Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-18 / 65. szám

MÁRCIUS 18. Ph..\ EGY KŐMŰVES ÚTJA A KOSSUTH-DUIG Az Április 4. úti bériházak egyi­kében két szoba összkomfortos, csinosan berendezett lakásban él­saládjával Labancz Mihály épí­­tőmuz­kás, akit népköztársasá­gunk kormánya március 15-én Kossuth-díjjal tüntetett ki. A csendes, szerény modorú ■mber alig talált szavakat érzé­­si tolmácsolására. Jellemző rá,­­ahogyan munkatársairól, brigád­éról, az idős Szita Sándorról és K­is Józsefről beszélt. A ki nem mo­ndott szavak mélyén ott ér­­dett a gondolat, íme őket is istenet illeti. Együtt dolgoztak, arcoltak velem az újért. Meg­ítélték az újat, s a sikereim el­­riaszth­atatlanok sikereiktől. Sikerek szegélyezik azt az utat, amelyet a felszabadulás óta bejárt. Nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják ezt. Alig van Debrecenben olyan új lakóház, iskola vagy éppen üzem, amelyik ne őrizné­ ­ abanca Mihály Vesenyomát Mint féltett kincset mutogatja :az eltelt tíz év alatt összegyűj­­t­ött és munkája elismeréseként kapott különböző dicsérő okleve­­l­eeket. A sztahanovista és kiváló dolgozó jelvényt, s most az újab­bat: a Kossuth-díjat. Mint egy díres, gondosan összeválogatott csokor mindez, az­ alkotó munka virágcsokra. Hogy a múlt milyen volt? Rossz, nagyon rossz. De mégis. ..mikor a Kossuth-díjat megkap­ta, fellebbent előtte a sötét fá­tyol, s egy pillanatig kísértett a múlt. Látta magát,­­mint aprócs­ka, tizenegy éves kőművesinas­­. *­­ Aztán mint munkanélkülit, ácso-­­ rogni a budapesti utcákon, s ké­­­­sőbb Debrecenben. 1927-ben már­­ kőművessegéd, de munkája gyé- £ ten akad. 1929-től 1934-ig mind­össze néhány hetet dolgozott. Ke­­c­serű, nagyon keserű emlékek­­ ezek.­­ Az élet tulajdonképpen a fel-­­­szabadulás után kezdődött szá- i mára. Ezekre az időkre már jól- i esően emlékezik. Szabadon lé-­­ tegezhetett. Úgy érezte, hogy­­ friss vér kering az ereiben. Itt­­ volt a nagy alkalom: hívta, vár- t­­a a munka. És Labancz Mihály­­ elvtárs ment is a hívó szóra. —­­ Aztán... , eljutott hozzá im a gyorsj’alanúsi modener Könyvek és folyóiratok mellett­­ találta nem egyszer a hajnal. Maja gyalolatúan is k­ipropana a szovjet gyorsfalazást. Sikerült. Ettől kezdve egyre nagyobb tért hódított Debrecenben is a gyors­­falazás: a módszen Átadta tudását munkatársainak is, így, ilyen módszerrel építette azt az eme­letes lakóházat is, amelyikben most családjával lakik. Labancz Mihály Kossuth-díjas kőműves brigádjával együtt részt vesz a felszabadulási műszakban.­­Ott dolgozik a Szabadság-úton, a Gördülőcsapágygyár lakóház­építkezésén. Két évvel ezelőtt, amikor­­hozzákezdtek a munká­hoz, üres telek volt az a rész,­­ messzetekintő szem nem üt­között semmibe. Ma már emeletes lakóházak állnak az üres telken s e házak falait Labancz Mihály és brigádja gyorsfalazási mód­szerrel építette. A brigád tagjai — Szító Sán­dor, Kiss József kiváló munká­sok, Kiss István sztahanovista, ifj. Kiss István, Gál Tibor —­­büszkék Kossuth-díjas társukra. Nemcsak mennyiségi, hanem mi­nőségi munkát is végeznek a gyorsfalazással. Szerdán a brigád 202 százalékot teljesített, s ezt nemcsak megtartani, hanem még fokozni igyekeznek.