Néplap, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1952-08-01 / 179. szám

Vil­. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM. (Világ psoteláp­j tu cg írta­stítk ! Mai számunkból: Az ifjúság közötti pártmunkás elsőrendű fontosságú napirendi pontja a járási pártválasztmányi üléseinknek (2 old.) —A Tisza­­menti Vízműépítő csatlakozott a „Takarékoskodjunk a külföldről behozott anyagokkal“-mozgalom­­­hoz (3. old.) — Kántorjánosi ta­nács hajtsa végre a miniszterta­nács határozatát (4. oldal) 1952 AUGUSZTUS 1. PÉNTEK A zászlóért! „Haza csak ott van, hol jog is van . .. jogot tehát, emberjogot a népnekEzeket a szavakat Petőfi Sándor, a magyar nép lánglelkű szabadságharcos költője írta egyik versében. A meggyötört, rabságban tartott nép szava volt ez a követe­lés. A jog azonban nem költözött a földünkre, míg a Szovjet Hősök ön­feláldozó harca nyomán ki nem virult a szabadság fája. A nincs­­telenséghez, a nyomorhoz, a munka­­nélküliséghez, az éhezéshez volt csak „joga” a népnek. Hárommil­lió koldus országának nevezték az úri Magyarországot. Székely ter­melőszövetkezeti község dolgozó pa­rasztjai az Alkotmány ünnepére tett felajánlásukban így írnak erről: ,A dicső Vörös Hadsereg hős ka­tonáinak megérkezte előtt rabság volt a mi életünk, a sokat hangoz­tatott „szabadság” csak a dölyfös­ködő Burger György, Orosz Sán­dor földbirtokosok és hasonszőrű társaik számára volt szabadság. A haza, amelynek szeretetére oly szemforgatóan buzdítottak a bur­gerek és bérenceik, a mi számunk­ra csak a cselédek keserű nyomo­rúságát, a kulákok uzsoráját a bankuzsorát, a gazdasági válságot és a csendőrpuskák tusainak ke­mény ütését jelentette.” Ám Petőfi, az izzószavú költő előre látta: „Ve féljetek, szegény jó emberek. Jön rátok , még bol­dogabb idő, Ha,­a, múlt és jelen nem a tiétek is. Tiétek lesz a ’vég­telen jövő'.” És így szól tovább a székelyiek felhívása: ,,Volt most édes hazáunk, szerető édesanyánk. Ez a haza mi vágyunk, a nép, s minden, ami a népé, gyönyörű, sza­bad életünk. Ez a h­aza adott föl­det 182 székelyi családnak, ebben a hasában lettek katonatisztek Hagy György, Hamik Miklós és a többi székelyi dolgozó parasztok fiai, eb­ben a hasában indult felsőbb isko­lára Sípos István, Szőke Sándor és még több dolgozó paraszt gyer­meke, akikre azelőtt csak nyomo­rúság várhatott volna. Ebben a hasában jött létre és virágzott fel hatalmas szövetkezetünk a­ „Bé­kéért Harcolo­m. Azelőtt sohasem álmodhattunk volna, ekkora bőség­ről, mely felé most együtt, egy nagy családként menetelünk."’ Mindezt szabad életünk törvé­nye, az Alkotmány biztosította nem csak a székelyiek, hanem az egész dolgozó magyar nép számára. Az Alkotmány ünnepe, augusztus 20. közeledik. Az Alkotmány kifejezője mindannak a szépnek és jónak amelyet eddig elértünk és egyben­ alapja az eredményeink talaján ki-, bontakozó napfényes jövőnek is. Jelenti az épülő Sztálinvárost, Ti­­szalököt, a traktorok ezreit és tíz­ezreit, az aszályos vidékeket ke­­resztülszelő bővizű csatornákat, az új utak száz és százezer métereit, a falut beragyogó villanyt, a szülő­otthonokat, a húsz mázsákat termő szövetkezeti földeket, az egyete­mekre induló munkás és paraszt fiatalok jövőjét — és ki tudna fel­sorolni mindent. Nagy ünnep az Alkotmány évfordulója a falunak is! Ezt fejezi ki a dolgozó pa­rasztok hatalmas sodrású begyűj­tési versenymozgalma is, amellyel a falu e nagy napra készül. Szabolcs-Szatmár dolgozó népét nagy dicsőség érte április 4., ha­zánk felszabadulásának évforduló­ján : a