Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA A Szabad Nép első számú megjelenésének évfordulóján ünnepli minden évben dolgozó népünk a magyar sajtó napját. Népünk szeretete és ragaszkodása a kommunista sajtó, a népi demokratikus sajtó iránt, ünneppé avatta ezt a napot. Valóban, népünk szeret a szabad Magyarország sajtóját, s elsősorban a Szabad Népet, a kommunista sajtót, amely pédaképének a szovjet sajtót, a Pravdát tekinti. A Nagy Honvédő Háború idején történt Ukrajnában, Charkovban, a német megszállás ideje alatt a következő eset: a náci banditák felakasztottak egy öreg könyvtárosnőt, aki a kis járási könyvtárban szovjet újságok, folyóiratok régi évfolyamait őrizte s azokat titokban olvasásra adta ki. Éjszaka a nép, a partizánok holtteste mellé táblát tettek ezzel a felírással: „Meghalt az igazságért!” A Pravda annyit jelent, mint — Igazság. A szovjet sajtó, a kommunista sajtó legfőbb jellemvonása az igazság — a nép igaz ügyéért való rendíthetetlen bátor, következetes harc. 1942- ben, amikor a Szabad Nép első száma megjelent, nem beszélhettünk semmiféle sajtószabadságról. Az 1938-as „sajtóreformot“ jellemezve, így írt 1938 április 26-i vezércikkében a Nyírvidék- Szabolcsi Hírlap: „Sajtószabadságról amúgy sem lehet beszélni, mert Hiszen a legideálisabb sajtószabadság is... komoly és fontos korlát között mozog... a jogos magánérdek korlátja között. Ennek ... a korlátnak az öntudatos és erős fenntartását és hatóerejének általánossá tételét célozza a törvényjavaslat, amelynek éppen a mai történelmi időkben külön nagy feladata az, hogy biztosítsa az ország rendjét, a társadalom nyugalmát...” Jól tudjuk, hogy mit jelent az idézett cikkben ez a szó: „magánérdek“. A földesurak, a tőkések és püspökök jogát, érdekét jelentette az elnyomásra, a kizsákmányolásra. S addig van „sajtószabadság”, ameddig a sajtó ezt az érdeket szolgálja. Ilyen körülmények között harcolt a Szabad Nép az igazságért a Horthy-fasizmus idején, börtönnel, bitóval dacolva. Az illegális Szabad Nép munkatársai rettenhetetlen bátorsággal néztek szembe a fasiszta elnyomással. A Szabad Nép szerkesztői, munkatársai életüket kockáztatva vitték el a dolgozó tömegek közé a párt, az igazság szavát. A fasiszta pribékek, akik olyan nagy hangon tudtak a „sajtószabadságról“ üvöltözni, kínhalállal ölték meg a Szabad Nép első szerkesztőjét, Rózsa Ferenc elvtársat. A párt hangja azonban nem halkult le, a párt szava nem hallgatott el. Penészvirágos, nyomorúságos proletárnegyedekben, az üzemek kormos falai között, a falvak szegényparaszti viskóiban élesztette a nép reménységét. Fénysugár volt, amely megmutatta a jövőt s a fényes jövő elérésének útját. A legvadabb fasiszta üldöztetések közepette is bátran hirdette a széles nemzeti összefogás szükségességét a háború, a szolgaság, a fasizmus ellen. Az igazság! Ez az elsősorban, amely a kommunista sajtó, demokratikus sajtó köré tömöríti a dolgozókat. Ez az elsősorban, amely megkülönbözteti a mi sajtónkat az imperialista, burzsoá sajtótól. A mi sajtónk munkásai a nép és a béke ügyéért küzdő bátor harcosok. Az imperialista sajtó bértollnokai hazug fecsegők, véresszájú háborús uszítók, erkölcstelen dollárbérencek, akiket azért vásárolt meg gazdájuk, hogy félrevezessék, becsapják a dolgozó tömegeket. A kapitalista sajtó bértollnokának lenni megvetésre méltó, becstelen, erkölcsi évi foglalkozás, — a