Néplap, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-01 / 177. szám
*» A békéért küzdő fiatalok hatalmas seregszemléje lesz a berlini Világ Ifjúsági Találkozó A világ békeszerető ifjúságának képviselői a szélrózsa minden irányából, vonatokon, hajókon, repülőgépeken igyekeznek Berin felé, ahol augusztus 5-én megkezdődik a III. Világifjúsági Béketalálkozó. A demokratikus Kelet-Berlin vendéglátó ifjúsága nemes izgalommal készül a nagy feladatára, hogy eredményessé és feledhetetlenné tegye kétmillió német és 25 ezer külföldi ifjú békeküldött nagyjelentőségű találkozójáét. Berlin demokratikus övezete ün.nepi köntösben zászlók, színes falragaszok és a legkülönbözőbb nyelvű lelkesítő jelmondatokat viselő transzparensek rengetegében várja az ideérkező vendégeket. A színpompás keletberlini utcákon egyre több idegen szót hallani. A VIT külföldi résztvevői közül egyre többen vannak már Berlinben, a nyugati imperialisták bűnéből kettészakított Németország kettészakított fővárosában, a nemzetközi békeküzdelem egyik legelőbbretolt állásában, hogy félreérthetetlenül kinyilatkoztassák: az ifjú mig létedben akar élni és munkálkodni és nem kiván az imperialisták érdekében háborús vágóhídra menni. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG IFJÚSÁGA lendületes munkaversenyben, önkéntes munkakötelezettségek teljesítésével készítette el a harmadik VIT céljait szolgáló építkezéseket, a hatalmas stadionokat, szabadtéri színpadokat, a bernin határában lévő, Ernst Thaelmannról elnevezett Úttörő Köztársaságot, ahol a VIT napjaiban a világ minden tájáról egybesereglett, húszezer külföldi úttörő fiút és lányt helyeznek el. K.A berlini, Sztálin-úton, amelyet az amerikai repülőktől elpusztított épületek romjai szegélyeztek, most a VIT alkalmából épített hatalmas sportpályák és szabadtéri színpadok várják a vendégeket. A munkálatokat a legújabb szovjet gyors, építési módszerekkel végezték el. Esténként a berlini lakosok tízezrei csatlakoztak az ifjúsági munkabrigádokhoz, önzetlen segítséget nyújtottak a fiatal dolgozóknak. Berlin egyik fő útvonalán, az Unter Den Lindenen, ahol augusztus 12-én a VIT résztvevőinek milliós békemenete vonul majd végig, képekkel díszített óriási táblákemelkednek a magasba. Ezeket a „Nemzet kapuinak” nevezik, mert minden egyes ilyen építmény, valamely ország népiének munkaeredményeit, vagy a szabadságért vívott harcát jelképezi. A magyar kapun szeretett vezérünk és nagy tanítónk Rákosi Mátyás hatalmas méretű arcképe látható. A többi képi bemutatja azokat a korszakalkotó politikai, gazdasági és kulturális vívmányokat, amelyeket a magyar nép a felszabadító Szovjetunió testvéri segítségével, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével valósított meg. ■NYUGAT-NftMETORSZAG I njiiiiBwuri i mi— ■■TiTw.mmmm . városaiból és falvaiból egyébként, valóságos népvándorlás indult meg a Német Demokratikus Köztársaság határai felé. Lehr, a bonni bábkormány rendőrminisztere, a múlt hét végén az amúgy is kegyetlen határellenőrzés további megszorítását rendelte el. Matzky. voit náci tábornok, a nyugatnémetországi „rendőrség” egyik parancsnoka, nagyszámú rendőrcsapatot vezényelt ki a Német Demokratikus Köztársaság övezeti határaitól nyugatra eső területsávokba. Matzky „határvédelmi” rendőrosztagai Alsó,Szászország területén több, mint hatezer ifjú békeküldöttet tartóztattak le. Hétfőn délben megérkeztek Berlinbe a francia és angol ifjúság küldötteinek első csoportjai. Az első francia csoport hétszáz, az első angol csoport száz küldöttből áll. A berlini VIT-re minden irányból elindult békestaféták közelednek a Német Demokratikus Köztársaság