Néplap, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-01 / 280. szám

2 NÉPLAP A népek beleegyezése nélkül nem lehet háborút kezdeni Hja Erenburg felszólalása a III. összszövetségi békeértekezleten . A Pravda november 29-i száma közli Hja Erenburg írónak, a Szovjet Békebizottság tagjának fel­szólalását a III. összszövetségi bé­keértekezleten. Beszéde elején Erenburg leleplez­te Acheson Párizsban mondott, hazugságtól hemzsegő szavait, ame­lyekben a háború programját úgy adta elő, mint békeprogramot. Erenburg ezzel kapcsolatban megál­lapította : Achesonnak az ENSZ közgyűlésén tanúsított magatartása megmutatja, hogy milyen hatalmas erőt jelent a világ népeinek béke­akarata, mert ezek az urak nem a dallam kedvéért kezdtek turbékolni. Rómában a háborút készítik elő, Párizsban pedig a békéről szóno­kolnak — állapította meg — de van egy régi orosz közmondás: „ne fecsegj drágám, mert erre nem al­kalmas az idei év”. Valóban, az idei év nem olyan, hogy a népek elhin­nék Reheson úr fecsegését. Olyan év ez, amikor az állítólagos ameri­kai galambok napalmmal perzselik fel Korea városait és falvait. Olyan év ez, amikor az amerikaiak hiva­talosan nagy összeget irányoznak elő arra, hogy gaztetteket szervez­zenek békés országokban, amelyek­kel normális diplomáciai kapcsola­tot tartanak fenn. Olyan év ez, uraikor Aeheson úr és gazdái há­borús bűnösöket, Gestapó és SS-is­­tákat fegyvereznek fel, akik vérbe borították Európát. Olyan év ez, amikor az Aeheson úrral szoros kapcsolatban álló „Collier” című amerikai folyóirat ostoba és vad terveket közöl a Szovjetunió meg­semmisítésére. Olyan év ez, amikor az USA-ban és az uralma alatt ál­ló országokban tetőfokára ért a háborús készülődés. Ezután méltatta a Békevilágta­nácsnak — a népek igazi parla­mentjének — legutóbbi bécsi ülésén kidolgozott és valamennyi nép elé terjesztett programját, majd így folytatta: — Tudom, hogy ezek a javasla­tok nem férnek össze Aebeson úr és gazdái terveivel, hiszen ezek a javaslatok békeprogramot jelente­nének, nem pedig a háború pro­gramját. Tudom, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlé­sén Rebeson úrnak és gazdáinak megvan a biztosított szavazattöbb­sége. De azt is tudom, hogy akkor, amikor a kormányok hozzájárulása nélkül nem lehet békét teremteni, úgy a népek beleegyezése nélkül sem lehet háborút kezdeni. Erenburg megemlítette, hogy Aeheson újságjai azt bizonyítgat­ják, hogy a b­éke híveinek mozgal­ma részrehajló, hogy a béke m­vei a Szovjetunió mellett foglalnak ál­lást. Ha a Béke Világtanács által elfogadott több javaslat — és így a békeegyezmény követelése is egy­bevág a Szovjetunió javaslataival — mondotta — ez nem azért van mert a békef­elivel a Szovjetuniót védelmezik, hanem azért, mert a Szovjetunió védelmezi a békét. Ilja Erenburg elmondotta, hogy az utóbbi években alkalma volt több országban járni, ahol az em­berek más- más módon élnek gon­dolkodnak, de mindnyájan békét akarnak és szeretik a Szovjetuniót, amely az élen jár a háború elleni harcban. Beszéltek itt arról — folytatta — hogy embereink hogyan írták alá a békeegyezmény megkötését követelő felhívást. Én hozzáteszem sok olyan aláírás van, amely nini® ott a békeíveken. Azoknak, a szá­munkra drága emberek nevei ezek akik a béke ügyéért haltak meg. Ők itt vannak velünk együtt ebben a teremben és ha feltámadhatná­nak, figyelmeztetnék a megvetésre méltó kufárokat, akik a vérből dol­lárt csinálnak: „Nem azért haltunk meg Sztálingrádnál, a Visztula és az Odera mentén. Álljatok meg, amíg nem késő, mert itt vannak testvéreink és fiaink és ha bármire is merészkednétek, ők majd meg­védelmezik a hazát, a szabadságot és a békét!”