Nyírségi Magyar Nép, 1948. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

Áfa 60 fillér 0 fi Hi fi ffl V. évfolyam, 175. szám. 9gP Umm 1948. augusztus 1. Vasársp ^^m­AGYAR KÉP Az első tervév eredményei írta: BÉRES ANDOR A tőkés gazdasági rendben hónapokig, sőt évekig tartott, amíg egy-egy időszak gazda­sági fejlődésének eredmé­nyeit számszerűen megismer­hettük. De a demokrácia terv­­gazdálkodásában módunkban áll már a tizenkettedik hónap lezárásakor is megállapítani, elértük-e a tervben kitűzött célokat és ha igen, milyen mértékben? Az eredmények időben való megismerése és értékelése nemcsak azért fon­tos, mert így lemérhetjük eddigi munkánk helyességét, hanem azért is, mert a most következő időszak munkájára vonatkozólag hasznos tanulsá­gokat vonhatunk le az eddigi tények, adatok és eredmények alapján. Hároméves tervünk célul tűzte ki a munkásság, a dol­gozói parasztság és az értelmi­ség életszínvonalának emelé­sét a termelés gyors növelése­­révén. A termelés növelését vi­szont Magyarországon eddig soha nem ismert nagymértékű beruházásokkal igyekezett elő­mozdítani. Ha tehát a három­éves terv első évének eredmé­nyeit akarjuk lemérni, a vizs­gálatot három szempontból kell elvégeznünk: a be­ruhá­sok, a termelés és az élet­­színvonal emelkedésének szem­pontjából. Ami a beruházásokat illeti: az első tervévben 1.800 millió forint értékű beruházási mun­kálatot irányzott elő a három­éves terv a mezőgazdaságban, bányászatban, iparban, közle­kedésben, a szociális és­­kultu­rális jellegű építkezésekben. Ma a rendelkezésre álló adatok szerint megállapíthatjuk, hogy ezt az előirányzatot az elmúlt tizenkét hónap folyamán je­lentősen túlhaladtuk. 1.800 millióval szemben több, mint 2.200 millió forint értékű be­ruházást hajtottunk végre és így a nemzetgazdaság minden ágazatában túlteljesítettük a beruházási tervet. A mezőgaz­daságban a beruházások vég­összege 579 millió forint elő­irányzattal szemben közel 700 millió forint. Ez annyit jelent, hogy nagyobb mértékben fej­lesztettük állatállományunkat, gyorsabb ütemben építettük ki öntözőrendszereinket elsősor­ban a Tisza vidékén, mint ahogy ezt a terv előírta. így vált lehetségessé, hogy mező­gazdasági szakoktatásunkat kifejlesszük, s így ma 56-tal több intézményben juttathas­sunk szaktudást parasztsá­gunknak. Így volt lehetséges, hogy megkezdjük az állami mezőgazdasági gépüzem és traktor állomásaink létesítés­ét, amelyek a dolgozó parasztság egyre szélesebb­­rétegeit van­nak hivatva traktorokkal­­és mezőgazdasági gépekkel el­látni és őket így a zsírospa­rasztok uzsorájától megszaba­dítani. A hároméves terv me­zőgazdasági beruházásai je­lentős mértékben hozzájárul­tak ahhoz, hogy az idei ter­més lényegesen jobb a tava­lyinál és csak kenyérgaboná­ban 5 millió­­­val többet ter­meltünk, mint tavaly, a ka­pásnövényeknél pedig rekord­­termésre számíthatunk. Ahhoz azonban, hogy a dol­gozó parasztság termelőké­pességét és ezen kereszt­ül életszínvonalát emeljük, nél­külözhetetlen volt a városi dolgozók, elsősorban az ipari munkások áldozatkész munká­ja, ami fokozott termelésben, munkaversenyben és a mun­­kásfeltalálók mozgalmában nyilvánult meg. A bányászat és ipar fejlő­dését eredetileg 554 milló­ forint értékű beruházás révén kívánta fejleszteni a három­éves terv. A valóságban vég­rehajtott beruházások