Nyírségi Magyar Nép, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-01 / 26. szám

&" Ara 60 fillér VI. évfolyam, 26. agro 1949. február 1. Kedd A Magyar Függetlenségi Népfront programja Magyarország demokratikus erői elhatározták, hogy meg­alakítják a Magyar Független­ségi Népfrontot, amely a meg­változott viszonyoknak meg­felelően folytatja és tovább­fejleszti a német fasizmus el­leni háború alatt a­ magyar nemzeti ellenállás megszerve­zésére megalakult Magyar Front és a belőle kifejlődött Magyar Nemzeti Független­ségi Front mun­káját.­­ A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front amely a Ma­gyar Kommu­nista Párt kez­deményezésére alakult prog­­rammját meg­valósította: a hazánkat fel­szabadító Szov­jetunió segítsé­gével kivezette a nemzetet a vesztett háború katasztrófájából újra teremtette a rombadőlt magyar állami­ságot, biztosí­totta az ország­­ b­ékéjét és füg­getlenségét- vég­rehajtotta az 1848—49-ben megkezdett és egy évszázadra félbemaradt ma­gyar demokra­tikus átalakulás feladatait, fel­osztotta a dol­gozó parasztság között a­­nagy­­birtokosok föld­jét, megvalósította a magyar nép szabadságjogait, létrahoz­ta a Köztársaságot. A külföldi imperialisták ál­tal támogatott nagybirtokos és nagytőkés osztályok reakciós törekvései ellen, a fasizmus maradványainak megsemmi­sítéséért folytatott kemény harc közben a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front de­mokratikus erői gátat vetet­tek a pusztító pénzromlásnak, újjáépítették az országot. A magyar demokrácia megszi­lárdítása, vívmányainak­­biz­­tosítása és továbbfejlesztése szükségessé és elkerülhetet­lenné tette, hogy a­­ magyar dem­kratikus erők túlhaladjan­­ak a Magyar Nemzetiségi Függetlenségi Front pro­gramján. Megváltoztak a ne­mzetk­özi és belső viszo­nyok, amelyek annak idején a m­agyar Nemzeti Függetlens­égi Frontot létrehozták.­­A német fasizmus örökébe az­merikai imperializmus és csatlósai léptek. Kiéleződött a harc a népi, demokrácia és a polgári demokrácia jelszavá­val fellépő reakciós erők kö­zött, amelynek során a reak­ciós­­erők túlnyomórészt ki­szorultak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból. A feudális maradványok felszá­molásán túl napirendre került a nagytőke elleni harc, h­arc a kapitalisták kizsákmányolásá­nak korlátozásáért, a tőkés elemek fokozatos felszámolá­sáért. Büszke­­elégtétellel állapít­hatjuk meg, hogy gyengesége és­­hibái ellenére a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front teljesítette történelmi hivatá­sát, de a változott viszonyok megkövetelik a magyar demo­kratikus erők összefogását új alapokon új feladatokra.­­ Szükséges, hogy közös erővel harcoljunk a kizsákmányoló osztályok és maradványaik reakciós törekvései ellen és semmisítsük meg a nagybirto­kos és nagytőkés, valamint a velük szövetkező kulák, és klerikális reakciót, közös erői­vel védjük meg népi demo­kráciánk nagy vívmányait, né­pünk békéjét, hazánk függet­lenségét, az imperialisták gyarmatosító háborús törek­véseivel szemben, közös erő­vel építsük fel a magyar dol­gozó nép új hazáját, az elnyo­mástól és kizsákmányolástól mentes új társadalmat . A Magyar Függetlenségi Nép­front a magyar muniká­sosz­tály, a dolgozó parasztság, a népet szolgáló értelmiség, a dolgozó kisemberek harci és építő szövetsége a leghala­dóbb, a legcéltudatosabb és legkövetkezetesebb társadalmi osztály, a munkásosztály ve­zetésével. A Magyar Függet­lenségi Népfrontban egyesült demokratikus erők a követke­ző fő célokat tűzik ki maguk elé: 1. A Magyar Köztársaság következetes ki­fejlesztését a dolgozó nép ál­lamává, népköz­társasággá a szó teljes értelmé­iben. Az állami gépezet meg­tisztítását a re­akciós marad­ványoktól és a bürokratizm­­s­­tól. A dolgozó nép egyre szé­­lesebb körű be­vonását a hata­lom gyakorlá­sába a közigaz­gatásba, az ál­lami szervek el­lenőrzésébe. A nép politikai jo­gainak (általá­nos, egyenlő, tit­kos választójog, gyülekezési és egyesülési sza­badság, szólás- és sajtószabad­ság, a munká­hoz és művelő­déshez való jog) biztosítását, a gyakorlásukhoz szükséges anya­gi feltételek mi­nél tökéletesebb megvalósí­tása­ útján. Az új népköztár­sasági alkotmány megterem­tését, amely a magyar nép nagy politikai és társadalmi vívmányait a népi demokrá­cia alaptörvényévé emelik. 2. A népért végzett közös munka alapján a demokrati­kus erők egyre szorosabb egységét a pártversengés helyett. A demokratikus erők szoros egységének és közös­­ munkájának biztosítására a­­demokratikus szervezetek kö­zös megtisztítását a reakciós elemektől, együttes munkát a Függetlenségi Népfront szer­veiben, valamint az egyéb demokratikus tömegszerveze­­tekben. A munkásság és a dolgozó parasztság szövetsé­gének további elmélyítését a munkásosztálynak és pártjá­nak vezetésével. 