. Hja Erenburg lelkes és viharos tapssal fogadott nagyszerű beszé­dét ezekkel a szavakkal fejezte be: Reheson úr és gazdái csak írja­nak arról, hogy tankjaink állítólag hol az egyik, hol a másik ország felé haladnak. Az igazságot nem lehet eltitkolni és hamarosan min­den ember megtudja, hogy orszá­gunkban a búza, a paradicsom és az almák törnek előre észak felé. Csak beszéljenek arról, hogy mi állítólag fallal zárkóztunk el más népek kultúrája elől. Mi nem zár­kóztunk el Franciaország, Olaszor­szág, Anglia, vagy India lángelméi elöl. Az igazságot nem lehet eltit­kolni és hamarosan minden ember megtudja, hogyan zártuk el orszá­gunkat zöld fallal az aszály évszá­zados szerencsétlensége elől. A Nagy Föld tovább folytatja nyugodt munkáját, mert tudja, hogy minden emberünkkel vállvet­ve dolgozik első munkása, építésze és kertésze, tanítója és mechaniku­sa, a Nagy Ember, a béke embere és a béke diadalmaskodik. 1951 december­­, szombat A békeértekezlet felhívása a béke híveiben A Szovjetunió III. összszövetségi békeértekezlete felhívással fordult a­ békemozgalom, minden résztvevői­hez. A felhívás a többi között a következőképp hangzik: A béketábor erői napról-napra növekednek és erősödnek. Az új világháború igazi veszélyét felis­merve, a béke aktív védőinek sorai­ban áll minden becsületes külön­böző politikai meggyőződésű, vallá­si­ és különféle társadalmi osztály­hoz tartozó ember. Büszkék vagyunk arra, hogy ha­zánk a béke erős támasza, hogy a békeharc és a néperő szuverénitása a Szovjetunió politikájának alapja. A Szovjetunióban a béke védel­me törvény, amelyet 1951 májciu­­sában a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa hozott. A háborús propagan­dát úgy tekintik a Szovjetunióban, mint főbenjáró bűnt. A szovjet nép lelkesen jóváhagy­ta és egyöntetűen támogatja a Szovjetunió békeszerető külpolii­káját. A szovjet kormány már többször is kifejezésre juttatta, hogy lehetségesnek tartja a külön­böző rendszerű államok békés együttélését. Nem félünk a kapita­lizmussal való békés versenytől és nem félünk az imperialista, agresz­­szorok ármánykodásától sem. Nin­csen a világon olyan erő, amely la­tent­he­tné népünket a kommunista társadalom építésének útjáról. A szovjet nép éberen figyeli a béke ellenségeinek ármánykodásait és készen áll hazája hősies, ön­feláldozó véde­mezésére, békés mun­kája megvédésére mindazokkal szemben, akik szabadságaira és füg­getlenségére merészkednek törni. A szovjet emberek tántoríthatatlan békeakarata eloszlatja az egyszerű emberek félelmét az új világháború rémétől. Az új világháborúra a fékevesztett reakciósok és pénz­­mágnások, de elsősorban az ame­rikai és angol pénzmágnások szom­jaznak, akik a világháborúban lát­ják a meggazdagodás főforrását és a hatalmas extraprofit megszerzé­sének lehetőségeit. Az USA vezető­­körei immár másfél éve folytatják pusztíló rablóháborújukat a béke­­szerető koreai nép ellen. Az ameri­kai reakciósok arcátlanul megsze­gik az általuk aláírt nemzetközi egyezményeket, kiszélesítik az ag­resszív atlanti tömböt, új haditá­maszpontokat létesítenek a világ minden részén, lázasan fokozzák fegyverkezési hajszájukat és egy olyan háború előkészületeit, amely­ben még az atomfegyvert is felhasz­nálnák. Eábból a célból változtatják a háború eszközévé az Egyesült Nemzetek Szervezetét és keltik életre a japán és német militariz­­must. A béke híveinek II. világkon­gresszusa óta a béke erői minden országban még jobban összetömörül­nek és megnövekedtek. Ioszif Visszdrionovics Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének felhívása: „a béke fennmarad és tartós lesz, ha­ a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitar­tanak mellette” — új erőt öntött az egyszerű emberek szívébe és a béke győzelmébe vetett hitüket megerősítette. Mi, a­ béka hívei Hr. összszövet­ségi értekezletének küldöttei, kife­jezve a sokmilliós szovjet nép aka­ratát, lelkesen jóváhagyjuk és min­denképpen támogatjuk a békeharc további programját, amelyet a Bé­ke Világtanács bécsi ülésszaka dol­gozott ki. Ezt a programot minden szovjet ember magáénak tekinti, bár a program a földkerekség lakos­sága hatalmas többségének legfőbb követelését fejezi ki. Kijelentjük, hogy