határaihoz. A VIT megnyitó ünnepségén, amelyre vasárnap délután kerül sor a berlini Walter Ulbricht-stadionban, résztvesz a Béke Világtanács küldöttsége is. Ezt a küldöttséget az öt nagyhatalom kiváló békeharcosaiból állítják össze. A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség első csoportjának távirata Rákosi elvtárshoz „Szeretett drága Rákosi elvtársi A magyar parasztdeleggáció első csoportja a dagesztáni és grúziai kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegáció tagjai számos kolhozt látogattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparasztok jómódú, kulturált élete meggyőzte a delegáció tagjait arról, hogy a parasztság felemelkedéséhez csak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útja vezet. Ennek tulajdonítható, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dolgozó parasztjai sorra bejelentették belépési szándékukat a termelőszövetkezetbe, ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett bő tapasztalatokat otthon hasznosítani fogjuk, mind saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dolgozó paraszttársaink felvilágosításában és teljes erőnkkel harcolunk a magyar termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséért. Ez a tanulmányút még jobban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin elvtárs iránt és még jobban eggyé forrasztotta a békéért küzdő szovjet és magyar népet. A delegáció első csoportja nevében: DÖGEI IMRE Ifjak, akik már idősre DOLGOZNAK. A romániai Sztálin városi „Vörös zászló”-üzemben számos ifjúmunkás befejezte már az évi tervet és hozzáfogott a jövő évi terv teljesítéséhez. Furtuna Jón ifjúmunkás a szerszámcsiszoló osztályon elsőnek fejezte be idei tervét. Munkatársai naponként figyelték a dicsőségtáblán Furtuna Jón teljesítményeit, s örömmel vették tudomásul, hogy naponta két-három normát teljesített. Delcea Alexandra ifjúmunkás szintén befejezte évi tervét, sőt minőségileg is a legjobb munkát végezte. Barascu Jón brigádjának mind a 17 tagja már 1952-re dolgozik. 1951 AUGUSZTUS 1. SZERDA A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség második csoportjának távirata Rákosi elvtárshoz Drága Rákosi elvtársi Mi, a Szovjetunióban járt parasztküldöttség második csoportjának tagjai, tanulmányutunk végére érve, forró köszönetet mondunk Pártunknak, Rákosi elvtársnak azért, hogy részesei lehettünk a nagy kitüntetésnek, láthattuk a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát, megismerhettük a kolhozok, szovhozok, a gépállomások munkájának nagyszerű eredményeit s közelről is megismerhettük a kolhozparasztok életét. A mi csoportunk az Észak-Kaukázus vidékén a sztavropoli kerületben járt. Meglátogattunk nyolc kolhozt, egy szovhozt, egy gépállomást Ezeken a háború idején nagyon sok pusztítást okoztak a német fasiszták. Ennek ellenére olyan fejlődést és olyan eredményeket láttunk, amelyek meggyőztek bennünket a szovjet emberek alkotóerejéről, a szocialista mezőgazdaség fölényéről. Elsősorban a gépesítésről kell beszámolnunk, ami előttünk még sohasem látott módon megkönnyíti az ember munkáját. Ezen a vidéken is száz százalékig, kombájn végzi a parasztember legnehezebb munkáját, az aratást, ezzel egyidőben a cséplést, a tárcsázást is. Olyan dűlt gabonát is tisztára betakarított, amire otthon azt mondanánk: azt csak kaszával lehet learatni. Amerre jártunk, minden munkánál gépekkel találkoztunk. Gépek tisztítják, szárítják a gabonát és úgyszólván teljesen gépesítették a gabona szállítását is, megkímélve ezzel az embereket a zsákok cipelésétől. Minden kolhozban van villany és a legtöbb a saját villanytelepéről látja el árammal nemcsak