Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
2. oldal. — i- NYÍRSÉGI magyar nép AZ IDÉN ARATUNK ELŐSZÖR MAGUNKNAK... A csaholyi termelőkollektíva legnagyobb ünnepe ,osen a borsó és a máktermelés tetszett nekik. De minden, amit ,a kollektíva művelt. Olyan a rozs, a búza, hogy öröm nézni. 15 százalékkal fog többet adni a föld a csaholyi csoport 230 holdján. Most ünnepelnek a csaholyiak. Az első aratást. Aztán — Hiába küldi az átkait volt kastélya felé Egri Sándor — szorít kezet velem keményen, derűs arccal Herman Miklós, a nyírcsajholyi hármas mintájú termelőcsoport egyik tagja. Aztán hozzáteszi büszkén: — Itt mi győztünk, a föld igazi urai. A mi győzelmünkön meg nem fog a kulákátok. És egyik paraszton se. Itt ők győztek valóban. A föld igazi urai, akik addig ott robotoltak a 230 holdas kulákföldön, meg a többi csaholyi nagygazdánál. Az ő munkájuk gyümölcse Egrié, meg a többi kuláké volt. — Hogy mennyire így volt ez — szól közbe Balogh József elvtárs, a parasztok országgyűlési képviselője — bizonyítja az a 260 kulákföldvásárlás, ami volt egy esztendő alatt Szatmár-Beregben. — Ők zdrosodtak a mi bőrünkön de most már nem lesz így tovább. A nagybirtokokföldje már azé, akiknek igazi jussa, a cselédnyúzó, szabotáló kulákok ellen is jól viszszük a harcot. Bizonyíték ez a termelőcsoport itt, Egri Sándor 230 holdján — mondja Suba elvtárs büszkén, aztán még büszkébben mesélik el, hogy az idén ez az első aratások Herman Miklós, Suba Ferenc, Török Mihály, meg mind a huszonegy kepésarató volt még a mai nyáron is, meg summás a gépnél Egri, meg a többi csaholyi kulák földjén. Az idén ez az első aratásuk. De milyen termésbe suhint a kasza?! Felszabadulás óta nem láttak ilyen gyönyörű, dús kalászokat. Talán legszebb a csalinyi kollektíva vetése. Sokat számított az eső, a szálkas traktoristák jó munkája, a műtrágya, de tán legtöbbet a közös, jó munka, amit már maguknak végeztek. Ezt ünnepük most a csaholyi volt kulákkastély öreg gesztenyéi alatt. Vannak vagy ezren. Rezes bandával jöttek a tyukodiak, felvirágozott szekereken, zászlókkal, ünneplőiben a turistvándi, olcsvaapáti parasztok és mindenfelől. Berekből, Szatmárbról. Eljöttek a szálkai traktoristák is a csaholyi kollektíva aratóünnepére. Az olcsvaapátiak már reggel megjöttek a traktorállomásra, hogy a szálkai traktoristákkal megbeszéljék a tarlóbuktatást. Aztán együtt kijöttek Csaholyba, megnézni a kollektíva földjét. Tar Mihályt, Fekete Miklóst, meg Borbás Sándort küldték az olcsvaapátiak, hogy megnézzék a csoport munkáját. — Az őszön mi is csinálunk egy termelőcsoportot 100 holdon — mondják. Most gazdag tapasztalatokat szeretetünk itt — néznek mosolyogva a csaholyiak beszélgető csoportja felé. — Külöbelesuhint a kasza a rozsba, a búzába, dús keresztek sorakoznak a kollektíva földjére, jönnek a szálkás cséplőtbrigádok ,altraktorral, meg a köviérhasú ciplőgéppel; puha, friss, nagy darab fehér- kenyér kerül az asztalra. A Zabolodszkij család vasárnapja Írta: T. SZOKOLOVA Gavril Szergejevics szokásos reggeli sétáját végzi a kertben: megáll minden fa, minden bokor előtt, mindegyik barátja, jó ismerőse. Kemény munkában eltöltött élet eredménye ez a kert, a kis nyaraló. Gavril Zabolodszkij itt tölti a nyári hónapokat családjával együtt. Hétköznapokon kora reggel villamosvonat röpíti sok dolgozó társával együtt Moszkvába, a Dinamo gyárba, a vasárnapok minden percét a családjának, kis házának, kertjének szenteli. Sokan nyaralnak itt, Aprelovkában, a Dinamo munkásai közül, meg más gyárakból is. A házat, meg a kertet megtakarított pénzükből veték úgy, mint Zabolodszkij. Gavril Zabolodszkij hajában több már az ősz szál, mint a sötét, s elmúlt már 60 éves. Élete: valóságos történelem. 