továbbra is szívósan harcolunk a háborús gyúj­togatók ármánykodásai ellen, a vi­lág tartós és szilárd békéjéért. Éljen a hatalmas békemozgalom! Éljen a béke! A szovjet kormány békés sztálini külpolitikája, amely a szovjet társadalom növekvő gazdasági hatalmára és törhe­tetlen erkölcsi és politikai egy­ségére támaszkodik, szöges el­lentétben áll a háborús gyújto­­gatók — az északatlanti tömb főkolomposai — rabló, agresz­­szív politikájával. A szovjet kormány mindent elkövet an­nak érdekében, hogy megerősítse a gazdasági és kulturális kap­csolatokat a népek között. A mindenütt gyűlöletet és bizal­matlanságot szító amerikai­­angol imperialisták arra törek­szenek, hogy vasfüggöny, gaz­dasági blokád, hazugságok és rágalmak segítségével elszige­teljék a Szovjetuniót, a népi Kínát és a népi demokratikus országokat a világ többi népé­től. Képmutató, cinikus fogad­kozásaikat, hogy hűek marad­nak a szabadsághoz, a demo­kráciához és a békéhez, meg­cáfolják a Koreában, a közép­keleti országokban és a világ más részein elkövetett véres tetteik. Az emberek újabb százezrei és milliói állanak napról-napra a világ minden országában a békeharc egész világra kiter­jedő megbonthatlan frontjának soraiba. Az Ön neve, Sztálin elvtárs, az emberek százmillió számára az egész haladó emberiséget egye­sítő békeharc zászlaja. Sztálin nevével szívükben az emberi­ség haladó tömegei megsokszo­rozzák győzelmeiket a békés alkotó munkában, következete­sen és állhatatosan harcolnak a békéért, a háborús gyújtogatók aljas tervei ellen. Sztálin neve azt a rendíthetetlen meggyőző­dést oltja az emberek százmil­lióinak szívébe, hogy a béke erői győzedelmeskednek a há­borús gyújtogatók sötét erői fe­lett, a béke legyőzi a háborút. Éljen a békeharc legyőzhetet­len világtábora! Éljen hatalmas hazánk , a Szovjetunió, a világ bevehetet­len erődje! Éljen Sztálin elvtárs, a béke hatalmas zászlóvivője!" A szovjet békekonferencia résztvevőinek üdvözlőtávirata Sztálin elvtárshoz A Szovjetunió III. összszövet­ségi békekonferenciájának részt­vevői november 29-i ülésükről a következő üdvözlőtáviratot küldték Sztálin elvtársinak, a dolgozók nagy vezérének: „Drága Ioszif Visszárionovics! Mi, a béke hívei III. össz­szövetségi konferenciájának küldöttei, a munkások és kol­­hozisták, mérnökök, tudósok, művészeti dolgozók és a többi Szovjet értelmiségi dolgozó képviselői, a szovjet nép érzé­seit fejezzük ki, amikor igaz szeretettől áthatott szavakkal fordulunk önhöz, a hatalmas vezérhez, a dolgozók nagy ta­nítójához, a béke zászlóvivőjé­hez. Hazánk dolgozói, amikor kül­döttekül választottak bennün­ket a konferenciára, megbíztak azzal, hogy az egész világ előtt tegyünk újra hitet a Szovjet­unió népeinek fáradhatatlan, következetes békeharca mel­lett, a népek közti barátságért és a háborús gyujtogatók aljas ármánykodásai ellen folytatott állhatatos harc mellett. Az Ön szavai által vezérelve: „a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kizártnak mellette“ — több mint 117 millió szovjet ember járult hozzá aláírásával a béke külföldi barátainak többszáz­­millió aláírásához, amelyet a Béke Világtanácsnak az öt nagyhatalom közti békeegyez­­mény megkötését követelő fel­hívására gyűjtöttek. A Béke Vi­lágtanács felhívásának aláírásá­val minden szovjet ember ismét megerősítette azt a hazája előtt és ön előtt vállalt kötelezett­ségét, hogy még szívósabban és eredményesebben dolgozik a kommunizmus építésének front­ján és szem előtt tartja, hogy a békés alkotó munkával elért siker országunknak — a béke bevehetetlen elődjének — leg­értékesebb hozzájárulása a né­pek békeharcához. „ A Néplap szerkesztősége az mi otthonunk is . Az elmúlt napok egyikén néztem meg a nyíregyházi „Béke” moziban a „Nagy tűz­­lény” című nagyszerű szovjet filmet. A film többek között azt is bemutatja, hogy milyen óriási szerepe volt a sztálini Pravdának a Forradalom meg­szervezésében. Igen megraga­dott az a