzeti gondolatnak azáltal, hogy megszervezte a munkás-paraszt, szövetsé­get, és most összeková­csolja a nemzet erejét és megteremti a pártosko­dás helyett a nemzet szi­lárd szövetségét, mint a magyar szabadság, füg­getlenség és béke erejét. A magyar nemzet, a magyar dolgozók összes­sége szilárd és egységes frontot alkotva erősíti a világ dolgozóinak nagy békefrontját a békéért, a rendért, a függetlenségé­gért, szabadságért és a jólétért. A magyar nép szoros egysége a válasz a világ imperialistáinak és azok lakájainak, a revizionis­táknak arra a törekvé­sükre, amellyel éket akar­nak verni a dolgozó osz­tályok közé és amellyel a békét igyekeznek meg­bontani a nemzetek kö­zött. Azon a szilárd béke­fronton, amely a világ dolgozóiból áll és amely­hez a magyar népi demo­krácia ereje is, az egész nemzet egységével tarto­zik, semilyen erőszak és árulás nem vehet erőt. Ezt jelenti nekünk 1948. május elseje. A magyar népi demo­krácia felszámolta a kar­­tell-kapitalizmust, amely kiuzsorázta, kizsákmá­nyolta a munkásosztályt és amely koldusbotra jut­tatta a parasztságot, el­árverezve földjét és házát A dolgozó magyar nép tehát elveszítette láncait, amikor megteremtette a népi demokráciát és he­lyébe nyert egy egész vi­lágot, amely felé halad, a szocializmus világát. A koldus múlt után a gaz­dasági és politikai fele­melkedés napsütéses kilá­tásai állnak a dolgos ma­gyar nép előtt és ezen­­meg kell, hogy törjön a nemzetközi imperializ­musnak minden törekvé­se és ezen meg kell, hogy hiúsuljon a jobboldal re­vizionista, kautskyános szociáldemokrata minden törekvése.. A­­m­agyar nép jövőjét többé már semmi sem veszélyezteti, mai rendje végleges és szilárd mint az a föld, amelyen 1000 év óta itt élünk. MIRE TANÍT MÁJUS ELSEJE Irta: PÁLFY ERNŐ

Next