Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

A. oldal. a Szaktanács felhívása a dolgozókhoz a könyvnapok alkalmából A Szaktanács a következő felírással fordult a dolgozókhoz a könyvnapok alkalmából: Szervezett dolgozók, elvtársak! Júniusban rendezzük a magyar könyv ünnepét, a Könyvnapot. Bátran mondhatjuk, hogy a tudomány, irodalon, a nemzeti kultúra ez ünnepe, első ízben maradéktalanul ünnepünk valamennyiünknek, hatalmon lévő munkásosztálynak. Az üzemek és munkahelyek százaiban építik már a sátrakat, ahol árusítani fogják a magyar népi demokrácia termésének legjavát, a könyvnapi könyveket. A múltban a belváros „előkelő” utcáiban, vagy terein kiváltságosok számára rendezték a könyvnapokat és egymást ünnepelték a hatalom bitorlói és az őket kiszolgáló írók s mint minden ilyen ünnepség a múltban, úgy ez is elsősorban üzlet volt, a magánkézen lévő könyvkiadók hatalmas harácsolására megfelelő alkalom. Kinek jutott volna eszébe, hogy Angyelöld, Csepel, Kőbánya,Óbuda vagy a peremvárosok proletáriátusának is könyvre kultúrára van szüksége? Kinek jutott volna eszébe Csepelen, vagy a Ganz gyárban, hivatalokban vagy a falvakban könyvsátort úfilítani? Senki nem gondolt rá, mert a múlt sötét bűnei között szerepelt az is, hogy kultúrától, tudománytól és művészettől távol kell tartani a dolgozó embert, nehogy öntudatra ébredjen, nehogy gondolkozzék, s nehogy ezen keresztül felismerje önmaga sanyarú helyzetét. Pártunk vezetésével a népi demokráciában megváltozott a könyvnap értelme. A választások után rendezett könyvnap már a hatalmon lévő munkásosztály ünnepe. A Párt és a szakszervezet mellett, a legnagyobb kiadók már a nép államának a tulajdonában vannak s kiadványaik nem egyes tőkések magánérdekei, hanem a dolgozónép kulturális felemelésének célját szolgálják, íróink, dolgozóink kivették a maguk részét a könyvnap méltó előkészítéséből és most valamennyiünk feladata, hogy a magyar könyv ünnepét a múlt nemes hagyományainak s a jelen építő irodalmának a nagyszerű találkozásából valamennyiünk közös ünnepévé tegyük. A tudomány és a kultúra szerves része hatalmas fegyver a szocializmus építésében. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felszólít minden szervezett dolgozót, minden öntudatos munkást, hogy teljes erejével támogassa a magyar könyv ünnepét, hogy az méltó legyen a szocializmust építő magyar munkásosztályhoz. Szakszervezetek OrszágosTanácsa Ex is kiadás • •• Tizenkétmillió dollárt költ az USA évenként arra, hogy az állami alkalmazottak magánéletét baráti körét, olvasmányait, politikai és társadalmi véleményét kikutassa és ellenőrizze. Uj gyógyhely a Káma folyó partján Uszty-Kacska tilalom a Káma folyó partján, új gyógyhelyiet építenek bányászok számára. Itt egyidejűleg 1000 ember gyógy kezeltetheti majd magát. Építenek hat szanatóriumot, egy iszapfürdőt és politklinikát. A folyópartot gránittal kövezik ki. NYÍRSÉGI magyar nép Lengyel írók Moszkvában A Moszkvában időző lengyel írók és újságírók tiszteletére a Szovjet írószövetségfogadást rendezett. A fogadáson a Szovjet írószövetség részéről Szofronov, Tyihonov, Scsipacsov, Gribacsov, Pervencev, Aniszimov és még sokan mások voltak jelen. Az est a legmelegebb baráti légkörben telt