Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 11-26. szám)

1953-01-14 / 11. szám

X. ÉVFOLYAM 11. SZÁM, ara so filter Munkásaink nagyszerű hazafias mozgalma Üzemi munkálatok, szocialista építésünk élenjáró katonái lelkesen láttak hosszú első ötéves tervünk negyedik esztendeje feladatainak megoldásához. Abban a tudatban tették ezt, hogy minden százalék terv teljesítéssel közelebb hozzák azt a boldog holnapot, amelyért annyi vér és könny hullott, ame­­lyért népünk legjobbjai évszázado­­k­on kereszt­ül küzdöttek. Egy-egy esztendő kezdetén az emberek gyakraibban gondolnak a múl­t­ra és a jövőre. A nyíregyházi építőm­un­kások minden bizonnyal nem fe­ledték el az 1930-as éveket, amikor éppen a januári hónapokban csa­pott a legmagasabbra a sztrájkból, lám a városban, mert tűrhetetlen volt a nyomor, az éhség, öt fillér béremelést követeltek, de a H­orthy­­rendszer rendőröket, csendőröket uszított rájuk. Énekes János kato­likus kanonok pedig a „Credo”­­szentegyesüle­t” kereteiben szer­vezte a sztrájktörőket A nyírbá­tori dohány bev­áltó munkásnőinek is eszébe jian­ak azok a téli napok, amikor a nagyobb darab kenyeret követelő asszonyokat, terhes anyá­kat vízzel elárasztott füstölőkém­­rá­­sba zárták a­ beváltó fasiszta urai. Ezek az emlékek megerősítenek bennünket. A nyíregyházi építő­­munkások most, január első felé­ben nagyszerű gépekkel sokemele­tes irodaházat építenek a város szívében eleven, éjjel-nappal lük­tető munkával. Nyírbátorban a dohánybeváltó montesasszonyal, ■ínyái .számára bölcsőde, szülőott­­é épült. Azonban egy pilla­ratra feledjük el, hogy honuah, mi­­mélyről értitok fel a napfé­­életbe. Ez az emlékezés s a mostani boldogságunk, a ragya j­övőbe vetett hitünk avatta leg­­jobb nemzeti ünnepünkké ápri. -ét, népünk szabadságának, Im­i­ függetlenségének szü­ltetés­­éját! Nincs azon tehát csodálni­­való hogy a mi munkásosztá­­lyunnk mun­káshagyomány szerint ünnepli ezt a napot és a tatabá­nyai bányászok nyomán a mi me­gyénk munkásai is kiadták a jel­szót: „Mindennap, minden műszak­ban teljesítjük a tervet!‘‘ Munká­saink, akiknek teremtő, alkotó, építő két karja 1953-ban Irodahá­zat, bérházakat emel Nyíregyhá­zán, lendülettel folytatja a Tisza­­líjki Erőmű építését, tudják: nekik, a dolgozó népnek épül, szépül min­den a szabad hazában. A kisvár­­dai Vulkániban ez év tavaszán kiön­­tik az első öntvényt az új csar­nokban. A Vulkán munkásai tud­ják, hogy az új öntvény szikrázó fénye az ő életüket teszi fénye­sebbé. Új erőre kapott megyénkben is a versenymozgalom, amelynek közvetlen célkitűzése a tartalékok gyors mozgósítása, a termelés egyenletes emelése. Munkásaink a kommunizmust építő hős szovjet nép munkásosztálya példáját köve­tik. Április 4. nemcsak a mi sza­badságunknak születésnapja, ha­nem lobogó jelképe a Szovjetunió önzetlen barátságának, amely kész volt annyi nemes vért is hullatni szabadságun­kért. Április 4. jelképe annak a felmérhetetlen jelentőség­­-a segítségnek, amelyet a szovjet nép nyújt szocialista építésünk, el­­sősorban ipariunk számára. Éppen ezért azon sincs csodálkozni való, ha a mi munkásaink a Sztabano­vok, Bikovok, Salvjuginok, Amoszo­­vok példáján lelkesedve harcolnak a terv teljesítéséért, április 4. n tár fű medinn­erpl­áséárt. A tiszavasvári vegyészeti gyár­­ üzemrészeinek munkásai megfo­gadták, hogy negyedévi tervüket túlteljesíti é­s nagymennyiségű meg-­­ takarítást érnek el. A nagyhalászi * kendergyár munkásai megfogad-­a tják, hogy terven felüli kender­­mennyiséget dolgoznak fel. Me­ j* gyénk üzemei egymásután csatla- * koznak ahhoz a