Nyírségi Magyar Nép, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
N 'TMX Lig| VI. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM Magyar Nép Még mindig a nyírbátori járás áll a terménybegyűjtési verseny élén CSÜTÖRTÖK, 1949. SZEPTEMBER 1. A KOMMUNISTÁK ÜGYE - A NÉP ÜGYE Amikor a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége május végén meghozta határozatát a tagjelöltfelvételi zárlat feloldásáról, pártszervezeteink már megközelítőleg tudták, kiket lehet bebocsátani a Párt kapuján. A Központi Vezetőség meghatározta, kiket lehet felvenni, meghagyta, hogy alaposan meg kell nézni a tagjelöltségre jelentkezőt és csupán akkor lehet felvenni, ha mindennapi munkájával, társadalmi működésévelbebizonyította, hogy a dolgozó nép legjobbjaihoz tartozik. A kommunisták ügye azonban az egész nép ügye Magyarországon is. A kommunista vezetés olyan eredményeket hozott országunkban, amelyre egyetlen rezsim sem volt képes a múltban. Adolgozók hazájává tette Magyarországot és megteremtve a demokratikus egységet építi a minden dolgozó számára jobb és szebb életet hozó szocializmust. Ezért kíséri a dolgozó milliók együttérzése, segítése a Párt minden lépését, ezért állt mellénk a magyar munkás mellett a dolgozó paraszt és haladó értelmiség is. Amikor Rákosi Mátyás elvtárs ébersége leleplezte a Párt ■árulóit, az imperializmus befurakodott ügynökeit, a trockista Rajkot és társait, az egész magyar dolgozó nép követelte kíméletlen megbüntetésüket. Amikor a szabolcsi községi párszervezetekben tagjelöltfelvételre került sor, a falu dolgozó társadalma kisgyűléseken beszélte meg, hogy érdemesek-e a jelentkezők a tagjelöltségre. A kommunisták ügye az egész nép ügye. Nem kivétel ez alól — amint látjuk — a tagjelöltvétel sem. Pártszervezeteink másodízben tartottak az elmúlt héten tagjelöltfelvételt. Ezekena taggyűlésekein megmutatkozott — még inkább, mint júliusban—, hogy a pártszervezetek "többsége nagy gonddal" kezeli a tagjelöltfelvétel kérdését. Láttunk az éjszakai órákig tanácskozó pártvezetőségeket, taggyűléseket, amelyeken komoly, megfontolt kérdések hangzottak el a jelentkezőkhöz. Láttunk tagjelöltfelvételi lapokat, amelyre a vezetőség rávezette a taggyűlés határozatát: „Nem fogadjuk el a javaslatot, B. szaktársnak jobban kell dolgoznia munkahelyén, tömegszervezeti munkában kell megmutatnia, hogy alkalmasa tagjelöltségre.“ Volt taggyűlés (a nyíregyházi postai pártszervezetben, ahol a tagság kizárásra javasolt egy párttagot, mert nem járt a gyűlésekre és nem volt hajlandó pártmunkát végezni. Népünk bizalommal tekint a Magyar Dolgozók Pártjára, örömmel szerez tudomást az ilyen esetekről. Ésami ennél is fontosabb számunkra: azért kell így dolgoznunk, mert ezzel a lenini-sztálini pártépítés feladatait oldjuk meg; megőrizzük a párttag magasztos fogalmát, úgy vigyázunk Pártunk tisztaságára, „mint a szemünk fényére.“ Találkoztunk olyan esetekkel is, amelyekből nemi világol ki a lenini-sztálini pártépítés elve. Az elvégzett munkáról számoltak be a titkárok, az augusztus elején összeállított havi munkaterv teljesítéséről. A Magasépítési Nemzeti Vállalat nemrég alakult pártszervezete munkaterv nélkül kezdte meg munkáját. Az oktatás, a népnevelés terén kezdeti eredményekről tudtak beszámolni. Van azonban egy néhány pártszervezet (Oti, pénzügyigazgatóság), amely rosszul viszonylik a munkatervhez. Nem teljesítetteazt, amit egy hónappal ezelőtt vállalt és a könnyebb ellenállást keresve az augusztusi taggyűlésre nem is készített munkatervet. Van aztán néhány hiányossága is a munkaterveknek. Már többször megállapítást nyert, hogy pártszervezeteink jó munkát végeznek a pártsajtó terjesztésében. Sok munkaterv azonban kimerül ebben, meg a népnevelők munkájában. A Párt tagjai szívesen végzik a népnevelést, a hozzájuk közel lakó pártonkívüliek felvilágosítását — még az üzemi pártszervezetek tagjai is inkább erre vállalkoznak, viszont a kisvárdai Vulkánban éppenúgy, mint a nyíregyházi villanytelepen hajlamosak az üzemi népnevelés elhanyagolására. Pártszervezzeteinknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk a tízes csoportvezetőkre, a pártbizalmiakra. Igen nagy szükség van rájuk! Ki tud részletes jellemzést mondani egy párttagról, egy tagjelöltről, ha nem a bizalmi? Kitudja, hogyan fejlődik egy párttag, mit tanul, hogyan képezi magát, tagdíjfizetés terén hogyan viszonylik