­­ A felsza­badulás tízéves évfordulójára tett vállalásuk követeli ezt. A brigád eddig mindig megtartotta adott szavát, s hogyne tartaná be most, amikor a haza legszebb, legfe­ledhetetlenebb ünnepének jubi­leumára készülnek. Németi Éva 184 ÚJ BELÉPŐ a debreceni járás termelőszövetkezeteibe Hajdú-Biharban eredményekben és tapasztalataiban gazdag esztendők bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk egyre inkább felismeri a társas, nagyüzemi gazdálkodás előnyét és fokozódik érdeklődése a termelőszövetkezeti gazdálkodás iránt. Egyre többen kopogtatnak belépést kérve. A legutóbbi kimutatás szerint a debreceni járásban az októberi zárszámadás óta 184-re emelkedett az új belépők száma. Világos bizonyság ez arról, hogy terjed az egyénileg dolgozó parasztok kö­zött a termelőszövetkezeti gondolat. Mély gyökeret vert a falu­ban a termelőszövetkezet. A szövetkezeti parasztok biztos táma­szai pártunknak, kormányunknak, harcosai a szocialista rendnek. A debreceni határban is szép eredményekről ad hírt a Deb­recen Város Tanácsa Mezőgazdasági Osztálya. Csak egy példa. A macsi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezetben március 14-én 17 új tagot vettek fel, de 15-én már újabb 7 egyénileg dolgozó pa­raszt kérte felvételét a szövetkezetbe, akiknek felvételéről rövide­sen dönt a termelőszövetkezet közgyűlése. A Bánkon az Ifjú Gár­da Termelőszövetkezetnek 4 új belépője van. A bánki Rákóczi 3 új taggal gazdagodott. A 30. debreceni termelőszövetkezet, a március elején alakult­­ Dimitrov tagsága szorgalmasan dolgozik már, hogy példamutató­­ gazdálkodással bizonyítsa be: több jövedelmet jelent jó munka­­ nyomán a termelőszövetkezeti gazdálkodás. Lovakat vásároltak,­­ mindent előkészítettek, hogy a melegágyakat idejében bevessék. Ez a legsürgősebb feladatuk, m­ert a Dimitrov konyhakertészettel foglalkozó termelőszövetkezet és a város zöldövezeti ellátását segíti tovább a maga munkájával. A legfiatalabb debreceni termelőszövetkezetnek azonban se­gítséget kell adni az első meginduláskor azzal is, hogy megfelelő épülethez segítik. A közelében lévő SERNEVÁL telepen ki nem hsznált épületrészek vannak. Szükséges, hogy minél hamarabb megfelelő helyiséget kapjanak a Dimitrov tagjai, de szükséges az is, hogy a BELSPED a trágyaszállítási kötelezettségeknek gyor­sabb ütemben tegyen eleget. Az idő sürget, itt nincs várakozásra idő, mert minden elmulasztott óra veszteséget jelent. A termelőszövetkezeti mozgalom erősödésének szép példáját látjuk Debrecenen kívül Vámospércsen és Hajdúsámsonban. A vá­­mospércsi Dózsában január elseje óta 18 új tagot vettek fel, a haj­dúsámsoni Dózsában pedig október óta 28-an jelentkeztek tagnak. A hajdúsámsoni Dózsa örömmel fogadja az új belépőket, tud ne­kik munkát adni, jó jövedelmet biztosítani. Gyümölcsöse várja a szorgalmas, dolgos kezeket, hogy kincset fakasszanak a tsz kert­jéből. Egy hét alatt 1256 új tag lépett be az országban a termelőszövetkezetekbe A dolgozó parasztok közül egyre többen választják a nagy­üzemi közös gazdálkodás útját. Ez év január 1-től február 26-ig­­1859 család lépett be az ország termelőszövetkezeteibe. A tsz-ek­­be lépett családok 1856 taggal növelték a szövetkezetek taglétszá­mát és csaknem ötezer hold földet vittek be a nagyüzemi gazdál­kodásba. Február 26-tól március 5-ig újabb 826 dolgozó paraszt­­család, 1256 tagja választotta a közös gazdálkodás útját. NÉPLAP 3 Már megérkeztek a