Nyírségi Magyar Nép, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam, 1. szám, 1949. január L SZOHlbSt 10 oldal Termékeny munkában és kemény­­harciban telt el­ az 1948-as esztendő, de megálla­píthatjuk azt is,­­hogy a mun­ka és a harc, amellyel a dol­gozó magyar nép a hazáját építette, sikerrel járt és így az elmúlt esztendő a győzelem éve lett. Egy esztendővel ez­előtt még itt voltak Nagy Fe­renc társai, itt voltak a jobb­oldali szociáldemokraták és ezek kártékony munkájukkal nemcsak a koalíció egységét akadályozták meg, hanem az építés, fejlődés tempóját is megnehezítették. A két mun­káspárt két úton vezette a munkásosztályt és ez a k­ét külön út megakadályozta, hogy­ rálépjünk a szocializmus út­jára. A fekete reakció kezé­ben voltak az iskolák és az ifjúságot a demokrácia ellen tanították azzal a titkos szán­dékkal — amint utóbb kide­rült—, hogy az if­júságból ösz­­szeesküvő csoportokat szervez­­zenek a demokrácia ellen. A munkásosztály kezében a termelő eszközöknek még csak 711 százaléka volt és ennél­fogva természetesen jóval ala­csonyabb volt az életszínvonal­­e. A ruházati anyagok vona­lán még sokkal kevesebb áru, sokkal drágább áron jutott a szerencsésebbeknek, de az élelmiszerek piacán is lénye­gesen magasabbak voltak az árak. Az 1948-as év a 100 eszten­dős s­zabadságha­rc évfordulója volt és ezt nem ünnepelhettük volna meg jobban, mint az­zal az alkotó munkával, ame­lyek a mai eredményeket megteremtették. Az év során felszámoltuk a jobboldali szo­ciáldemokráciát és megtisztít­va a testvérpártot a jobboldali és burzsoá befolyástól, létre­hoztuk a munkásosztály egy­séges egyetlen pártját, a Ma­gyar Dolgozók Pártját. A magyar nép akaratának megfelelően vezettük a harcot az iskolák államosításáért és így a gyárak, a bányák,­ a bankok után a nevelés üzemei is a munkásosztály kezébe ke­rültek. Egyre hatalmasabb eredmények mutatkoztak meg. Egy kőfaragó munkás, Szakac­sits Árpád került a köztársa­­­ségi elnöki székbe, egy­ olyan munkás, aki hosszú évtizede­ket töltött el a munkásmozga­lomban. Egyre nagyobbak lettek az erők, egyre erősebb lett a len­dület és ugyanakkor egyre jobban rettegett a hazai reak­ció. Nem adták fel azonban a küzdelmet, hanem elszántan harcoltak a nép ellen, a ma­gyar dolgozók demokráciája ellen. Bebizonyosodott, hogy külügyi szolgálatban, vagy egyes hazai minisztériumok­ban és hivatalokban arra hasz­nálják fel pozíciójukat, hogy elárulják dolgozói népünket. A szabotáló rea­k­ció, az átmentett dzsentrik fészke volt a föld­­mívelésügyi minisztérium, azonban felfedtük rejtekhelyü­ket és kitakarítottuk az össze­esküvőktől a földmívelésügy minisztériumát. Új szellem költözött ezek után a minisz­tériumba, amelybe legutóbb Csala István egyszerű dolgozó parasztgazda került. A 3 éves terv második évét 5 hónap alatt végeztük el, ha­talmas munkát végezve a nap­­ról-napra jobban javuló mun­kafegyelemmel és munkaer­­s­ölccsel. Egyre több lett m érüzem, az élmunkás dol­gozó, egyre több lett az újító s ennek a lázas alkotó munkának megvannak a cso­dálatos eredményei, amelyre­­bámulattal tekint fel az egész világ. Hadat üzentünk a falusi kizsákmányolásnak is, és a szegény parasztság megsegí­tésére egyre több és több gép­állomást állítottunk fel, ame­lyeknek száma ez év végére már elérte a 110-et. A paraszt­ság érezte a munkásság se­gítő támogatását, megsokszo­rozta igyekezetét a termelés­ben és ez az igyekezet jutal­mat kapott a jó termésben, amely véglegesen megszüntet­te az élelmezési nyomort és biztosította minden dolgozó ember számára a kenyeret és a biztos ellátást egészen az új termésig. Nemcsak segíteni igyekeztünk a dolgozó