el. A lengyel írók csoportja másnap Leningrádba utazott. Képzőművészeti kiállítás falén A vladimiri területen lévő Kameskovó faluban képzőművészeti kiállítást rendeztek. Ennek keretében a falusi műkedvelő művészek 60 munkáját állították ki: festményeket, fafaragványokat és hímzéseket. A kiállítás meglepően magas ízlésről és technikai készségről tesz bizonyságot. Nagy tavaszi halászatok a Fekete-tengeren A Fekete-tenger parti vizen, a keresi öbölben és az Azovi tengeren most folyik legnagyobb lendülettel a tavaszi halászat. A krimi halászok néhány májusi nap folyamán kétszer annyi halat fogtak ki, mint az utolsó négy hónapban. Számos krimi halászkorhoz teljesítette már az egész félévi munkaprogramot. Autóklub a kolhozban A Berjozovka kerületményezésére autóklubot ben lévő milliomos Bu.. létesített. Ez az első gyomij-,kolhozba Kom ilyen klub, az odesszai szomolszervezet kezdő. kerületben. A HALHATATLAN PUSKIN 1637 elején életének 38. évétjein,, tragikus körülmények között halt meg Alexander Puskin, a nagy orosz költő, az orosz irodalom egyik legnagyobb alakja. (Puskin történelmi feladatot hajtott végre: megteremtette az orosz irodalmi nyelvet és az új, nagy orosz művészi irodalmat. Költő és prózaíró volt egyszemélybera. Dramaturgiai művei ugyancsak nagyjelentőségűek voltak. A „Jevgenyij Anyegin'’ a ,,Borisz Godunov”, valamint sok más műve az írásművészet egész skáláját csillogtatta meg. Példa nélkül álló alkotó ereje, szemléletének sokrétűsége megtestesíti azt a hatalmas alkotó erőt, mely az orosz népben lakik. Puskinban kifejezésre jut az orosz nép minden értékes tulajdonsága. „Benne fejeződik ki az orosz természet, az orosz lélek, az orosz nyelv és jellem valami olyan tisztasággal, a szépségnek olyan ragyogásában mint a tájkép jelenik meg a látcső kidomborodó hajlatán — írta a Gogoly Puskinról. Puskin forrón szerette hazáját, szerette az orosz tájat, úgy, ahogy a természet megalkotta. Ugyanúgy szerette az orosz kultúrát, azokat a helyeket, amelyek az orosz nemzeti élet halhatatlan emlékeit őrzik.Puskin realista költő volt. Alkotásaiban előttünk állnak korának, a múlt századeleji Oroszországnak tipikus alakjai, kezdve a fővárosi ficsurtól, egészen a vidéki földbirtokosig, az állami vezető tisztviselőtől a kisiparosig és a jobbágyparasztig. A jellemrajzolás nagy realista mestere volt. Költeményeinek, drámáinak, regényeinek alakjai, mind húsból és vérből való igazi figurák. A „Kapitány lánya” című művének szereplője, Pugacsov alakja a maga szigorú valóságában állítja elénk az elnyomás ellen felkelő parasztság vezérét. Pugacsov figurája az igazi orosz figurája, aki megszemélyesíti az orosz nép minden tiszta remes, jó tulajdonságát: igazságos, szabadságszerető és hősies. A nagy költő azonban nemcsak az orosz népet szerette és látta meg. Oroszország népeinek nagy családjáról beszélt és műveiben is kifejezésre juttatta ennek a családnak egységét. Az a nép, melynek Puskin örökbe hagyta műveit, nemcsak az orosz nép, hanem valamennyi nemzet, mely a költő soknemzetiségű hazáját lakja. Azok számára, akik valóban meg akarják ismerni az orosz népet, az orosz lelket, a leghűbb vezető Puskin alkotó művészete. Amilyen halhatatlan Puskin művészete az orosz irodalomban, ép úgy beírta nevét a világirodalom aranykönyvébe is. Első romantikus művében, a „Kaukázusi fogoly”ban, később pedig a „Cigányok”-ban a tőkés önzését leplezte le, bemutatta azt az embertípust, amely csak önmaga számára követeli a szabadságot és könyörtelenül eltapossa az idegen életet és idegen szerelmet. 