Néplap, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-01 / 127. szám

•. mf NÉPLAP PA­R­T­É­P­Í­T­É­S Ünnepélyes keretek között vizsgáztak a tiszalöki járás propagandistái "Ün­nepi külsejű szobák fogad­ták a tiszalöki járás propagan­distáit záróvizsgára. Valójában ünnep volt ez. Valamennyi pro­pagandista így érezte bensőjé­ben is. Ebben a járásban épül hazánk nagy békeműve, a Tisza­löki Erőmű, amely jótékony óriássá változtatja a hajdan annyiszor kárt okozó zabolátlan folyót. Ebben a járásban van a megye egyik legjobb termelő­­szövetkezete, az ors­zágos hírű tiszadobi Táncsics. A beadás teljesítésében a járás az elsők közé tartozik. Ezeket az eredményeket, mint azt Bálint Lajos elvtárs, a Megyei Pártbi­zottság oktatási felelőse is hang­súlyozta: „nem utolsósorban a propagandisták jó munkájának köszönhetjük." Egyetlen járás a megyében, ahol a tavaszi mun­kák megkezdtével sem lanyhult az oktatási munka, a tanulási kedv, s különösen jelentős, hogy a járás termelőszövetkezeti cso­portjaiban nem volt az utóbbi politikai iskolákon sem hiányzó , sőt létszámemelkedés volt tapasztalható. Ez a pártszerve­zetek, propagandisták jó mun­kája mellett dicséri a járási párt­­bizottságot is. A járási pártbi­zottság amellett, hogy konkrét segítséget adott a pártszerveze­teknek és propagandistáknak, élénk versenyszellemet alakított ki az egyes politikai iskolák kö­zött. Mindegyik politikai iskola harcosan küzdött a megtisztelte­tést jelentő járási pártbizottsági vándorzászlóért. S most, ugyan­ilyen lelkesen harcolnak szerte a járásban azért, hogy m®Änyer­­jck a Megyei Pártbizottság oktatási vándorzászlaját. A nagy erőpróba: az összefogla­lók, záróvizsgák jó megszerve­zése, színvonalas megtartása. Ez dönti majd el, hogy melyik já­rásba kerül a Megyei Pártbizott­ság vándorzászlaja. Az első lé­pés megtörtént: sikeresen vizs­gáztak le a közép- és alapfokú politikai iskolák, alapismereti tanfolyamok propagandistái. A járási pártbizottság helyesen is­merte fel, a tanév szervezett be­fejezését előkészítő munkának arra kell irányulnia, hogy jobban foglalkozzanak a propagandis­tákkal. Azért, mert a tanév si­keres befejezésében döntő sze­repük van a propagandistáknak. Annak érdekében, hogy a pro­pagandisták záróvizsgája magas eszmei színvonalon folyjon le, a vizsgákat vezető elvtársak, a propagandista­ szemináriumveze­tők gondosan kidolgozták előre az egyes kérdések vitaanyagát. Felismerték, hogy itt nem egy­szerűen arról van szó, hogy meggyőződjünk róla: ismerik-e a kérdéseket a propagandisták. A záróvizsgákon tanácsokkal kell ellátni a propagandistákat arra vonatkozóan hogyan szervezhe­tik meg legeredményesebben a politikai iskolák vizsgáit. A pro­pagandisták záróvizsgájának pél­daképnek kell lenni a maga­sabb eszmei színvonal és a he­lyes vizsgamódszer szempontjá­ból egyaránt. Igen fontos, hogy az össze­foglalók alkalmával olyan han­gulatot teremtsünk, amely lehe­tővé teszi, hogy a hallgatók minden feszélyezettség nélkül számot adhassanak tudásukról A Galvácsi elvtársnő által veze­tett alapfokú propagandisták vizsgáján először feszélyezetten feleltek a hallgatók a feltett kérdésekre. Ennek következmé­nyeképpen szűkszavúak voltak, nem mélyedtek el az anyagban s a gyakorlati munkára vonat­koztatva nem tárták fel az egyes kérdések