42 évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni, s így dolgozott tíz és fél esztendőn keresztül... Nélkülözés, szegénység, ez jutott osztályrészül a fárasztó munkáért. Ha akkor valaki azt mondta volna neki: „Gavril Zaborodszkij, magának szép háza, meg kertje lesz 30 év múlva” — el se hitte volna! Az Októberi Forradalom változtatta meg az ő életét is, mint sok másét. Zaborodszkij megértette, hogy a szocalista ország új, addig elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott meg számára, tanulni kezdett, elvégezte a gyár mesterképző tanfolyamát, beiratkozott az az elektrotechnikai szakiskolára, majd az egyetemre, s elérte azt, amiről álmodni sem mert volna a forradalom előtt: ma már a gyár egyik főmérnökeként dolgozik... Sokszor gondol erre Gavril Zaborodszkij, különösen az ilyen csendes nyugalmas nyár, vasárnapokon. S mikor felesége reggelihez hívja, s együtt ül a népes család a dúsan terített reggeliző asztalnál, nem állhatja meg, hogy ne beszéljen az emlékeiről a fiainak, meg két kis unokájának... Gavril Zaboldoszkij három fia már szabad hazában, szabad és boldog emberként nevelkedett. A legidősebb Jevgenij, a szovjet hadsereg hivatásos tiszte. A két másik: Anatolij és Konsztantin ugyanabban a gyárban dolgoznak, ahol az apjuk. Egyszerre dolgoznak és tanulnak: Anatolij ,az idősebb, a Dinamó gyár technikumát hallgatja, Konsztantin, a legkisebb fiú a dolgozók esti iskolájában most végzi középiskolai tanulmányait. Konsztantin ugyanis kicsit elmaradt a tanulásban: még gyermekfővel fegyvert fogott, hogy megvédje szovjet hazáját a fasisztáktól... Milyen vidám is egy ilyen vasárnapi reggeli családi körben! Szó kerül a múltról is, de a jelen mindennél fontosabb. A gyári híreket vitatják meg, a fiúk a délután futball-eseményeiről beszélgetnek. Az asztalról pillanatok alatt eltűnik a reggeli s ki-ki szórakozás után néz. Az ,,öreg” a lugasban üldögélve várja az ebédet, a fiatalok azonban szedelőzködnek, egy kis fürdés jól esik majd ebéd előtt. Sok friss, fiatal hang veri fel a folyópart csendjét. Repül az idő! Alig nézte át Gavril Zaborodszkij a moszkvai lapokat, máris terített asztal várja. Ízes, étvágygerjesző saláta, borjúsült, kompót, sütemény — csak győzze enni! A fiúk izgatottak, az órájukat nézik, el ne késsenek a meccsről. Klaudija Andrejevna, a háziaszszony alig győzi felszolgálni a fogásokat, S közben a rakott tálakat az asztalra teszi, arca boldog pírban ég, hiszen olyan nagy öröm egy ilyen vasárnap, mikor együtt ül a család... Anyagi gondja nincs, a férje 3000 ezer rubelt keres havonta, Jevgenij fia kétezret, a két kisebbik fiú ezer-ezer rubelt a házartáshoz. Nincs is más gondolata, minthogy milyen jó falatok, ki örvendezesse meg a családot. Délutánra elcsendesedik a ház. A fiúk valahol Moszkvában, egy sportpályán gólokért szurkolnak, Klaudija nagymama az unokákkal alszik egy jót a hűvös szobában, Gavril Zabolodszkij visszavonul a