Nyírségi Magyar Nép, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2. oldal Tanuljunk a saját kárunkból Most az a feladat — folytatta Rákosi elvtárs —, hogy tanuljunk is saját kárunkból. Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlá­sát és tanuljuk meg, hogy az éberség az egész Párt ügye. Legyen éber Pártunk minden szervezete, minden fzankcioná-­­ riusa, minden tagja, és ezen túlmenőleg legyen éber az egész dolgozó nép. Ez hibák mögött keresse és találja meg az ellenség kezét. Az önelé­gültség, amely nem akarja a hibát észrevenni ,a személyi kultusz, tü­relmetlenség a figyelmeztető ízó­val és a kritikával szemben, az ön­­kritika hiánya mind az éberség el­­tompítását eredményezi. És nem lehet eléggé éber az, akinek nincs meg a kellő szocialista elméleti felkészültsége. Ne csak a politikai téren legyen éber a kommunista, hanem a ter­melés frontján is. Hiba volna azt hinni — figyel­meztetett Rákosi elvtárs a to­­­vábbiakban —, hogy Rajkék le­leplezésével már teljesen felszá­moltuk és az utolsó gyökerét is eltávolít­juk az ellenség szervei­­nek. Nekünk van már elég tapasz­talatunk a harcról és tudjuk, hogy az ördög nem alszik, az ellenség újrakezdi, újabb kémeket fog be­küldeni hozzánk. Úgy vagyunk ez­zel, mint a mesebeli hétfejű sár­kánnyal, amelynek levágott feje helyett új nő. Viszont most már valamelyes tapasztalatra tettünk szert a sárkányfejek levágásában. Mindenesetre elmondhatjuk a régi közmondással, hogy a kár haszonnal jár. Rajk és áruló ban­dája nagy károkat okozott, ha felszámolása olyan tapasztalatok­­kal gazdagított bennünket, ame­lyekkel eddig nem rendelkeztünk. Egy veszélyes csatát győzel­mesen vívtunk meg — mondta Rákosi elvtárs. A Rajk-banda leleplezésének nemzetközi jelentősége A Rajk-ügy tanulságait nemcsak mi vontuk le, de az egész világ munkásmozgalma. Az összeesküvők leleplezésének fényében kiderült, hogy az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik az összes népi demokráciákban hasonló aljas ter­veket szőttek. Lelepleződött ben­ne a katolikus reakció és a Va­tikán szerepe Magyarországon kívül Csehszlovákiában és Lengyelorszá­g­ban. A magyar kémbanda leleplezése nemcsak általános tanulság a többi országok Kommunista Pártjai szá­mára, hanem arra ad nekik módot, hogy a mi kárunkon tanuljanak, de ezen túltűnően az általunk felgön­gyölített, összes más országokba át­nyúló szálai segítenek abban, hogy ott is ártalmatlanná tegyék az ameri­kai imperialisták és jugoszláv provo­­kátorok kémeit. NYÍRSÉGI magyar nee A Rajk-perrel segítettünk a jugoszláv népnek De talán rajtunk kívül a legnagyobb tanulságot a sokat szenvedett és most is szenvedő jugoszláv dolgozó nép vonhatja le az összeesküvés felszámolásá­ból. A jugoszláv dolgozó nép, elsősorban a jugoszláv kommunisták és patrió­ták most láthatják, lemeztelenítve és leleplezve eddigi vezetőiket. Betekin­tést nyerhettek Tito úgynevezett „lángeszű tervébe“, amelyet saját munkásnépe becsapására dolgozott ki. Ez a felismerés segíteni fogja a jugoszláv kom­munistákat, az egész jugoszláv dolgozó népet abban, hogy jelen­legi szörnyű helyzetükből meg­keressék és megtalálják a kive­zető utat. Ezután Rákosi elvtárs kifejtette, hogy bár Jugoszlávia áruló vezetői soviniszta módon úgy igyekeznek beállítani a kérdést, mintha mi a jugoszláv népet támadnánk, de en­nek épp az ellenkezője az igaz, a jugoszláv nép a mi szövetségesünk marad, a jugoszláv nép a Szovjetunió oldalán áll. Érthető az a megdöbbenés —­ fej­tette ki a továbbiakban Rákosi elv­társ — amivel a jugoszláv kommu­nisták közül sokan azt a tényt fo­­gadták, hogy Tito áruló. Történelmi példákkal mutatott rá Rákosi elv­­társ, hogy a munkásmozgalom tör­­ténetében, szinte valamennyi mun­­káspártban számos példa bizonyítja, hogy a munkásosztály harcosai mel­­lett mindenütt jelen voltak az áru­lók is. Bebizonyítást nyert, hogy 1941-ben a francia internálótáborok­­ból