kereskedelem raktáraiba a tavaszi mezőgazdasági kisgépek és kézyszerszámok A mezőgazdasági kisgépek gyártása vontatottan indult az év elején, és így az érté­kesítést is később kezdték meg. Ezért a 4/a és 5/a típusú lóvontatású ekékből még ke­vés került forgalomba, vi­szont a második negyedév­ben már kielégítő lesz az el­látás. A tizenkét soros vetőgépet — amit a dolgozó parasztság igen kedvel — már árusítják, ezekből március folyamán 1400 kerül az üzletekbe. Veres Péter előállást tart Debrecenben A magyar-szovjet barátság hónapjának alkalmával Veres Pé­ter kétszeres Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének el­nöke előadást tart Debrecenben. Az előadás szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a Kossuth Lajos Tudományegyetem auditóriumá­ban. Veres Péter a szovjet írók II. kongresszusáról tart beszámolót a helyi írócsoport tagjainak, az egyetem bölcsészhallgatóinak, az agrárakadémia hallgatóinak. Veres Péter előadását nagy érdeklő­déssel várják Debrecenben. A Caokonai Gimnázium, ntajomi (^Sakonai edit Csokonai szeretete immáron nemcsak kötelező hagyomány, de lassan-lassan mindig szebb élő elevenség. Nemcsak olyan szeretet, amely nyűg és év­fordulókon megismétlendő, de valami olyan szeretet már, amit Csokonai iránt érzünk, amely ott van a hallgatásunk­ban, az írásunkban, szóval a szívünkben, az életünkben. D­ebrecenben ma már ez a Csokonai szeretet hódít, ez toboroz mindennap új és új rajongókat diákokból, tanárok­ból. Hódít, mágiához köt, mert elég egy verssor, hogy az ember megsejtse a Csokonai versek mélységét, s megrajzol­ja magának a magyarok leg­szebb, legbujdosóbb poétáját, Vitéz Mihályt. A Csokonai Gimnázium diák­jaiban is ez a szeretet forrong ma, a márciusi napokban. Ma már ők sem csak iskolájuk cí­mében őrzik a költőt, de vala­hol bent, mélyen, fiatal szívük­ben, ahová csak a legnagyob­bak, a legkivételesebbek jut­hatnak be. Vitéz Mihály oda is bejutott, az ifjú szívekbe, mert az maradt ő is, fiatal, örökké szerelmes diák. Az maradt a Lilia versekben, az Anakreoni dalokban, a violaszagú szavak­ban, amelyek mindig verssé kiáltották az ő határtalan jó­kedvét, vagy országos szomorú­ságát. A gimnázium az iskolai év kezdetén épp ezért hirdetett Csokonai évet, hogy ezt a szí­vekbe rejtőző szeretetet tegye még szebbé, Csokonaihoz még ragaszkodóbbá. Most, lassan már a közepére érnek a Cso­konai évnek, de ahogy kopnak a napok, úgy­­nő az ő minden­napos lelkesedésük. Ünnepeket rendeztek eddig névadójukról emlékezvén, de szavaló ver­senyt is tartottak, sírját, szob­rát is megkoszorúzták. A ta­nulmányi eredményükben is ez a lendület munkál, s valahogy itt szeretnék leginkább igazol­ni, hogy mennyire szeretik ők Debrecen nagy poétáját. Szom­baton megint Csokonai ünnep­séget rendeznek, s ezúttal olyat, amelyre mindenkit szeretnének vendégül látni, akik szeretik a költőt, verseit és a fiatalságot. A műsor este 8 órakor kez­­­dődi­k a Központi Kultúr­­otthonban. Az előadást Csoko­nai versek, Csokonai dalok, Lilla balettszámok, a Dorottyá­ból vett részletek teszik majd színessé. Fellép a népi együt­tes is, valamint fuvola és gor­donka szólótt emelik majd a műsor színvonalát. A színes és szép műsor után rendezik meg a diákok első Lilla-bálját, ame­lyet a költő korából gyűjtött tánccal nyitnak meg. A műso­ros