kommunista, haladó sajtó katonájának lenni felemelő, gyönyörű hivatás! — Lehet-e szebb feladat újságíró számára, mint a növekvő, szépülő, terebélyesedő élet krónikásának lenni, megörökítője lenni népünk újabb és újabb győzelmének?! — Lehet-e felelősségteljesebb feladat újságíró számára, mint kíméletlenül leleplezni a nép és a béke galád, gonosz ellenségeit, mint mélyen feltárni a hibákat, melyek gátolják szocialista hazánk felépítését, a tartós béke biztosítását?! A magyar sajtó napja kifejezése annak a megbecsülésnek, amellyel pártunk, népünk támogatja az újságírók szép és felelősségteljes munkáját. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket: „A sajtó a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt a maga, neki szükséges nyelvén minden nap, minden órában beszél a munkásosztállyal." A kommunista sajtó ereje éppen ebben, a tömegekkel való szoros, eltéphetetlen kapcsolatban van. A kommunista sajtó s így a mi megyei sajtónk legfőbb feladata is az; széleskörű felvilágosító és szervező munkát folytatni a dolgozók között, megmagyarázni a dolgozóknak világos, egyszerű nyelven a párt és a kormány határozatait s mozgósítani e határozatok végrehajtására. A kommunista sajtó feladata, hogy szüntelenül erősítse kapcsolatait a munkás- és parasztlevelezők széles táborával. A munkás- és parasztlevelezők tábora olyan hadsereg, amely nélkül a kommunista sajtó képtelen lenne feldatát megoldani. Szeretettel üdvözöljük a magyar sajtó napja alkalmából lapunk harcostársait, munkás- és parasztlevelezőinket, dolgozóinkat, akik leveleikkel segítették a kommunista sajtó munkáját. Üdvözöljük Szemek Mihályné elvtársnő, nyíregyházi munkáslevelezőnket, Virág Istvánt, a tiszadadai Béke termelőszövetkezeti csoport levelezőjét, Keresztesi Annát, a tiszaszalkai Dózsa termelőszövetkezeti csoport levelezőjét Horváth István rohodi pedagógust s társaikat. A Néplap köré egyre több levelező tömörül. Míg 1950-ben 858 levél érkezett szerkesztőségünkhöz, 1952-ben már 4375. Legfontosabb feladatunknak tartjuk: munkás- és parasztlevelezőink táborának kiszélesítését. Népünk szereti és megbecsüli a kommunista sajtót, mert szereti és követi a pártot. A szovjet sajtó szüntelenül tanít bennünket arra, hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt és a haza iránti szeretetet. A bolsevik sajtó nyomdokain haladva, dolgozunk és harcolunk úgy, hogy mind eredményesebben betölthessük a Rákosi elvtárs által elénk tűzött feladatot, hogy „a tömegnevelés és nemzetnevelés legfontosabb eszközévé váljék“ a sajtó ARA 50 FILLÉR Műiavámunkból s A DISZ MEGYEI VÁLASZTMÁNYÁNAK ÜLÉSE ELÉ (2. old.) — A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK HATÁROZATA az 1953. évi Tavaszi MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK előkészítéséről és végrehajtásáról. (3. oldal) — PÁROSVERSENY AZ ALKALOIDA N AN (5. oldal) 1953 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP A nagyecsedi és tiszavasvári gépállomások befejezték a téli gépjavítást December 21. előtt, amikor a tiszavasvári és a nagyecsedi gépállomások dolgozói Sztálin elvtárs születésnapjára felajánlották, hogy a téli gépjavítást február elsejére befejezik, tudatában voltak annak, hogy milyen nagy jelentőségű munka a gépek gyors kijavítása. Tudták a traktoristák, hogy most a műhelyekben ugyanúgy a nagyobb kenyérért, a bő termésért harcolnak, mint