lényegét. Galvácsi elvtársnő helyesen tette, hogy több hallgató bevonásával vitát alakított ki s felhívta a hallga­tók figyelmét az elmélet gya­korlatban való alkalmazására . Közvetlen kérdéseket intézett a hallgatóéihoz. Miután például Somfai elvtárs általában kifejtet­te, hogy milyen feladatok állnak előttünk a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítása terü­letén, Galvácsi elvtársnő Róka elvtárshoz fordult: „Hogy van ez a ti termelőszövetkezetetek­ben?" Róka elvtárs, a büdszent­­mihályi Petőfi tsz. párttitkára elmondotta, annak köszönhetik a mostani jó munkát, hogy a munkafegyelem megszilárdításán kezdték el a hibák kijavítását. Beszélgettek minden egyes tag­gal. Aki aztán továbbra is fe­gyelmezetlen volt, attól 1­1 munkaegységet levontak. Róka elvtárs hangsúlyozta: az ered­ményeket nem érték volna el, ha nem fordít gondot a párt­­szervezet a politikai oktatásra, a pártcsoportok nevelőmunkájá­nak kiterjesztésére." Ez a köz­vetlen kérdés feloldotta a hall­gatók feszélyezettségét és a to­vábbiakban szélesen, mélyen megvitatták az anyagot. Igen helyes módszert alkalma­zott Kertész elvtárs is, a kö­zépfokú politikai iskola propa­gandistáinak szemináriumveze­tője. Egy-egy kérdés összefogla­lásánál nem mechanikusan ismé­telte mindazt, amit már a hall­gatók elmondtak, hanem rámu­tatott azokra a lényeges részek­re, amelyek a hallgatók figyel­mét elkerülték s amelyeket alaposan meg kell vitatni a po­litikai iskolák záróvizsgáin. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezéséről folyó vita alkalmával elkerülte a hallgatók figyelmét az új agrotechnika alkalmazása. Kertész elvtárs összefoglalója alkalmával felhívta erre a pro­pagandisták figyelmét: segítsék elő, hogy minél szélesebb mére­tekben alkalmazzák a szovjet agrotechnikát, zootechnikát, mert ezek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a terméshozam növelése. A párt és a kormány december 1-i határozatával kap­csolatban felhívta a figyelmet arra, hogy előre figyelmeztetni kell a dolgozó parasztokat: június 30-ával ideiglenesen fel­függesztik a szabadpiaci kedvez­ményt, s a korlátozások feloldá­sa attól függ, hogyan teljesítik beadási kötelezettségeiket. A záróvizsgák után a propa­gandista szemináriumvezetők értékelték az egyes propagandisták munkáját A tanulságok levonása feltét­lenül fontos úgy az összefoglalók sikere érdekében, mint az új oktatási év előkészítése szem­pontjából. Kertész elvtárs pél­dául rámutatott arra, hogy a tá­­szadobi Táncsics jó eredményeit nagyban köszönheti Gerbes elv­társ propagandamunkájának. Ez bizonyság volt arra, hogy a jó oktatómunka jó termelési ered­ményekben gyümölcsözik. Kis elvtárs is jól dolgozott. Iskolá­ján sem volt hiányzó, mert jól működtek az ötöscsoportok, va­lamint létrehozták a hanyago­kat bíráló, szorgalmasakat, di­csérő elvtársi bizottságot. Voltak azonban fogyatékosságok is — mondotta Kertész elvtárs — Tar Piroska elvtársnő rendszer­telenül járt a prop. szeminá­riumokra, még a záróvizsgán sem jelent meg. Pál elvtárs is elhanyagolta az utóbbi időben oktatási munkáját. Ez súlyos felelőtlenség a propagandisták gondjaira bízott hallgatókkal, a Párttal szemben! Végül Kertész elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy ne áljunk meg a tanulás­ban. A kommunistákat, a