1823 tavaszán kezdte írni Puskin a Jevgenyij Anyegint. Ez a mű a világirodalom első nagyjelentőségű és nagyterjedelmű realisztikus verses regénye. Egyetlen regény sem tartalmazza ennek a műnek a megjelenéséig a nemzeti életnek a valósághoz ilyen hű ábrázolását, a mély és sokoldalú jellemek ilyen láncolatát. Puskin kemény harcos volt. Öntudatosan küzdött a realista művészetért. Világjelentőségű irodalmi küzdelme főképen az új tragédiáért folytatott harcban csúcsosodik ki. „Mi fejlődik a tragédiáiban? Mi a célja? — írja Puskin — Az emberi és a népi sors.” Ijj !„ A nép még a jobbágyság igájában, sínylődött, de Puskin már megteremtette népe nemzeti öntudatának alapjait, kidolgozta az államiság eszméjét és a jobbágyfelszabadítás gondolatát. Az elsők között állt ki a személyi szabadság védelmében és az előítéletek alóli felszabadítás gondolata mellett. Tanítványai és követői azon az úton haladtak tovább, amelyet Puskin mutatott meg számukra, Gogoly, Osztrovszkij és Csehov igaz művészetükkel tovább fejlesztették Puskin realista elgondolásait. A nagy szocialista író, Maxim Gorkij mondotta, hogy Puskint senkivel sem lehet összehasonlítani, mert ő olyan zseni, akinek nincs és nem is lehet mása.” Erre a zsenire az orosz és a világirodalom halhatatlan alkotójára emlékszünk most, születésének 150-ik évfordulóján. mm Szerda, 1949. június 1. FÉLK11Q VAJ Még ilyet — mormogta magában csendesedő haraggal, de azért alaposan bevágta az üvegajtót, hogy belülről ijedten rezzentek össze a pirospettyes függöny ráncai. — Két hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni. Még azt sem. Vajat .. . Hangosan mondta ezt. — És akkor azzal jön nekem ez az ipse, hogy így jobb lett, meg lgy jobb lett, versenyben termelnek a gyárak, meg hidakat építettünk, utakat, iskolákat . . . Mi közöm nekem a hidakhoz . . . Meghagy a hidak... Egy hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni... Dehogy egy hete. Két hete! Ez az életszínvonalemelkedés? Még vajat sem lehet venni . . . Még Bartosék kapujában is dohogott. __ Hallja Bartosné, hogy felbosszantott az a pasas, aki az előbb nálam járt. — Nafene. Azzal kezdte, hogy eljött beszélgetni. Beszélgetni ... " Aztán elkezdett a hidakkal heccelni. Képzelje, két hete nem bírok egy fél kiló vajat kapni. Bartosné mosolygott, de ti kezét a szája elé húzta, mintha le akarna törölni valamit. —Népnevelő volt? — Valami olyan. De hagyjuk. Most azt szeretném magával megbeszélni, a lányomnak mikorra tudná megvarrni az ujj selyemruháját. Olcsón vettem selymet és tudja, kellene is, Irma nyaralni megy az iskolával két hétre és szeretném, ha új ruhába menne . . . Bratosné megint mosolygott. De most már nem takarta el mosolyát. — Mondja, Szakolyiné aszszony, csak nem a félkiló vaj fáj magának? — Hát persze, még teavajat sem lehet kapni, pedig kenyérre milyen jó tízóraira, vagy délutánonként. Már adhatna az az életszínvonal egy kis