az imperialisták 145 jugoszláv személyt küldtek haza mint kéme­ket és ezek közül sokan vezető pol­cokra kerültek Jugoszláviában. Tito, Gyilasz, Kardelj, Rankovics árulók, kémek, akárcsak Rajk és társai Ma­gyarországon, akiknek leleplezése szintén megdöbbenést keltett. Ismer­tette Rákosi elvtárs Gordon tábor­nok leleplező írását, amely bemu­tatja, hogy Titóék már a második világháború folyamán szándékosan előmozdították a jó szabadságharco­tok megtizedelését. Láthatja a jug°­­szláv nép : Jugoszláviában a proletár internacionalizmusnak se híre te hamva. A Pravdát nem szabad ol­vasni, akár Pável régensherceg ide­jében, a jugoszláv föld méhének kincsei az imperialisták raktárába kerülnek. Jellemző az is, hogy a Rajk-perről a Newyork Times és a Borba egyformán ír. Hasonlítsák össze helyzetüket a népi demokrá­ciák helyzetével. Zágrábban és Belgrád­ban ma az imperialisták ügynökei ülnek, azok, akik a világháború alatt mint hiénák, dögkeselyűk táplálkoztak a szabadságharcosok húsából, vé­­réből. Számunkra nem kétséges — mondta ezután Rákosi elvtárs —, hogy az a jugoszláv dolgozó nép, amely a második világháborúban Mi úgy számoltuk fel az impe­rialisták ügynökeinek szervezetét, hogy ugyanakkor a demokrácia építő és teremtő munkájának len­dülete nem tört meg. Az utolsó két hónapban létrehoztuk az al­kotmányt, megkezdtük az alkot­mánynak megfelelően az állam és egyház szétválasztását, megrendez­tük a világifjúsági találkozót és a világifjúság kongresszusát, meg­szüntettük a háborús gazdálkodás utolsó maradványát, a kenyérje­gyet, elvégeztük a termés begyűj­tését, elvégeztük több, mint 300 községben a termelőszövetkezetek tagosítását, a termelőszövetkeze­tek ugrásszerű növelését és elő­készítettük demokráciánk gazda­sági erősítésének egyik legjelen­tősebb lépését, az ötéves Tervköl­­csönt. Gazdasági sikereink Ezután gazdasági téren elért si­kereinkről szólt Rákosi elvtárs. Ipari termelésünk tervszerűen fejlődik és minden tény azt igazolja, hogy há­roméves tervünket ez év végére hét hónappal az eredetileg kitűzött idő­pont előtt száz százalékig teljesít­jük. Megemlékezett Rákosi elvtárs arrról, hogy a WM Martin-üzeme már befejezte a hároméves tervet. A munka termelékenysége és a munka­­fegyelem fejlődik: a munkanélküli­ bátran felvette a harcot két fa­siszta nagyhatalom terrorjával és véres elnyomásával, szét fogja zúzni ezt a jármot, amelyet most az amerikai im­perialisták érdekében Tito és bandája raktak a nyakába. Bármi nehéz a harc, csak azzal végződhet, hogy a jugoszláv dol­­gozó nép újra visszanyeri szabad­ságát és újra visszatér oda, ahon­nan aljas, gaz vezetői kirántották: a szocializmust építő, békét védő országok családjába. De addig is, amíg a jugoszláv dolgozó nép győz, nekünk tudomásul kell ven­nünk, hogy déli határainkon egy minden­re elszánt kalandor banda áll ugrásra készen, olyan ellenség, a kalandorok, spiclik, provokátorok, népárulók olyan hada, amelyet az amerikai imperialisták tartanak pórázon, mint a láncoskutyát és amely akárcsak Rajk és bandája, azt teszi, amit gazdája parancsol. A Szovjetunió jegyzéke tegnap közölte Titóékkal, hogy felmentve érzi magát a barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási szerződésből fo­­lyó kötelezettségek alól. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya ma hasonló értelemben küldött jegyzéket a belgrádi kormányhoz. Mi változatlanul szövetsége­sünknek és barátunknak te­­kintjük az elnyomott jugoszláv népet, éppen ezért nem lehe­tünk szövetségben Titóval és bandájával. Mi tisztában vagyunk a helyzet­tel és levontuk a tanulságot. Az egyik tanulság az, hogy hadseregünket még jobban kell erősíteni. Ha erősebb lett volna hadsere­günk, Tito, Rajk és amerikai gaz­dáik nem szőhettek volna olyan terveket, hogy néhány tízezer ja­nicsárral és nyilas csendőrrel meg­­döntsék a népi demokráciát. Nem először hangoztattuk, hogy az amerikai