Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-01 / 154. szám
Ottmi prate tanai egzpertifetek ! XI. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1954 JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK A magyar csapat a világbajnoki döntőben Magyarország-Uruguay 4:2 (1: 0, 2 : 2) Negyedik órája tart az eső Lausanne-ban, amikor megkezdődik a Magyarország és Uruguay közötti világbajnoki elődöntő mérkőzés. A magyar csapat a következő összeállításban játszik: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor. Magyar támadásokkal kezdődik a mérkőzés, s egymásután többször is megközelítik a mieink az uruguayi kaput. Ezekben a támadásokban még nincs elég átütő erő. Buzánszky is gyakran feljön az ellenfél tizenhatosáig, hogy segítse a csatársort. Az uruguyai csapat nehezen talál magára a csúszós talajon, de már a harmadik percben veszedelmes lövés zúg el Grosics kapuja mellett. Az első szögletet az ötödik ■percben rúgja a magyar csapat. Az ellenfél védelme felszabadít, de Buzánszky ismét felhozza a labdát, Palotáshoz játszik, s a magyar középcsatár lövését az uruguayi kapus nehezen védi. Jobbára mezőnyjáték folyik a pályán. A leadások viszont nem elég pontosak, amiben nagy szerepe van a csúszós talajnak is. A magyar csapat ezután villámgyors támadásokkal kísérletezik. Bár az uruguayi csatársor is jól kombinál, a magyarok támadásai átgondoltabbak és — amint a 12. percben kiderül — eredményesebbek is. Ekkor Hidegkúti kap labdát a magyar védelemtől, Kocsishoz továbbít, az összekötő azonnal átad Czibornak, a szélső egy pillanatig kivár, aztán az elmozduló kapus mellett a hálóba lő. 1:0. Veszélyes támadásokkal válaszol a gólra az uruguayi csapat. A 15. percben Lóránt eléggé nehezen ment az ellenfél középcsatára elől. Ezután Bozsik és Palotás bombái jelentenek eseményt, majd a 28. percben Lantos 17 méteres sikertelen szabadrúgása okoz izgalmat. Az utolsó percekben változatos, kemény a küzdelem. A magyar fiúk többet támadnak, de Grosics is sokszor van munkában. A magyar balszélső ívelné be a szögletet, amikor a játékvezető az első félidő végét jelzi. Amikor szünet után elindul a labda, azonnal Bozsiknak kellene tisztázni, de rosszul ad le. Ezután Czibor kap labdát, de az ő leadása is rossz helyre száll. A magyar hátvéd összecsap az uruguayi hátvéddel, ezután Hidegkúti szabálytalankodik. A 2. percben óriási gólt ér el a magyar csapat. Budai beadására Hidegkúti és Kocsis, fut rá és a mintaszerű beadás után Hidegkúti fejese védhetetlenül vágódik a hálóra. 2:0. A gól után fokozódik az iram, de fiaink jól állják a sarat. Zakariás Hidegkútinak fejjel továbbítja a labdát, az Palotásnak ad, aki elhúz a védők mellett, de a középhátvéd, Santamaria szereli és szöglet lesz belőle. Ezután felszabadítanak az uruguayiak és már jön is előre fergeteges támadásuk. Borgesz kerül gólhelyzetbe, de az alapvonalon kívülre küldi a labdát. A 6. percben Kocsis—Hidegkúti— Czibor a labda útja. Czibort szerelik. Óriási az iram. Most Budai száguld el, de beadását kirúgják a védők. A 9. percben Hidegkúti rosszul adott labdájával Platino szökik meg, de fölé lő. Változó veszélyben van mind a két kapu. Az uruguayiak támadását szerencse kíséri. Lesgyanús helyzetben Santos elhagyja az uruguayi csatárt és az védhetetlen gólt lő. Óriási nyomás nehezedik csapatunkra, szinte az egész csapat a magyar térfélen tanyázik. Már alig néhány perc van hátra a mérkőzésből, amikor Kocsis megsérül. Rövid ideig a földön marad, de aztán feláll, sántikál. Ezután Zakariás tör át a félvonalon. De az uruguayi védők mentenek. Ezután jön az, amire nem számítottunk. Alig két és fél perc van hátra a mérkőzésből, amikor védelmünk könnyelműsködéséből egyenlít a volt világbajnok csapat. A játékidő hátralévő részében mindkét kapu nagy nyomás alatt áll, de az eredmény már nem változik. Rövid szünet után megkezdődött az a kétszer 15 perces döntő harc, amely idegtépő, óriási küzdelmet hozott és játékosainknak minden tudására szükség volt ahhoz, hogy ellenálljon az uruguayiak nyomásának. Az első tizenöt perc gól nélkül telik el. Fordulás után egyre jobban felülkerekedik a magyar hősiesség, a magyar küzdeni akarás. A mérkőzés 111. percében Kocsis kap gyönyörű labdát és fejese védhetetlenül száll a hálóba. S négy perccel a hosszabbított játékidő vége előtt Kocsis újabb gólt fejel. 