Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 258-281. szám)

1953-11-01 / 258. szám

" . N­ői­P L­A­P ELMÉLETI TANÁCSAPÓ­K A köd­eshatalom­­­felfedéről Ezekben a hetekben tanulmá­nyozzák a második évfolyamon tajhuló elvtársak a Bolsevik Párt történetének hetedik fejezetét. Ez a fejezet ismerteti a bolsevikok harcát a tömegek megnyeréséért, az 1917-es polgári demokratikus forradalom és az Októberi Szo­cialista Forradalom közötti idők­ben és mélyen elemzi ennek az időszaknak jellegzetes sajátossá­gait. Az 1917-es februári forradalom elsodorta a cárizmust és életre hívta a Munkások és Katonakül­döttek Tanácsát. A tényleges ha­talom a felfegyverzett munkások és parasztok szovjetjeinek kezé­be került. A dolgozó nép széles tömegeit azonban egy időre rabul ejtették a mensevikiek és az esze­­rek által terjesztett kispolgári il­lúziók, ígérgetések. Amíg a bol­sevikok szívós felvilágosító mun­kát folytattak a fronton a kato­nák között és terjesztették a Bol­sevik Párt álláspontját az igaz­ságtalan háborúval kapcsolatban,­­ addig a hátországban, a taná­csokban a vezetést a mensevikiek és eszerek ragadták magukhoz, akik a tanácsok hatalmát aláren­delték a burzsoázia által megala­kított Ideiglenes Kormánynak, így tehát az 1917-es februári forradalom után különleges hely­zet állott elő Oroszországban. Lé­tezett egy burzsoá-jellegű kor­mány tőkés miniszterekkel, mely tovább folytatta a cárizmus poli­tikáját. Nem törődve az évek óta folytatott háború következményei­vel, az országos méretekben je­lentkező éhséggel, tovább folytat­ta az igazságtalan, rabló háborút. Jellemző e kormány népellenes magatartására az a tény, hogy jóváhagyta azt a titkos szerző­dést, melyet még annak idején a turizmus kötött angol és francia partnereivel. Ebben a szerződés­ben megállapodtak abban, hogy Perzsiát felosztják egymás között, Kínát kirabolják, valamint Ausz­triát is­­ felosztják és a német gyarmatokat meghódítják. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a Bolsevik Párt felvilágosító munkájának ered­ményeként a dolgozó tömegek csakhamar rájöttek, hogy az ideiglenes kormány nem a nép, hanem a kapitalisták érdekeit szolgálja. A burzsoá-jellegű ideiglenes kormány mellett volt azonban egy másik hatalom is. Ez a hata­lom a Munkások és Katonakül­­döttek Tanácsa, mely a forrada­lom tüzében született és a mun­kásosztály és a parasztság,dikta­túrájának szerve volt. Maga az a tény, hogy egy országon belül egyszerre —­ ha nem is egyenlő súllyal — két hatalom létezett, bonyolulttá teszi a kérdés meg­értését annál is inkább, mert az addigi forradalmak történetében ilyen jelenségre példa nem volt. A kettős hatalomnak sajátos jel­lege abban volt, hogy a burzsoá­zia kezében voltak ugyan a ha­talom összes szervei, a különböző miniszteri tárcák, de ugyanakkor — Lenin elvtárs szavaival — léte­zett egy „kiegészítő“, amolyan mellékkormány, amely az ellenőr­zés szerepét töltötte be. Ez a Munkások és Katonaküldöttek Szovjetje, mely nem rendelkezett az államhatalmi szervekkel és a felső vezetése ideiglenesen a men­sevikiek és az eszerek kezébe ke­rült. De mégis olyan hatalmat képviselt, melynek részese volt a munkásosztály és a parasztság is. Osztály összetétel szempontjából a Munkások és Katonaküldöttek Tanácsa a proletariátusból és a katonaruhába öltözött parasztok küldötteiből állott, akik a forra­dalmi diktatúrát képviselték. Le­­nin elvtárs ezt a hatalmat olyan­nak jelölte meg, „amely közvet­lenül a forradalmi hódításra, a néptömegek alulról jövő kezdemé­nyezésére támaszkodik és nem központosított államhatalom által kiadott törvényre“. Lenin elvtárs ezt a hatalmat az 1871. évi Párisi Kommünhöz hasonlította. Már az 1905-ös forradalom is megmutat­ta, hogy a tanácsok a fegyveres felkelés szervei és az új hatalom csírái. A két hatalom létezése egyben két