propa­gandistákat az jellemzi, hogy szakadatlanul tanulnak, fejlesz­tik marxista-leninista művessé­­güket. Vegyenek példát Rákosi elvtárstól, aki soha nem szűnik meg tanulni! A záróvizsgák befejeztét közös ünnepség követte, amelyen felszólalt Bá­lint Lajos elvtárs, a Megyei Pártbizottság oktatási felelőse is, majd a járási pártbizottság nevében Galvácsi elvtársnő könyvekkel jutalmazta meg a legjobb propagandistákat. Ez­után emelkedett szólásra Mészá­ros Józsefné elvtársnő. Felhábo­rodástól izzó hangon beszélt ar­ról a gyalázatos cselekedetről, amelyet a francia kormány el­követett Duelos elvtárssal szem­ben. S a propagandisták egyön­tetűen elhatározták, hogy tilta­kozó táviratot küldenek: „... Az­zal válaszolunk a háborús gyúj­togat­óknak, pestisgengszterek­nek és gyilkosoknak, hogy min­den erőnkkel elősegítjük: még magasabb legyen a ránk bízott hallgatók marxista-leninista tu­dása. Tudjuk, hogy ez a mun­kánk olyan termelési győzel­mekben fog gyümölcsözni, amely még erősebbé teszi a Szovjet­unió vezette béketábort." A mai nyíregyházi béketanácskozáson részlee az Lidia Alina Orpe, finn békeharcos asszony is Megyeszerte ünnepségeket ren­deznek a mai Béketalálkozó alkal­mával üzemeink, községeink béke­­bizottságai. Szabolcs-Szatmár leg­kiemelkedőbb ünnepségei Nyíregy­házán lesznek. Zenés ébresztővel kezdődik június 1, majd a dolgo­zók a pályaudvarra vonulnak, hogy ott reggel nyolc órakor fo­gadják a városba érkező békekül­dötteket. A békekü­ldöttek először a Szovjet Hősök emlékművét koszo­­rúzzák meg, majd a Magyar-Szov­jet Társaság székházában megkez­dődik reggel 9 órakor a tanácsko­zás. A tanácskozáson részt vesz Lídia A­ina Orpe, finn békeharcos asz­­szony is. A tanácskozás ideje alatt kultúr­­ünnepségek lesznek a Béke-mozi előtt és a Sztálin-téren felállított szabadtéri színpadokon s ugyan­akkor változatos sportműsor a sportpályákon. Kiemelkedő esemé­nye lesz a sportműsornak a debre­ceni és miskolci versenyzők rész­vételével megrendezett kerékpárver­seny. Este nyolc órai kezdettel béke­hangverseny kezdődik a József Attila kultúrotthonban. A hang­versenyen a nyíregyházi zeneiskola művésztanárai lépne­k fel. Közremű­ködik a József Attila kultúrotthon zenekara Tikár Sándor vezényleté­vel. Ugyanebben az időben műso­ros est lesz az MSzT. székházban. Az ünnepségeket utcabál fejezi be.. 1932 JÚNIUS 1, VASÁR­NAP Oktatási segédanyag Prof. Zvávics :­­A. A Párttörténet V. fejezetét tárgyalják meg a soronlevő kon­ferenciákon a felső és közép­fokú káderképző tanfolyam hall­gatói. —­ Az anyagban jelentős helyet foglal el a­­’ravda harcai­­nak elemzése. A Pravda történe­téhez oktatási segédanyagként közöljük az alábbi részletet Zvávica „Szovjet sajtó” c. köny­véből. A munkássajtó a cári Oroszor­szágban súlyos rendőri üldözésnek volt kitéve. A legnagyobb üldözte­tésben természetesen a bolsevik sajtót részesítették. A bolsevik na­pilapot, a Pravdát 1911- ben alapí­tották meg Lenin útmutatásai alapján, Sztálin kezdeményezésére. Május 5-ét, a Pravda megindításá­nak napját, a Szovjetunióban a sajtó napjaként ünnepükt. A Pravda szerepe az ország po­litikai életében az első perctől kezdve rendkívül nagy volt. A Pravda, a bolsevikok oldalára állí­totta a munkásosztály széles töme­geit. De az állandó rendőri üldö­zések, büntetések, elkobzások