Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

1949. MÁJUS 1. VASÁRNAP M­TB-P', MAGYAR 'TP'.! így vételeinek a dolgozók eredményeinkről, a 3­z éves tervről, a békéről Saját életén keresztül tapasztalta minden dolgozó a magyar újjá­építés, a diadalmas hároméves terv eredményeit, hiszen 1945 óta szinte hónapról-hónapra job­ban és hónapról hónapra köny­­nyebb és vidámabb az élet. És ezek után ne néznének bizakodva az 5 éves terv elé, amelyik új, boldog, erős, független országot, szocialista hazát teremt? És váj­jon ne örülne annak minden be­csületes dolgozó, hogy ezt az új országot szoros összefogásban, a Népfrontban építheti, olyan kipró­bált vezetővel, mint a Magyar Dolgozók Pártja? És várjon ne tudná azt minden becsületes dol­­gozó, hogy ehhez a munkához bé­­kére van szüksége? Tudják mind­ezt a magyar dolgozók és hogy tudják, ennek bizonysága lesz a május 15-i választás. Egy bolsánygyári munkás Zajácz elvtárs így mondja el véleményét: _ A munkásosztály megmutat­ta, hogy hivatott vezetője a dol­gozó magyar népnek és a munká­sokban ezek után sem fognak csa­lódni. A Pártunk megígérte, hogy megvalósítják a 3 éves tervet és a munkások a választáson meg­ígérik azt is, hogy diadalra viszik­ az 5 éves tervet is. A NÉP KÉPVISELŐJELÖLTJEI A Magyar Függetlenségi Népfront, amely magában tömörít minden építeni, alkot­ni akaró demokratát és­­ magyar dolgozó nép egys egé­­nek jeléül közös listán indul a két hét­ múlva lezajló or­szággyűlési választásokon, nyilvánosságra hozta képvi­selőjelöltjeinek­ listáját. A dolgozó nép saját fiaira adja, szavazatát, amikor őket képviselőnek választja, mert ezt a névsort a dolgozó nép­ből kikerült államvezetők és a szabolcs-sza­tmár-beregi munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségek alkot­ják. K­özéletünk vezetőinek nevével kezdődik a sz­abolcs-szatmár-beregi lista. Első: Dobi Díván a földmű­vesből lett miniszterelnök, a második: Darvas József épí­tés- és közmunkaügyi minisz­ter, a szegényparasztság so­raiból kikerült népi ízó. Az 1945-ös választások után Szabolcs képviselője volt­­a­ következő jelölt: Nagy Imre elvtárs, volt földmű­ve­­velésügyi miniszter, akinek minisztersége alatt az ország dolgozó parasztsága 1945-ben saját földhöz jutott. Ahol csak megjelenik Nagy Imre elv­­társ, a dolgozók határtalan szeretteiével találkozik a „földosztó miniszter.“ S ír’. Köles-Sza­tmár negye­dik jelöltje Balogh István római katolikus pap. Balogh páter a legutóbbi vá­lasztáson ellenzéki program­mal indult mint a Független Magyar Demokrata Párt ve­zetője. Ma a Népfront képvi­selőjelöltje, mert — amint Rákosi elvtárs megállapítot­ta — „akik 1947. nyarán még kétkedve, vagy ellenzéki szemmel nézték működésün­ket, közben meggyőződtek álláspontjuk helytelenségéről; a magyar népi demokrácia politikai és gazdasági sikerei arr­a hintáik őket, hogy pasz­­szív vagy ellenséges maga­tartásukat feladják és politi­kai síkon is belépjenek a d­e­­mokrácia építő erői­ közé. Ipari munkás az első szabolcsi képviselőjelölt.