Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-18 / 116. szám

­TÚLsíg proletariat mi­je­i alfelek ! XI. ÉVFOLYAM, l1­. SZÁM {­ 50 FILLÉR 1354 MÁJUS 10, KEDD Harcoljunk következetesen az osztályellenség ellen, erősítsük tovább termelőszövetkezeteinket A kormányprogramra végrehajtásának első évében szép reményekkel folyik a munka, különösen a termelőszövetke­zetek földjein, ahol nagyobb lehetőség volt és van a tudo­mány, technika legújabb vívmányainak alkalmazására.­­ Tovább erősödnek, gazdagodnak termelőszövetkezeteink, hogy újra igazolják: az egyedüli helyes út ez az út, a nagy­üzemi gazdálkodás, amely a paraszti jóléthez vezet. Nemcsak a munkák időbeni, gyors elvégzése, a kötelezettségek pon­tos teljesítése igazolja szövetkezeteink növekedését, ha­nem az a tény is, hogy új tagokkal szaporodik a nagy szövetkezeti család. Legutóbb a tiszavasvári Dózsa ter­melőszövetkezetbe hét új tag, a császárszállási Új Alkot­mányba 5 új család lépett be. Ezek csak kiragadott példák az új belépők soraiból. Amikor jóleső büszkeség tölt el bennünket szövetke­zeteink növekedése, erősödése láttán, nem szabad ugyanakkor megfeledkezni egy olyan jelenségről, amely ellen a legke­ményebben fel kell lépniük pártszervezeteinknek, állami, államhatalmi szerveinknek. Az utóbbi időkben a nép gya­lázatos ellenségei, a kulákok új fondorlatokkal próbál­ták útját állni szövetkezeteink fejlődésének. Felismerte az osztályellenség, hogy a mezőgazdaság felvirágoztatásának kulcskérdése az egyéni gazdaságok támogatása mellett el­sősorban a szövetkezetek erősítése s éppen ezért megpró­báltak a szövetkezetek ellen támadni. Ezek a mesterke­dések az éberség eltompulása miatt születhettek meg. A kormányprogramm megjelenése után, amikor a kuláklistát eltörölték, a kulákok azt kezdték híresztelni: „most már nincsenek kulákok”. S voltak olyan pártszervezetek, taná­csok, amelyek ezt tényleg el is hitték. Pedig a kulák az kulák volt a kormányprogramm megjelenése előtt és az maradt utána is! Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Rakamazon például egyetlen kulák sem teljesítette beadási kötelezettségét, Kállósemjénben majdnem hasonló a helyzet s ezek a kulákok még a dolgozó parasztokat is igyekeznek lebeszélni az állampolgári kötelességek tel­jesítéséről különféle hazugságokkal. A nagygazdák a fő tüzet azonban a szövetkezetek ellen nyitották. Tapasztal­ható volt, hogy az utóbbi időben kulákprókátorok, kulák­­térenc ügyvédek segítségével valósággal elárasztottak né­hány termelőszövetkezetet pimaszhangú követelőző leve­lekkel, sőt nem átalottak peresítéssel is fenyegetőzni. Ilyen levelet kapott Szűcs Tamás mátészalkai kulákügyvéd „jó­voltából” a nagyecsedi, hodászi termelőszövetkezet, Bányai Gábor kemecsei ügyvéd „közbenjárásával” a sóstóhegyi Vörös Csillag termelőszövetkezet. Az előbbi esetben Mur­­guly Kálmán nagyecsedi kulák, H. Márta, hodászi kulák­­família fondorlatára derült­­ fény az ügyvédi felszólítás mögött, Bányai pedig dr. Rónai Endre volt kótaji földbir­tokos és szállodabérlő érdekeit képviselte. Hozzá sem kell tenni, hogy ezek a követelőzések minden jogi, törvényes alapot nélkülöznek s kizárólag azt a célt szolgálják, hogy zavart keltsenek a termelőszövetkezetekben, megfélemlít­sék a tagságot s hogy megpróbálják elherdálni a szövetke­zet vagyonát. Ezek és hasonló esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy egy percre sem