lég­körében csak sokezer barátjának, az élenjáró munkásoknak aktív, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásával állhatott fenn. A Pravda rendszeresen közölt beszá­molókat azokról a pénzösszegekről, amelyeket a munkások az újság számára beküldtek. A cári rendőrség által elkobzott számok jelentékeny része gyakran mégis eljutott az olvasókhoz, mi­vel forradalmi munkások már éj­szaka elmentek a nyomdába és magukkal vitték az újságokat. A Pravda minden egyes száma számos munkáslevelet közölt, ame­lyek leírták a munkáséletet, az em­berteten kizsákmányolást, a zakla­tásokat és megaláztatásokat a ka­­pitalisták és a munkafelügyelők részéről. Ezek a levelek a kapita­lista rendszer elleni éles, találó vádiratok voltak. A Pravda rend­szeresen megvilágította az akkori nehéz parasztéletet, az éhínséget, a parasztság kizsákmányolását a földesúr részéről. A Pravda elterjedtsége és a mun­kásosztály köreiben való befolyása, tekintetében jóval felülmúlta a másik újságot, amelyik szintén munkásolvasóknak íródott, a m­en­­sevik Jsncs-ot. Viszont a mensevi­­keknek sok „gazdag” barátjuk volt a liberális burzsoázia és a polgári, értelmiség körében, akik a mense­­vik lapot pénzelték.­­ A Pravda fennen hordozta a zászlót,­­amelyet a munkások széles tömegei szilárdan támogattak. A cári kor­mány a lapot egy héttel az 191­1-es hadüzenet előtt betiltotta, mert félt a tömegekre gyakorolt befolyásától.­­ • De amint megdőlt a cári önkény, uralom, — az 1917-es februári for­radalom után öt nappal —, a Pravda ismét megjelent Péter­­várott. A Szovjetunió legelterjedtebb és legbefolyásosabb lapja a moszkvai Pravda, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizott­ságának és Moszkvai Bizottságának hivatalos lapja. A Pravda napi pél­dányszáma mintegy kétmillió. A Pravda hasábjain szólalnak meg a szovjet ország legtekinté­lyesebb publicistái. A Pravda rend­szerint lapszemléket is közöl a köz­ponti és vidéki újságokból, ugyan­ekkor meg is mondja, mint véleke­dik a szerkesztőségek munkájáról. Néha a Pravda ítéletei igen élesek, így például ne­m is olyan régen szigorúan kikelt a Szovjet Művé­szet című lap ellen, amiért szinte kritika nélkül, túlságosan vakon meghajol egyes művészettörténé­szek eléggé kétségbevonható tekin­télye előtt és nincs kielégítő kap­csolata a Szovjetunió valódi mű­vészeti életével. A Pravda, amikor elítéli a hiányosságokat, ugyanak­kor méltányolja és népszerűsíti a sajtó munkájának pozitív oldalait. Példának okául a Pravda nemrégi­ben elismerésben részesítette a Tbilisziben megjelenő Kelet Haj­­nalá­t cikkeinek nagyszerű nyelvé­ért és azért a merész módszerért, amellyel az időszerű politikai anya­got tárgyalja. A Pravda cikkeinek és tárcáinak nagy a jelentősége. A Pravda pél­dát mutat a többi szovjet lapnak a közölt anyag gondos felülvizseá-, Pravdáról lása tekintetében. A lap munkatár­sai, mielőtt valamilyen cikket egyik-másik gyár vagy iparág hely­,­zetéről megjelentetnének, nem egy­­szer ellátogatnak a színhelyre, hogy megismerjék a gyár munkásainak, tisztviselőinek, igazgatóságának vé­leményét, tanácskoznak velük és számbaveszik a tömegek vélemé­nyét. A Pravda cikkeinek indító­­okát nem egyszer azok a levelek adják, amelyek naponta hatalmas mennyiségben érkeznek a szerkesz­tőségbe az­ olvasók