imperialisták és táncos­­kutyáik számára valóságos csábí­tás egy fegyvertelen ország. Rajta leszünk, hogy ez a csábítás mi­nél gyorsabban és alaposabban megszűnjék. még helyét pedig ma már a legtöbb szakmában munkáshiány váltotta fel. A Rajk-per tanulsága hozzájárult ipari fejlődésünk fellendüléséhez. Ugyanezt mondhatjuk el falun. A szeptember 26-án lezárt adatok sze­rint az állam számára 9,45­­.000 mázsa gabonát gyűjtöttünk be. Ez a mennyiség 1.230.000 mázsával több, mint tavaly egész évben. Biztosak vagyunk benne, hogy tervünket ezen a téren is a magyar dolgozó paraszt­ság segítségével száz százalékig tel­jesíteni fogjuk. Több, mint 30(­ községben végre­hajtottuk szeptember folyamán a tagosítást. Ugyancsak most folyik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelentkezése és ellenőrzése. Szeptem­ber 26-ig Magyar­országon 1150 me­zőgazdasági termelőszövetkezet ala­kult meg és kapott jóváhagyást. Előre láthatólag november 1-ig eléri a 350.000 holdat, ugyanannyit az ál­­lam­i birtokok is. Az állami birtokok és termelőszö­vetkezetek kezében szántóterüle­tünknek körülbelül 7 százaléka lesz. Ez azt mutatja, hogy a szocialista építés komoly kezdeti sikereket ért el a falun is. Dolgozó népünk falun is kezdi felismerni a szocialista, a közös, a társas termelés minden elő­nyét és szívesen, önként jelentkezik, egyre fokozódó mértékben tér át a szövetkezeti termelési formára. Jobban csak­ úgy, mint falun, meg-s­értette ennek a kölcsönnek a jelen­tőségét. Jelentőségét jövőnk építése szempontjából természetesen nem lehet eléggé aláhúzni, de ezen túl­menően a tervkölcsön jegyzése újabb mutatója lesz a magyar dolgozó nép politikai érettségének, áldozat­készségének, hazafiságának. Az előttünk álló ötéves terv 47 milliárd forint befektetést követel meg. Ennek a gigászi vállalkozás­­nak beindításához kérjük a ma­­gyar dolgozó nép segítségét terv­­kölcsön formájában. A Magyar Dolgozók Pártja, demokráciánk minden hűséges katonája, minden magyar patrióta egy emberként teljesíti hazafias kötelességét és A tervkölcsön sikerének nem­­csak magyar, de nemzetközi je­lentősége is lesz. A siker mutatja demokráciánk erejét és szilárdsá­­gát és ezzel emeli országunknak, a békefront egy tagjának nemzet­közi jelentőségét. Ez a békefront napról­ napra erősödik. Ezen a hé­ten az a kellemes feladat jutott számomra, hogy üdvözletet küld­hettem a kínai nép nagy vezéré­nek, Mao-Ce­ Tungnak, a kínai népköztársaság megalakulása al­kalmából. Ezekben a napokban voltunk ta­­núi a pániknak, amely az impe­rialista háborús uszítók táborában azzal a ténnyel kapcsolatban ke­letkezett, hogy végre hivatalosan is tudomást kellett venniük a Szovjetunió atombombájáról. Bár a béke minden híve számára ké­­zenfekvő, hogy a Szovjetunió ke­zében az atombomba is a béke fegyvere, a béke villáma, mégis alá kell húzni ennek a ténynek a je­lentőségét. Amikor Truman bána­­tosan bejelentette,, hogy a Szov­jetuniónak van atombombája, ez­zel a bejelentésével a négyeszten­­dős atomdiplomáciának adta meg a kegyelemdöfést. A korábbiakban Rákosi elvtárs az imperialisták táborában lévő gazda­sági válságról, a font leértékeléséről beszélt. Majd október 2-ának, a Nemzetközi Békenap jelentőségét is­­mertette, kifejtve, hogy abból mi is kölcsön jegyzésével ad választ a népi demokrácia minden ellenségé­nek. A tervkölcsön jegyzése lelke­sedéssel és ünnepélyesen folyik or­szágszerte. Az eredmény az, hogy — amint Kossa pénzügyminiszter elvtárs közvetlenül beszédem előtt közölte velem — a legfrissebb ada­tok szerint eddig 506.045.000 fo­rintot jegyeztünk, ami meghaladja az egész kitűzött kölcsönösszeget. Élenjár természetesen Nagy­­budapest dolgozó népe. A jegyzés sikerét még külön aláhúzza az, hogy a dolgozó parasztság egy­­része csak most fog a jegyzéshez. De máris száz és ezer példa várt arra, hogy a falu dolgozó népe sem fog elmaradni a várostól, méltón ki fogjuk