diktatúrának — a proletariá­tus és a burzsoázia diktatúrájának — egybefonódását jelentette. — Nyilvánvaló, hogy az ilyen össze­fonódás sohá nem állhatott fenn és az egyiknek meg kellett sem­misülnie. „A forradalom fejlődésé­ben a kettős hatalom csak átme­netet fejez ki, amikor a forrada­lom már túlhaladt a szokásos pol­gári demokratikus forradalmon, de még nem ért el a proletariátus és parasztság „tiszta“ diktatúrá­jához“ — írta Lenin elvtárs 1917 áprilisában. A forradalom fejlő­désének ebben a szakaszában megvolt tehát a továbbfejlődés lehetősége, vagyis a szocialista forradalom kivívása fegyveres felkelés nélkül. A forradalom át­­növését polgári demokratikus for­radalomból szocialista forradalom­má, elkerülhetetlenné tette az a tény, hogy az adott történelmi körülmények között még a demo­kratikus forradalom feladatait sem lehetett megoldani az egyet­len következetes forradalmi osz­tály, a proletariátus diktatúrája nélkül. Az ideiglenes kormány egész magatartása, összetétele és politi­kája semmi jelét nem mutatta annak, hogy a földet kiosztja, vagy az elemi, polgári demokra­tikus jogokat biztosítja a dolgo­zóknak. A forradalom békés átnövését lehetővé tette volna a tanácsok rendszere. Ezen belül a prole­tariátus forradalmi pártja, a Bol­sevik Párt az eszer és mensevik befolyás legyőzésével, a nép dön­tő többségének megnyerésével, a lenini taktika alapján fegyveres felkelés nélkül elérhette volna a proletariátus hatalmának megte­remtését. A békés átmenet lehe­tősége azonban csak a július 3-tól 5-ig lezajló eseményekig tartott. Az ellenforradalom szervezkedé­se, a közeledő katasztrófa sür­gette a szocialista forradalom mi­előbbi megvívását fegyveres fel­kelés útján. A mi viszonyaink között a fel­­szabadulás után a munkásosztály közvetlen részese volt a hatalom­nak, ami nagyban megkönnyítet­te a pártnak olyan irányú munká­ját, hogy a viszonylag békés át­menetet biztosítsa a proletárdik­tatúrához. Helytelen lenne erő­szakolt párhuzamot vonni az oroszországi 1917-es februári for­radalom győzelme után bekövet­kezett helyzet és a mi 1945—47-es viszonyaink között. A leglényege­sebb azonban az, hogy pártunk a lenini-sztálini tanításokat alkal­mazva, 1917 halhatatlan értékű tapasztalatait felhasználva,­­ napról napra leleplezte a dolgozó nép ellenségeit, szí­vós következetességgel harcolt a tömegek megnyeréséért, a prole­tárdiktatúra előfeltételeinek biz­tosításáért. MARKOVICS MIK­LÓS A politikai oktatás tapasztalatai Kék községben Az 1953—54-es oktatási év kez­detén községünk propagandistái összeültek, hogy megbeszéljék: hogyan tudják emelni a hallgatók eszmei politikai színvonalát, ho­gyan tegyék ünnepélyessé az év­nyitót. A tanácsháza feldíszített termé­ben várták az úttörők virágcsok­rokkal azt a pillanatot, hogy er­re az alkalomra elkészített kis műsorukkal ékesebbé tegyék a politikai iskolák ünnepélyes meg­nyitóját. Községünkben négy politikai is­kola indult 71 fővel. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy az Sz. K. P. történet I. évfolyamán ta­nuló elvtársaknak vezetem a tan­­folyamot. Az iskola sikere érde­kében, valamennyi hallgatóval előre elbeszélgettem és ennek kö­szönhető, hogy a már két esetben megtartott foglalkozáson a hallga­tók mindannyian kivétel nélkül megjelentek. A második foglalkozásra meg­vásároltam valamennyi hallgató részére a Párttörténet könyvét és elkészítettem az első fejezetből egy mintajegyzetet azért, hogy a hallgatóknak bemutassam a he­lyes jegyzetelést. Hallgatóim valamennyien meg­értették, hogy az Sz. K. P. törté­netének tanulmányozása hatal­mas ideológiai fegyver­pártunk tagjainak nevelésében, elméleti elmaradottságunk felszámolásá­ban. Czaga Péter elvtárs, a Petőfi tsz. dolgozója, az első előadás után úgy nyilatkozott, hogy egész héten dolgozik a tsz-ben, de alig várja a kedd estét, hogy