mozgalomhoz, ** amely a terv sikeres teljesítését,­­ túlteljesítését tűzi ki célul. Ez a­­ központi feladat! Már most fel kell­­ venni a harcot a termelés vissza-­­ esésének veszélye ellen, biztosítani kell a termelés egyenletes emelked­­ esését. .A nagyhalászi kendergyár az­­ elmúlt esztendő derekán ugyan túl- 2 teljesítette tervét, azonban az utol­­­­só negyedévben elmaradt a terv ú­j előirányzata mögött. Ebben a kér­­e­ésben nem lehet mindent az idő­járásra, objektív okokra fogni. A tervek reálisak mindenütt, mégha nagy, az eddigieknél nagyobb kö­­­­vetelményeket is tű­znek ki ü­ze­­meink elé. A­z gondos, el­őrel­át­ő re­­s­zelés, a munkások lelkesedése el-­­ érheti a kitűzött célt : az ipari­­ termelés 16 százalékos növelését. • A különben hullámzóan termelő­­ üzemeink 1952-ben elért egyes­­ eredményes időszakai is azt hízó-­­ nyírták, hogy minden nap, minden­­ dekádban, negyedévben teljesíteni­­ lehet a tervet, ha az eredmény­eken­­ való megnyugvás szelleme nyom­in nem lesz úrrá a hányássá ferüle­­t­esség, bürokratizmus, * /ásás. Fontos feladat az é­ve növekvő­­ versenyszellem szétes­st­ű meghono­sítása. Ne csak egyes üzemekben, üzemrészekben égjen a terv telje- , sítésének lángja, hanem minden , egyes munkás szívében. Ennek fon­tos előfeltétele a most lezajló ter­melési értekezletek alapos megszer­vezése, levezetése,. Ezek tervismer­tető értekezletek. A munkások meg­ismerkednek feladataikkal s javas­latokat tesznek a munka megjaví­tására. Vezetőinknek szem előtt kell tartaniuk azokat a sztálini szava­kat, amelyek azt mondják, hogy a tervek nem egyszerűen a számokat jelentik, hanem elsősorban a munká­sok millióinak lelkesedését, akaratát a terv teljesítésére. A tervismertető értekezletek célja az, hogy megis­mertessék a munkásokkal a terv részleteit is: mit kell elvégezni, hogyan kell azt elvégezni. A terv feladatai ismeretének birtokában a munkások még inkább magukénak érzik majd a tervet. Azonban nem­csak ennyi a feladat. A feladat olyan lelkes hangulat kialakítása, amely állandó erőforrása a munka­­­­versenynek. A kisvárdai vasöntöde tervismertető értekezletein Daiba­ sztahanovista vasöntő megfogadta: „a tervet teljesíti, minőségi mun­kát végez. Hasonlóképpen szólaltak fel a nyírbogdányi ásványolajipari üzem munkásai is, így válik a terv, a terv ismertetése hatalmas a mozgósító erővé! Természetesen­­ egyetlen értekezlet ezt a feladatot : nem tudja megoldani. A tervet ál­­­­landó felvilágosító munkával kell­­ alaposan megismertetni a dolgozók­­­kal állandó felvilágosító munkával­­ kell lelkesíteni a terv feladatainak­­ megoldására. Népnevelőink, szak-­­ szervezeti bizalmiatok példa­muta­­­­tásukkal, magyarázó felvilá-­osító­­ szavaikkal egyre jobban szélesít­­­sék ki azt a versenymozgalmat,­­ amely április 4. méltó megünnnep­­­­léseként az első negyedévi terv si­keres túlteljesítését tűzi ki célul. .Mai számunkból ! NAGYHALÁSZ! PÁRTTITKÁROK TAPASZTALATCSERÉJE (2. old.) — ÉLENJÁRÓ PROPAGANDIS­TÁK (2. old.) — JAVÍT ÁLLAT­­TENYÉSZTŐ MUNKÁJÁN A TISZABERCELT „P­E­T­Ő­F­I’” TŰZCS. (4. oldal) 3053 .JANUÁR 14. SZERDA Eddig 111 dolgozó tett felajánlást április 4. tiszteletére a Dohányfermentálóban A Dohányfermentáló gyár dol­gozói, a Tiszalöki Vízierőmű épí­­tőinek példáját követve, fogadal­mat tettek negyedévi tervük túl­­teljesítésére. A verseny szervezői a szakszervezeti bizalmiak. Egymás között azért folyik a nemes vetél­kedés hogy minél jobban megsz­er­­vezzék a munka­versenyt. Már szá­mos szakszervezeti bizalmi cso­portja megtette felajánlását ápri­lis 4. tiszteletére. Hu­dák