Néplap, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-01 / 203. szám

(Világ, praletárjai egyesü­ljetek) Mai számunkból Nam ír tábornok ,­­ tiltako­zása az újabb keszoni provoká­ció miatt 12. oldali — „C“ őrlé­si kedvezménnyel érveljenek a dombrádi népnevelők 13. oldali — Jól kamatozott a tervkölcsön Hanyicskó György nyíregyházi építőmunkásnak (3. oldal) AZ Kf­DP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ). ÉFVOLYAM, 203. SZÁM ÁLA 60 FILLÉR 1951 SZEPTEMBER 1. SZOMBAT TANÉVNYITÓRA . Hanyicska Gizella abban az évben, abban a hónapban szüle­tett, amikor eszeveszett futás­ban menekültek a fasiszták és a múlt minden szemete, abban a hónapban, amikor a Nyíregyhá­zára bevonuló szovjet hősök vé­rük árán nyitották meg előt­tünk a szabad élet kapuját. A múltról csak hallott. Ne­gyedik osztályos Gyuri bátyjá­tól, akivel kézenfogva mennek a ma délutáni iskolamegnyítóra a sok félelemről hallott, amit a háború hozott. Margit nővére, aki most végezte az irodai szakiskolát, a sok nélkülözés­ről beszélt neki. Édesapja, a Magasépítési Vállalat anyagke­­zelője elmesélte azt, hogy test­vérei közül ő járt legtöbb isko­lát, hat elemit, utána meg ott­hon tartotta a nyomot, várta a kapa. Kőművestanulónak is csak nős ember korában mehe­tett. Gizi édesanyja keresett ak­koriban a családra. Ma már a múlté a munka­­nélküliség réme, a múlté a vk. miniszter 1932-ben „takarékos­sági okokból'' kiadott rende­lete, hogy még az ismétlőisko­lák fenntartására előirányzó­­ összeget is törölni kell a közsé­gi költségvetésekből. A Ha­­nyicska Gizellák már nem áll­nak meg a hat eleminél. 1932—33-ban hivatalos [Hor­­thyék által szépített) kimutatás szerint 60.643 volt megyénkben az­­ általános iskolai tanulók száma. A most kezdődő tanév­re 84.675-en jelentkeztek az első beiratkozásnál. E­z a szám­beli emelkedés sokkal nagyobb­­arányú a középiskoláknál. Lenin elvtárs nem egy alka­lommal hangsúlyozta: „Egyike a polgári képmutatásoknak az a vélemény, hogy az iskola füg­getlen lehet a politikától". Azok vallották ezt, akik elé­gedetten nézték a munkás­paraszt gyerekek kiszorítását az iskolák padjaiból, akik öröm­mel látták Nyíregyházán is 1938-ban, hogy a Kossuth-gim­­názium 521 tanulója közül mind­össze 6 munkás és 1 szegény­­paraszt származású akadt. Ugyanezek az „urak" és a reakciós klérus szekértolói most elégedetlenül veszik tudomásul hogy megyénk középiskolai hallgatóinak 66 százaléka mun­kások és dolgozó parasztok gyermekei közül kerül ki. ,,A politikától független iskola" hí­vei nem szívesen látják, hogy a szocializmus építésének szilárd biztosítói kerülnek ki évről­­évre iskoláinkból, de annál szí­vesebben, nagyobb örömmel látják a dolgozó szülők gyerme­keik kulturális felemelkedését A megnövekedett, tanulósereg több iskolát, pedagógust, na­gyobb felkészültséget kíván Fehérgyarmat csak egy példa a sok közül. 1920-ban gimnáziu­mot kértek, Jékey főispán az­zal utasította el, hogy a tanu­­lás nem való parasztnak, ki "cselédeskedne akkor? 