Nyírségi Magyar Nép, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

N­ 'TlyikLégl || Magyar Nép Ifjabb győzelem! A Tervkölcsönjegyzés meghaladta az 509 millió forintot! SZOMBAT, 1949. OKTÓBER 1. VI. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. ÁB­A­N FILLÉR Rákosi Mátyás, elvtárs hatalmas beszédében leértékelést adott a banda aljas működéséről, a politikai helyzetről és megmutatta azt az utat, amelyen Pártunknak haladnia kell Tegnap délután 5 órakor tartották meg a Nagybudapesti Párt­­bizottság aktívaülését a Sportcsarnokban. A hatalmas teremben ez­­rek és ezrek várták Rákosi Mátyás szavait. A terem falain kívül­­pedig a magyar dolgozó nép egy emberként várta vezetőjének iránymutatásait. A hatalmas transzparensek a hároméves terv dia­dalmas befejezéséről, az ötéves tervkölcsönről beszélnek. Leírhatatlan lelkesedés, óriási taps fogadja a belépő Rákosi Má­tyás elvtársat. Percekig zúg az „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!” Rá­­kosi elvtárs nyomában a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének tagjai lépnek az emelvényre. Kovács István elvtárs, a Nagy. A budapesti Pártbizottság titkárá­nak megnyitószavai után hatalmas ünneplés közepette kezdte meg beszédét Pártunk vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Lelepleztük az Imperialisták ötödik hadoszlopát Tisztelt Pártaktíva! összehívtuk Pártunk nagybuda­pesti vezetőit, hogy megtárgyal­­juk velük a Rajk és kémbandájá­nak felszámolásával kapcsolatos tanulságokat és azokat a teendő­­iket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó ma­gyar nép előtt állnak. Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ■ellenség veszedelmes ötödik had­­■oszlopát. A leleplezéssel kapcso­latban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szov­jetunió vezette béketáborból és az imperialisták táborába vigye át. Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai im­perialisták­­nagyon magabiztos hangon beszéltek valami ,,Opera­­tion X.” nevű tervről, amelynek­­egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák ■vezető pártjaiba. Nem totális há­borúra vették az irányt. Ehelyett bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó há­borúra akartak irányt venni. Ilyen cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szovjetunió oldalá­ról, a hidegháború fokozódása is hozzátartozott a terv előkészíté­séhez. Az imperialisták tervének tengelye és alapja az az árulók, hól, kémekből, Gestapo,ügynö­­kökből álló banda lett volna,­­amely ma Jugoszlávia élén áll.­­ Ennek lett volna a feladata, hogy faltörőkosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék lelep­­lezése végre a maga meztelenségé­ben világította meg a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk-per folyamán nyilvánva­lóvá vált, hogy Tito és bandájá­nak árulása nem tavaly júniusban kezdődött. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők je­­lentékeny részét 1941-ben a Ge­stapo küldte haza a francia inter­nálótáborokból. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban a hő­sök mellett ott settenkedtek az áruló Rajkék is, úgy Jugoszláviá­ban a mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott voltak a Titók, Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik fő­gondja a jugoszláv nép legjobb fiainak, Jovanovicsnak, Zsujkov­­nak, Hebrangnak a halálba kül­dése volt. Rajk vallomásából most már tud­juk, hogy az egész jugoszláv „szo­cializmus” csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugo­­szláv tömegek felé és azzal a mel­lékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demo­kráciák és a Szovjetunióval szemben. Amikor a reakciót a népi demo­kráciák leverték, akkor voltak kény­Végül fény derült arra is, hogy mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Ti­tóék és Rajkék terve sikerül. Ma­gyarország aféle amerikai gyar­mattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szeme­te albérletbe kapott volna meg. Rajk imperialista megbízói nyilvá­nosan terjesztették, hogy Rajk valami „nemzeti” vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár­­szárnyával szemben valami „értel­miségi” irányzatot jelent. Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása bur­­zsoá demokratikus kormányra szólt, de amikor a vád kezdte job­ban megvizsgálni ezt a burzsoáde­­mokrata tervet, akkor egyszeri­ben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani. Le kell vonnunk egyéb tanulsá­gokat is —­ folytatta Rákosi elv­társ — elsősorban a munkásosz­tály, a dolgozó nép pártjának je­lentőségéről. Rajk vallomásából megtudjuk: a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel pártjukat, nem azért olvasztották bele a nép­frontba és helyezték a pártot fék­telenek az imperialisták a Tito-ban. hát­ai harc első vonalába dobni. Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitaliz­must. Az utasításban benne volt, hogy az ország minden reakciós ere­jére támaszkodni kell, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűlt nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontos, a jugo­­szláv árulók fegyveres haderejét. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek közt, hogy miért tar­tott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez képest óriási, időnként 700.000 főnyi hadsereget. Ezután Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy Tito és a görög monar­­chofasiszták együttműködésének ter­ve utár tavaly kész volt. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társai­nak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az ameri­kai imperialisták és jugoszláv béren­ceik közös üzelmeinek. Mindszenty különböző nagyhatalmi körök és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni — mondta Rankovics —, hogy január végére odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, ha­nem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zen­dülések robbanjanak ki, amelyet 1944—45. telén a felsza­badító Szovjet Hadsereg elsö­pört. Amikor Rajkót sarokba szo­­rították, megmondta: a legmesz­­szebbmenő kegyetlenség, mészár­lás következett volna. Sohasem felejtem el, hogy 1919. nyarán a magyar Vö­rös Hadsereg egy századának politikai megbí­zottja magyarázta katonáinak: — ezelőtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán, Ha most kicsavarják a fegyvert kezünkbő­l, akkor vas­járműt kapunk.” Én hozzátehe­­tem: ha Rajkék, Titóék és ameri­kai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nya­­kára vassárom került volna, éles szögekkel kiverve. Pálfy Görgy szavait mi is meg­jegyezzük magunknak: nincs langyos középút, vagy — vagy­ illegalitásba, mert nem voltak tisz­tában szerepével. Azért nyomták el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályo­sodási pontja, gyűjtőmedencéje a forradalmi szocialista erőknek. Nekünk most az ellenség tet­tein keresztül kell újra megtanul­nunk, hogy népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a párt, annál erősebb a népi demokrácia. Újra mgtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Brankovék és Rankovicsék tudato­san terjesztették az imperialista saj­tóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy Rajk­ frakció. Meg kell tanulnunk ennek a pernek a fényénél, hogy szorosabbra kell vonnunk a pár­tunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén semmiféle pon­gyolaságot, lazaságot, liberaliz­must és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a leg­kisebb rés, vagy repedés is le­gyen. A szabad vallásoktatásról Ezekre a lazaságokra vonatko­­zólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a sza­bad vallásoktatással kapcsolat­ban. A sajtóban egyetlen cikk, vagy utalás sem jelent meg, amely a szülőket befolyásolni akarta volna, még kevésbbé történt hiva­talos, vagy félhivatalos intézke­dés a szülők szabad választásának befolyásolására. A katolikus püs­­pöki kar azonban, ahelyett, hogy hasonlóan viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, mint hogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty­ idézetek­­kel és egyheti mozgósította minden erejét, bizonyítva, hogy meg­egyezési készségünket gyengeség­nek tekinti. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban, ma a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hit­tanra és eddig 14 pedagógust kel­lett rövid úton kivágni az iskolák­ból, mert az ilyen üldözésben részt vettek. Hibát követtünk el, ami­kor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségek. Éberségünk felfokozására felbe­­csülhetetlen szolgálatot jelentett a Kommunista Pártok Tájékoztató Iro­dájának tavaly júniusi határozata. Ez a határozat felrázott bennünket ön­­­ségültségünkből és megnyugvásunk­­ból. Rákényszerített arra, hogy sza­kítsunk azzal a munkamódszerrel, amellyel eddig egyik napról a má­sikra dolgoztunk és elvesztettük szem elől a szocializmus építésének széles perspektíváját, különösen a kel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. A magyar dolgozók, benne a magyar katoli­kus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, hogy egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, ha tű­rik, hogy gyermekeiket az isko­­lákban a dolgozók ellenségei ne­­veljék. Mi természetesen változat­lanul a vallásszabadság alapján ál­lunk, de éppen ezért nem tűrjük a lelkiismereti terrort. Fokozzuk az éberséget A legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokoznunk kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallani őszintén, hogy ezen­ a téren Rajk áruló bandájával szem­­ben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. Ismertük Lenin és Sztálin elvtársak tanítását arról, hogy az osztályharc a proletárdiktatúra viszonyai között még elkeseredettebbé válik, mint előtte volt. És mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismét­lődhet. Elnézők voltunk Rajk és tár­sai pártszerűtlenségeivel és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanítottuk, hanem az illetők tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét. Nem volt gyakorla­tnak az ilyen ügyek felgöngyölíté­sében és tudtuk, hogy nem lehet kényelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehaj­tás terve alapot öltött. De amint felismertük Rajk és bandájának áru­­lását, akkor megszűnt a türelmes­­ség, a tépelődés, akkor azzal a gyor­sasággal, kemény kézzel és vadkö­­vetkezetességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellem­zi és amit joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellen­ség. Azelőtt sem haboztunk. Amikor Rajkot tavaly augusztus első napjai­ban eltávolítottuk a belügyminiszté­riumból, ez nem valami véletlenség volt. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben, szocializmus építését a falun. Nem véletlen, hogy a Tájékoztató Ir­oda határozatának nyilvánosságra hoza­­tala után öt héttel Rajkot leváltot­tuk a belügyminisztériumból. A munka, amit az összeesküvők letartóztatásával kapcsolatban az Államvédelmi Hatóság Péter Gá­bor elvtárssal az élen végzett, nem volt rossz. Sikerült felderítenünk az ellenség szervezetének jelenté­keny részét.­­ Mi történt Tolna, ha Rajkék aljas térré sikerül ? A Párt döntő jelentőségéről A Tájékoztató Iroda határozatának jelentősége

Next