a gépeket, hanem a kolhozparasztok lakását is. A Csapajev kolhozban pl. a múlt év óta vízierőmű látja el villanyárammal a kolhoz fűrésztelepét, javítóműhelyeit, téglagyárat, a magtisztító gépeket és a kolhozparasztok lakását is. A gépek szolgálják az embert az olyan munkánál is, mint a fejés, birkanyírás, erdősávok ültetése, szőlőkapálás. A szovjet dolgozók munkáját megismerve, láttuk, milyen öntudatos, fegyelmezett, tervszerű munkával érik el a magas terméseredményeket. Hozzájárul ehhez az is, hogy mind jobban megvalósítják a sztálini természetátalakító terveket. Jártunk a nyevinnomiszkai csatornánál, amely nemcsak vízierőművet hajt, hanem máris százötvenezer hektár földet öntöz és a jövőben mé tovább fejlesztik az öntözéses gazdálkodást. A szovjet emberek munkájának nagyszerűségét mutatja az, hogy hat kilométeres szakaszon, egy hegyen túlra is átvezetik ezt az öntözőcsatornát, hogy ott is termékenyebbé tegyék a földeket. Csatornákat, víztárolókat építenek maguk a kolhozok is. Hatalmas területeken ültettek védőerdősávot, s a füves vetésforgó alkalmazásával is termékenyebbé teszik a földet. A gépi munka határidőben való pontos elvégzésével. A sztálini természetátalakító tervek segítségével, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásával évrőlévre magasabb terméseredményeket érnek el, s így emelkedik minden kolhozparaszt életszínvonala is. A „Sarkcsillag“ kolhozban például a múlt évben öt kiló búzát, öt rubelt kaptak a tagok egy munkaegység után, így keresett az Ivanov-család 156 mázsa gabonát és 10.540 rubelt, a Pavlik-család 188 mázsa gabonát és 11.940 rubelt a múlt esztendőben. Az idén a kolhozban hét kiló búzára és hét rubelre emelkedik az ekaegységre eső jövedelem. Ezek a tapasztalatok meggyőztek bennünket arról, hogy csakis a szocialista nagyüzemi gazdálkodás biztosíthatja a dolgozó parasztok életszínvonalának emelkedését, boldog jövőjét. Mi, a csoportunk egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszttagjai, hazatérésünk után erre az útra akarunk térni és elsőnek írjuk alá a belépési nyilatkozatot. Az itt szerzett tapasztalatokat széles körben ismertetjük dolgozó paraszttársainkkal, hogy ezzel is elősegítsük új termelőcsoportok alakulását, a régiek további erősítését, a szocialista mezőgazdaság megteremtését. Ezzel nemcsak saját boldog jövőnket építjük, hanem drága hazánkat is tovább erősítjük és még inkább megszilárdítjuk a nagy Szovjetunió vezetésével a békéért harcoló legyőzhetetlen béketábort. (Aláírások) A szocialista alkotmány (ellentétben a burzsoá alkotmányokkal, amelyek elkendőzik a valóságot, elrejtik az elnyomást és a kizsákmányolást) az alkotmány központjába állítja a gazdasági, társadalmi rend leírását. Félreérthetetlenül leírja azt a gazdasági és társöt, dalius berendezést, amelyet az alkotmány hivatva van megvédeni, amelynek alapján az alkotmányt létrehozó nép fejlődésének további irányát megszabja. Amikor a Szovjetunió VII. Tanácskongresszusa 1935 február 2-án megalakította, az alkotmányelőkészítő bizottságot, megszabta egyben az elvégzendő munka Irányelveit. Többek között így szól a bizottság munkáját meghatározó határozat: „Megállapító adók az alkotmány szociális és gazdasági alapjai oly értelemben, hogy az alkotmány összhangba kerüljön a Szovjetunió jelenlegi osztályerőviszonyaival.” Ilyen érteleimben készítette el az előkészítő bizottság Sztálin elvtárs vezetésével az alkotmánytervezetet, s ennek alapján mondotta Sztálin elvtárs előadói beszédében, az Alkotmányról, hogy az ,,történelmi okmány lesz, amely egyszerűen és tömören, szinte jegyzőkönyvi stílusban tárgyalja a szocializmus győzelmének tényeit