Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
Melyik üzem lesz az első? (2. oldal) — Emlékezés Csokimén Vitéz Mihályra (2. oldal) — Le kell fognunk a gonosztevők, kasét! (3. oldal) — Tététlen— nem tétlen (3. oldal) — Ankét a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián (4. oldal) — Huszonhét versenyző nem indult el... — Sport 14. oldal) XXI. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM AGA et) í'lLLfiK KEDD, 1353. FEBRUAR l, Mai számból. A Magyar SajtóLapja (O. Gy.) 1942. február elsejéin jelent meg először az illegális Szabad Nép. Horthy rendőr- és csendőrkopóinak kegyetlen hajszája ellenére, áttörve minden kordonon, hirdette a nép szavát, igazságát. Mozgósított, szervezett, tanított minden diktátori önkény, zsarnokság és üldöztetés ellenére. Azóta a nép a szovjet seregek segítségével lerázta magáról a fasiszta martalócok és úri zsarnokok láncait. Az illegális lapból legális sajtóorgánum lett. A Szabad Nép százezrek kenyerévé vált, és mint a nép győzelmes ügyének szimbóluma neveli, tanítja az emberek százezreit az új életre. 1942. február elseje nem csupán az első Szabad Nép példány megjelenésének, hanem az új magyar sajtó születésének a napja. Ezért ünnepli évről évre ez alkalommal a Magyar Sajtó Napját a felszabadult ország újságíró társadalma. Azonban nem csupán a különböző lapok munkatársai, újságírói ünnepelnek ezen a napon. Velük ünnepelnek mindazok, akiknek a munkájukhoz napról napra nélkülözhetetlen segítséget nyújt az új magyar sajtó. A Magyar Sajtó Napja tehát nem csupán emlékezést jelent a múltra, az új hangú újság születésének harcokkal teli időszakára, hanem fokozott figyelmet a jelenre, a magyar újságírás jelenkori gondjaira, bajaira, elért eredményeire. Ez kell hogy tartalmat adjon ennek a napnak, na nem akarjuk, hogy csupán formális ünneplés legyen. Ezt a célt szánta ennek pártunk és kormányunk is, amikor megünneplését határozatba hozta, amellett, hogy ez újságíró-társadalom iránti megbecsülését is kifejezte ezzel. Igen. A megbecsülés kifejezése — ez a másik fontos célja ennek a napnak. Soha, soha nem becsülték meg úgy az újságíró munkáját, mint napjainkban. Nem csak ez az ünnepi nap fejezi ezt ki,hanem a különböző lapok munkatársainak mellén fénylő Kossuth-díjaik és magas kormánykitüntetések is. A múltban lealázó szerepe vett azoknak az újságíróknak, akik részben erkölcstelen lakáspolitikából, részben a létfenntartás tárta kényszerűségből kis Zolák az úri hatalmasok világát, ő hivatásuk ezeknek a firkának az volt, hogy eltereljék Hét igazságairól a figyelmet, megmásítsák a valóságot, szóban összegezve, hogy adjanak. ..Becsületett csak azaz újságírónak lehetett, aki szebb köntösbe öltöztetve, elhihetőbben tudott hazudvagy minél fantasztikusabb idiókkal tudta elterelni a fiet az élet valóságos kormairól. Az őszinteségért és zság bátor feltárásáért sem szerzett érdemeket, kiirt pedig különösképpen sőt. Az igazság bátor felegyet jelentett a legnaéletveszéllyel. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét kivégezték a horthysta pribékek, mert bátran hallatta a nép szavát, a nép igazságát. A múlt újságíró etikájának úri hatalmasok által diktált módszere természetszerűleg lezüllesztet- te nemcsak az egyes újságírók, de általában az újságok hitelét, tekintélyét is. Sajnos a hagyatékát ennek még ma is érezhetjük. „A hazudik az újság“ felfogás még ma is kísért néha, pedig amennyire bűn volt ,az igazság azokban az időkben, annyira erény ma. A kommunista lapokat és általában a szabad világ sajtóorgánumait elsősorban az igazság jellemzi. Ez ad munkájuknak olyan erkölcsi alapot, amilyenre soha neon építhettek a polgári világ riporterei és publicistái. Ennek a magasrendű erkölcsiségnek szerves és természetes .következménye az újságíró munkájának soha nem tapasztalt megbecsülése is. Soha nem volt ilyen tekintélye és becsülete az újságíróknak, de soha nem volt ekkora felelőssége sem. A nép gondjainak, bajainak, örömének, vágyainak kifejezői ők. A legszélesebb tömegeketkell meggyőzniük az új élet igazságairól, a legszélesebb tömegeket kell nevelni, tanítani és mozgósítani az új élet szép és nemes célkitűzéseire. A debreceni újságírók is nagy igyekezettel és odaadással próbálnak megfelelni ennek a megtisztelő feladatnak. Munkájukban Debrecen tradíciókban gazdag újságírói hagyományai serkentik. Hiszen ez a város gazdag kulturális öröksége között büszkén őrzi Ady Endre újságírói munkásságának emlékeit. Oláh, Gábor, Móricz Zsigmond — az Ideiglenes Nemzetgyűlés több kiváló személyisége publicisztikai tevékenységének az akkori lapokban új generációkra is megőrzött emlékeit. Fontos, jelentős és felelősségteljes munkát végeznek a mai kor újságírói. Az újságíró szavát nap-nap után ezrek és tízezrek olvassák megyénk városaiban, falvaiban és eldugott tanyáin. Az újságíró élményanyaga ezrek és tízezrek számára élmény, tanulságai ezrek és tízezrek számára tanulságok. A leírt szó olyan, mint a földbe vetett mag. Kikel és csírát hajt az emberek tudatában. Az újságíró ezrek és ezrek számára nyújt segítséget, ezrek és ezrek lelkébe plántál virágzásra, megtermékenyülésre hivatott szellempalántákat. A leírt szó nagy ereje, a leírt mondatok tömegekre gyakorolt hatása kell, hogy ébren tartsa és állandóan fejlessze újságíróink felelősségérzetét és azt a gondos s odaadó igyekezetet, amely munkájuknak állandó tökéletesítésében, a szavak és mondatok nép füleihez és szívéhez csiszolt formáinak keresésében vezetik őket. szafias Népfront Országos Tanácsának üdvözlete a Néplaphoz Magyar Sajtó Napja alkalmából meleg szeretettel üdvözöl:erkesztőség és a kiadóhivatal minden munkatársát, a Indító nyomda dolgozóit, a lap terjesztőit és levelezőit,njuk, hogy lapjuk végezzen további eredményes munkát kormányunk politikájának megvalósítására, a nemzeti megszilárdítására, a Hazafias Népfront-mozgalom további, hazánk erősítésére, a béke védelmére, las üdvözlettel. VNOSZ FERENC SZABÓ PÁL főttkári elnök. V. M. Molotov beszélgetése V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Mo -lotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január 