Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 52-76. szám)

1953-03-03 / 52. szám

A SZOT KONGRESSZUS TAI­NRAT A RÁKOSI ELVTÁRSNAK 11. old­.) — A MEGYEI MEZŐ­­GAZD­ASÁGI NAGY AKTIV­A ÉR­TEKEZLETRŐL (3. old.) — A SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GÁNAK HATÁROZATA A MÁR­CIUS 1-I NEMZETKÖZI NŐNAP­RÓL (4. old.) X ÉVFOLYAM, 52. SZÁM. ARA 50 FILTERI9.3.: MÁRCIUS 3. KEDD trai számunkból: Március 11., a Nemzetközi időnap tiszteldére: a szántás napi 11 holdas mozgalmával előre a tavaszi munkák sikeréért ! Szemán Erzsébet mándoki traktorista felhívása A serény munkával telő tavaszi napokban szerte a megyében lelkes harc folyik azért, hogy Zsákosi elvtársnak tett fogadalmunk sze­rint pótoljuk mulasztásainkat, s bő termést alapozzunk meg. A legfon­­tosabb most, hogy mielőbb befejez­zék mindenütt a szántást, s még e héten befejezzék a megyében a tavaszbúza vetését. Ha a búza ve­tés március nyolcadikáig­­befejező­dik, biztos,­ hogy bő termést taka­ríthatunk be mindenütt ebből a rövid tenyészidejű kenyérma­gból is. Sokfelé találkozni traktoristák, szövetkezeti parasztok, egyéni gaz­dák lelkes, hazafias kezdeménye­zéseivel, amelyekkel mind a leg­főbb cél, a magas hozam elérése felé törekszenek. Ilyen kezdemé­nyezés Szemán Erzsébet, a híres mándoki traktorista kezdeménye­zése is, aki az alábbi felhívással fordul a megye t­rak­toris­tanőihez, traktoristáihoz, valamennyi paraszt­­nőhöz : „Szerte megyénkben­, 1i­a­rc kezdő­dött el a magas terméshozamért, .4. hozam növelését most alapozzuk meg a mezőkön az idejében elvég­zett tavaszi munkáról. Gyorsan be,­fejezni a szántást még a héten be­­fejezni a búvárét­est, aztán idejében elvetni minden, tavaszit, — ezt­ kí­vánja, Rákosi elvtársnak tett foga­dalmunk. Én 1051 ben ültem traktoron utol­jára. Jól végzett munkám után gépállomásunk megbecsült dolgo­­zója lettem, s amíg gépemmel dol­­goztam, versenyeztem a megye va­lamennyi traktorosával. A legutóbbi vasárnap részt vettem azon a nagy aktíva­értekezleten, amelyen a megye mezőgazdasági dolgozóinak Rákosi elvtársnak küldött fogadal­mát vitat­tuk meg. Ott a­ kisvárdai tel­ turistalamiák megbírálták gépi állomásunkat, a mándoki traktorig, fákat azért, hogy keveset szánja­nak. Valóban így van, ■vem harcol­tunk eléggé az őszi adósság tör­lesztéséért, a tavaszi munkák sike­réért. Az értekezleten elhatároztam : magam­ sem leszek tovább a rak­tárban, a traktorra ülök , ismétl! A nyirtéti traktoristákról, traktorista­­lányokról, Ka­ytár Margitékról hal­lottam, olvastam, ürömmel üdvöz­löm mozgalmukat, a napi nyolchol­­das szántási mozgalmat, örömmel üdvözlöm Kaptár Margit, Oláh Piroska, és a, többiek jó ered­ményeit. Méltól kezdve magam is a nyolcholdas mozgalom résztvevője vagyok, s versenyre, ékelek velül,, Traktoristanők! Március nyolcá. Alib­án, vasárnap lesz a, világ béke­­szerető, dolgozó asszonyainak har­cos seregszemléje, a Nemzetközi Nőnap. Fogadjuk meg mi, trakto­ristanők, hogy a napi nyolch­oldas mozgalom