amikor a szántóföldön becsületes munkát végeznek. A téli gépjavítás az alapja, hogy egész esztendőben jó munkát végezhessen a traktoros. A tiszavasvári gépállomáson a brigádokat úgy szervezték meg, hogy szakosították az egyes csoportokat. Egy csoport például a motorokat javította, másik csoport az alvázat, a harmadik csoport a kormányszerkezetet. A munka olyan nagy ütemben haladt, hogy az esztergapad nem győzte a sok esztergálnivalót. Ezen úgy segítettek, hogy az esztergályosok két műszakban dolgoztak. A hiányzó alkatrészeket nagyrészt használt anyagból készítették, így a gépjavítási idényben 10.000 forintot takarítottak meg. A gépállomás dolgozóinak jó eredményét nemcsak a jó munkaszervezés lendítette előre, hanem a verseny is. Versenyük alappontja a minőségi munka volt, így jelenthették, a vállalt határidőnél egy nappal hamarabb, hogy minőségben és mennyiségben teljesítették téli gépjavítási tervüket. Ugyancsak január 30-án jelentették a nagyecsedi gépállomás dolgozói is, hogy javítási tervüket teljesítették. A g győrtüleki dolgozó pianxok már 102 százalékra teljesítették a baromfibegyinjtési tervet A győrteleki baromfifelvásárló telepen állandóan 10—15 dolgozó parasztot látni, akik vagy baromfit, vagy tojást adnak át az államnak. A község első negyedévi baromfibeadását eddig 192 százalékra teljesítette, tojásból 3000 darabot gyűjtöttek be. Orgován Józsefné, Nehéz György egészévi baromfibeadásukat teljesítették, Sándor Lajos, Egresi János, Koncz Jóózsefné a három negyveléler baromfibeadásaiknak tettek eleget. Gebe község nem is olyan messze van Győri etektől, de eredményekben olyan távol vannak egymástól, hogy össze sem lehet őket hasonlítani. Ebben az évben még egyetlen darab baromfit sem adtak be a gebei dolgozó parasztok. A begyűjtési nyilvántartó, Szemelszki Erzsébet olyan hanyag munkát végez, hogy a gazdalajstromot is a járási tanácsnak kellett helyette megcsinálni. De nemcsak a nyilvántartó, hanem az egész tanács arra vár, hogy a járási tanács végezze el a begyűjtést helyettük. A gebei vezetők várjon gondolkoztak-e már azon, hogy januárban mennyi iparcikket és élelmiszert kaptak, ők pedig nem adtak semmit a nép államának?! Jávor Kornél megyei tudósító. II kislétai gépállomás dolgozói versenyfelhívásukban vállalták, hogy évi tervüket 105 százalékra teljesítik A kislétai gépállomás dolgozói január 30-án üzemi értekezletet tartottak. Az üzemi értekezleten megvitatták a megyei gépesítési csoport által a gépállomás részére kiadott tervet és a Szovjetunió traktorállomásainak példáján ellentervet készítettek, melyből versenyvállalásuk született. Versenyfelhívásukban csatlakozásra szólítják a megye valamennyi gépállomását. Vállalják, hogy a gépjavítást február 15-e helyett 10-én befejezik. Vállalják, hogy a megengedett gépkiesési öt százalék helyett gondos gépjavítás segítségével elérik, hogy a gépkiesési százalékot öt helyett négy százalék alá szorítják. Az egész évre megállapított üzemanyagmennyiségnek csak 96 százalékát használják fel. Vállalják, hogy két darab vetőgépet készítenek négyzetes kukoricavetésre és a 30 soros vetőgépeket az általuk bevezetett újítás szerint úgy egyszerűsítik, hogy az eddig szükséges 12 darab fogaskerékből csak kettőt hagynak a gépen és ugyanazt a munkafolyamatot kevesebb hibalehetőséggel elvégzik. Cséplésre 3 darab Jerecszi-cséplőgépet készítenek. Vállalják, hogy