értéke azonban meghaladja a 784 millió forintot. Nagyösszegű befektetésekkel­ biztosítottuk elsősorban a bányászat fejlesz­tését, ami szilárd alapja nem csak az ipar többi ágai fel­­emelkedésének, hanem a me­zőgazdaság­i gépesítésének, korszerű szer­számokkal és­­felszerelései való ellátásának is A magyar ipar az első terv­évben, az eddigi számítások szerint mindegy 10 százalék­kal haladta túl a tervelőirány­zatot. Az év 12 hónapjára előirányzott 12 milliárd fo­rint értékű iparcikkeket üze­meink már az év első 11 hó­napjában legyártották. Ez annyit jelent, hogy 50 száza­lékkal termelünk többet, mint tavaly és 2,3 százalék híján már elérjük a békebeli ipari­ termelés mennyiségét. Közlekedésünk újjáépítése rohamtempóban folyt a há­roméves terv első felében. A beruházások az eredeti 427 mil­lió forinttal szemben több, mint 470 millió forintot tesz­nek ki és ezzel elértük azt, hogy közlekedésünk teljesítő­képessége megközelíti, sőt egyes pontokban túlhaladja a békebelit. A legnagyobb mértékben azonban a szociális és kultu­rális építkezések és egyéb beruházások tervét haladtuk túl. Az előirányzott 235 mil­lió forint értékű beruházás helyett 420 millió forint érté­kes munkát hajtottunk végre, kórházak, csecsemőotthonok, iskolák, szanatóriumok, laká­sok, stb. építésével, újjáépí­tésével és felszerelésével. Ezek a beruházások közvetlenül hozzájárulnak a nép életszín­vonalának emeléséhez. De az életszínvonal emelkedett a bérek és fizetések, valamint a parasztság pénzjövedelmé­nek növekvése révén is. Igaz, hogy az árak is emelkedtek különösen az év első hónap­jaiban, de a dolgozók jövedel­mének emelkedése jóval meg­haladta az életfenntartási költségek növekvését. Ebben különbözik a mi országunk a tőkés országok egész sorától, ahol az árak gyorsabb ütem­ben növekszenek, mint a dol­gozók jövedelmei. Az életszín­vonal javulását a dolgozó la­kosság azon mérheti le, hogy jövedelméből ma jóval több' élelmiszert és iparcikket tud' vásárolni, mint egy esztendő­vel ezelőtt. Mindezek az eredmények­ nem hulltak ölünkbe harc és fáradság nélkül. Hogy idáig eljussunk nem egy csa­pást kellett mérnünk a demo­krácia és hároméves terv el­lenségeire, az áruló Na­gy Ferenc híveire, a reakció jobb­oldali szociáldemokrata hívei­re. Hogy a hároméves tervet eredményesen­­végre lehessen hajtani, a népi demokrácia államának saját kezébe kel­lett vennie a gyáriparnak és a hitelszervezetnek azokat a kulcspozícióit, amelyek egy évvel ezelőtt még a magántő­ke érdekeit szolgálták. Ma már az összes fontos bankok állami vezetés alatt állanak: gyáripari munkásságunk 80 százaléka, a gyáripar erőgé­peinek 90 százaléka a társa­­dalmastiszt szektorhoz tarto­zik. E történelmi jelentőségű változások mellett a munkás­ság, a technikai és egyéb ér­telmiségi dolgozók és­ velük együtt a dolgozó magyar pa­rasztság akaraterejének, mun­kabírásának és fegyelmezett­ségének, ami legjobban a ter­melési és munkaversenyben nyert kifejezést — köszönhet­jük, hogy a sok szempontból kedvezőtlen körülmények kö­zött, a kezdet tömérdek ne­hézsége ellenére, ezeket a hatalmas eredményeket el tudtuk érni. Jogos önérzettel tekinthe­tünk vissza az első tervévre és bizalommal fordulhatunk elkövetkezendő nagy felada­taink: az öthónapos terv, majd a hároméves terv'­utolsó évé­nek végrehajtása, felé, hogy így