sikereivel harcolunk a világ valamennyi asszonyával a békéért! Keljetek versenyre vala­mennyien, kapcsolódjatok a napi nyolcholdas mozgalomba! Gyorsít­suk meg a szántást, segítsük k­ellj mindenütt, hogy a dolgozó parasz­tok a tavaszbúzát március nyolca­­dikára, a, Nemzetközi Nőnapra, mindenütt elvethessék ! Traktoristák! Mi, traktoristsnök megmutattuk: helytállunk a­ mun­kában, m­ost is m­egm­­itatjuk, hogy a napi nyolcholdas mozgalomban ritató vresenytársaitok vagyunk! Szégyen lenne, ha lemaradnátok mögöttünk ! Dolgozó parasztnak! Traktoraink segítenek nektek, hogy földjeiteken, mielőbb elvessetek, magas termést érjetek el. A szövetkezetek brigád­jaiban, munkacsapataiban, földjei­teken minden eszközt ragadjatok meg arra, hogy elősegítsétek a ta­vaszi munkést, elsősorban a tavaszi búza­vetést. A hátralévő napokban­ együttesen tegyünk meg mindent azért, hogy Szaabolcs-S­atimibant, a mezőgazdaságban dolgozó nők győ­zelmekkel ünnepelhessék, a világ dolgozó asszonyainak nagy nemzet­közi sorgszemléjét! SZEM­AN ERZSÉBET, mándoki traktorista. Okuljunk a kiskőrösi járás hibáiból A kiskörösi járási tanácsot — idillt a­ Szabius Népe a minap megírta — hosszú időn át az el­lenség vezette. A tanácselnök ku­tak, sikkasztó, horthysta tiszt volt. Hasonszőrű cinkosaival két és fél­éven keresztül mentette a kulákot, zaklatta és sanyargatta a dolgozó leírálatokat. Egyengette a kulláikoik útját a termelőszövetkezetba, óvta, védte őket a beszolgáltatás és a munka kötelezettségeitől. Ebben a járásban nem volt ritkaság, hogy a Listán kulákok nevét dolgozó pa­­rasztokéval cserélték fel, kulákak IjeSaóigiV’­tartási kötelezettségét dup­lán a dolgozó parasztok vállalta vakíták. A járás falvaiban a „köz­érdekű híradó” arról fecsegett, hogy ha ez nem lesz, ha az nem lesz, a dolgozó parasztokkal ,­mint a nép ellenségeivel bánnak el’*. A dolgozó parasztok portált hamis, jogtalan követeléseket tartalmazó, fenyegetőző hangú idézésekkel árasztották őt, százszámra citálták be őket és várakoztatták munka­időben jogtalanul a hivatalok fo­lyosóin, s olyan hangon teremtet­­tették le őket, amilyet Horthy szol­­gabírái és jegyzői óta a magyar paraszt nem hallott. A járási ta­nács ellenséges vezetői gondoskod­tak­ róla, hogy az elszámoltatás és átfeszedlés munkájába legalább na­­pidíjasként becsempésszenek elcsa­­pott volt horthysta hivatalnoko­kat­ e gyivkevész foglalkozás nélküli élősdtekeit, akik megbízatásukkal visszaélve, zsarolták a dolgozó pa­rasztokat. M­indez a járási és a megyei pártbizottság és a megyei tanács orra előtt történt. Állami és párt­­szervezeteinknek nem tűnt fel, hogy abból a kiskőrösi járásból, amelyben a tsz-hez tartozó szántó­­terület nem haladja meg a 12 szá­zalékot, a­ járási tanács provokatív módon március 9-re, „Zsákoly elv-­ társ születésnapja tiszteletére’“ ter­­melőszö­vetkezeti „szocialista já­rást” akar csinálni. Mindez persze ürügy volt a dolgozó parasztok el­leni erőszakra, vagy az adózási és beadási kötelezettségek