est bevételéből a Csokonai Gimnázium emlékszobrot ké­szít a költőnek. PETŐFI SÁNDOR löktéttele­­nil­­ozó­fiája A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társu­lat irodalmi és filozófiai szakosztálya felkutatja és ismerteti iro­dalmunk haladó filozófiai hagyományait. E hagyomány egyik nagy értékét ismerteti Tánczos Gábor budapesti főiskolai tanár Petőfi Sándor történelemfilozófiája címen. Az előadást március 20-án délelőtt 11 órakor tartják a Déri Múzeum előadótermében. Saját estek bele A napokban fejeződtek be Debrecenben az állatszámlálási összeírások. Debrecen Városi Tanácsa Mezőgazdasági Osztá­lya azonban élve a gyanúper­rel, állatszámlálási ellenőrzést végzett. Felkerestek néhány acu­­lákot a városhoz tartozó nagy­cserei részen, hogy bevallásu­kat ellenőrizzék. Í­gy jutott el Varga Lajos fo­nálla­ttenyésztő és Szima Jó­zsef törzskönyvezető, Szőke István Nagycsere 72. szám alatt lakó kulákhoz. Az udvaron Sző­ke Istvánná fogadta őket, érez­tetve azt, hogy nem a legjobb vendégfogadó kedvében van. Különösen éreztette, mikor megtudta Varga Lajos és Szi­ma József jövetelének okát. Az ellenőrzők állatállománya után érdeklődtek, mire a következő adatokat diktálta be. Vallomá­sa szerint 10 sertéssel és 8 szarvasmarhával rendelkezett, de 8 sertést és 3 szarvasmar­hát a vele egy udvarban élő Nagy Eszternek diktált be. Az összeírási ívet büntetőjogi fe­lelőssége tudatában aláírta. A dolog azonban gyanús volt az ellenőrzőknek. A tanya kö­rül ugyanis egész csürhe le­ a kulákok gelt, s tehenek is legelésztek a tanya közelében. Az ellenőr­zőknek mihamar szemet szúrt ez az állatsokadalom, s hogy az ívre vezetett adatok bizonyos­ságáról meggyőződjenek, hozzá­kezdtek az állatok megszámolá­­sához. M­ezeg már az elején kibújt a zsákból, mivel a beval­lott négy szarvasmarha helyett 5 legelészett a tavaszitó füvön. De a nagyméretű fi­azt a tó, ser­tésólak mind azt bizonyították, hogy a sertés terén tett beval­lása sem állja meg mindenben a helyét. A továbbiakban ez be is igazolódott. Közben az történt, hogy a tanya körül kószáló sertések megindultak az ólak felé. A sorban baktató disznók szépen hazasétáltak­, s így kiderült, hogy kerül ott több is, mint amennyi az íven szerénykedik. Az ellenőrzők csak 24-et tud­tak megolvasni, de az időben hazaérkező Szőke István „bűn­bánóan bevallotta“, hogy az asszony tévedett, mivel,nem 18, hanem 25 sertéssel rendelkez­nek. Az ellenőrzőik azonban meg sem hitték, s már azt sem, hogy a tanya körül kószáló disz­nó csapat nem az övé. Próba­képpen közé is riasztottak, mi­re a csürhe mind egy szálig Szőke István portáján kötött fel. Véglegesen ellenőrizték a kulák sertésállományát, s ki­derült, hogy nem 18, hanem 47 sertéssel rendelkezik. Hamis adatokat diktált be Boros György, szintén nagy­cserei kulák — akinek még Siró Kati sorsa is terheli a lel­­kiismeretét — hogy félrevezesse az ellenőrző szerveket. A ko­rábbi összeíráshoz képest ő is két sertést és 4 szarvasmarhát tagadott le, nem is beszélve a baromfiról e­zek a kulákok félrevezették TM az ellenőrző szerveket, hogy különböző ürü­gyekkel kibújjanak a rájuk is­­kimért állat­i kötelezettségek alól. Úgy látszik, elfelejtették már azt a régi közmondást, amire ezúton figyelmeztetjük őket: könnyebb utolérni a hazug em­bert, mint a sánta kutyát.

Next