12 taní­tója volt a községnek a har­mincas években, ma 26 az álta­lános iskolai tanítók száma, nyolcan tanítanak az irodai szakiskolán, tíz tanár pedig a most megnyíló új gimnázium­ban. A pedagógusok a nyarat is felhasználták ismereteik bő­vítésére szakosító tanfolyamo­­kon, •emellett mind többen kap­csalódnak be a kétéves erigén­ tanulásba, hogy minél többet nyújthassanak tanítványaiknak. Nem ismeretlenek találkoz­nak össze a mai tanévnyitókon. Az elmúlt napokban otthonaik­ban látogatták meg a nevelők jövendő tanítványaikat, azok szüleit. Az iskola és a szülők közti megváltozott viszonyt bi­zonyítja az „Építsük, szépítsük iskoláinkat" mozgalom nagy si­kere. Mindenhol ragyogóan tisz­ta, feldíszített, barátságos is­kola várja a tanulókat. Az első osztályosok kipróbál­ják új ceruzájukat, a nagyob­bak is kíváncsian lapozgatják az új tankönyveket. 37 féle új tankönyvvel négy és félmillió példányban gondoskodott az állam a tanulók szükségletéről. A felemelt ötéves, terv több helyet biztosít egyetemeinken is. Megyénkben 427-re emelke­dett az egyetemi hallgatók száma, 58 százalékban már munkások és parasztok gyerme­kei közül. A felemelt ötéves terv meg­növekedett feladatokat, na­gyobb igényeket támaszt a pe­dagógusok és tanulóifjúságunk számára is. A múlt évinél jóval magasabbra kell emelni az ok­tatás színvonalát. Tanulóifjúsá­gunk túlnyomó része felismeri, hogy a Párt és az állam milyen bőkezűen, áldozatkész szeretet­tel gondoskodik nevelésükről, jövőjükről, de ugyanakkor fel kell ismerniök, hogy ezt elmé­lyültebb tanulással, nagyobb munkafegyelemmel kötelességük viszonozni. Komoly feladatai lesznek ezen a téren az isko­lai DISZ-szervezeteknek és az általános iskolai úttörő csapa­toknak. Minden erejükkel tá­­mogatniuk kell a pedagógusok erőfeszítéseit a tanulmányi fe­gyelem, az oktatás színvonalá­nak emeléséért. Ilyen módon segítik legeredményesebben fel­emelt ötéves tervünk megvaló­sítását, a fiatalok világának, a szocializmusnak építését. Népnevelőink az őrlési és más kedvezmények tudatosításával dolgozzanak a begyűjtés sikeréért Az Alkotmányunk ünnepe utáni napokban­­erősen visszaesett me­gyénkben a begyűjtés lendülete. Ennek egyik oka a felvilágosító munka elhanyagolása, az elbizako­dottság volt. „Majd a végén” — hangoztatták eleinte a tiszalök­i já­rási funkciósok, amikor mindjárt a begyűjtés kezdetén felhívták figyelmüket a begyűjtésben va­ló elmaradásra. Lám már igazán a gabona­begyűjtés vége felé járunk, a tiszalöki járásban azon­ban ami igen akar megmutatkozni a „majd a végén...” A járások ver­senyében a nyolcadik helyütt áll­nak, pedig még csak azt sem mond­hatják, hogy alacsony az átlagter­més, mert az ő átlaguk két járás kivételével a legjobb a megyében. Ellanyhult a népnevelő munka, nemcsak a tiszalöki járásban, de általában vonatkozik ez minden járásra. Pedig hőséggel van agitációs érv csak pártszervezeteink, a községi tanácsok feladata, hogy ezeket megismertessék a népnevelőkön ke­resztül a község valamennyi dol­gozójával. Soha nem kapott dol­gozó parasztságunk annyi kedvez­ményt, mint amilyent ebben az esztendőben biztosít népi álla­munk. Mik ezek a kedvezmények? Először is a „C”-jegyes gabo­­­náért 20 forint felárat, 4 fo­rint gyorsbeadási jutalmat s ha 83-as fajsúlyú a termény, ezeken kívül még néhány forint jutalmat is kap a beadó dol­gozó paraszt. Ezen kívül min­den mázsa C-jegyre beadott termény után fejadagon felüli őrlési engedélyt is kap. öt holdon aluli dolgozók minden mázsa „C” jegyre beadott termény után 100 kilóra, öt holdon felüliek pedig 25 holdig 50 kilóra szabad­őrléé­si kedvezményt kapnak. Az önálló termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti cso­portok pedig egy mázsa után 100 kilót őrölhetnek fejadagon felül. Azt jelenti ez, ha egy 1­­ holdas