dolgozószobájába. Mert Gavril Zabolodszkij főmérnök, volt munkás tudományos könyvet ír... A munkájáról, az üzemi problémákról. S ilyenkor a legboldogabb. Kézirata fölé hajolva arra gondol, hogy a szocialista ország megbecsüli a dolgozóit, s arra, hogy minden munkásnak alkalma van olyan jól élni, olyan boldognak és megelégedettnek lenni, mint amilyen a Zaborodszkij család. Bika László államtitkár avatja fel a bátori kultúrházat Nyírbátor község dolgozói legnagyobb részében társadalmi munkával építették fel nagyszerű kultúrházukat. Együtt dolgoztak a Bóni, a dohánygyár munkásai a honvéd és rendőrbajtársakkal, a községháza és a járás dolgozóival. A dolgozó parasztok igát bocsátottak az épülő kultúrház rendelkezésére. A demokratikus szervezetek gyűjtést indítottak a pénzkiadások fedezésére. Mindenek felett pedig kultuszkormányzatunk segített, tető alá hozni az elhagyott épületből varázsolt ha-talmas, színpaddal felszerelt, tágas kultúrházat. A kultúrházat teljesen befejezték és vasárnap ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit. Úgy értesültünk, hogy Bóka László elvtárs, kultuszállamtitkár avatja fel a bátori kultúrházat. A kultúrházavatás napján zászlóavatás is lesz Nyírbátorban. A helyi határvadászok avatják fel a debreceni bőrgyár által ajándékozott zászlót. PÉNTEK, 1549. JÚLIUS 1 TITO EGY ESZTENDEJE Egy esztendeje már, hogy a Tájékoztató Iroda kritikát gyakorolt Jugoszlávia vezetői felett. Volt ok a bírálatra, mégpedig nagyon is súlyos ok. Tito és társai semmibe véve a gyakorlatban megvalósult szocializmus, a Szovjetunió segítségét, semmibe véve a szocializmus felé törekvő népi demokráciákat és a nemzetközi munkásmozgalmat, „önálló külön utat” hangoztattak a szocializmus megvalósítására. Ha egy évvel ezelőtt azt gondolta valaki, hogy Titóék valójában kommunisták, csak éppen más elgondolásaik vannak a szocializmus megvalósításáról, csak éppen egyegy kérdésben elhajlottak a marxista-leninista pártok irányatói — annak az elmúlt év eseményei bebizonyították ,hogy Tito és társai valójában ellenforradalmárok. Rákosi elvtárs szavai szerint ,,a szocialista építés és nemzetközi békefront ellenségeinek egyik legaktívabb rohamcsapata". Nem tétlenkedett a Tito banda 12 hónap alatt, sőt — amint kiderült — már korábban is igen heves akciói voltak a szocializmus ügyének megbuktatására nemcsak saját országában, de a környező államokban is. Mi magyarok tapasztalhattuk, hogy Bán Antal- féle Horthy-rendőröket mosott fehérre Tito, hadd bomlassza a magyar népi demokráciát, Boarov Zsivko-féle gyilkosokat, volt rendőrségi besúgókat küldött Magyarországra, meg Rob Anton-féle rendőrspicliket. Mindez egy év előtt volt. És azóta? Magyarország és a népi demokráciák kémeket, provokátorokat kaptak a szomszédos Jugoszláviából. Titóék minden tettükkel készségesen támogatják a proletárok ügyének ellenségeit, az imperialistákat. Velük építik ki kereskedelmi kapcsolatukat. Tárgyalásba bocsátkoznak a neofasiszta Görögországgal abban a reeményben, hogy a Jugoszláv uralkodó nyomor, éhség enyhére amerikai dollárokat kap Az is a „külön út” következye, hogy Jugoszláviában emelkedett a dolgozók életvonala, hogy Jugoszlávia nendott lépést tartani gazdasági lélek kifejlesztésében a népiokráciákkal. Jugoszláviában védik a dolgozó parasztsági kulákok, a spekulánsok