pa­rasztságon, de a terheit is csicskkenteni igyekeztünk és így a mezőgazdaságfejlesztési járulék fizetését csak a nagy­gazdáknak tettük kötelezővé. Progresszívebbé tettük a be­szolgáltatást is úgy, hogy a falusi gazdának, a kis dolgozó parasztságnak ma sokkal na­­gyobb készletek maradtak vissza a maga és családja ellá­tására, mint eddig bármikor. Megszüntettük a nagybérlete­ket és azoknak a nincstelen parasztoknak, akiknek a föld­­reform során már saját föld, sem jutott, legalább a kisbér­letek rendszerével akartunk segítséget nyújtani. A segítés, az építés motorja éveken keresztül a Magyar Kommunista Párt, majd ké­sőbben — ez év tavaszán — a Magyar Dolgozók Pártja tett. Ennek a pártnak a program­ja alapján vált egyre szoro­sabbá a viszony a Független­ségi Front pártjai között és ez a­­ viszony megmutatkozott azokban az alkotásokban, amely már ennek a korszak­nak volt a következménye.­­ Különösen jelentős volt a Függetlenségi Front többi pártjaira az a példa, ahogyan a Magyar Dolgozók Pártja Hozzáfogott pártszervezeteinek megtisztításához. Ebből tanul­ták meg a többi pártok is, hogy a káros elemek eltávolí­tása a pártból nem meggyön­gíti, han­em megerősíti a pár­tot. A Magyar Dolgozóik Párt­ja felfüggesztette a pártba való belépés lehetőségét és sorra tisztítja meg az egész pártapparátust a beszivárgott osztályidegen elemektől.­­ A magyar politikai életben soha­­sem tapasztalt őszinteséggel és következetességgel végzi el ezt a feladatot. Új korszak kezdődött.­­ A magyar politikai életben az őszinteség, a becsületes együtt­működni akarás szellemedet kelt ki. Ennek eredméne volt az, hogy az országban sohasem tapasztalt mértékű munka indult meg a mezőgaz­­daságban és az elvégzett mun­ka a népi demokrácia tervsze­rű gazdálkodásának jelentő­ségét dicséri. Ez az év a mezőgazdasá­gi termelés vonalán is a for­dulat éve volt. Eze­­ az őszön alakultak meg önkéntesen az első táblájan művelő szövet­­kezeti csoportok, amelyet bizonyára tömegesen fognak követni a termelési csopor­tok százai és ezrei. Ezen a területen még kemény harcra van szükség a reakcióval szemben, mert a falvakban még ma is a kolhozzal kapcso­latban a csajkával ijesztik az egyszerű parasztembereket. Egyre több azoknak a pa­rasztoknak a száma, akik nem ijednek meg ezektől a rémhírektől, akik tudják, hogy a kolhoz nem va­lamilyen szürnyűség, hanem a mezőgazdasági termelés fej­lettebb, szocialista formája, amely a Szovjetunióban fenn­áll. Ezek azt is tudják, hogy nálunk olyan szövetkezetek alakításáról van szó, ahol a résztvevő gazdák tábláján termelnek, hogy jobban­­ ki­használják a talajművelő gé­peket, olcsóbbá tegyék a ter­melést, ezen keresztül több hasznot biztosítanak maguk­nak. Ezek azt is tudják, hogy a szövetkezetbe való belépés teljesen önkéntes és­­hogy az abba való belépésre soha­sem fognak kényszeríteni senkit. A falusi tőkések mindent elkövetnek, hogy a szegény­parasztságot és a vele szövet­séges középparasztságot visz­­szatartsák a szövetkezetektől, de ezek egyre inkább elszi­getelődnek. Számos helyen a falu lelké­sze is a demokrácia mellé állt, ezt bizonyítja az elmúlt karácsony ünnepe, amikor a vármegye falvainak 80 szá­zalékában az ünnepi beszé­dekben megemlékeztek a lel­készek a magyar nép ered­ményeiről, a demokrácia ál­dásairól. Természetesen nem mind sorolható ide, hanem vannak megátalkodott, konok ellenségei is ezek között a demokráciának. — Vannak olyan papok, akik még kará­csony éjszakáján sem tud­tak megengesztelődni a ma­gyar nép és rendszere iránt, akikben csak gyűlölet él de­­­mokráciánk eredményeivel szemben. Ezek Mindszenti hí­vei, akik kitartottak mellette mindaddig, amíg