középparaszt­nak 21 mázsa fölösle­ges terménye van és ebből bead „C” jegyre 10 mázsát, nyolc mázsát sza­badon megőrülhet. A nyolc mázsa terményből 510 kiló lisztet és 168 kiló korpát kap. Ha ezt szabad­piacon kg-ként 3 forintjával értéke­síti, kereken 1.500 forintot kap csak a lisztért. A korpáért is kap 300 forintot. A nyolc mázsa ter­ményért tehát több mint 1800 fo­rintot kaphat. Olyan kedvezmé­nyek ezek, melyekre még nem volt példa.. És ahol ezeket tudatosítják is a népnevelők a falu dolgozóival és a tanács érvényesíti a törvény által biztosított kedvezményeket, ott jól is halad a begyűjtés, viszonyultak a bírálathoz s a Járási Pártbizottság segítségével hozzá­láttak a hibák kijavításához... a terménybegyűjtési verseny fellendí­téséhez. Eleinte hiba volt a tanács­nál. Azzal indították el a népneve­lőket, hogy a termelőktől az összes felesleges terményt kérjék. Klencsik elvtárs, a Járási Pártbizottság egyik munkatársa felhívta e hely­telen nézetre a népnevelők és a ta­nács figyelmét. Ettől kezdve egyre sűrűbb so­rokban indultak a terménnyel megrakott szekerek a termény­­raktár felé. Ifjú Kis Lajos 14 holdas középpa­­raszt 10 mázsa fölösleges ter­ményt tartogatott a padlásán azzal, hogy két fia tanul és csak akkor adja el terményét, ha szüksége lesz az árára. Jencsik elvtárs so­káig elbeszélgetett vele, elmondta, a beadással járó előnyöket, más­nap 7 mázsa terményt vitt a ter­ményraktárba Kis Lajos, a többit szabad­rtésre hagyta. De mást is tett Kiss Lajos. Belépett a terme­lőszövetkezeti csoportba. Aznap né­gyen követték még őt. „Ha így elmondták volna mások, már rég tszes, tag lettem volna és a fölös­leges terményemet se tartottam volna mostanáig a padláson”. Ezt mondta Jencsik elvtársnak ifjú Kis Lajos középparaszt. Sokan voltak hasonlóan a­ terményükkel Tivadaron, de­ a népnevelők jó agitációs érvei meggyőzték a kétel­kedőket. Ma már jóval felül teljesítet­­­ték 100 százalékon évi begyűj­tési tervüket a tivadariak, első helyre törtek a járás be­gyűjtési versenyében. 30 község közül 16 község már 100 százalékon felül teljesítette évi ga­bonabeadási kötelezettségét a já­rás területén. Márokpapi és Bereg­­daróc hatvan százalékos, a többi községek pedig mind felül vannak a 70 százalékon. A kedvezmények állandó ismertetésével tört a második helyre a vásárosnaményi járás A Járási Pártibizottság tagjai na­ponta értékelték a járás begyűjtési munkáját s másnap hajnalban már minden JB. tag kint volt a községekben és személyesen a hely­színen segítettek az alapszervezeti vezetőknek a begyűjtési verseny jó megszervezésében. Népnevelő érte­kezletet hívtak össze és maguk a JB. tagjai ismertették az agitációs érveket a népnevelőkkel. Meghív­ták a népnevelő gyűlésre a 200 százalékon felül teljesítőket is, akik örömmel vállalták a felvilá­gosító munkát, így történt ez töb­bek között Nagy­vars­ányban és Ti­vadaron is. A nagy­varsányiak hosszú ideig elsők voltak a járás területén a begyűjtésben, az utób­bi napokban azonban Ünnepélyesen megnyitották Budapesten a könyvnapokat Budapesten a könyvnap ünnepé­lyes megnyitója a Magyar Írók Szövetségének a Nemzeti Színház­nál felállított, könyvsátra előtt volt pénteken délelőtt. A megnyitó ün­nepségen jelen voltak: Rónai Sán­dor, a Népköztársaság elnöki taná­csának elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, Dobi István a Minisztertanács elnöke, Jánosi Ferenc