29-én folytatott a jelenleg Maszk- Ivában tartózkodó V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. Ír a beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban , és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy meg- * ♦ ismerheti az országot. Kiemelte, kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta, és kísérői iránt. • Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig to- tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami is mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavít ; t tása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. HEARST ■ ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. MOLOTOV beleegyező választ adott. HEARST azt mondotta, hogy a mai nemzetközi kérdések közül úgy látszik, az utóbbi időben kialakult távol-keleti helyzet a legfontosabb, majd felvetette, az-e Molotov véleménye, hogy a Formoza térségében kialakult helyzet az egyetemes béke ügyének komoly veszélyeztetését jelenti. MOLOTOV válaszában rámutatott arra, hogy a Tajvan térségében kialakult helyzet természetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert feszültséget teremt a Távol-Keleten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi helyzetre. Ehhez neki, Molotovnak, feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a felelősség ezért az Egyesült Államokat terheli, , minthogy beavatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetetlen részének tekintjük.“ KINGSBURY SMITH azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely szerint Kína, mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Bormózát. ..Úgy tűnik, mintegy száz éve“ — fűzte hozzá Hearst. MOLOTOV válaszában utalt arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói deklarációt és az Egyesült Akarony, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a Japán fegyverletételéről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke később, 1950- ben tett. ..Kiderül tehát — folytatta Molotov —, hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtokába, most pedig kicsoda? • az Egyesült Államok. Ilyenformán elvolt az egyik ország fosztotta meg Kínát nemzeti területeitől, most pedig a másik. Ami pedig Eklen nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.“ KINGSBURY SMITH ' klölte,hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb reális fájának ismeri. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formosa védelméről mindaddig, amíg a távol-keleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkoziklehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében mondhat Ssainak a realitás keretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Scwaith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. HEARST azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályozására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyanilyen módon eljárni Formuza esetében. MOLOTOV válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között természetesen nagy a különbség. Egy bizonyos vonatkozásban egyenlő a Szovjetunió álláspontja mind Indokínával, mind Kínával és bármely más térséggel kapcsolatban. Nevezetesen abban, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani mindannak, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, s ami valóban előmozdítja az ilyen cél elérését. Ehhez azonban az kell, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhülésére irányuljanak. Egyes államoknak más államok ügyeibe való beavatkozása viszont nem segítheti elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megegyezéshez ő, Molotov, szeretné hozzáfűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista bánásmódnak másnak kell lennie, mint amilyent egyes külföldi államok a múltban megszoktak. Jelenleg Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe, ami nemrégiben még nem így volt. A kínai nép érzi, hogy ezt nagy nehézségek árán érte el és ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. Kína területe ilyen vagy olyan részének elszakítása annyira ellentmond a kínai nép nemzeti érzelmeinek, hogy a leghatározottabb tiltakozást és felháborodást váltja ki belőle. Ezért, ha a dolgok állását realista szemszögből nézzük, akkor meg kell mondani, hogy a mai Kína olyan állam, amely — ma sokkal inkább, mint valaha — megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. Csak a kérdés ilyen megközelítése és ilyen értelmezése mellett fejlődhetnek mindkét fél javára a Kínával való kapcsolatok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdemek figyelembevétele alapján fejleszti, ami pozitív eredményekkel jár. KINGSBURY SMITH közölte, ho©' 6 is, Hearst is megérti az említett kérdéssel kapcsolatos szovjet álláspontot. Úgy látszik azonban, hogy a legkomolyabb probléma még akár ideiglenes megoldást is találni, amely megakadályozná a konfliktus kiterjedésének és , annak veszélyét, hogy olyan tűzvésszé válik, is hony veszélyeztetheti az egyetemes békét. MOLOTOV válaszában hangsúlyozta, hogy Kína senkit sem fenyeget és jó lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez az, ami a legszükségesebb a béke megszilárdításához és ahhoz, hogy egészséges viszonyok jöjjenek létre Tajvan térségében. HEARST felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, tolmácsolja kínai barátainak — vagyis Csang Kaj-seknek — a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében? MOLOTOV hangoztatta, Hearst-nek tudni kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Cseng Kaj-sik- kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek-komány számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahova és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma az megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. — Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten, figyelembevéve a dolgok reális állását, és a Kína, valamint az egész Távol-Kelet fejlődésében végbement történelmi változásokat. KINGSBURY SMITH megkérdezte, hogy milyen lesz a szovjet kormány álláspontja egy ideiglenes, körülbelül egyhónapos tűzszünet létrehozásának lehető(Folytatása a 2. ©Malért