megyék begyűjtési versenyé­ből győztesként került ki, s ezzel megszerezte a Minisztertanács ván­dorzászlaját. Szabolcs-Szatmár dol­gozó népe, jó hazafiakhoz méltóan harcolt a vándorzászlóért. Megmoz­dult ez egész megye parasztsága. Talán nem volt egy sem a falvak, tanyák lakói közül, aki ne lett volna tudatában annak, hogy a be­adott termékkel nemcsak az állam iránti kötelezettségét teljesíti, a törvényt hajtja végre, hanem az hazafias cselekedet is és minden dolgozó paraszt felelősséggel tarto­zik a zászló megszerzéséért. Haza-­­fias tett ez, mert a dolgozó paraszt­nak is van már hazája. Sza­bad a magyar nép, szabad a ma­­gar dolgozó paraszt, aki kiegye­nesíthette végre derekát, aki hazá­jának mondhatja végre azt az or­szágot, amelyben valaha millió és millió társával együtt­­ koldusként tengette életét. Napfényes jelene, ragyogó jövője, amely felé a párt zászlaja alá sorakozva menetel — ez a hazája. Földjei, amelyen oly gazdag termelőszövetkezetek virág­zanak, mint a tiszadobi Táncsics, vagy a nyírbátori Lenin, s földjei amelyek már nem a Kállaiaknak terem, hanem nekik — ez a hazá­ja. A tiszalöki egészségház, a nyír­bátori bölcsőde és szülőotthon, a kótaji, nagydobos­ telektanyai or­vosi rendelők, a pusztateremi, ga­­csályi új iskolák, a nagykálói, szálkai diákotthonok, ötvenkilenc szabolcs-szatmári község új kultúr­otthona — ez a hazája. Az egyre növekvő gépállomások a büszke kombájnok, a csillogó homlokú ha­talmas dohányfermentáló Nyíregy­házán — ez a hazája. Ezért adták ki széles körben a székelyi dolgozó parasztok verseny felhívásukat, amelyben felhívják a megye dolgozóit, hogy példájukat követve, az Alkotmány ünnepének tiszteletére augusztus elsejéig tel­jesítsék gabonabeadási kötelezett­ségeiket. Ez ösztökélte őket arra hogy a cséplőgép alól az első gabo­nát a hazának adják, hogy összes beadási kötelezettségeiket határidő előtt túlteljesítsék. Ez buzdít min­den dolgozó parasztot. Közeleg­­ a begyűjtésnek, a dol­gozó parasztok által választott fon­tos határköve. Most fog eldőlni vájjon megtarthatjuk-e tovább a vándorzászlót. Most van azon a sor, hogy meglássuk: a számtalan versenyfelajánlásnak, amelyben vándorzászló megtartását vállalták mi az értéke, melyik maradt pusz­tába kiáltott szó, értéktelen papiros, és melyik válik valóra. A zászló kötelez! Nagy szégyen lenne dolgozó parasztságunk, az egész megye számára, ha a zászlót­­nem tudnánk megőrizni, amelyet április 4-én, a hazafiasság nagy­szerű tanúságtételével megszerez­tünk. Ez azt mutatná, hogy már nem vagyunk olyan jó hazafiak, mint hazánk felszabadulásának ün­nepén voltunk. Pedig azóta már egy gazdag aratást elvégeztünk, s a bő termés cséplése most folyik Gazdagabbak lettünk, s napfényes jövőnk egyre jobban látszik. Most, amikor a begyűjtési verseny lángja egyre magasabban lobog , most kell felszínre törnie mindannak az áldozatkészségnek, hazaszeretetnek, amelyne tanujelét már milliószor és milló­szor megadta dolgozó j­a­­rasztsá­­k, hogy a miniszterta­nács ■ sorzászlaja az Alkotmány ünnep- ám­ is nálunk maradjon! A. I. ARA 3© FILLER Lendüljön fel megyénkben a verseny a begyűjtési vándorlásaik megtartásáért! Csatlakozások Bihari Sándor fehérgyarmati traktorista cséplőbrigádjának felhívásához Bihari József fehérgyarmati traktoros cséplőmunkacsapa­tának felhívása a vasárnapi cséplésre csak tegnap hangzott el és máris számos csatlakozást jelentettek be. A felhívásban Bihariék vállalták, hogy 1300-as cséplőjükkel minden­nap elérik a 170 mázsát. A Tu­nyogmatolcson