a Szovjetunióban, azokat a tényeket, amelyek a Szovjetunió dolgozóinak a kapitalista rabságról való felszabadulásáról beszélnek. A Magyar Népköztársaság Alkotmányát előkészítő bizottság is,azokból a gazdasági és politikai változásokból indult ki, amelyek hazánk fejlődésében előállottak, mióta a Szovjetunió felszabadította” — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának „A társadalmi rend”ről szóló II. fejezete az „országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg”. (Az Alkotmány bevezető szavaiból.) Ez a fejezet azokra a tényekre épül, amelyeken keresztül „a magyar munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben és a Szovjetunió támogatásával nehéz harcok után győzött a régi renddel szemben, hatalomra jutott és rálépett a szocializmus építésének útjára.” Rákosi elvtárs előadói beszédében hivatkozott Sztálin elvtárs megállapítására: „az Alkotmányt nem szabad összetéveszteni a program (Alkotmányunk II. fejezete) mai; amíg a program arról beszél, ami még nincs meg, addig az Alkotmánynak arról kell beszélni, ami már megvan.” Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság Alkotmánya a gazdasági rend leírásánál is döntő súlyban a már elért eredményeket regisztrálja azt, amit a valóságban már létrehoztunk és kivívtunk. Mégis elkerülhetlen fejlődésünk mai szakaszához képest, hogy ne tegyen az Alkotmány előre is néhány megállapítást éppen azért, hogy ezáltal is jellemezze a harc mai korszakát. Például ott, ahol arról beszél, hogy „a népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét. Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint.” A magyar népi demokrácia társadalmi rendjének döntő sajátossága: a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonban van. Ezt mondotta Rákosi elvtárs: „Útban vagyunk a gazdasági élet minden terén a szocializmus felé. Ezeknek a változásoknak eredményeképpen egyre inkább gátat vetünk annak, hogy az ember az embert kizsákmányolja. Nő és erősödik népgazdaságunkban a termelőeszközök szocialista tulajdona, mint népi demokráciánk megingathatatlan alapja. Ezek a változások , melyekhez szervesen kapcsolódik hároméves tervünk sikeres megvalósítása, azt is eredményezték, hogy megszűnt nálunk a munkanélküliség, a válságtól való félelem és erőteljesen nő dolgozó népünk jóléte és kultúrája.” 1. Külön foglalkozik az Alkotmány a dolgozó parasztság ügyével. A Magyar Népköztársaság „elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz.” De tovább megy az Alkotmány a szocialista építés útján és a megvalósult tényekre támaszkodva mondja : „a Magyar Népköztársaság kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődést”. A szocialista fejlődés biztosítéka a termelés magasabbrendű megszervezése, a termelés eredményességének, a termelékenységnek az emelése. Ezért mondja az Alkotmány, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Mégpedig az a munka, amelyet a dolgozók nem a rabszolgák kényszerűségével végeznek, hanem elmélyült szocialista öntudattal, annak tudatában, hogy saját maguknak építenek, átérezve, hogy a munka valóban nemcsak jog és kötelesség, hanem „becsületbeli ügy is”. Ez a magasabb igényű munkatudat képes megteremteni egyedül a munka magasabbrendű tartalmát. Ez teszi alkalmassá a dolgozókat arra, hogy önként vállalt munkafegyelemmé, a munkamódszereknek a burzsoá rendszerben soha el nem érhető tökéletesítésével emeljék az ország termelési eredményeit, a termelvények minőségét és mennyiségét. Csak ez a munkatudat teremti meg alapját annak a termelési rendszernek, amelyben mint új hajtóerő az önként vállalt szocialista verseny jelentkezik. A TÁRSADALMI REND