kizságolásától, sőt előszeretet teszik fel a nép ellenségeit pártjába. És mert a dolgozóknek, Titóék ezért a szomsz népi demokráciákat teszik fessé, más népek gyűlölete nemzetiségek üldözésére tanuk. Ez a nemzetiségi politika, az elvhű kommunisták ez történő bebörtönzése, inter táborba zárása nagyon hasor nemzeti szocializmus, a faji politikájához, amely a másodilágháborúban csúfoskód, szenvedett és kudarcra van ma is. Hogy mennyire nemnek egyet az államvezetéssel goszláv dolgozók, mutatja hogy szaporodik a Titóék uralmát megelégelt szabadsácosok tábora, minden üldöz ellenére egyre többen var igazi kommunisták vezetésé. Szovjetunió és a népi demciák rádiói irányításának halásával készülnek megtisztítanioszláviát az árulóktól. A jugoszláv partizánok azért harcoltak, hogy orsz ismét csak urak országa légy újabb küzdelmeiket a népi mokráciák együttérzése tárnja. „Lépten-nyomon le fogjuk lezni Titó bandáját” — írta hónappal ezelőtt Rákosi el és lelepleztük azokat is, akik mintájára Magyarországot akarták adni az imperiálistenségnek. Csökkentették az állam és a termelőszövetkező csoportok bérletében lévő kulakederi haszonbér A Magyar Közlöny keddi számában megjelent rendelet megállapítja az állami, illetve községi vállalatok, vagy a földmívelésügyi minisztérium engedélyével működő termelőszövetkezeti csoportok által bérelt földek legmagasabb haszonbérét. A megállapítás arra az esetre vonatkozik, ha a haszonbérbeadó személy tulajdonában lévő összes ingatlan kataszteri tiszta jövedelme eléri, vagy meghaladja a 350 aranykoronát, illetve ingatlanának területe a 25 katasztrális holdat. A rendelet a mezőgazdasági termelést nem élethivatásszerűen folytatók földjére már 5 katasztrális hold területtől felfelé vonatkozik. A fizethető legmagasabb haszonbér a rendelet szerinti raszteri jövedelem minden a koronája után 9 kiló búza, rozs, illetve annak pénzbeli e értéke. Szántó, rét és legelőjében a holdankénti 15 aranynál meghaladó kataszteri jövedelmet a haszonbér kis tásánál figyelmen kívül kell ki. Ha valamely kishaszonbérlek földjével együtt belép engedélyezett termelőszöveti csoportba, az ő bérletére is nyer a fenti rendelkezés. Ezután közli a rendelet, de állam részére történő önt földfelajánlás akkor is megehető, ha a tulajdonosnak h dik személlyel le nem járt de bérleti szerződése van. Vasárnap avatták a Rakamaz-lok£ Tiszahidat 1944. őszén annyi más fontos híddal, épülettel, üzemmel, raktárral, vasútállomással együtt felrobbantották a menekülő német hordák a Rakamaz és Tokaj közti vasúti hidat is és ezzel hosszú időre kettészakították Szabolcsmegye és a hegyvidéki peremvárosok közlekedését. Csaknem öt éve jár két részletben a szerencsnyíregyházi vonat, a Szerencs felé utazóknak öt kilométer utat kell megtenni teherautón vagy más közlekedési alkalmatossággal, hogy Rakamazról Tokaj állomásáig menjenek. Nem beszélve a teherszállításról, amelyet híd híjján hosszú kerülőúton tudtak és bonyolítani. A hároméves tervet gyersen befejező magyar mun újabb diadala a rohammunka kitűzött határidő előtt elit új Rakamaz-tokaji tiszahíd, ívet vasárnap avatnak fel hglyes keretek között. A hásra leutazik Bebrits Lajo társ közlekedés- és pos miniszter is és ő adja át a forgalomnak. Nyíregyházáról és Szabógyőbről számos dolgozó mer bajba, hogy tanúja legyen híd megnyitásának.