­­ Gyenge Károly elvtárs és ipari munkások követik őt, akik jól meghaltak helyüket a termelő munkában, megér­demlik, hogy a két megye munkásait képviseljék az or­szággyűlésen. Gyenge Károly és­ Darabos Iván elvtársak megyei párttitkárok, megyei Népfront-elnökök. A dolgozó nép szeretett vezetői, akik eddig is segítettek, ha vala­hol baj volt, akikre büszkén tekint két vármegye dolgozó népe. D­olgozó parasztok, köz­tük mintagazdák követik őket: Fadgyas Jenő Tarpá­­ról, Balogh József Mátészal­káról, Garai Mihály Nyíregy­házáról, Szűcs Ferenc Nagy­varsányiból, Szilágyi Gyula Nyírbátorból. Ott vannak a listán a dolgozó nőit képvi­selői: Liget­vi Istvánné, a nyírbátori dohánybeváltó munkás­ vállalat vezetője, Czvi­kovszki Mártonná nyíregyhá­zi varrónő, Dános Bé­láné fe­hérgyarmati és Nagy Sándor­­né mátészalkai parasztisz­­szony. Tégl­ási Lajos tanító, Szabó Endre tisztviselő az értelmiséget, Séga János a honvédeket, a­ munkás- és pi­­naisztifjakat a legjobb Eposz és Szit-tagok képviselik. Szabolcs-Szatmár-Bereg vá­lasztói büszkén tekintenek a dolgozó nép képviselőjelölt­jeire. A­ Kisgazdapárt* megyei titkára, Szűcs Ferenc nagyvarsányi szegényparaszt: — El sem tudom hirtelen so­rolni, hogy mennyi mindent ka­pott a dolgozó­ parasztság a fel­szabadulás óta, földet, földjét megtarthatta,­­ gyarapodhatott, traktorállomást villanyt, a gyer­mekei iskolába járhatnak, része­sei a hatalomnak és amikor erre gondolunk, akkor csak azt mond­hatjuk: minden erőnkkel azon va­gyunk hogy Rákosi Mátyás út­mutatása segítségével, békénk vé­­delmezésével újra nekiláthassunk az építő munkának." Polcs János a Nemzeti Parasztpárt nevében beszél: _ Mi, parasztpártiak beláttuk azt, hogy a nagy tervet, amelyet Rákosi Mátyás az egész dolgozó nép vejére elébü­nk tűzött, csak a Függetlenségi Népfront egységé­ben tudjuk megvalósítani. A pa­rasztpárt meggyőződése az, hogy a nemzet részére helyesebb pro­gram, mint a Népfront programja, nincs. Dobránszk­i eltárs kiskereskedő, a Zrínyi Ilona­ utcán van textilüzlete, ő az áru­bőséggel dicsekszik. — Ha bemegyek az állami el­osztóba, nem tudok olyan anya­got mondani, amit nem kapnék meg. Bizony 46-ban még üres pultoknál sajnálkoztunk a vevő előtt. Rákosi elvtárs azt mondotta, hogy miden dolgozó ember szá­mára felemelkedést jelent az öt­éves terv és ez vonatkozik a kis­kereskedőkre is. Lakatos és műszerész Kovács László, kis műhelye van, éppen kerékpárt javít. — Mérnök szerettem volna len­ni, de akkoriban csak álmodni le­­hetett ilyesmiről a dolgozó kis­embernek. De a fiam már az lesz — mondja, — hogy mit jelentett számomra a 3 éves terv? Keve­sebb a gondom, dolgozhatom,, becsületesen megélhetek. És a most­­meginduló munka hatalmas munkalehetőséget biztosít minden kisiparos számára. Egy Kossuth díjas tanyai tanító Nemeskéri István lelkesen mond­ja el mindazt, amit a népi demo­krácia számára és minden ér­telmiségi számára is hozott. — A „mezítlábas apostolból’ megbecsült és értékelt ember vált! A békés, szocialista építő munka, a munkásosztály vezetése hozta ezt és mivel ezt tudjuk, minden becsületes dolgozó ér­telmiségi ott áll szilárdan a Nép­front mellett 3 oldal A tömegek között írtat Gyenge Károly Egy hete adta ki az MDP Köz­ponti Vezetősége a jelszót a nép­nevelő munka fokozására: ,,Ki a tömegek közé!” Az azóta eltelt egy hét alatt városi és falusi nép­nevelők ezrei