a Párthoz, ha nem a tízes csoportvezető? Ilyen bonyolult pártmunkára csak nagyon jó párttagok alkalmasak. A tagjelöltfelvétel további javításával, a munkatervek pontos végrehajtásával, az üzemi népnevelés megszervezésével, a bizalmi munka megjavításával nagy lépést teszünk előre a lenini-sztálini pártépítés útján, szívünkön viseljük a Párt ügyét , a nép ügyét. ÁRA 60 FILLÉR A Szovjetunió újabb jegyzékben leplezte le az imperialisták táborába dezertált jugoszláv kormány kétkulacsosságát és hazugságait A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. A szovjet kormány augusztus 29-i jegyzékében a következő tartalmú választ közölte Jugoszlávia kormányával: A jugoszláv kormány új jegyzéke újabb légből kapott rágalmak halmaza, amellyel a jugoszláv kormánynak az a célja, hogy álcázza kétkulacsos politikáját és becsapja Jugoszlávia népeit. A jugoszláv kormány igyekszik eltüntetni árulásának nyomait, hogy így kibújjék a felelősség alól és a tőle már megszokott hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik. A jugoszláv kormány azt állítja, hogy Sztálin Renner osztrák kancellároz intézett levelében „garantálta az 1933-as osztrák határokat“. Idézünk Sztálinnak Renner osztrák kancellárhoz 1945 májusában intézett leveléből: „bizonyos lehet afelől, — mondja a levél — hogy az ön gondja Ausztria épségét ésjólétét illetően az én gondom is. Kész vagyok erőinkhez és lehetőségeinkhez mérten bármilyen szükséges segítséget nyújtani önnek Ausztria számára. ” Sztálin:“ Mint látható, Sztálin levelében egyetlen szó sincs sem Ausztria határairól, sem az 1938. évi osztrák határok garantálásáról. Mindezt a jugoszláv kormány találta ki és hazudta össze. Sztálin levelét olyan körülmény idézte elő, amely szétszakítással és függetlensége elvesztésével fenyegette Ausztriát. Egyrészről egyes angol körökben terveket szőttek, hogy Ausztriát, Magyarországot és Délmagyarország egyes részeit dunai monarchiává egyesítik, másrészt a szláv államok, köztük Jugoszlávia bizonyos nacionalista köreiben felvetették azt a tervet, hogy osszák fel Ausztriát a szomszéd államok között. A szovjet kormány határozotan állást foglalt ezek ellen a kísérletek ellen, kijelentve, hogy Ausztria felosztása reakciós intézkedés lenne, mely ellentmond a demokratizmus elveinek. Vajjon ez azt jelenti-e, hogy a szovjet kormány elismerte Ausztria „határainak megváltoztathatatlanságát? Hogy nem engedhető meg Ausztria határainak módosítása Jugoszlávia javára? Természetesen nem. Az egyik, vagy másik állam épségére vonatkozó kérdés és ennek az államnak „határai megváltoztathatatlanságára“ vonatkozó kérdések két teljesen különböző problémát jelentenek. Ebből kiindulva a szovjet kormány Ausztria épségét védelmezve, ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára történő kiigazításának szükségessége mellett foglalt állást. Nem kétséges, hogy Jugoszlávia megkapta volna Szlovén Karintiát, ha a jugoszláv kormány nem viselkedett volna gyáván és gyávasága következtében nem árulta volna el Jugoszlávia nemzeti jogait. A szovjet jegyzék ezután sorra veszi a jugoszláv kormány aljas rágalmait, tényekkel és konkrét adatokkal, köztük Kardelj jugoszláv külügyminiszternek Visinszkijhez írt levelével cáfolta meg azokat. Az aljas rágalmakat illetően a szovjet jegyzék megállapítja: „nem gondoltuk, hogy a jugoszláv kormány oly mélyre süllyedhet, hogy a Szovjetunióról ennyire ocsmányul és aljasul vélekedjék. Kétségtelen, hogy csak a szocializmus és a demokrácia árulói és minden emberségből kivetkőzött, féktelen fasisztákká vált emberek képesek a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabolátlanul fecsegni.“ A szovjet jegyzék itt újabb konkrét adatokkal bizonyítja a jugoszláv kormány kétkulacsos, hazug, provokátor politikáját, amelyet Szlovén Karintia kérdésében folytatott. „Nyilvánvaló — írja a jegyzék —, hogy ezzel azt a célt követték, hogy mesterségesen nézeteltéréseket szítsanak a külügyminiszterek tanácsában.