két év ,és öt hónap, alatt megvalósítsuk a hároméves­­ tervet és ezután megkezdjük­­ az új ötéves nemzetgazdasági terv végrehajtását, amelynek folyamán új, az eddiginél ösz­­szehasonlíthatatlanul széle­sebb és szilárdabb gazdasági alapokra helyezzük az or­­­­szágot és eddig soha nem is-­s mert életfeltételeket biztosí­tt­tunk dolgozó népünk számá­ra. az Országos Tervhivatal főtitkára Szakasits Árpádot jelöli a köztársasági elnöki tisztségre a Magyar Dolgozók Pártja Szombaton, július 31-én, a Magyar Dolgozók Pártjának kibővített Központi Vezetősé­ge ülést tartott. A kibővített Központi Vezetőség Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója alapján foglalkozott a köztár­sasági elnök lemondását elő­idéző kérdésekkel és az elnök lemondásával előállott helyzet­tel és egyhangúlag a követ­kező határozatot hozta: 1. A kibővített Központi Vezetőség tudomásul veszi és elfogadja a köztársasági el­nök lemondását. 2. Helyesli és teljes egészé­ben jóváhagyja a Politikai Bizottságnak a köztársasági elnök lemondásával kapcsola­­­­tos intézkedését. 3. Megállapítja, hogy sike­rült meghiúsítani az­­imperia­listák újabb provokációs kí­sérletét a magyar népi demo­krácia ellen, ami népi demo­kráciánk megnövekedett ere­jét és szilárdságát bizonyítja. 4. Fokozott éberségre hívja fel a Magyar Dolgozók Párt­ját és a többi demokratikus erőket az imperialisták és a megvert, de még meg nem semmisített belső reakciós erők újabb provokációs ter­veire és aknamunkájának veszélyére.­ 5. Tekintettel arra, hogy a július 30-án megtartott párt­közi értekezlet egyhangúlag arra­ az álláspontra hevezke­­dett, hogy a köztársasági el­nök tisztségére a jelöltet az ország legnagyobb és legerő­sebb pártja, a Magyar Dolgo­zók Pártja adja, a kibővített Központi Vezetőség köztár­sasági elnökül Szakasits Ár­pád elvtársat jelöli. Gerő Ernő: Népi demokráciánk nem feled­kezik meg a fiatal nemzedékről Tegnap nyitották meg lel­kes, nagy ünnepség kereté­ben az úttörő köztársaság vasútját. Az ünnepségen részt vett Dinnyés Lajos miniszter­elnök, Rákosi Mátyás állam-­­ miniszter, Gerő Ernő közleke­désügyi­, Nyárádi Miklós pénz­ügyi-, Veres Péter honvédel­mi miniszterek, Mihályfi Ernő miniszter, az államtitkári kar számos tagja, a honvédség, rendőrség és a magyar köz­élet számos vezetője. Gerő Ernő elvtárs, közleke­désügyi miniszter beszédé­ben rámutatott arra, hogy a felszabadulás óta gyors ütem­ben halad előre az ország újjáépítése. Úgyszólván nincs olyan hét, amikor ne adnánk át a forgalomnak egy-egy be­­kötő­ utat, újjáépített hidat, vagy mezőgazdasági gépállo­mást. De ez az ünnepség va­lahogyan mégis ittas, mint a többiek. Úttörő vasutat még soha senki sem éptett. Mi épí­tettünk. Népi demokráciánk ezzel a cselekedetével megmu­tatta, hogy nehéz munkája közepette sem feledkezik meg a fiatal nemzedékről. Háláljá­tok meg úttörő pajtások ezt a gondoskodást azzal, hogy jobban és többet tanultok, fe­gyelmezettebben viselkedtek és igyekeztek jobb hazafiak­ká válni. A beszéd után egy úttörő pajtás köszönte meg a vasút építését. Minden erőnkkel azon leszünk — mondta, hogy megháláljuk azt az áldo­zatot, amelyet a demokrácia hozott értünk. Végül Gerő Ernő elvtárs megadta az en­gedélyt az úttörő vasút meg­indítására. Időjárás Mérsékelt északkeleti szél, száraz idő. A meleg tovább tart.

Next