Néplap, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-02 / 229. szám

jfcyfaats»»"-- (Világ proletárjai egyesü­ljetek! Mai számunkból: Díszelőadás a Kínai Népköz­­társaság megalakulásának év­fordulója alkalmából (2. oldal) — Tiszabezdéd rum akar le­maradni a kölcsönjegyzésben (3. oldal) — Minisztertanácsi határozat a fásítás fejlesztésé­ről (4. oldal). AZ MDP SZABOLCS-SZAT­MÁR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1 kill. évfolyam, 229. szám. ÁRA 50 FILLÉR 1951 október 2. kedd. Az oszág­ minden községe lelkes kölcsönjegyzéssel válaszol a kormány felhívására A második­­Békekölcsön jegyzése, népün­k nagyszerű hazafias mozgalma hétfőn újult lendülettel folytatta diadalát jól. Sincs már az országnak egyetlen községe sem, ahol ne mozdultak volna meg a dolgozók, hogy kölcsönjegyzésük­kel válaszoljanak kormányunk im­már ötödnapja elhangzott felhívására. A Békekölcsön jegyzése, amely az üzemekben már befejezéshez közeledik, a falu dolgozói körében vasárnap terebélyesedett igazi mozgalommá. Ezen a napon újab­b ezrek kapcsolódtak be a felvilá­gosító munkába. A népnevelőkkel, békebizottsági tagokkal együtt brősítik, szélesítik a jegyzésgyűjtők táborát az ország minden részé­ben azok a dolgozók, tszcs-tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó fá­rasztók, akik jegyzésükkel bizonyították be, hogy hűséges, odaadó fiai a hazának. Munkájuk eredményeként ma már a dolgozó kis- és középparasz­tok óriási többsége világosan látja, miért érdemes Békekölcsönt jegyezni. Látja, hogy megtakarított forintjait nem fektetheti be gyü­mölcsözőbben, mintha az államnak adja kölcsön. És tulajdon szemé­vel látja, miként térülnek vissza az államnak korábban kölcsönadott forintok megsokszorozva azokhoz, akik a kölcsönt adták a trakto­rok és kombájnok, villanyvezetékek és bekötőutak, kultúrházak és kisorsolt nyerménykötvények alakjában. Dolgozó parasztjaink jól látják, hogyan épül, szépül az élet saját falujukban, megyéjükben, saját országukban. Ezért adják le egyre nö­vekvő lelkesedéssel szavazatukat az ötéves terv, a béke mellett. Ezért jegyzik százezrek a maguk hasznára, a haza javára a Második Bé­kekölcsönt. A megyék versenyében hétfő estig elért eredmények alapján az elsők közé került Hajdú megye. Ugyancsak jó eredményeket ért el: Zala, Pest, Nógrádi Szabolcs és Veszprém megye. Még mindig a lema­­radottak között van Somogy, Komárom, Bolcs, Szolnok, Békés és Tol­­na megye. A vidéki nagyvárosok versenyében első Debrecen, majd Szeged, Miskolc, Győr, Pécs és Tatabánya következik. Az ország üzemeiből ma beérkezett jelentések alapján továbbra is a Petőfi-bánya dolgozóinak­, nagyszerű eredménye van az élen. A bá­nya dolgozóinak 1000 forint körüli átlagjegyzése lelkesítő példa és követésre buzdítja a dorogiakhoz intézett felhívásuk nyomán az or­szág többi bányájának dolgozóit is. A diósgyőri és komlói szénbánya, a tatabánya-felső szénbányák hőslelkis vájárjai, csillései, aknászai megmutatják a Békekölcsön-jegyzés során, hogy megértik a Párt és a kormány irántuk tanúsított gondoskodását. Egyre szépülő életükért, forradalmi múltjukhoz méltóan példamutatóan veszik ki részüket a kölcsönjegyzésben. ÖZVEGY LESKÓNÉ, KEME­­CSEI KÖZÉPPARASZTASZ­­SZONY 1000 FORINTOT JEGY­ZETT S BEGYŰJTÉSI KÖTE­­LEZETTSÉGÉT HÁROM NA­PON BELÜL TELJESÍTI. A nagyhalászi dolgozó parasztok nagy része