dolgozó Krisztin György munkacsapata csatlakozik a felhíváshoz s vállalja, hogy ugyancsak 1300-as gépével csépel­nek vasárnap is és napi átlagos teljesítményük eléri a 165 mázsát. A Tunyogmatolcson dolgozó másik három gép, Szász József, Bihari Ferenc és Jakab Zoltán cséplő­brigádjai szintén csatlakoznak a felhíváshoz. Ugyancsak csatlakozik a felhí­váshoz a Kölesén dolgozó Bir­kl István cséplőbrigádja is. Fokozni kell a begyűjtés ütemét a járásainkban: Az aporligeti Béke­­szcs­, Gemzse és Kishódos községek teljesítették a gabonabeadási kötelezettségeiket A térkép azt mutatja, hogy a megye egyes járásai mennyire tel­jesítették a július 30-i gabonabe­­g­yű­jtési előirányzatot. A számok­Az­ aporligeti Béke­termelőcsoport tegnap jelentette a Megyei Párt­­bizottságnak hogy a cséplést befe­jezték. Az állam iránti kötelezett­iből kitűnik az, hogy a járások kö­zül a napi előirányzatot mindössze csak két­ járás teljesítette. Ez intő figyelmeztetés arra, hogy a begyűj­tés ütemét lényegesen fokozni kell, mert ha így folyik továbbra is, akkor nem kapjuk meg ismét a minisztertanács vándorzászlaját. cégét gabonából még a cséplőgép, szövetkezeti község, valamint Cérn­áiéi száz százalékig teljesítették, i­­se dolgozó parasztsága, hogy ga- Ugyancsak tegnap jelentették új bonabeadási kötelezettségének száz Megyei Pártbizottságnak Kishódos 1 százalékig eleget tett. Veres János középparaszt Termelőszövetkezeti tag leszek társaimmal együtt! Hordáskor segítettem 15 dolgozó, paraszttársammal a Petőfi tszcs-­ nek. Láttam, szükséges a segítség, mert sok keresztjük van és még a gazdasághoz viszonyítva kevés a fogat. Pedig elég szép számmal van lovuk, tehenük. A kíváncsiság is hajtott. Bár láttam munkájukat és annak eredményét, mégis érde­kelt, hogy tud annyi sok ember együtt dolgozni? Úgy láttam, jól megférnek egymás mellett. Ennek eredménye, hogy azt a rengeteg életet elég gyorsan behordták. Eb­ben a nagy közösségben való rész­vétel és a sok ember szorgalmas munkája még jobban megerősítette benneni elhatározásomat: csoportot alakítok. A községben szép­ szám­­­mal vannak kívülállók és ezek­­egyrésze bíztatott: belépnek a csop sportba, ha meg akarom alakítani. Sőt felajánlották segítségüket. Ők is résztvettek a csoport behord­ásá­ban és megelégedéssel szemlélték a tagok munkáját. Többek közt be akar lépni Filep András 14 holdas, Szarka András 11 holdas, Karczagi Elemér 14 holdas, Bedő Bertalan 10 holdas és még egy jó néhány középparaszt. Nem félek attól, hogy nem lesz „egészséges” a ■ csopor­tunk, mert dolgozó paraszttársaim szeretik a földet. Magam is úgy va­gyok a 14 holdammal, hogy igye­keztem az élenjárók közt lenni a termelésben, beadásban. Az átlagos­tól most is jobb gabonám van. Négy és fél holdról 79 keresztet szállítottam be. Nem azt állítom hogy sok, de a többi gazdáéhoz arányítva elég jó. A többi cso­portbalépő sem gyengébb. És mint­­ahogy én is igyekeztem teljesíteni a harmadik negyedévi baromfi- és tojásbeadásom, úgy azok sincsenek elmaradva. Remélem, a csoportban még jobban tudjuk teljesíteni álla­munkkal szembeni kötelezettségün­ket. Könnyebb lesz az öttagú csa­ládomnak is. Nagyobb területű földön jobban lehet gazdálkodni. Nincs megkötve az ember keze, mint a kisparcellákon. Már sokat, hallottam a szovjet agrotechniká­ról is, majd igyekszünk a másik két csoport segítségével alkalmaz­ni. Arra törekszünk, hogy a jó­szomszédi viszony fennálljon kö­zöttünk és mind többet segítsük egymást, ha a helyzet megkívánja. Veres János Marokpapi.

Next