a magyar nép követelésére és akaratára a hatóságok le nem leplezték. Ez a tény is kétségtelenül az 1948-as év eredményei közé tartozik. A mindszentizmus felszámolása hatalmas léptek­kel viszi előre a népi demo­krácia ügyét. Mindszenti az arisztokratikus világnak, az idejét múlta királypártiaknak, feudálisoknak a vezére volt és kétségtelenül — ahogyan vallomásából kiderült — a nemzetközi imperializmus ügy­nöke és kiszolgálója volt. Egy közönséges kém ült a főpapi székben. Egy haza­­áruló, aki a demokrácia négy esztendeje alatt, nem a ma­gyar demokráciát, hanem a nemzetközi imperializmust szolgálta ki és a vérdíjat, amelyet ezért kapott, a zug­piacon feketén árusította el együ­gyű mohóságában. Nem­csak ezért jelent hatalmas fejlődést Mindszentinek a le­leplezése, mert véget vetet­­tünk üzelmeinek, hanem azért, mert az illegálisan rej­tőzködő reakció feje volt, ahonnan kiindultak a falva­kat nyugtalanító rémhírek, ahonnan kiindult a szabo­tázs, ahonnan kiindultak az­­összeesküvések, a merényle­tek, a gyújtogatások, ahon­nan minden rossz kiindult az elmúlt négy esztendő folya­mán. És most Mindszenty fi­zetni fog, de nem egyedül, hanem egész bandájával együtt mindazokkal, akik a mindszentizmushoz tartoztak. Indulunk az új év, 1949. felé, egy hatalmas, nagy erős, forradalmi szellemű munkáspárt, a Magyar Dolgo­zók Pártja vezetésével. Szo­ros szövetségben és együtt,­működésben a Nemzeti Füg­getlenségi Front pártjaival, óriási perspektívák, hatalmas kilátásokkal a jövőre. Hatal­mas tartalékokkal és gyönyö­rű gazdag programmal. Olyan programmal, amely iránt a lelkesedés el kell hogy, kapjon minden épkézláb testű és lelkis magyart, hogy abban részt ve­­het. Négy milliárd 300 millió forint beruházást hajtunk végre. Óriási fejlődést terem­tünk a magyar bánya és ko­hóiparban. Erdőket telepí­tünk, gyárakat építünk, meg­változtatjuk és korszerűvé tesszük a magyar mezőgazda­ságot. Napról-napra jobban a hóna alá nyúlunk, a magyar dolgozó parasztságnak. Terv­szerűen kifejlesztjük nehéz­iparunkat, hogy egyre több gépet­ és traktort juttassunk a mezőgazdaságnak. Építjük nehéziparunkat, hogy­ egyre több szerszámgép és termelő­­eszköz kerüljön ki az új ma­gyar gyárak számára. Ez a magyar jövő az 1949-es év napsugaras képe. A háborús uszítóktól nem félünk, mert­ erősek vagyunk és még erő­sebbek leszünk, hadseregün­ket fejlesztjük, jól felszereltté és korszerűvé tesszük és ki­építjük a dolgozók számára a tisztképzés további lehetősé­geit. Megnőttek a lehetőségek azáltal, hogy törvénybe ik­tattuk a nők egyenjogúságát, mert ezen keresztül a nők minden munkahelyre beülhet­nek és így egyszerre hatal­mas tartalékkal nőtt meg az alkotó, építő, dolgozó magyar­ság tábora. De tartalékaink vannak azon a területen is, hogy a dolgozókban napról­­napra élesedik a felelősség tu­data mindazzal szemben, ami van és amelyet el kell végezni. Napról-napra inkább tudattá válik, hogy mindez az övé és hogy nekik kell azt tovább építeniük és fejlesz­teniük. A diadalmas magyar nép halad a boldogulás felé. A javuló szociális viszonyok­kal, javuló életszínvonallal, a gazdagodó és gyarapodó or­­szágggal, a politikailag és kulturálisan eszmélő magyar ifjúsággal egyetemben. Hall­gassanak el ebben az évben véglegesen a demagógok, az elégedetlenkedők, az uszítók, hallgassanak el a kétkedők, a kényelmesek, a gáncsoskodók és kerüljenek előtérbe az él­munkások, a mintagadák, a kiváló munkások, a magyar élet alkotói. Az új esztendő küszöbén köszöntjük a győ­zelmes , építő, alkotó magyar népet, köszöntjük a szabolcsi dolgozókat. ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS Irta: PÁLFY ERNŐ

Next