mentek Szabolcsban a tömegek közé, hogy a meggyő­zés eszközével agitáljanak válasz­tási programunk mellett: ismertes­sék, tudatosítsák elért eredmé­nyeinket, feltárják az ötéves terv­nek népünk felemelkedését je­lentő lehetőségeit, hirdessék kö­vetkezetes békepolitikánkat. Derűsen és szívesen fogadták népnevelőinket a szabolcsi falvak­­ban. Népnevelőink elmondják, hogy a községekben szinte min­denütt bizakodó, derűs hangu­latra találtak. A dolgozó parasz­tok, s parasztasszonyok nagy ér­deklődést mutatnak a választások iránt, ismerik, s minden részleté-­­ben helyeslik Rákosi elvtárs an­gyalföldi beszédét. Az elért ered­ményeket pedig nemcsak elisme­­rik, hanem lelkesen támasztják alá saját községükből és életükbe­ vett példákkal. Megmutatják népnevelőinknek a felszabadulás óta vásárolt szer­számokat, megmutatják a lovat is, amely a felszabadulás óta került: azelőtt igen sokan, talicskával jár­tak a piacra, ma már szekér vi­szi az árut. Igen sokan elmondják a népnevelőknek, hogy kis házuk a demokráciában épült, a villanyt is a nép állama vitte el sok faluba És nemcsak tudják, hanem hang­súlyozzák is, hogy mindezt a fej­lődést a nép államának segítségé­vel érhették el, amely a talaj ja­vításával, nemesített vetőmaggal és nem utolsó sorban a traktorál­lomások útján nyújtott segítséget a dolgozó parasztságnak. Városi munkások közül men­nek népnevelők a falvakba. Sokan vannak köztük olyanok, akik a földreformnál is segítségére siet­tek már a dolgozó parasztságnak és most megtudják a dolgozó pa­rasztoktól, hogy boldogultak a kapott földön. Boldogultak, mert azóta is mindig segítette őket a munkásosztály. 1946. február­– márciusában, tehát egy évvel a földosztás után 9.000 per volt az újgazdák nyakában, amit a volt földesurak indítottak ellenük. A munkásosztály segített: többszáz­­főnyi parasztküldöttség ment Rá­kosi Mátyáshoz, akinek javasla­tára aztán megszüntették a peres eljárásokat. Eredményeink a reakcióval foly­tatott harc közben születtek. Az Erőss- és Andrássy-féle szabolcsi reakciót a munkás-paraszt szövet­­ség verte ki a megyéből és ma már nemcsak gazdaságilag, hanem az élet minden területén nagy si­kereink vannak. Ma már az Erőss­­féle reakciósok eltűntek a köz­életből és helyükön egyre­ na­­gyobb mértékben a népből jött vezetők dolgoznak a népért. Köz­­igazgatásunkban egyre több a munkás- és parasztszármazású ve­zető és egyre több a dolgozó pa­­raszasszony is, akik megyénkben — úgy, mint máshol is — dere­kasan helyt állnak A falu optimizmusa nemcsak az elért eredményekből fakad, ha­nem elsősorban azért, mert né­pünk lelkes örömmel fogadta an­nak a boldog jövőnek képét, amelyet az ötéves terv mutat mindannyiunk számára. örülnek dolgozóink, hogy ezt a hatalmas építő munkát, mely eddig nem lá­tott fejlődést hoz, a pártok nem egymással harcolva, hanem közös ügyünkért, együttes erővel akar­ják elvégezni. A demokratikus dolgozó nép hatalmas tábora, az alkotni akarók tábora a Népfront. Ezért áll dolgozó népünk szívesen a Népfront Kossuth-címeres zász­laja alá, a Magyar Dolgozók Párt­ja és bölcs vezére, Rákosi Mátyás mögé. Helyeslik a dolgozók pro­gramunkat és hisznek megvaló­sulásában Hisznek benne, mert amit eddig