“ A jegyzék megállapítja, hogy a jugoszláv kormány a Szovjetunió ellenfeleként, ellenségeként, a külföldi imperialista körök ügynökeként cselekszik. A szovjet jegyzék részletesen válaszol arra a hazugságra, hogy a szovjet kormány javasolta volna: a jugoszláv kormány mondjon le Ausztriával szembeni területi igényéről. A jegyzék teljes terjedelmében ismerteti Kardelj levelét és javaslatait, melyekből kiderül, hogy Titóéknak ez az állítása szemenszedett hazugság. Felmerül a kérdés — folytatja a szovjet jegyzék ■—, hogy ha a szovjet kormány területi engedményekre ösztönözte a jugoszláv kormányt, miért nem egyezett bele Jugoszlávia kormányának e levélben kifejtett javaslataiba. Mivel magyarázható ez? Nem gondolja-e Jugoszlávia kormánya, hogy ennek a kérdésnek már puszta felvetése is rombadönti a jugoszláv kormány idevonatkozó rágalmazó kitalálásait, amelyek szerint a szovjet kormány állítólag arra ösztönözte a jugoszláv kormányt, hogy mondjon le Jugoszlávia területi igényeiről? A Szovjetunió kormányának jegyzéke befejezésként a következőket mondja: „A jugoszláv kormány augusztus 20-i jegyzékében követeli a szovjet kormánytól, hogy különös tisztelettel, sőt szeretettel visel, tessék iránta és hogy ez a szeretet és tisztelet jusson kifejezésre a jugoszláv kormányhoz intézett szovjet jegyzékekben, hogy a jegyzékek ne tartalmazzanak olyasmit, amit sérthetné a jugoszláv kormány önimádatát, vagy megbántaná a jugoszláv kormányt. A jugoszláv kormány azt állítja, hogy így kívánják ezt a „nemzetközi szabályok”. A szovjet kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány lehetetlent kíván tőle. Mindenki előtt ismeretes, hogy a jugoszláv kormány dezertált, a szocializmus és a demokrácia táborából átszökött az imperializmus és a fasizmus táborába. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény nem tiszteli a szökevénye,két, még kevésbbé táplálhat valami szeretethez hasonló érzést a szökevények iránt, mi több: mindenki előtt ismeretes, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény megvetik a szökevényeket. Természetesen a szökevényeknek több fajtája van. Vannak véletlenszülte dezertőrök, akik gyávaságból követték el tettüket, remélvén, hogy így megmentik bőrüket. Vannak másfajta, rosszakaratú dezertőrök is. Ezek nemcsak azért dezertálnak, hogy bőrüket megmentsék, hanem azért is, hogy ártsanak annak a tábornak, ahonnan megszöktek. Meg kell állapítani, bármennyire szomorú is, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugoszláv kormányt nem a véletlen, hanem a rosszakaratú dezertőrök közé sorolják. Meg kell állapítani továbbá, hogy a rosszakaratú dezertőröknek is több fajtája van. Vannak köztük, akik érzik bűnüket és szégyenükben igyekeznek észrevétlenek maradni, elrejtőzni a világ szeme elől. Vannak azonban olyan rosszakaratú dezertőrök is, akik szégyenükből jövedelmező üzletet csinálnak, hangoskodva dicsekednek dezertálásukkal, szemérmetlenül dicsekednek azzal, hogy bármikor megugathatják azt a tábort, amelyből megszöktek, következésképp nem valami közönséges dezertőrök, hanem „hősök”, pontosan úgy, mint Krilov meséjében: „a vakarcs olyan erősnek érzi magát, hogy megugatja az elefántot!” Meg kell állapítani, bármennyire szomorú is ez, hogy a szovjet emberek és a szovjet közvélemény a jugoszláv kormányt éppen az ilyen rosszakaratú, dicsekvő dezertőrök közé sorolja. — Ilyen az az általános légkör, amelynek közepette a szovjet kormánynak végeznie kell munkáját. Reméljük, a jugoszláv kormány megérti, hogy nem számíthat a szovjet kormány részéről kedvességre és még kevésbbé tiszteletre .— fejeződik be a szovjet jegyzék. 3224-re emelték az élmunkás-kitüntetettek számát Ezen a héten kezdődött meg az üzemekben az élmunkások kitüntetése, akiket az üzemek dolgozói a legjobb munkások soraiból választottak ki. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a sok, arra érdemesnek talált dolgozó miatt háromezerről háromezerkétszázhuszonnégyre emelte azoknak számát, akik élmunkás, illetőleg kiváló munkás kitüntetést kapnak. Sokan a kitüntetettek közül munka, módszerátadók, akik elősegítették a dolgozó társaik munkáját, hogy azok is a jó munkamódszerekkel túlszárnyalják a normát. . . . Élmunkáskitüntetést kap igen sok újító, akiknek újításai hozzájárulnak a munka termelékenységének emeléséhez, az önköltség csökkentéséhez. A legtöbb üzem dolgozói ezen a héten választják meg az Országos Újító Kongresszusra küldötteiket. Ennek kapcsán nyilvánosságra kerültek a nehéz- és könyvipar ez évi újításainak eredményei. A közlekedés, az építő és élelmezési ipar dolgozóinak újítási javaslataival együtt ez év első hét hónapjában közel 30.000 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ezeknek gazdasági értéke túlhaladja az évi 150 millió forint megtakarítást.