venni részünket. Majd a tapasztalatokat levonva, felhívta a figyelmet Pártunk erősí­tésére, a hadsereg gyors fejlesztésére, a teremtő béke frontjának erősíté­sére, valamint arra, hogy az eddigi­nél többet kell foglalkoznunk a nemzetközi kérdésekkel, mert éltető elemünk az egészséges nemzetközi­ség, amely hazánk fejlődését egybe­hangolja az egész emberi haladás ügyével, a béketábor ügyével, amely­nek élén felszabadítónk a nagy Szovjetunió áll. Mai beszámolómat nem fejezhe­tem be méltóbban —­ mondta végül Rákosi elvtárs — minthogy rámuta­­tok a Rajk-ü­gy világánál arra is, hogy ha hazánk nem vált újra az imperialisták véres kalandjainak színterév­é, ezt annak köszönhetjük, hogy mögöttünk áll a hatalmas Szovjetunió védőkarja, hogy velünk van a magyar nép nagy barátja, a holos, a szeretett Sztálin. Ma, amikor egy győztesen megví­vott nehéz harc után erőben, tapasz­talatban gyarapodva, magabiztosan fogunk az új, nagy munkához, hála­telt szívvel emlékezünk meg erről. Ez a tudat ad erőt, biztonságot to­vábbi utunkra, belőle merítünk új lendületet, új elszántságot arra, hogy tántoríthatatlanul haladjunk tovább új küzdelmek és új győzelmek felé. — fejezte be hatalmas lelkesedéssel kísért beszédét Rákosi Mátyás elv­­társ. Az utóbbi k­­ét hónapban számos más győzelmet is arattunk , béke­front erősödik Túljegyeztük a Tervkölcsönt Most egy hatalmas, új gazdasági lépés kellős közepén vagyunk. A Magyar Népköztársaság kormánya tegnap fordult felhívással a dolgozó néphez és kérte, hogy 500 millió forint értékű tervkölcsönt jegyezzen. Az eddig befutott értesítések azt mutatják, hogy dolgozó népünk rá- SZOMBAT, 1949. OKTÓBER 1. A magyar kormány felmentve érzi magát a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés kötelezettségei alól Magyar jegyzék a jugoszláv kormányhoz Kállai Gyula külügyminiszter teg­nap délben fogadta Jugoszlávia bu­dapesti követét és a Magyar Nép­köztársaság kormánya nevében a kö­vetkező szóbeli jegyzéket nyújtotta át neki: „A budapesti népbíróság előtt 1949 szeptember 16-tól 24-ig Rajk László és bűntársai államellenes összeesküvést ügyében lefolytatott per és a perben a népbíróság által hozott ítélet napvilágra hozta: a jelenlegi jugoszláv kormány — ma­gyarországi ügynökei útján — ide­gen, imperialista hatalmak zsoldosa­ként öszeesküvést szervezett a ma­gyar népi demokrácia megdöntésére. A budapesti népbíróság előtt le­folyt per bebizonyította, hogy az összeesküvés megszervezésére ég ve­zető magyar államférfiak, a magyar kormány meggyilkolásának előkészí­tésére a jugoszláv kormány minisz­tere, Rankovics titokban Magyar­országra jött. Bebizonyította a per továbbá azt is, hogy a jugoszláv kormány már 1947-ben a magyar jugoszláv barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megköté­sének időpontjában, előkészítette a magyar népi demokrácia megdönté­sére irányuló tervét és ennek érde­kében a jugoszláv kormány egyes vezetői titkos tárgyalásokat folytat­­tak Rajk László rendőrkémmel, pro­vokátorral és imperialista ügynök­kel. A per befejezése után a jugoszláv kormány jogtalanul kiutasította Ju­goszláviából a belgrádi magyar kö­­vetség munkatársait, pedig ezek, — ellentétben a budapesti jugoszláv követség munkatársaival, akik rend­szeres kémtevékenységet folytattak, a Magyar Népköztársaság ellen —■ kifogástalanul teljesítették, diplomá­ciai feladatukat. A jugoszláv kormány tehát évek óta ellenséges magatartást tanúsít Magyarországgal szemben, a barát­ság és a szövetség helyett mindent elkövetett, hogy a magyar népi de­mokrácia megdöntésére segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaság belső és külső ellenségeinek, sárba taposta a magyar jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási egyezményt. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya a mai naptól felmentve érzi magát neve­zett szerződés minden néven neve­zendő kötelezettségei alól.“

Next