András­né bizalmi cso­­portja, a „Termelj ma, többet, mint tegnap” brigád vállalta hogy ha­zánk felszabadulásának 8. évfor­dulój­a tiszteletére csak minőségi és selej­tmentes munkát végeznek és 105 százalékos átlagteljesítményü­ket 5 százalékkal növelik. Rabóczi György­né sztahanovista válogató csoportja, a Béke-brigád megfo­gadta, hogy a „Termelj ma töb­bet, mint tegnap’ ’-mozgalom keretében az eddigi 163 százalékos átlagtel­jesítményét sztahanovista szintre emeli. Versenyre hívták Horváth Ilona bizalmi csoportját, a Petőf­i­­brigádot, melynek vállalása: 150 százalékos átlagteljesítményüket 155 százalékra emelik. Magyar Ilona bizalmi csoportjával együtt sztahanovista szint fölé emelte tel­jesítményét. Április 4. tiszteletére megfogadták, hogy állandóvá te­szik 195 százalékos eredményüket. Fogadalmuk teljesítése azt jelenti, hogy első negyedévi tervüket átla­gosan 110 százalékra teljesítik. A fogadalmak teljesítéséhez szükséges, hogy a szakszerevezet a műszaki ve­zetők között is megszervezze a ver­senyt. Akkor nem igen fordul elő­ olyan eset, hogy Piószegi Sándorné bizalmi csoportja ponyva és láda hiányában — melyet biztosítani lehet— naponta értékes félórákat veszít el a termelésből. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozóinak felajánlása április 4. tiszteletére A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói lelkesen ké­szülnek április 4. méltó meg­­ü­n­neplésére. Megfogad­t­á­k, hogy negyedévi tervüket túl­teljesítik. A szakszervezeti bizalmiak és a mű­szaki dolgozók együtt harcolnak a dolgozók munk­a­verseny mozgalmá­nak kiszélesítéséért. • A művezetők támogatják a dolgozók kezdemé­nyezését azzal is hogy munkájukhoz biztosítják a műszaki feltételeket. A szétszerelő brigád napi terve 2 erőgép szétszerelése. A brigád tag­jai vállalták, hogy minden nap 8 erőgépet szerelnek szét. Ez azt je­lenti, hogy az első negyedévben 77 erőgépet szerelnek szét terven fe­lül. Marót­ elvtárs egy, Sütő Mi­hály elvtárs két erőgép főjavítását vállalta terven felül. Páros verseny kezdődött Marótd és Tóth elvtársak között a vállalás túlteljesítéséért, Veres Sándor elvtárs raktáros vállalta, hogy jó munkájával elő­segíti az anyag zavartalan biztosí­­tását, ősz András sztahanovista főművezető a műszaki dolgozók ne­vében ígéri­ segítséget, Glovác­ András sztahanovista párosverseny­re hívta­ Harsány­ Pál esztergá­lyost. Min­ aketten vállalták, hogy decemberi átlagteljesítményüket az első negyedévben 10 százalékkal emelik. A bakmai járásban is n­apról-napra növekszik a termelőszövetkezetek taglétszáma Az őri Petőfi tsz. rövid pár hét leforgása alatt 15 családdal növe­kedett. Az elmúlt hét folyamán lé­pett tie Miski József 7 holdas dol­gozó paraszt is, akit a fia szép jövedelme vonzott a szövetkezeti útra. Miski József fia tsz.-tag volt már az elmúlt évben is, és — mint apja mondotta — ő egész család­jával nem tudott annyi jövedelmet felmutatni, mint a fia egymaga 360 munkaegysége után. Bőven ju­tott termény minden szövetkezeti tag kamrájába a Petőfi tsz.-ben, hisz kenyérgabonából 3 és fél kiló jutott munkaegységenként. Kukori­cából is másfél kilót osztottak ki, burgonyából pedig 3 kilót. Ezen felül még egyéb terményféleségből is jutott szépen. Apagyon is a szövetkezet jó pél­dája vezeti, a dolgozó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Amikor Orosz János például­­lelé­pett a­, apagyi Rákosi termelőcso­portba, elmondta: ő is igyekezett jól megművelni a földjét, mégse tudott burgonyából 80 mázsás ter­mést elérni, mint a Rákosi tszcs. — Ez csak egy példa — mondotta —, de mindenből jóval többet ter­melt a csoport, mint akármelyik egyéni gazda! Orosz Jánosék nem is várják a tavaszt a m­­unkával, peret­esaár után máris dologhoz láttak a tszcs.