jegyzett már Békeköl­csönt, hiszen nem akarják azt, hogy úgy vélekedjenek falujukról, mint Mándról, vagy Újfehértóról, ahol bizony nem ismerték fel még kellően a Békekölcsön jelentőségét. Tuza József négyholdas nagyhalá­szt dolgozó paraszt, többszáz forin­­tot jegyzett és elmondta: ,,Én a múltban ,,herceg” Odescalchy cse­lédje voltam, s öt gyerekemnek ne­hezen került ki az ennivaló. Tanít­tatni különösen nem tudtam őket. Lajos fiam kijárta az elemit, utá­­na a kulákoknál dolgozott harma­dos földeken. Ezt a fiamat most avatták a Néphadsereg tisztjévé. A másik fiam is a Néphadsereg ka­tonája. Büszke vagyok rájuk és arra gondolok: ez az állam való­ban a mi államunk! A fiaim már nem érzik azt a nyomort, amiben nekem részem volt a múltban. Ezért teljesítettem beadásomat is 200 százalékon felül. Díszoklevelet kaptam és mellé egy elismerő le­­velet a Megyei Tanács elnökétől, Bodogán elvtárstól. A díszoklevelet és levelet is megőrzöm. Adómat is pontosan fizetem s most a Béke­kölcsön-jegyzéssel is megmutatom: a béke harcosa vagyok.” özvegy Leskó Jánosné kemecsei KÉT NAP ALATT BEFEJE­ZEM A VETÉST! Rerkeszen Nagy Lajos dolgozó paraszt nemcsak többszáz forintot középparasz­tasszon­y 1000 fo­rintot jegyzett. Ugyanakkor megfogadta: „E héten teljesen befejezem az őszi munkán­kat és a beadási kötelezettségemet, burgonyából, kukoricából és napra­forgóból három napon belül teljesí­tem, sőt túlteljesítem, így erősí­tem a békét! A férjem a háború­­ban pusztult el s nagyon jól isme­rem az özvegyi könnyeket. Ezért drága nekem a béke és ezért te­szek meg mindent, hogy megma­radjon a béke.” OLÁH m.:::,és tiszaeszlár.­RÚL 2500 TÉGLÁT KÜLDÖTT A TISZALÖKI ERŐMŰ ÉPÍTÉ­SÉHEZ ! A tiszalöki járás több községé­ben kimagasló eredmények szület­nek a Békekölcsön,jegyzés alkalmá­val. Tiszaeszláron Papp Sándor 17 holdas középparaszt, akinek három gyermeke van. 800 forintot jegyzett s ugyanakkor beadását, adóját ren­dezte. Oláh Miklós, ugyancsak ti­­szaeszlári dolgozó paraszt 1000 fo­rintot jegyzett s mint népnevelő, 2300 forintot jegyeztetett dolgozó paraszt társaival. Oláh Miklós 1000 forint jegyzésével pontosan 2500 darab téglát küldött el a Tiszalöki Erőmű építéséhez, m­ennyivel já­­rult hozzá, hogy az Erőmű minél előbb öntözze földjeit, minél előbb érjenek el magasabb terméshoza­mot, jegyzett a Békekölcsön-jegyzés al­­kalmával, hanem szállítási szerző­dést is kötött 10 méter mázsa bur­gonyára. Egyben megfogadta: két napon belül befejezi a vetési mun­­kálatokat. Azt mondta : ,.Ha korán vetek, több terem, a földemen. S ha több terem, akkor erősebb lesz a béka tá­bora Tiszadadán Pásztor János dolgozó paraszt szintén ezt mondta, amikor 400 forintnyi Békekölcsönt jegy­zett : ,,Aki békét akar, az tegyen is érte". N­emcs­ak kölcsönt jegyzett, hanem a szállításra lekötött kuko­ricamennyiségét négy mázsára emelte három mázsáról. A VAJAIAK KÉT SORVETŐ­­GÉP ÁRÁT JEGYEZTÉK LE. A vajaiak eddig két sorvetőgép árát jegyezték le. Pedig ők többet akarnak. Szeretnék, ha a következő esztendőkben már több traktor len­ne földjeiken, s eljönne a kom­­bájn is aratni. Rajtuk áll! Ez az ország a mienk s ha gyorsabban és jobban hajtjuk végre az ötéves ter­­vet, annál gazdagabbak­­teszünk. Az ötéves terv végrehajtásához pedig szükség van uligteV."■.