3. A magyar nemzetgazda­ság felvirágoztatását a terv­­gazdálkodás tökéletesítése és kiterjesztése, az állami ipar, közlekedés, áruelosztás erősí­tése, a szövetkezeti gazdál­kodás fejlesztése, a három­éves tervnek két év és öt hó­nap alatt való megvalósítása, tíz ötéves terv, tízéves villa­mosítási és öntözési terv út­ján. A nehéz és gépipar ki­­fejlesztését. A magyar föld mélyében rejlő nyersanyag, kincsek és energiaforrások, feltárását. A magyar mező­­gazdaság évszázados elmara­­dottságának megszüntetését. A technika, a tudomny ered­ményeinek felhasználását a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdaság gépesítését, elsősorban mezőgazdasági gép­állomások hálózatának kiépí­tésével, ilyen módon a dolgo­zó parasztság felsz­abadítá­­sát a nehéz testi munka igája alól. Az aszálypusztítás megfékezésére az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését, az ország erdősítését, a város és falu közötti öröklött különb­ségek fokozatos felszámolá­­(Folytat­ás a 2. oldalon) Sztálin nyilatkozott a békéről, a leszerelésről és Berlinről Sztálin válaszai Kingsbury Smith, az International News Service amerikai hírügynök­ség európai vezérigazgatójá­nak január 27-én hozzáinté­­zett kérdéseire. Első kérdés: Hajlandó len­ne-e a Szovjetunió kormánya megfontolni az USA kormá­nyával közösen kiadandó nyi­latkozat kérdését, amely meg­erősítené, hogy sem az egyik, sem a másik kormánynak nincs szándékában háborúhoz folyamodni egymás ellen. Válasz: A szovjet kormány hajlandó lenne ilyen irányú nyilatkozat közzétételének kérdését megfontolni. Második kérdés: Hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormá­nya az Egyesült Államok kormányával közösen a bé­kepaktum megvalósítására irányuló intézkedéseket ten­ni, mint például a fokozatos ipay prpl­a. Válasz: Magától értetődik! A Szovjetunió kormánya együttműködhetik az Egye­sült Államok kormányával olyan intézkedések végrehaj­tásában, amelyek a béke­paktum megvalósítására irá­nyulnak és a fokozatos lesze­reléshez vezetnek. Harmadik kérdés: Ha az Egyesült Államok, az Egye­Párizs, Sztálin békenyilat­kozatának visszhangját nem­csak a sajtó, de az utca em­bere is óriási érdeklődéssel követi. Hétfőn reggel Párizs utcáin úgyszólván csak erről lehetett hallani. A sajtó — még a jobboldali is — megál­lapítja, hogy a békenyilatko­zat nehéz helyzetbe hozta az angol- amerikai diplomáciát, Trumannak most állást kell foglalnia, meg kell nyíltan mondania, hogy megtartja-e, megtagadja-e választási ígé­reteit? A Sztálin-intervjú Wa­shingtonban nagy zavart kel­tett, mert a szovjet bék­gaka­­rat hangsúlyozása ökölcsapást jelent a háborús uszítók és rémhírterjesztők arcába. Az amerikai diplomácia most vé­delemre kényszerül, éppen sült. Királyság és Franciaor­szág­ kormányai hajlandók elhalasztani a nyugatnémet különállam megalakítását a külügyminiszterek tanácsá­nak összeüléséig, amely egé­szében megvitatná a német kérdést, hajlandó lenne-e a Szovjetunió kormánya meg­szüntetni azokat a korlátozá­sokat, amelyeket a szovjet hatóságok a Berlin és Német­ország nyugati övezetei kö­zötti forgalomban léptettek életbe? Válasz: Ha az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország megtartja a harmadik kérdésben felsorolt feltételeket, a szovjet kor­mány nem látja akadályát a közlekedési korlátozások meg­szüntetésének, de csak azzal a feltétellel, ha egyidejűleg megszüntetik a három hata­lom által elrendelt közlekedé­si és kereskedelmi korlátozá­sokat is. Negyedik kérdés: Hajlandó volna-e ön, Miniszterelnök Úr, Truman elnökkel talál­kozni mindkettőjük számára megfelelő helyen, hogy meg­vitassák ilyen békepaktum megkötésének lehetőségét? Válasz: Már régebben kije­lentettem, hogy a találkozás ellen nincs kifogásom, abban a pillanatban, amikor az atlanti háborús egyezmény valósággá vált. A Sztálin­­intervjúra ugyanolyan hang­nemben kell válaszolni, ame­lyet Sztálin is használt, tehát: a béke lehetséges és szüksé­ges. M­ás­ szóval: Washington olyan helyzetbe került, hogy igenlően kell válaszolnia, mert mindenki a békét akarja. Sztálin vasárnap adott nyi­latkozatában­­*­ írja a l'Huma­­nité — újból a béke hívének ■vallotta magát. A Szovjetunió erejének és jogának tudatában a béke kártyáját játszotta ki, amikor azt ajánlotta: küszö­böljék ki még a lehetőségét is annak, hogy háborúra kerül­jön a sor. A népiek — fejezte be cikkét a la Humanité — a nyilvánosságra került tények alapján döntenek majd. Sztálin békenyilatkozatának világvisszhangja

Next