ígértünk, azt meg is valósítottuk, és mostani békét, al­kotó, népünk felemet v­édését jelen­tő programunk is meg fog való­sulni. TISZALÖK JÖVŐJE Amikor Tenigli László elv­társ a dada, alsó járás dolgo­zói előtt a tiszalöki nagygyű­lésen bejelentette ötéves ter­vünk egyik nagyszerű alkotá­sának, a tiszalöki duzzasztó­nak és erőműnek tervét, a já­rás mintegy 6.000 jelenlevő dolgozó parasztja egetverő él­jenzésbe tört ki. Ezer és ezer süveg röppent a kéklő tavasz, ég felé. E erőmü... duzzasztó... A dac­ai alsó járás dolgozói a be­jelentés nyomán még nem tud­ták felmérni az erőmű­ jelen­tőségét, a duzzasztó pompát, méreteit, csak érezték, sejtet­ték, hogy Tiszalökön valami nagyot, valami szépet alkot a nép állama, olyat, ami Tisza- Vököt és ezzel az egész járást egy csapásra ismertté és nagg­­gyá teszi. Az erőmű tervei már elké­szültek. Mérnökök húzzák pa­pírra vonalait, íveit, méreteit. A Tisza még békésen, lomhár hömpölyög Tiszalöknél, szőké­nek becézi magát, mint egy kényes szép aszony, még ő sem tudja mi vár rá. Még nem tudja, hogy 1953-ra mire befe­jezik az erőmű építését, meg évi 70 millió kilowatt árama fog adni gépeinknek, vzrt.t­­jednknak, a villamosított fal­vak dolgozóinak. Nem tudja hogy hamarosan kubikosok százai lepik el tiszalöki part­ját, betonkeverő gépek, mun­kások egész sora dolgozik májé, az ötéves terv keretében, hog­­igába fogja „szelíd“ vizét amelyről a múltban csak szép szavakat mondtak ahelyett, hogy munkára fogták volna a dolgozó nép javára. A tiszalöki duzzasztómű le­hetővé teszi majd az energia termelés mellett az öntözést, a hajózás érdekében külön hajó­zsilipet építenek ide. Az erő­műben négy darab, egyenként 3.500 kilowattos vízturbina és a hozzátartozó generátor szol­gáltatnak összesen 14.009 kilo­watt teljesítményű áramot. A duzzasztó és az erő­mű terveit már készítik. Kö­­n­­desen az építését is megkezdik az ötéves, terv keretében. A Tisza, a kényes szőke fo­lyó még békésen, csendesen hömpölyög. Hömpölyögj csak Tisza, a terv már készül, a dadai alsó járás dolgozó parasztjai, pedig már a kalapjukat is feldobál­­ják örömükben Befogunk, vasbetonzsilipek közé szorí­tunk, turbinákat hajtasz és, generátorokat forgatsz, gépeket dolgoztatsz, hajókat emelsz nem sokára. Vized a mi „fe­hér olajunk‘‘ Le i­, roppant erőd, amelyet eddig csak di­­c­sértek és amelytől eddig csak féltek, a mi erőnk lesz. Gé­peinken, szerszámainkon ke­resztül életünk, munkánk ereje leszel, népünk jólétének egyik támasza. Dolgozni fogsz te is, te kényes, néha vad szőke­ség. Eddig urak verselgettek rólad, most mi írunk költe­ményt. De ez hősköltemény lesz. A nép, a munka hősköl­teménye. Hogy új szatmári sportpálya­ épü­l Népi demokratikus kormányza­tunk nemcsak gazdasági és kultu­­rá­lis téren, de a sport területén is közelebb akarja hozni egymáshoz a várost és a falut. Éppen ezért tá­mogatja a dolgozó parasztifjúság egyre szélesebb körű sportmozgal­mát. Most rövidesen négy közsé­ge Szatmárnak, névszerint Bara­bás, Fülpös, Szamosszeg, Turisz­­várdi egyenként 3.000, Komlód­­tótfalu pedig 5.000 forintot kap­nak sportpálya építésére. Reakció: Háború, nyomor, szolgaság! Népfront: Béke, fólét, szabadság! Válassz!

Next