•flott pénzeink­­re, kölcsönadott forintjainkra. Ez szükséges a béke védelméhez is! . így magyarázza ezt Vaján Nehéz János tagjelölt. Nehéz János dol­gozó paraszt békebizottsági tag is. Kisgyűlést hívott össze és dolgozó paraszttársai megkérdezték: . Alit tudunk mi tenni a 300 vagy 000 forintjainkkal a békéért, Nehéz János azt felelte: ,,Sok kicsiből lesz a nagy­­ az olyan erő, amely megakadályozza a háborút. Ha erő­sek leszünk, akkor nem mernek megtámadni bennünket!” Erre gon­­dolt Szőke Bertalan is, amikor 300 forintot jegyzett Székelyen és eze­ket mondotta: „Biztosak lehetünk, mert erős Néphadseregünk van­­amely vigyáz a házunk tájára.” JEGYZEK, MERT AKÁN­ 100.000 FORINTOT IS NYER­HETEK ! Varró György berkeszi szövetke­zeti kisiparos 900 forintot jegyzett. Azt mondta : „Jegyzek, mert * akár 100.000 forintot is nyerhetek vele. Hiszen hány olyan embert isme­­rek, akik már az eddigi húzásokon is sokat nyertek. Már csak a sor­solásra is számítva, elmondhatja az ember: többszörösen visszatérül a kölcsönadott pénz!” A BÉKE ELLENSÉGEI látva a kölcsönjegyzés nagy sike­rét, támadni próbálnak, s szeretnék megakadályozni a béke erőinek újabb nagy győzelmét. így van ez Újfehértón is, ahol a kulákok rém­híreket terjesztenek. Tiszadobon hasonló az eset, s ott is háborús rémhírekkel próbálják visszatarta­­ni a dolgozókat a jegyzéstől. A dolgozók azonban méltóképpen vá­laszolnak. Hajdú Mihály, balsai dolgozó paraszt mondotta el: ,,A vonatban egy kulákkinézésű em­berrel utaztam, aki azt mondta, hogy nem érdemes Békekölcsönt je­gyezni.” — Én visszaválaszoltam: ,,Hogy érdemes-e, azt minden be­csületes dolgozó tudja!” —­ és most mégegyszer válaszolok a bitangnak­­azzal, hogy háromszáz forint Béke­kölcsönt jegyzek ! Elbúcsúzott Szabolcs-Szetmér népétől a szovjet kolhozparasztok csoportja Öt napot töltött megyénkben a szovjet kolhozparasztok Magyarországra érkezett küldöttségének egy csoportja, élén Szavcsenko Feodoszij Ivanoviccsal, a kievi területi mező­­gazdasági igazgatóság vezetőjével. Nemcsak a balkányi állami gazdaság, a kislétai gépállo­más dolgozói, Nyírbátor és Sza­mostatárfalva termelőszövetke­zeti parasztjai és egyéni gazdái, s a tegnapi megyei értekezle­ten résztvett dolgozók érezhették a száz és száz gazdag ta­nácsban. útmutatásban a nagy Szovjetunió testvéri segítségét. De érezte és érezni fogja az egész megye, amelynek népe a falu szocialista építésének munkájához ez öt nap alatt hatal­mas segítséget kapott. Mindenütt, amerre a kedves vendégek csoportja járt, a dolgozók forró szeretete nyilvánult meg irántuk. S ez a szere­tet a szovjet népek, a Szovjetunió szeretete. Amikor Szav­­csenkó elvtársat, Burenkov elv­társat, a „Buggyonij“ kolhoz elnökét, Burina elvtársnőt, a Nagy Honvédő Háború egyik hősét, a mihaioni gépállomás igazgatónőjét, Fedorka elvtárs­nőt, a „Sztálin” kolhoz fejőnőjét, Cserkánszki elvtárs trakto­ros brigádvezetőt, s a többieket szívükbe zárták, újra ezer és ezer szál fűzte a magyar dolgo­zókat Sztálin népeihez. .. Erősítsék meg termelőszövetkezeteiket, harcoljanak Pártjuk. Sztálin elvtárs tanítványa, Rákosi elvtárs vezetésével a szocializmus teljes győzelméért — mondták mindenütt a szovjet elvtársak , száz és száz útmutatást adtak ehhez a munkához. Tegnap, amikor a megyei értekezleten Szabolcs-Szatmár dolgozó népének küldöttei búcsúztak­ a kedves vendégektől, így búcsúztak: Köszönjük nektek, drága elvtársak. Köszönjük