feledkezhetünk meg az osztályellenségről, bármilyen jámbor ak­tot ölt az, egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy akadnak még olyanok népi demokráciánkban, akik az irántuk való biza­lommal visszaélve ,— mint a kulákbérenc ügyvédek tették — az osztályellenség malmára próbálják hajtani a vizet. Ezt a tanulságot minden pártszervezetnek, állami szervnek és hatóságnak le kell vonnia. Leplezzék le népnevelőink, járassák le a falu dolgozói előtt a termelőszövetkezet ellen­ségeit. Ami pedig a termelőszövetkezetek tagjait illeti, legye­nek annak biztos tudatában, hogy a párt, az állam teljes hatalmával áll a termelőszövetkezetek mögött s nem en­gedi meg, hogy a szövetkezetek, népi államunk édes gyer­mekei károkat szenvedjenek. Senkinek, semmi követelni­­valója nem lehet a szövetkezetek vagyonával szemben! A mi termelőszövetkezeteink a mezőgazdaság felvirágzásának biztos, legbiztosabb pillérei s aki e pilléreket akarja aláak­názni, a szövetkezetek vagyonára merészeli a szemét vetni, ha. egész nép öklével találja szembe magát! Mindenkinek egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennie, hogy a ter­melőszövetkezetek vagyona nem csáki szalmája, hanem egész dolgozó népünk féltve őrzött kincse. Termelőszövetkezeti tagságunk ennek biztos tudatában végezze lelkesen, az eddiginél is nagyobb munkakedvvel munkáját. Gyarapítsák, gazdagítsák minden tudásukkal, legjobb szorgalmukkal a közös vagyont, az egyén és kö­zösség jólétének legfőbb forrását. Kettőzött gonddal végezzék a növényápolást, általában a mezőgazdasági munkát. Lel­kesítse új munkagyőzelmekre termelőszövetkezeteink tag­ait az, hogy néhány nap múlva kongresszusra ülnek ösz­­sze a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttei A kongresszus tiszteletére városban és falun egyaránt kongresszusi­ hetet kezdeményeztek a dolgozók, hogy azt új munkasikerek forrásává tegyék. Használják fel ezt az alkalmat is arra, hogy még gazdagabbá, virágzóbbá tegyék a nagy családot, a termelőszövetkezetet! ALMÁST LAJOS Almás­ Lajos és 13 fős kremű­­visbrigádja a Nyugati Főcsatorna i­k­erzsilip-építkezésénél dolgozik. A brigád áprilisban 150 százalé­­kot, május 10-ig pedig 165 száza­lékot teljesített. Csatlakoztak a kőművesek megyei versenyéhez. Felajánlották, hogy a kongresszu­sig teljesítik félévi tervüket és minden hónapban 160 százalékon felül teljesítenek. ­A kottatásszati hit első n­aftján A kisvárdai Vulkánban A kisvárdai Vulkán vasöntöde dolgozói megyénkben elsőként csatlakoztak a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak kezdemé­nyezéséhez. Tegnap a kongresz­­szusi hét első napján a szerelde üzemrész dolgozói érték el a leg­szebb eredményt, akik 130 szá­zalékos teljesítést vállaltak és ezt a vállalásukat teljesítették is. — Nagy része volt ebben Soltész La­jos művezetőnek. A szereldében kiemelkedett Nagy Géza szerelő teljesítménye, aki 190 százalékos vállalásával szemben, — selejtmentes munká­val, — 385 százalékot ért el. A formázok között Soltész Ferenc 180 százalékot vállalt és 306 szá­zalékot teljesített, Szőke István és Jerkus István formázok a ko­rábbi 170 százalékról 268 száza­lékra növelték teljesítményüket. A formamagkészítők között Orosz Klára érte el a legszebb ered­ményt, aki 115 százalékot vál­lalt és 232 százalékot teljesített. A ruhaüzemben A Ruhaipari és Értékesítő Vál­lalat 11. számú telepének dolgo­zói közül a Béke-műszak dolgozói tették a legértékesebb felajánlá­sokat. A műszak 45 dolgozója közül 41-en tettek közvetlenül számokkal lemérhető vállalást.