elengedésé­­nek hazug, zavart keltő ígérgeté­sére. Az­ ellenség természetesen Kis­kőrösön sem járt másképp, mint előbb-utóbb mindenütt az ország­ban: rajtavesztett, s oda került, ahová való. Felmerül azonban a kérdés: miért garázdátok Hintatit ilyen soká és ilyen pimasz nyílt­sággal? Azért és csa­k azért, mert ennek az­­ ellenségnek hatalmas szövetségese támadt. Ez a szövet­séges nem más, mint egyes állami és pártszervezeteink hiszékenysége, politikai vaksága. Arra számított az ellenség, hogy a mi helyi, ál­lam­i és pártszervezeteink a papír­­jelen­­téseik és nem a tényleges tevé­kenységük alapján ítélik meg őket. S ha állami és pártszerveink rá is jöttek, hogy a járásnál az őszi ve­tésterületet papíron 25 százalékkal „raegtoldották­“ — ezt vállvonogat­­va tudomásul vették. Arra számí­tott az ellenség, hogy ál á­lami szer­veink még a papírokat sem na­gyon nézik meg. A belügyminiszté­­r­ium személyzeti osztályán ott fe­küdtek az iratok, amelyekből ki­derül­hetett volna, hogy hajláikra, gaz ellenségre bízták a járás ügyel­ni®­ állami intézését. Az ellenség azért garázdálkodhatott,­­mert elv­­társatok sem­­ az embert,­­sem­­az i­ratot nem nézték meg. Ezekben az álla­m­i és pii­rtezer­­vekben nyilván sok szó esett az­ éberségről,­­ti bírálatról és önbírá­latról, sokszor hangzott el, hogy­­ a szocialzmus építésének viszo-­­­nyai között az osztályh­arc élezőt t­élik. De ez a tanítás nem vált m­io­­d­emnapi munkájuk fegyverévé. Ar­ra­­számított és sziámit az ellenség, hogy elvtársain­k nem tanul­má­nyozzák a párt politikáját. Vagy ha tanulják , nem válik vérükké, hanem jegy­ze­tt üze­m­ükben marad. Nem alkalmazzák az­t, nem har­colnak érte. Ez az oka anna­k, hogy a­ kiskőrösi járásban elvtársitok hosszú időn át nem ismerték fel az ellenség tevékenységét, nem látták hallották meg a dolgozó népet ért sérelmeket. Milyen általános tanulságokat lehet levonni a kiskőrösi esetből? Magától értetődik, hogy a járásban felfedett hibák ilyen mértékben országosan nem általánosíthatók. Nem kéts­éges azonban, hogy­­ha ilyen mértékben nem is, de részben országosan áltlván­osu­lan­tók állami és pártszen­elitk tanácsmunikájai­­na­k hibái, amelyeket ebben a já­rásban az elenség kihasznált. Helyi tanácsain­kat természetesen által­ában nem az ellenség, h­anem a dolgozó nép­­ vezeti. Tanácsaink zöme sokat, fejlődött az elmúl­t esz­­tendőben. Legjobb tanácsaink a tö­megekkel együtt, velük összeforrva végzik munkájukat. Különösen nagy a jelentősége a falusi tanácsoknak, mert elsősorban ezek­­ munkáján — a jó ta­nácsok munkáján — tanulhatják meg dolgozó parasztja­ink, hogy a mi államunk nem ellenük, hanem értük van. őket szolgálja, ha ter­melőmunkájukhoz ad segít­séget, ha anyagi és kulturális szükségle­teikhez, gyermekeik neveléséhez ad segítséget — de őket szolgálja ak­kor is, ha az állampolgári fegye­­lm szigorú betartását követeli meg, ha érvényt szerez a termelés és beszolgáltatás követelményeinek. De túl ezen most a tavaszi munka idején