Sztálinnak, aki küldött benneteket. Köszönjük a nagy Szovjet­­hazának, hogy idő­­bb testvérként segítő kezét nyújtja ne­künk. Mi ígérjük, hogy a megmutatott úton Pártunk és Rákosi elvtárs mögött haladunk előre. Levél a bányából Pár rapig, hogy ne ígérkeztem a bányatelepre, Iszkaszentgyörgyre. Új munkahelyemről írok egy pár sort és arról, hogy milyen itt az élet­ . Már megérkezésünk pillanatában­ éreztem azt a nagy szeretetet és megbecsülést, amelyben Pártunk és kormányunk a bányász dolgozókat részesíti. Gyönyörű szép szobák vártak bennünket. A szobákban új, fényezett ágyak, rajta teljesen új ágynemük, felette szekrények, szé­kek és asztalok. Naponta ötször étkezünk és az ellátás olyan bőséges, hogy nem is tudjuk elfogyasztani a sok élelmi­­szert. Amikor először mentem le a bá­nyába, kissé félve indultam el. Nagy örömmel fogadtak a lent dol­gozó bányászok, akik tervüket ma­gasan túlteljesítik és akiket ki is tüntettek jó munkájukért. Büszkén ragyog mellükön a Magyar Kép­­köztá­sasági Érdemérem vagy a‘ sztahonovista fátor.tct£s. Mint jó apa gyermekének, úgy örülnek ne­künk, kezdő bányászoknak. Ezek a bányászok szívesen adják át munkamódszerüket, szívesen ta­nítanak és nevelnek bennünket. Ma már én is dolgozom és most te­szek munkafelajánlást a nagy Ok­­tóberi Szocialista Forradalom 31. évfordulójára. Vállalom, hogy mint új dolgozó, tervemet 100 százalék­ban teljesítem. Igyekszem, min­den tercet, sőt másodpercet ki­­használni, hogy minél többet tud­jak adni hazámnak. Pártomnak, dolgozó népünknek azért a sok jó­­ért, amit már eddig kaptam. Befejezésül még annyit, hogy most még keményebben fogjuk meg a szerszám nyelét, napról nap­ra jobban dolgozunk a felemelt öt­éves tervünk teljesítéséért, a béke megvédéséért. KARSAI IST VAK, bányász. A bányák mélyéről üzenem hazai járjanak élen megyénk dolgozói a békekölcsönjegyzésben Innen üzenem, a nagybáton­yi bányák mélyéről a nyírségi dolgozóknak: járjanak élen a Békekölcsön jegyzésében. Én elő­ször idegenkedtem a bányamunkától. Most azonban minden idegenkedésem elszállott. Ui. korszerű védőberendezéssel ellá­tott bányában dolgozom, ahol nap, mint nap nagyteljesítményű bányagépek segítenek bennünket munkánkban, így adunk egyre több szenet a hazának, a dolgozóknak, fejlődő iparunk­nak. A fiatalokról a bányavezetőség valósággal apa módjára gondoskodik. Kéréseinket soron kívül teljesítik. Étkezésünk elsőrendű, szállásaink kényelmesek. Keresetünk 500--1000 fo­rint körül van, de ez csak a kezdet. Hiszen minél jobban értjük a szakmát, minél több gépünk lesz, annál inkább nö­vekszik jólétünk is. Mi bányászok mindent megteszünk, hor az ötéves tervünk minél előbb megvalósuljon. Munkánkkal és most példamutató kölcsönjegyz­ésünkkel segítünk. Hazánkban felszámoltuk a munkanélküliséget. Falvaink­­ból ezerszámra jönnek a fiatalok az iparba, bányába dolgozni, ahol biztos kenyerük, megélhetésük van. Ehhez az eredmény­hez is hozzájárultak eddigi kölcsönadott forintjaink. Növel­jük a haza és minden dolgozó jólétét azzal, hogy becsülettel jegyzünk Békekölcsönt! Szabolc­s-szatmári dolgozó parasztok! Mi fiatalok, nagyrészt dolgozó parasztfiatalok, akik bányamun­kára jöttünk, a hős, forradalmi bányászok nyomdokaiba lép­tünk, várakozóan tekintünk letétek és biztosak vagyunk benne, hogy nem maradtak le a Békekölcsön jegyzésében. VIRÁGH JÁNOS bányász

Next