az elv­társakkal, mint egy család, tanul­mányozza az Sz. K. P. történetét. Magam­ is igyekszem jól felké­szülni úgy az előadásra, mint a vita vezetésére. A megadott iro­dalmat kijegyzetelem, amelyből az előadást tartom, ugyanakkor vitavázlatot készítek, amely a helyes vitavezetés alapját képezi. A többi tanfolyamokat illetően is vannak eredmények. Jól indult a II. éves politikai iskola és a DISz­ politikai kör, ahol a hallga­tók megjelenése mintegy 5O—90 százalékos. Gottfried és Halász propagan­dista elvtársak helyesen elbeszél­gettek hallgatóikkal és munka közben is beszélgetnek a politi­kai oktatás fontosságáról. Nem így áll a helyzet a gazdátlanul hagyott 1. éves politikai iskolá­nál. Az iskola kezdete óta, másfél hete, már a harmadik propagan­dista van! A jelenlegi propagandistának, Szőllősi elvtársnőnek az a feladata, hogy felszámolja a hiá­nyosságokat és biztosítsa, hogy a konferenciákon a 71 főből ne csak 3—5 fő jelenjék meg. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges a községi pártbizottság segítsége is. Mi, propagandisták, érezzük azt, hogy milyen hatalmas feladattal bízott meg bennünket pártunk és hogy mennyire fontos az elméleti színvonal emelésével, a hallgatók bevonásával az egész falu lakos­ságának mozgósítása az őszi me­zőgazdasági munka elvégzésére, a vetéstervek teljesítésére és ter­melőszövetkezeteink megszilár­dítására. URI DEZSŐ, propagandista. 1953 NOVEMBER 1. VASÁRNAP Adjon nagyobb segítséget a biri-i Béke tsz. pártszervezete a politikai iskoláknak A biri-i Béke tsz. pártszerveze­tében két politikai iskola indult be, az egyik elsőéves, a másik II. éves SzKP politikai iskola. A tanfolyamokat ünnepélyes kere­tek között nyitották meg. Szilá­gyi János elvtárs a pártszervezet titkára megnyitó beszédében fog­lalkozott azzal, hogy minden la­zaságot, fegyelmezetlenséget fel fognak számolni, hogy a politikai iskolákon pontosan felkészülve jelenjenek meg a hallgatók. De ez csak ígéret maradt, mert folyó hó 20-án egyik politikai iskolán sem tudták a foglalkozást meg­tartani, mivel maga a pártveze­­tőség tagjai sem jelentek meg. Pedig komoly szüksége van a marxizmus-leninizmus elsajátítá­sára Szilágyi János, Bodnár Ilo­na pártvezetőségi tagoknak is. Ezt a mulasztást a vezetőség sür­gősen pótolja, elsősorban példa­­mutatásukkal érjék el, hogy minden kommunista tartsa kö­telességének a párt Szervezeti Szabályzatnak betartását. A Sza­bályzat kimondja: minden párttag­nak kötelessége, hogy „szakadat­lanul fejlessze politikai tudását, és emelje műveltségi színvonalát, igyekezzék elsajátítani a marxiz­­mus-leninizmus tanításait. .. Az oktatás lebecsülése nagyban megmutatkozik a termelő mun­kában is, ami megnyilvánul ab­ban, hogy több olyan szövetke­zeti tag van, aki nem érzi magáé­nak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást, s nem veszi ki ré­szét kellően az őszi mezőgazda­­sági munkából. Gyakran az ellen­séges elemek befolyása alá ke­rülnek, mert nincsenek felvér­tezve a marxi-lenini elmélettel. A biri-i Béke tsz. pártvezetőségé­nek tagjai példát vehetnének a Táncsics tsz. tagjaitól, ahol an­nak ellenére, hogy pártszervezet sincs, a dolgozók mégis rendsze­­resen részt vesznek az oktatásban, s a tanultakat hasznosítják mindennapi munkájukban. Balla Sándor. ÓVODÁBAN (A mai „Óvónők napjáéra) Van-e kedvesebb dolog annál, mint vi­dám, nevető gyerme­keket látni? Hallgat­ni, mikor este, mun­ka után hazatérünk és gyermekünk egész­napi óvodai élmé­nyeit meséli, szaval, énekel, táncol? Sok szülő gondol hálával a mai napon óvó­nőinkre. Ők foglal­koznak addig a gyer­mekekkel, míg édes­apjuk, édesanyjuk a gyárban, hivatalban, vagy a mezőn dolgo­zik. Ők tanítják meg a kicsi emberpalán­tákat arra, hogy szeressék szüleiket, kicsi koruktól kezdve szeressék édes hazán­kat ...