-ben. Mert nemcsak Orosz János választotta az új utat Apa­­gyon, hanem rajta kívül az elmúlt héten még 4 család lépett a szö­vetkezetbe. Vajon is igen nagy az érdeklő­dés a községben lévő két tszcs. iránt. A Rákóczi tszcs.-be már több, mint 10 dolgozó paraszt lé­­pett be, a Kuruc tszcs. pedig 4 családdal növekedett. A járás többi községeiben is hasonlóan számos dolgozó paraszt kérte már felvé­telét. A feh­érgyarmaiti jáárás vezetőinek többet kell törő­lniök :­ mezői» »z«lasás»­ munkák sürgős befejezésének ügyével A fehérgyarmati járás a mező­gazdasági munkák tekintetében az utolsók közt kullog. Ez abból is adód­ik, hogy a járási tanács me­zőgazdasági osztálya kényelmesebb , feladatnak” tart­ja bent utat az­ irodában, mint kint végezni munkát a falvakban; másrészt pedig min­dent az időjárás­ okozta nehézsé­gekre kennek, együtt siránkoznak a hanyag községekkel. A mezőgazdasági munkákban nemcsak az ősz folyamán maradt el a járás. Már a növényápolás sem haladt kellő ütemben a járás területén. A sok hanyagság eme­­l­t m­gasra nőtt az őszi munkák­nál, amikor még a sok eső is hát­rál­ta­­ta a munkát. A járási ta­nács mezőgazdasági osztálya aztán úgy gondolta: „nem is fontos most már serkenteni a dolgozó paraszto­kat, hisz esik az eső és úgyse tud­nak szántani-vetni.” A megyei tanácshoz beküldött jelentésük is tele volt siránkozással. Lépten-nyomon a rossz időre a vetőmaghiányra hivatkoztak. A nemtörődöm munkának aztán az lett az „eredménye”, hogy az utolsó egy hónap alatt mindössze 173 hold őszi kalászost vetettek el a járásban. A mezőgazdasági osztály hanyag munkájáért elsősorban maga Berki elvtárs, az osztály vezetője a fele­lős. Az osztályértekezleten tartott beszámolójában Berki elv­társ tel­jesen megfeledkezett az elmaradt mezőgazdasági munkák problémá­jával foglalkozni, így hát nem is csoda, hogy az elvtársak követték példáját, és ők is „elfeledkeztek” erről az igen fontos feladatról kint a községekben. Berki elvtársnak még alaposan át kellene tanulmá­nyoznia Rákosi elvtársnak az or­szággyűlésen elmondott beszédét, ahol az elmaradt őszi vetések pót­lásáról beszélt.­­ „A felszabadu­lás óta ismételten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt ja­nuár első feléb­en vetni és meg­felelő talajelőkészítés és a kedvező időjárás mellett ez a késői vetés a terméseredményt alig befolyásolta. Most is azt kell tennünk, hogy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír.” — mondotta Rákosi elvtárs. Ha ezeket, a tanácsokat alaposan ta­nulmányozta volna, nem ellenezné maga is az elkésett vetések pótlá­sát. A mezőgazdasági osztálynak fe­lelősségre kellene vonnia azokat a tszcs, elnököket, községi tanácsel­nököket, akik hanyagul kezelik a mezőgazdasági munkákat, ahelyett, hogy együtt siránkoznak velük. A járási pártbizottság is felelős azért, hogy a mezőgazdasági osztá­lyon ilyen hanyagság akadályozta a mezőgazdasági munkákat. Ha nagyobb gondot fordított volna a járási pártbizottság a tanács mun­kájának ellenőrzésére, észrevette volna, hogy ott az elvtársak nem végzik kellően munkájukat, hogy a siránkozók uszályába kerültek. A járás vezetőinek, termelőcso­­portjainak, egyénileg dolgozó pa­rasztjainak Igyekezniük kell, hogy a mezőgazdasági munkákban min­­den mulasztást haladéktalanul pó­toljanak. Ne károsítsák meg az országot a vetési és mélyszántási tervek hiányos teljesítésével. (M­T, IMT Ufőcsoport.)

Next