4:2. Megismétlődik a brazilok elleni mérkőzés negyedik, gólja utáni jelenet. Ezúttal az uruguayi kapuvédő, Maspoli dőlt sírva a kapufának, a közönség pedig nagy tapssal üdvözli..a. m magyar csapatot. A pálya közepén felsorakozó 22 labdarúgót a közönség óriási tapssal köszönti, s ekkor az uruguayiak megmutatják, hogy tudnak sportszerűen veszteni. A Maspoli Palotást öleli át, míg a legjobb uruguayi játékos, Schiafino elsőnek a magyar csapatkapitánynak, Bozsiknak gratulál. Buzánszky, a levegőbe ugrál örömében s a többi magyar játékos egymás nyakába borulva hagyja el a nagyszerű küzdelem színhelyét. Nyugat-Németország Ausztria 6 1 (1:0) A Magyarország—Uruguay mérkőzéssel egyidőben Nyugat-Németország Ausztriával mérkőzött meg a továbbjutásáért. A nyugatnémet csapat 6:1 (1:0) arányban győzött. . A döntőben tehát azzal a nyugatnémet csapattal játszik a magyar válogatott, amelyet a selejtezők során 8:3 arányban győzött le. GROSITS CZIBOR ZAKARIÁS BUDAI II. LANTOS BOZSIK BUZÁNSZKY LÓRÁNT KOCSIS HIDEGKUTI A világbajnokság további műsora A labdarúgó világbajnokság további küzdelmeinek műsora a következő: Július 3, szombat: Zürich, Ausztria—Uruguay a harmadik helyezésért. Július 4, vasárnap: Bern: Magyarország — Nyugat-Németország a világbajnoki címért. A mai számban A DISZ új oktatási rendszere (2. oldal) A kombájnaratás előnyei (2. oldal) 16 mázsás a sóstóhegyi Vörös Csillag árpatermése (3. oldal) A magyar válogatott a világbajnokság döntőjébe került harmadik negyedév Egy hónap telt el pártunk harmadik kongresszusa óta. Becsületes munkával eltöltött dolgos hétköznapok sora mutatta meg azóta, hogyan válaszol a nép a jólét további emelésének, a mezőgazdaság fellendítésének, a szocializmus építésének kongresszusa szavára. És ebben a válaszban világosan benne volt, hogy népünk megértette: a kitűzött nagyszerű célokat elérni csakis szívós munkával lehet. Olyan munkával, amelynek előterében most a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének, a minőség állandó javításának és a mezőgazdasági hozam emelésének nagy feladatai állanak. Megyénkben is sokezer munkás, sokszáz vezető látott még serényebb munkához a pártkongreszszust követő napokban. A nyíregyházi dohányfermentáló gyárban, a malomipari üzemekben, az építőipari vállalatoknál és másutt közös nagy haditanácson vitatták meg a munkások vezetőikkel együtt azokat a teendőket, amelyek a termelékenység emelkedéséhez, az önköltség csökkentéséhez, a minőség javulásához vezetnek. Ezeket a tanácskozásokat mindenütt a dolgozók nagy lelkesedése jellemezte. Bátran tárták fel a hibákat, megújult erővel frissítették fel a termelési mozgalmakat, újabb fogadalmakat tettek. A dohánygyár 49 sztahanovistája például megfogadta, hogy munkamódszereik átadásával elérik: júliusban egyetlen 100 százalék alatt teljesítő dolgozó sem lesz az üzemben. A TITÁSZ- nál sokezer forint értékű elfekvő anyagot derítettek fel. A városi ruhaüzemben új mozgalom indult a szakmunkások képzésére. Sok-sok példával lehetne még aláhúzni dolgozóinknak azt a felismerését, hogy nincs szebb, nincs hálásabb feladat számukra, mint minden erővel és tehetséggel küzdeni a kongresszus határozatainak valóraváltásáért — a haza javára, a nép hasznára. Most, a harmadik negyedév küszöbén — az első félév mérlegét látva — elmondhatjuk, hogy megyénk iparának bizony jócskán van tennivalója. Mert nemcsak a harmadik negyedéves tervet kell minden részletében, becsülettel teljesíteni, hanem törleszteni