* A nyíregyházi Csil­lag­ utcai óvodában tanít Szabó Margit vezető óvónő. Soha nem látni rosszked­vűnek, mindig moso­lyog. Három éve vé­gezte el az óvónőkép­zőt Nyírbátorban. El­ső állomása Nyíregy­háza volt. Amikor megkapta kinevezé­sét, nagy lelkesedés­sel kezdett munká­hoz. — Jó visszaemlé­kezni pár esztendő munkájára, látni, hogy ez a munka nem volt eredmény­telen, — mondja. Vol­tak nehézségei mun­kája kezdetén. A szü­lők nem a legna­gyobb örömmel fo­gadták. Az első na­pokban 20 gyermek jött el. Ma 140 gyer­mek jár az óvodába. A szülők is megsze­rették az óvodát. — Minden „Szülők isko­láján“ tele van az óvoda nagyterme. Ezt úgy érte el, hogy hangulatossá teszik az előadásokat. Sze­repelnek, énekelnek a gyermekek a szülők előtt, s ezek a kis előadások még von­zóbbá teszik a neve­lést ismertető estéket. Nemcsak a gyerme­kek problémáit, a szülők kérdéseit is közösen oldják meg. Bizalommal fordul­nak hozzá az embe­rek, mert tudják, hogy jó szívvel segít. Őt is segítik munká­jában. Nemrégen bábszínházat csinál­tattak a szülők, több mint ezer forintot gyűjtöttek össze erre, fényképet készítettek az óvoda életéről, szőnyeget vettek, té­rítőket, falvédőket adnak, hogy még ked­vesebbé tegyék gyer­mekeik második ott­honát. S hogy jól érzik itt magukat az aprósá­gok, azt ezek után nem is kell nagyon bizonyítani. Vidám nótájuktól az egész udvar hangos. — Nemcsak játsza­nak itt a gyermekek, megszokják a rendet is. Két napos felel azért, hogy ne legyen por az óvodában. Ők locsolják a virágokat, s ha ezzel a munká­val elkészültek, az aj­tóhoz mennek, ellen­őriznek minden kis cipőt, tiszta-e? Reg­­gelenkint adják át a naposi tisztséget, amely külön ünnepé­lyes aktus a nap meg­kezdésében. A hetes vezeti le ezt minden esetben. Megáll a kicsikkel szemben, s azt mondja: „gyere­kek felállni“. S a gye­rekek felállnak. (Ha nem állnak fel egy­szerre, vagy zörög­nek, rájuk szól, „tes­sék leülni“.) „Naposi szolgálatátadás“ — mondja, — s ezután a régi naposok az újaknak adják át a karszalagot. Hogy mennyire ko­molyan veszik ezt a rendtartást a gyer­mekek, arra egy pél­dát mond el óvó­nénijük. — A múltkoriban éppen akkor keres­tek, amikor szolgálat­átadás volt, s meg­mozdultam. Észrevet­te a hetes pajtás és komolyan megszólalt: „szolgálatátadás van“! Igaza volt, ilyenkor nem szabad mozogni. Jellemző, hogy na­gyon szeretik a kicsi­nyek egymást. Most kerültek az óvodába két és féléves gyer­mekek, s a nagyob­bak védnökséget vál­laltak felettük. Azon van legtöbbször a vi­ta, hogy ki vigyázzon a kisebbekre. — A napi munka is igen változatos. — Bábelőadásokban gyö­nyörködnek,­­ filmet vetítenek, sőt „bál­ba“ is mennek. A ze­nét maguk szolgáltat­ják. Van egy kisdo­bos, három cintányér és mellé énekelnek A fiúk felkérik a lá­­nyokat. Ha a fiú nem szépen hajlik meg, a kislány kikosarazza. „Nem vagy udvarias, nem megyek vel­ed táncolni.“ Ha meg táncoltak együtt, mindketten azt mond­ják tánc végén: „kö­szönöm“. Legjobban a „Hopp Juliska“, az­tán az „Ettem szólót, most érik‘--re tudnak csárdásozni. Hogy m­ilyen szép eredményeket tud Szabó Margit elérni, abban nagyon sokat köszönhet a szovjet módszerek tanulmá­nyozásának. Mikor elvégezte napi mun­káját, hozzáfog a szovjet pedagógusok könyveinek olvasásá­hoz és ezt munkája további folyamán gyümölcsözteti is. Ezenkívül továbbkép­zésben is részt vesz, ami szintén nagy se­gítségére van a taní­tás menetében. — A kicsinyekre két­ óvó­néni mellett három gondozónő is vigyáz. A segédgondozók is vigyáznak az óvo­da tisztaságára. Bár­merre nézünk, min­denütt rend fogad bennünket. A kicsi­nyek benn a terem­ben papucsban jár­nak, hogy a felkelőtt padlót össze ne kar­colják. — Most tata­rozták az óvodát, 17.000 forintot költött rá államunk. Nagy és felelősség­teljes munkájuk van az óvónőknek, de ezt a szép feladatot bát­ran, örömmel és jól oldják meg. Sz. M. *

Next