jelenet, amikor a frontkatonák küldöttei leke­resték a Pravda szerkesztősé­gét Péterváron s ott elmondot­ták a katonák véleményét, kí­vánságát s tanácsokat is kér­tek. Ebből a jelenetből azt ol­vastam ki, hogy a kommunista újságok szerkesztőségei a mun­kások, dolgozó parasztok, dol­gozók otthonai, ahol kérdései­ket őszintén megbeszélhetik, ta­nácsokat kérhetnek. A magyar kommunista újsá­gok is a bolsevik sajtó útján haladnak és nekik is olyanokká kell válni, mint a szovjet sajtó­nak. Jó úton haladnak. Na­ponta látok a Néplapban is le­veleket a munkásoktól, dolgo­zóktól. Látom a­zt, hogy a Néplap megbecsüli a dolgozók véleményét és támaszkodik a dolgozók leveleire. A fault korá­­ban az építőipari sztahanovis­ták számára hívott össze meg­beszélést. Javasolnám a szer­kesztőségnek azt is, hogy tegye lehetővé: a dolgozók felkeres­hessék a szerkesztőséget sze­mélyesen is, hiszen sokszor len­nének fontos megbeszélnivalók. A Néplap szerkesztősége a mi otthonunk is. Biztos vagyok benne, hogy javaslatom meg­hallgatásra talál. Szabó Péter munkáslevelező,❖ Szabó Péter elvtárs, munkás­­levelezőnk javaslatát örömmel fogadja a Néplap szerkesztő­sége. A munkások, dolgozó pa­rasztok, dolgozók a nap bár­melyik szakában nyugodtan fel­kereshetik a szerkesztőséget, előadhatják javaslataikat, fel­hívják a szerkesztőség figyel­mét a hibákra, tanácsokat, se­gítséget kérhetnek. Ezenkívül hogy még rendszeresebben ta­lálkozhasson a szerkesztőség olvasóival, a dolgozókkal, külön fogadóórát is rendszeresítünk. Szombaton délután 5 órától 7 óráig, vasárnap délelőtt 10 órá­tól 12 óráig a szerkesztőség ve­zetője áll a dolgozók rendelke­zésére. Örömmel várja a Nép­lap szerkesztősége a dolgozó­kat. A Szovjetunió kormányának tiltakozó jegyzéke az USA kormányához amerikai repülőgép határsértése miatt Párizsban közzétették Austinnak, az USA ENSZ-beli képviselőjének a Biztonsági Tanácshoz intézett le­velét, amelyben közli, hogy a Ridg­­way tábornok parncsnoksága alá tartozó egyik amerikai katonai re­pülőgép ez év november 6-án a ja­pán tenger fölött végzett „felderítő repülése” után nem tért vissza tá­maszpontjára. A levél azt az állí­tást tartalmazza, hogy az említett repülőgépet nemzetközi vizek fölött előzetes figyelmeztetés nélkül szov­jet vadászgépek támadták meg. Az USA ENSZ-beli képviselőjének ez­zel a levelével kapcsolatban a kül­ügyminisztérium szükségesnek tart­ja közölni a következőket: A. A. Gromiko, a Szovjetunió he­lyettes külügyminisztere ez év no­vember 7-én Cummingnak, az USA Ügyvivőjének a következő szövegű jegyzéket adta át: „A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének kormánya szükségesnek tartja, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok kormányá­nak kijelentse a következőket: A Szovjetunió kormányának rendelke­zésére álló ellenőrzött adatok sze­rint ez év november 6-án Vlagyi­vosztok, időszámítás szerint tíz óra tíz perckor egy Neptune-típusú­ amerikai kétmotoros bombázógép az Osztrovna-fok térségében meg­sértette a Szovjetunió határát. Amikor két szovjet vadászgép kö­zeledett abból a célból, hogy a Szovjetunió határát megsértő ame­rikai repülőgépet leszállásra kény­szerítse szovjet repülőtérre — az amerikai repülőgép tüzet nyitott a szovjet vadászgépekre. A szovjet repülőgépek kénytelenek voltak tűz­zel válaszolni, mire az amerikai repülőgép a tenger felé távolodott el és eltűnt. A szovjet kormány, amidőn ezt az USA kormányának tudomására hozza, határozott til­­takozásást fejezi ki a Szovjetunió határának amerikai katonai repülő­gép által történt újabb durva meg­sértése miatt és követeli a határ megsértésében bűnös személyek szi­gorú felelősségre vonását. A szovjet kormány azt is elvárja, hogy az USA kormánya haladéktalanul megfelelő intézkedéseket tesz an­nak megakadályozására, hogy ame­rikai repülőgépek a jövőben meg­sértsék a Szovjetunió határait”. Erre a jegyzékre az USA kormá­nyától mindeddig nem érkezett vá­lasz.

Next