falusi tarulcsaljak jelentő­­sége valósággal megsokszorozódik. Folyik a vetőmagvak kicserélése, a ,s®initús-vezés, résen kell lenni, hogy egy talpalatnyi född ne ma­radjon bevetetlen, hogy megművel­jék a tar­talékföldeket is. Jórészt­­a most következő hetek döntik el, hogy milyen és mennyi lesz az or­szág kenyere. Ezekben a­ hetekben dől el, hogyan sikerül áttétek­ét­­tünk állatainkat. Nagyon sok függ most attól, milyen a tanácsok és­­a dolgozó parasztok viszonya, mennyire forr össze a tanács a falu dolgozó­ népivel. Érthető, ha az ellenség is igyek­ezik a falun ezt a fiatal intézmé­­n­yi­t plicet belk­iről aláásni, gyengí­teni igyekszik, lazítani a tanácsok­kál a dolgozók kapcsolatát és ezzel lazítani a dolgozó parasztság és az állam, a dolgozó parasztság és a munkásosztály viszonyát. Nem új jelenség ez. Rákosi elvtárs már két évvel ezelőtt, az MDP második kongresszusán figyelmeztett arra hogy tanácsaitokba horthysta és egyéb díteraságos elemek igyekeznek befurakodni, „s h­a nem szorítjuk gyorsan vissza ezek­et a­z elemeket, akkor tárnicsaink nem fogják be­váltani a hozzájuk fűzött reménye­ket” A kiskőrösi eset, amely nem elszigetelt jelenség, legyen intő példa arra, hogy állami és párt­­szerveink fokozzák éberségüket, leplezzék le és semmisítsék meg a tanácsokba befurakodo­tt osztály­­el­lenségét. Intő példa arra, hogy­­jobbam harcoljanak pártunk, poa­­t­ikájának­­minden eltorzítása el­len. Harcoljanak a tanács munkrcánkat visszahúzó, a tömegek ér­dekeit semmibe vevő bürokratiz­musa, a vezetés és ellenőrzés pár­­kos­ módszerei ellen. A kiskőrösi eset egyik tanulsága,­­hogy a torná­­cspfjaba befuralkodott ellenséget csak úgy tudjuk leleplezni és meg­semmisíteni, ha leküzd­jük saját munkánk hiányosságait, melyet az ellenség ravaszul nap mint nap kihasznál. Falusi ta­nácsatoknaik olyan munkára és olyan lendülettel kell mozgósítania a falu népét, hogy dolgozó parasztságunk, s az egész ország kiheverhesse a tavalyi aszály súlyos veszteségeit. Ez a tavaszhad­járat, a kenyércsata döntő ütközete, melynek megnyeré­séhez nem elegendők a jól átgon­dolt, helyes rendelkezések, álla­munk szervezett segítsége. A győ­zelemhez egyetlen nap, egyetlen­ óra elpocsákolt visa nélkül az egész falu talpraáll­lása kell! Aki­ provo­kációs céllal éltez, vár­ív dolgozó parasztok és saját tanácsai közé, s aki szájtáji módon tűri ezt — az ellenség, vagy az ellenség szö­vetségese. Falusi, járási, megyei párt- és állami szerváink szemét nyissa ki a kiskőrösi példa. Az egész dolgozó ' parasztság élén sö­pörjék el az ,útból­­a''provokáló el-' fenséget, ráizzék ’ fel a lé­ kenten bü­rokratákat, a munkahallgatókat,a kényelmes eledőket. Akik csak azt a tanulságot von­ják le a kiskőrösi esetből, hogy meg kell védeüi a dolgozó parasz­tokat a provokatív „baloldali­’ túlkapások ellen — azok csak a feladat egyik, s könnyebbik olda­lát látják. Tanú­csatok munkájában a fő veszély az elmaradottak uszá­lyába kerülés, melyet százféleképp használ fet az