millióitól. E levelek írói között vannak munká­sok és parasztok, tisztviselők és mérnökök, tudósok és művészek. A dolgozók együttesei gyakran használják fel a Pravda h­asábjait arra, hogy felhívást intézzenek más kollektívumokhoz szocialista verseny megindítására, az ötéves terv teljesítése és túlteljesítése céljából. Ezeknek a felhívásoknál­, rendszeresen helyet ad hasábjain a Pravda. A Pravda élénk kap­csolatát az olvasókkal nemcsak az olvasók leveleinek közlése tanúsít­ja, hiszen a helyhiányra való­­ter­kintettel ez nem mindig lehetséges. A szerkesztőség azonban sohasem hagy válasz nélkül egyetlen egy le­velet sem. Kinyomozza az olvasók által megjelölt megengedhetetlen jelenségeket, kiharcolja kiküszöbö­lésüket, függetlenül attól, hogy nagy társadalmi jelentőségű ese­mény, vagy pedig csak egy egysze­rű szovjet ember egyéni érdekeit érintő kérdésről van szó. Az olva­sók leveleiből a szerkesztőség ,"ki­egészítő és időnként igen " fontos értesüléseket merít " az ország életé­ről, amelyek hiányoznak a lapok saját tudósítóinak és a TASzSz­­nak közleményeiből. A szilárdan meggyökeresedett hagyomány szerint a Pravda Cik­keit megjelenésük után, széles kör­ben és gondosan megvitatják an­nak a gyárnak vagy­ üzemnek, hi­vatalnak vagy intézetnek munká­sai, akiknek ügyét az illető cikk érinti. A szerkesztőség érdeklődése későbben sem csökken az általr a felvetett kérdés iránt, egészen ad­dig, amíg a feltárt hibákat teljesen ki nem küszöbölték. Az olvasók le­velei iránt tanúsított figyelmes magatartás és a közölt anyag igaz voltáért folytatott nyomozás, — ez a legfontosabb szabálya az összes szovjet újságoknak, amelyek szá­mára a Pravda példaképül szolgál. A Pravdának állandó rovata van Pártélet címmel. Ebben a rovatban rendszeresen jelennek meg olyan tudósítások, amelyek a bolsevik párt helyi szervezeteinek tevékeny­ségét ismertetik. A Pravdában ezenkívül gyakran jelennek meg a marxista-lenihista­­ elmélet kérdé­seivel foglalkozó cikkek és nagy elvi jelentőségű propagandacikkek. Példának okáért a Pravdá­ban je­lent meg első ízben a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja tör­ténetének teljes szövege. Nem, lebecsülendő jelentősége van a Pravda irodalmi és művé­szeti rovatának. A Pravda rend­szeresen megemlékezik minden fon­tosabb színházi előadásról és film­bemutatóról. Kritikáinak nagy te­kintélye van; hasábjain a színház és a film legtekintélyesebb ismerői szólalnak meg kritikáikban. A Pravda, néha kiemelkedő jelentősé­gű irodalmi alkotásokat is közöl: így például Mih­ail Solohov: „A hazáért harcoltak” című regényét, Kornyejcsuk: „Front” című szín­művét stb. A Pravda külpolitikai kérdések­kel foglalkozó cikkei nem hivatalos jellegűek, eltérően az Izvesztyija cikkeitől, amely a Szovjetunió Leg­­felső Tanácsának hivatalos lapja. Mindazonáltal a Pravda cikkei és hírmagyarázatai a nemzetközi kér­désekkel kapcsolatban mindig ma­gukra irányítják az egész világ fi­gyelmét, nagy súllyal fejezik ki a Szovjetunió közvéleményét. A Pravda kiadóvállalat kiadásá­ban egész sor folyóirat jelenik meg, köztük a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizott­ságának elméleti és politikai folyó­irata, a Bolsevik, a Krokodil című szatirikus hetilap és más folyó­iratok. A Pravda kiadóvállalat­­ könyveket is ad ki.

Next