vajat, dehát ez az élet. Sose lesz már jobb egy kicsit! — Emlékszik Szakolyiné, amikor együtt álltunk sorba a pék előtt, hogy a krumpli, meg a paszuly mellé legyen egy kis barna kenyér is? — Már maga is kezdi, mi? Aztán sorolja csak fel maga is a hidakat, utakat, iskolákat. Mint egy népnevelő, vagy micsoda. Ugyan hagyja! — Látja ez az. Hidakat, vasutakatis sorolhatnék. Uj vonatokat, amik a maga férje és családja megélhetését biztosítják, Szakolyiné. Meg iskola hat, azt is amelyikbe a lánya jár, amelyik nyaralni viszi a nyáron. És a selymet, amit olcsón vett a lánya ruhájához . . . Bartosné beszélt tovább, Szakolyiné arcán meglepődés lábaott, aztán ezt is mintha lesimította volna róla valami. A maga életéről hallott Bartosné szavaiban. A férjéről, a leányáról és magáról, a mindennapjukról. Aztán Bartosné magukról beszélt. A férjéről, aki élmunkás lett, egy újításról, amivel az üzemrész, ahol a férje van, többet termel, jobbat. A fiáról, aki mérnöknek megy az ősszel, Pesten kollégiumban fog lakni és még soksok mindenről. Észre sem vették, hogy eltelt az idő, csak amikor Bartosné abbahagyta. — És még valamit. A kereskedővel beszéltem, én is akartam vajat venni. Azt mondta, hogy maga Szakolyiné azért nem kapott már két hete vajat, mert későn ment és a teai vaj akkorra mindig elfogyott. Mindenkinek telik már teavajra is. Dehát a piacon annyit vehet, amennyit akar. — Ugyan, hagyja a vajat. Beszéljen nekem még azokról is dolgokról. A gyárról, ahol a férje dolgozik. Még soha nem láttam olyat, nem is hallottam róla. — Mert szűklátókörű, csak a maga apró problémáival törődik, nem érdekli társainak az ügye, de egyszerű, jóindulatúasszony, meg lehet változtatni — persze ezt csak magában mondta Bartosné. És beszélt tovább. A tervekről, amiket a kommunisták Pártja adott most a népnek. Az a Párt, amely megmutatta eddig is az irányt és segített, hogy jobb legyen a Szakolyiék és a Bartosék élete is. A Szakolyiék és a maga életén keresztül mutatta meg, hogyan lett jobb az élet, hogyan dolgoztak ezért a kommunisták. Közben arra gondolt, hogy a Szakolyiék húzas csoportjának népnevelője tapasztalatlanabb volt, általánosságban beszélt, rosszul fogta meg a kérdéseket. Szakolyiné nevetett, amikor búcsúztak. A selyemruha megvarrásának idejét el is felejtette megbeszélni. — Úgy beszélt maga Bartosné, mint egy kommunista népnevelő. Bartosné megint mosolygott, amikor kezet fogtak. -- Igen, az vagyok. Kommunista népnevelő... A búcsúzó asszony nem szólt semmit, csak erősebben szorította meg Bartosné kezét. Június elsejétől 50 fillér a Szabad Nép Június elsejétől a Szabad Nép példányszámonkénti ára 50 fillér, egy havi előfizetés lakásra kézbesítve 11 forint. Az üzemi előfizetési rendszer szintén megváltozik: a csakis hétköznapokra szóló egyhavi előfizetés 7,60 forint. A hétvégi munkaszüneti napokra szóló blokkrendszer megszűnik.Ezeken a napokon az új 50 filléres áron vásárolhatják meg olvasóik a Szabad Népet. Kérjük a sajtómegbízott elvtársakat, hogy a lehetőségekhez mérten a heti előfizetésekről a havi előfizetésekre térjenek át. Szabadságra menő dolgozók részére ezentúl újfajta blokkot adnak ki és gondoskodnak róla, hogy az üdülőhelyekre elegendő mennyiség,űlapot küldjenek.