­­ Ruskó Gyula vasaló vállalta, hogy teljesítményét 130 száza­lékra, a minőséget pedig 100 százalékra emeli. Csengeri Ist­ván versenyre hívta ki Piszár András gépésztársát a teljesít­ményszázalék és a minőség nö­velésére. A ruhaüzem dolgozói megtartják adott szavukat. A kongresszusi hét első napján Ruskó Gyula vállalásával szem­ben 138,5 százalékot, Horváth Mária 115 százalékos vállalásával szemben 120 százalékot teljesí­tett. Erdősi János 103 százalékot vállalt, s ezzel szemben 115,8 százalékot teljesített. A ruha­üzem dolgozói a kongresszusi hé­ten tovább harcolnak, hogy a pártnak adott szavukat becsü­lettel teljesítsék. Záhonyban Tegnap reggel műszakkezdés­kor a záhonyi vasutasklub zene­kara zenével fogadta a munkába érkező dolgozókat. A brigádok már 10—15 perccel munkakezdés előtt röpgyűlést tartottak, ahol megbeszélték heti és ezen belül a napi feladatokat, megszervezték a napi munkát. Műszakközben a zenekar és az üzem rigmus­brigádja kereste fel a termelés­ben élenjáró brigádokat, mint többek között Egyed András úti lakóbrigádját is. Egyed András és brigádja 374 százalékos át­lagteljesítményt ért el a műszak­­ban, és tegnap a műszak végén 400 százalékos tervteljesítésre tett fogadalmat. A szakszolgálat vezetői, vala-­­mint a műszakiak az eddiginél fokozottabban törődnek a munka­szervezéssel és a brigádokat, va­lamint beosztottjaikat szaktaná­csokkal látják el. A záhonyi vasutasokat teg­­nap este az Államvédelmi Köz­pont fúvószenekara ajándékmű­sorral köszöntötte. Indulju­nk harcba a holdanként! 100 mázsás burgonyatermésért A kiváló burgonyatermelők, kutatók, agronómusok tapasztalatcsere-értekezletének felhívása Május 10-én Nyíregyházán a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács és T. T. I. T. agronómiai­­ szak­osztályának rendezésében Sza­­bolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj- Zemplén és Hajdú-Bihar megye kiváló burgonyatermelői, kuta­tók, agronómusok, állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek tag­jai és egyénileg dolgozó parasz­tok tapasztalatcsere-értekezletet tartottak. A burgonyatermelés legjobb módszereit Teichmann Vilmos, a kisvárdai burgonyane­mesítőtelep vezető­ kutatója ismer­tette az értekezlet résztvevőivel. Beszéde elején ismertette a bur­gonyatermelés eddigi eredmé­nyeit, az alacsony terméshozam okát, majd részletesen ismertette azokat az agrotechnikai módsze­reket, amelyeknek alkalmazásá­val jelentősen növelhetjük a ter­méshozamot.­­ A burgonya kifogástalan fejlődéséhez, nagy terméshozam­hoz elegendő vízre és tápláló­anyagra van szükség, amit megfelelő agrotechnikával bizto­síthatunk. De a legjobb agrotech­nika sem adja a várt eredményt, ha­nem jó vetőmagot vetettünk — mondotta Teichmann Vilmos, — majd a vízgazdálkodásról be­szélve a tarlóhántás és az őszi mélyszántás jelentőségét hangsú­lyozta, majd a következőket mon­dotta: Tavasszal az időbeni simítózás, boronálással visszatartott víz­­mennyiség teljes egészében a burgonyabokrok fejlődését szol­gálja. A kapálásokat, sarabolásokat azért végezzük, hogy a te­­nyészidő alatti esőket a la­zított, porhanyított talajré­teggel visszatartsuk a talaj­ban, a kisebb-nagyobb esők nyomán a víz jobban behatol a burgonya gyökereihez. Fő­képpen fontos a tenyészidő alatti talajlazítás, hogy a