a körzetükbe tartozó termelőcsoportokban a szakszerűen végzett munkájuk és szaktanácsuk nyomán a búza holdankinti átlaga 9 mázsa lesz, rozsból 8, őszi árpából 12 mázsát érnek el. A termelőszövetkezetek tervében szereplő kukoricatermésátlagot 10 százalékkal megemelik, burgonyából 70 mázsát, cukorrépából pedig 120 mázsát vállalnak. Harcolnak azért, hogy a pótbeporzási tervet minden csoport teljesítse. A járási tanács által megszabott silózási tervet 135 százalékra teljesítik. A körzeti mezőgazdászok felvilágosító szaktanácsai nyomán minden csoportban bevezetik a szakszerű trágyakezelést. A meglévő gépekkel 3.500 holdon tudnak gépi kapálást végezni, úgy szervezik a vetést, hogy a csoportokban legalább annyi terület legyen, amit géppel tudnak kapálni. A vállalásban egyes brigádok külön vállalást tettek. Például a Dózsa-brigád vezetője, Sípos István versenyre hívja a balkányi gépállomás IVező-brigádját. Az egész évben végzendő munkálatokat a minisztertanács határozatában előírt határidők előtt két nappal teljesíti. Tervét 110 százalékra teljesíti, üzemanyagfogyasztását pedig 98 százalékra csökkenti. Végül az összdolgozók nevében a vezetőség vállalja, hogy évi tervüket 105 százalékra teljesítik. Vállalják, hogy a szakszervezet, a pártszervezet irányításával az eddiginél sokkal jobban kiszélesítik a versenyt a gépállomáson belül. Minden dolgozóval ismertetik a vállalást és a teljesítést a hangos híradón, a versenytáblán állandóan nyilvánosságra hozzák. Az eredményeket havonkint a Néplapnak is megküldik, hogy versenytársaik tájékozódjanak a verseny állásáról. fl jánkmajtisi Petőfi tszcs. és Fehérgyarmat község csatlakoztak a nyírbátori Lenin tsz. és Nyírbátor község felhívásához A nyírbátori járás községeiből, csoportjaiból kiinduló területi versenyhez mind több termelőcsoport és község csatlakozik. Elsőnek a fehérgyarmati járásból a jánkmajtisi Petőfi termelőcsoport válaszolt. A majtisiak, amikor elfogadták a nyírbátori Lenin felhívását, egyben versenyre hívták járásuk valamennyi termelőcsoportját. A Petőfi tszcs. tagsága vállalta, hogy a tervben előírt 10 mázsa búza helyett 11,5 mázsát termelnek holdankint. Valamennyi növényüknél a vállalás során a tervezett átlagterméssel szemben 15—20 százalékos terméstöbblet elérését vállalták. Vállalásukban leírják azt is, miként akarják elérni ezeket a termésátlagokat. A vetőmagot minden tavaszi növényükhöz saját erejükből teremtik elő, így a kukoricánál is. Március egyig minden vetőmagot kitisztítanak. A tervezett 12 mázsa kukorica helyett 18 mázsát vállalnak. Az állattenyésztés fejlesztésére is hasonló vállalásokat tettek. Begyűjtési tervüket november 7-re minden terményből, állatból és termékből 110 százalkra teljesítik. Fehérgyarmat község dolgozó parasztjai, amikor elfogadták Nyírbátor felhívását, egyidejűleg az adottságaiknak megfelelő versenyfelhívást feszítettek, aminek alapján a járás minden községét versenyre hívták, a munkák végzésénél különös hangsúlyt fektetnek az új módszerek bevezetésére és a kaláka-munkára az egyéni dolgozó parasztok között. A hordást például kalákában végzik és hat nap alatt közös szervre hordják a terményeiket. Az állattenyésztésnél az új módszerek bevezetése mellett nagy gondot fordítanak az állategészségügyi előírások betartására is. Begyűjtésben a tervek maradéktalan és ütemes teljesítésére tettek vállalást.