ellenség. A példátla­nul nagy tavaszi n­unkafela­d­atok­tól való meghunyászkodó visszahú­zódást aluszékonyság, a kormány- Imtowwatore végrehajtásának halo­­gatása, a munka- és ára­mpolgár’­. fegyelem „elnézéssel'’ történő lázi-­­tása — nem kevésebbé merénylet a paraszt­ érdekek ellen, mint a , ,hátoldal­i” provokációk. A kettő szükségszer­űen együtt­jár. Ahol előbb elalusszák az időt, ott utóbb szükségszerűen „roham, mimikával'“, „vedd, ahol éred’“ ala­pon ,törvényeink otromba megsér­­tőévsel próbálják pótolni a mu­lasztottakat. A törvények megsér­tése jobbról, maga után vonja a törvények megsértését balról. Ezért­­a túlkapásoknak, a felesleges és jogosulatlan zaklatá­sokna­k is az ellenszere: a törvény, annak kö­vetkezetes és szigorú betartása az első pillairatból kezdve.­­A törvén­ys­zabta kötelességek­­teljesítését úgy kell számon­kérni, h­ogy­ mind­en dolgozó paraszt meg­értse , a maga ügyét védi, támo­gatja, ha törvényeinket követi;­­hogy minden dolgozó paraszt meg­értse: gépet és villanyt, iparcikket és kultúrát, békét és fejlődést le­ront magáraik, fata jártaik, ha tör­vényeinket, rendelkezéseinket kö­veti és maga is őrködik tisztelet­­bentartásukon. Dolgozó parasztsá­gunk akkor érti meg mindezt, ak­kor száll síkra velünk együtt a szigorú törvényességért, ha látja és tapasztalja, hogy lesújtunk a tör­vénysértő és provokáló elleniségra, kiszorítjuk a tanácsokból; ha látja és tapasztalja, hogy muutcánkban nincs helye a liberal­izmusnak, büro­kráciának, nincs helye a haloga­tásnak, patópálkodásnak, ha taná­csainknál megszűnik a törvények és rendeletiek lebecsülése. Csaik­ási állami rendelkezések igazságos végrehajtásáért vívott harcban alakulhat ki,és szilárdulhat meg a helyes kapcsolat a tanácsod­ és a tömegek között. E k­apcsola­t­ létre, jöttéért, megerősödéséért küzdeni k­ezen őrködni — minden ottanai szervünk, minden pártszervi­nte elemi kötelessé­ge. Ha a kiskőrösi példa nyomán az édenséggel sam­­bon tanúsított éberség fokozódását kísérni fogja, a falusi­ tömegeik megalkuvás nélkül mozgósítása nagy tavaiszi feladatainkra, akkor a gyü­ze­rm nem marad el. Gyorsítsuk meg a tavaszi szárazás-vetés ütemét! Az elmúlt két nap alatt, vasár­nap estig megyénkben mintegy 1800 hold földet szántottak fel, mintegy 600 holdat vetettek be. A tavaszi munkáknak ez az üteme korátsem kielégítő. A csengeri já­rásban például e két nap alatt egyetlen holdat sem szántottak fel s csupán 13 holdat vetettek be. Gyengén halad a munka a vásáros­­naményi járásban s Nyíregyházán is. Járásaink vegyenek példát a kemecseiről, ahol két nap alatt 783 holdat szántottak fel. Gyorsítsuk meg a tavaszi szán­tás-vetés ütemét! Szülessenek a nagy tavaszi csatában olyan hős­tettek, mint amilyet­ Nagy András nagyhalász­ traktorista vitt vég­hez. Vasárnap nyújtott műszakban 15 holdat szántott fel , 13,5 mun­kaegységet­­ teljesített, 108 forint előleget keresett. Nagy András traktorista tavaszi tervét már több, mint ötven százalékban teljesítette.

Next