kell azt az adósságot is, amellyel például a kisvárdai Vulkán-gyár és megyénk csaknem valamennyi építőipari vállalata tartozik a népgazdaságnak, a hazának. Pártunk kongresszusa óta sok dicséretes dolgot cselekedtek ugyan üzemeink, a minőség javítása terén. És a kisvárdai Vulkán, az építőipari vállalatok még a terv teljesítésével is adósak maradtak! Mert nem haladt mindenütt olyan jól a munka, mint a tervteljesítésben élenjáró nyírbogdányi olajüzemben, vagy a demecseri keményítőgyárban. A vezetés, a munkaszervezés sok fekélye, a munkások nevelésének sok hiányossága gátolja meg, hogy a munka termelékenysége állandóan növekedjék, hogy csökkenjen az önköltség, javuljon a termelvények minősége. Pedig ezeken múlik, hogy biztos alapot teremthessünk a további árleszállításoknak. Éppen ezeken múlik, hogy fokozni tudjuk a dolgozók jólétét. De vegyük csak sorra a dolgokat. Hogyan is lehetne növelni a munka termelékenységét és ezzel együtt csökkenteni az önköltséget például a kisvárdai Vulkánban, ahol a vezetők tehetetlenek a munkásvándorlással szemben. Ahol büntetlenül lehet selejtet gyártani. Ahol a művezetők való-ságos hadiállapotban vannak a „meósokkal“, ahelyett, hogy be- tartanák a technológiai fegyelmet, hogy új, jobb eljárásokon törnék a fejüket?! Nem, ilyen körülmények között semmiképp sem lehet eredményeket elérni. Nem mondjuk mi, hogy a munkások bérének megállapításánál a felsőbb szervek hibátlanul jártak el. (Azon vannak az illetékesek, hogy változtassanak rajta.) De azt határozottan állítjuk, hogy az áldatlan állapotok okozója elsősorban a Vulkán-gyár vezetősége, amely képtelen állandó munkásgárdát szervezni (olyat, amelyik a munkáját betanulva nem gyárt selejtet!). Aki képtelen figyelembevenni a cikklistát és a terv minden részletében való teljesítése helyett, hátrányos helyzetbe hoz más üzemeket, mert csak ú. n. nehézárut termeltet — saját dolgának megkönnyítésére. És hasonló a helyzet megyénk, építőiparában, amely adós maradt a féléves terve jó negyedrészének a teljesítésével. Hogyan is lehetne önköltségcsökkentésről beszélni, például a 61/2. építőipari vállalatnál addig, amíg a tavalyi 28 nap helyett, most 74 nap kell a forgóeszközök egyetlen egyszeri megforgatásához? Hogyan is lehetne csökkenteni az építkezési költségeket például a nyíregyházi irodaháznál, ahol a művezetők szeme előtt egymást éri a munkafegyelemlazítás, a lógás, az anyagpazarlás? Ilyen áldatlan állapotok mellett természetesen igen kevés eredményt lehet elérni az önköltségcsökkentés terén. De ez áldatlan állapotok felszámolása nemcsak a vezetőkön múlik. A hibák kijavítása jócskán függ a munkásoktól is. Minden egyes dolgozótól, aki saját közbelépésével is segít megszilárdítani brigádjában a fegyelmet. Aki lelkiismeretesen takarékoskodik. Aki mindig pontosan betartja a technológiai eljárásokat. Aki kifogyhatatlan új ötletekből, hasznos újításokból; egyszóval, aki becsülettel akarja szolgálni a nép javát, amely a saját java is. Mindezek után azt lehetne hinni: féléves tervünk mérlege borús képet mutat. Azt lehetne hinni, hogy megyénk munkássága, megyénk üzemeinek vezetői édeskeveset tettek a népjólét emeléséért. Nem, nem így van ez. Sokhelyütt ragyogó munkasikerek példázzák, hogy a mi munkásaink a legelső sorokban küzdenek, hogy a mi munkásaink a munkásosztály nagy felelősségével harcolnak a termelékenység emeléséért, a további árleszállításokért, a nép jólétéért. Vegyünk csak néhány példát. A munkások nagyszerű kezdeményező készségére mutat rá az, hogy a demecseri üzemben eddig több, mint kétszázezer forintot takarítottak meg az idei újításokból. A vezetők és a munkások hibátlan együttműködésének nagyszerű eredményeit lehet megtalálni a mezőgazdasági gépjavító vállalatnál, ahol közös, becsületbeli ügy a takarékosság, a hulladékanyagok felhasználása, ahol jól, szervezetten folyik a munka, ahol kiemel (Folytatás a 2. oldalon).