a népműve­lési miniszter első helyettese, Nógrádi Sándor a honvédelmi mi­niszter első helyettese, Mihályffi Ernő és Erdei Sándor népművelési miniszterhelyettesek, Kónya Lajos a Magyar Írók Szövetségének fő­titkára s a magyar politikai, iro­dalmi élet számos kiválósága. Meg­jelentek a megnyitó ünnepségen a szovjet nagykövetség, valamint a többi baráti állam külképviseletei­nek képviselői s jelen voltak a Budapesten tartózkodó csehszlovák írók is. Mádi Szabó Gábor, az Ifjúsági Színház tagja Petőfi Sándor: „A XIX. század költői” című versét szavalta el, majd Darvas József miniszter mondott ünnepi beszédet. Szervezzük meg a vasárnapi békeműszakoka­t a szabolcs-szatmári malmokban Minden esztendőben nagy feladatokat ró a malomipari dolgozók­­ra az őrlési idény. A tavalyi őszi őrlési idény tennivalói, amelyek már az 5 éves terv első évének határidő előtti befejezéséért vívott harc során oldódtak meg, igen nagy követelményeket­­állítottak elénk és sok tanulságot hoztak. Első, legfontosabb tapasztalatunk az, hogy minden üzemben elő kell készíteni a békeműszakokat, úgy, mint ahog !'Illan azt a kisvárdai malom dolgozói csinálják. .A kisvárdaiak meg­szervezték a vasárnapi békemüszakot és ezáltal egy napon 150 dolgo­zót szolgáltak ki. A békemüszako­i segítenek a nagy feladatok meg­­oldásában, segítenek a dolgozók lis­ lellátását­ folyamatossá tenni. A­ kisvárdai­­dolgozók közül ki­magasló eredményt ért el, lellais­­meretesen dolgozott Tordai Lajos, Edző Sándor, Hódi Sándor, Kóbor Ilona, Kőrizs Márta és többen, mások. Ezek a­ dolgozók nagy segít­séget adtak a dolgozó parasztokna de segítséget ad­tak az üzemnek. A kisvárdai malom igazgatóm­ja jó munkájukért­ 100—100 forint jutalomban részesíti a termelés. ..a..béke frontján helytálló dolgozókat,­Glück Ferenc. A „Néplap“ bírálata nyomán a tivadariak törtek az élre Eleinte nehezen indult a nagy kenyércsata Tivadaron. Az ellen­ség diktálta a hordás és a be­gyűjtés ütemét, ahogyan azt lapunk július 22-i számában egy bíráló cikkben megírtuk. A tivadariak jól Megvonták az őrlési kedvezményt, elmaradtak a begyűjtésben a tiszaeszláriak Nem véletlen az, hogy a tisza­löki járás az utolsók között áll a begyűjtésben, s az sem, hogy a já­rás legutolsó községei Tiszaeszlár és Bu­dszentmihály, Tiszaeszláron a tanácselnök csak annak adta ki az iparcikkutalványt, aki magától, népnevelő munka nélkül beadta a terményét. Akik a népnevelők felvilágo­sító szava után adták be fe­lesleges terményüket, azoknak már nem adott utalványt a ta­nácselnök. A­ tanácstitkár még ennél is „me­részebb” dolgot tett. Kiszámította, minden dolgozóinak mennyi a fe­lesleges terménye és­­ csak 50 kilót akart meghagyat­­ni a feleslegből, függetlenül­­attól, hogy az illető dolgozó paraszt 10—15 mázsa ter­ményt adott be „C” jegyre. Ebben az időben 100—120 mázsa termény gyűlt be a községben, amikor az­­tán a Járási Pártbizottság fel­számoltatta ezt a helytelen néze­tet, kétszáz mázsára emelkedett a napi begyűjtés, de még mindig csak 63 százalékban teljesítették évi tervüket a tiszaeszláriak. Ha­sonló jelenség többhelyütt volt a járásban. Ahol pedig ilyen tör­vényellenesen végzik munkájukat a tanácsok, ott visszaesik a be­gyűjtés. A tiszalöki járásban az lett az eredménye a szabadőrlés, és más jutalmak megvonásának, hogy a járás az utolsók közé került a begyűjtésben, messze elmaradtak a terv teljesítésétől.

Next