gyom ne kapjon lábra, mert hihetetlen sok vizet von el a burgonyától. — Igen nagy jelentősége van a talajnedvességgel való gazdál­kodás szempontjából az­­ülte­tési távolságnak is. Akkor jó a burgonyatáblánk, ha olyan sű­rűn van beültetve, hogy virág­záskor már az egész táblát tel­jesen elborítja. Az ilyen sorok közé nem süthet be a nap, nem száríthatja ki a talajt, nem ér­vényesül a szelek szárító ha­tása, nem párolog el a harmat és kisebb eső sem a vélemény­től. Leghelyesebb, ha a burgo­nyát 60—62,5 cm. sor- és 35—40 cm. tőtávolságra ültetjük, 22— 24.000 burgonyatővel holdanként. A vetőgumó biztosításáról a kö­vetkezőket mondotta Teichmann Vilmos: — A beteg, csenevész és idegen­fajtájú tövek eltávolítása — amit szelekciónak nevezünk — akkor a legeredményesebb, ha 3 alka­lommal végezzük el. Első alka­lommal a kelés után 3 héttel, ami­kor eltávolítjuk azokat a bokro­kat, amelyek még a múlt évről áthozott rossz, beteg velőgumók miatt betegek. Ezzel a szelekció­val megakadályozzuk, hogy a be­tegségek továbbterjedjenek, hogy az egészséges töveket megfertőz­zék. A második szelekciót a bur­gonyatábla virágzásakor, amikor az idegen fartályú töveket és be­teg bokrokat távolíthatjuk el. — Harmadszorra a burgonya érése­kor, szedés előtt végezzük, mikor eltávolítjuk az időközben megbe­tegedett töveket. A vágók pedig figyelik a kivágott bokrokat és a gyenge termést hozó, csenevész bokrokat külön kosárba sze­dik, nem keverik a vetőgumóhoz. A beszámoló többi részében a különböző agrotechnikai eljárá­sokról esett szó, mint például a jarovizálásról, amelyre legalkal­masabbak a cseréptetős padlá­sok, erősen felmelegedő légterű lakások, majd az értekezlet részt­vevői felhívást intéztek a burgo­nyatermelőkhöz, melynek szövegét kivonatolva az alábbiak szerint ismertetjük. • * — Mai tapasztalatcsere-értekez­letünkön elhatároztuk, hogy fel­hívással fordulunk az egész or­szág állami gazdasági, termelő­szövetkezeti és egyénileg dolgozó burgonyatermelőihez, kutatókhoz, agronómusokhoz. INDULJUNK HARCBA A HOLDANKÉNTI 100 MÁ­ZSÁS BURGONYA­TERMÉSÉRT. — A burgonya előtti vetemény lekerülte után azonnal szántsuk le sekélyen a talajt. A nyírségi és somogyi homokterületeinken — ahol jövőre burgonyát kívánunk venni — ne maradjon egyetlen tábla sem csillagfürt-zöldtrágya nélkül. Adjunk a burgonya alá istállótrágyát is, amit korábban szántsunk alá, még ősszel. A szer­vestrágyázás kiegészítésére hasz­náljunk műtrágyákat is, mert a kettő együttesen adja a kívánt eredményt. A mélyszántás előtt szórjuk a szuperfoszfátot. — A jó termés egyik fontos fel­tétele a megfelelő sűrű ültetés, holdanként 22—24.000 bokorral. — A talaj tápanyagkészletéhez mérten alkalmazzuk a fészektrá­gyázást, s lehetőleg még ezen az éven végezzünk meglévő burgo­nyavetésünkön nitrogén műtrá­gyával fejtrágyázást, amit az első sarabolás, illetve kapálás előtt szórjunk a burgonyatáblára. A vetőgumó biztosítását már most meg kell kezdeni. Jelöljük ki azokat a helyeket, ahonnan vetőgumóra számolunk, s ezeket a táblákat különös gond­dal ápoljuk, idejében végezzük a szelekciózásokat. — Végezzük hiánytalanul a nö­vényápolást. Ahogy a burgonya sorol, azonnal fogasoljuk, 6—3 centi magasságban kapáljuk. A töltögetést fokozatosan, 2—3 al­kalommal végezzük el virágzásig, utána is gyomláljuk ki a nagyobb gyomokat. Az értekezleten elhangzott hoz­zászólásokra lapunk következő számaiban visszatérünk.

Next