Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-03 / 129. szám

2 NÉPLAP Párt és pártépítés Tanultak az elmúlt esztendők hibáiból Hosszúpályiban jól dolgozó, lelkes fiatalokkal erősítik a pártszervezetet Hosszúpályiban párttaggyűlés­re készültek a területi alapszer­vezetben,­­hogy megvitassák az elmúlt oktatási év tanulságait, és már most az egész tagság rész­vételével előkészítsék a jövő évi jó propagandamunkát. A falusi pártbizottságnak most komoly tanulságot kell levonni, mert ezekben­ a napokban mindössze 16 elvtárs vizsgázott, csak 16 elv­társ adott számot az elmúlt évi anyagból. Súlyos hiba ez, s ép­pen ezért a hosszúpályi falusi párt­­bizottság az oktatás megjaví­tását, mint egyik legfonto­sabb kérdést tűzte napirendre ezen a taggyűlésen. A községben három­ termelő­szövetkezet van, köztük a valaha országos hírű Kossuth-díjas Pe­tőfi Termelőszövetkezet, amelyik nagy fejlődési lehetőségekkel, nagy reményekkel kecsegtetett ezelőtt három-négy esztendővel. De most egy helyben topogás, civódás és vitatkozás foglalja el a leg­több időt, amit legtöbbször munkára, poli­tikai nevelésre kellene fordítani. Sem a Petőfiben, sem az Al­kotmányban, sem az Új Élet Termelőszövetkezetben nem folyt pártoktatás, s ennek szomorú eredménye meg is látszik. Az Új Élet Termelő­­s­zövetkezetben nemhogy fejlő­dött volna a pártszervezet,­­ha­nem inkább „kihalásra“ ítélték önmagukat, mert már negyedik éve, hogy egyetlen tagjelöltet és tagot nem­ vettek fel.­ Sőt az idén meghalt egy elvtárs és most már hétre csökkent a­ pártszervezet tagsága. A Petőfiben is csak áprilisban vettek fel egy tagot és egy tagjelöltet. Mi az oka ennek? Miért tör­ténhetett meg, hogy három — alapjában jól induló és dolgozó — termelőszövetkezetben ilyen lassú a fejlődés. Először is a termelőszövetkezetek párt­­szervezeteinek felelősségét kell megállapítani. A K­ossuth­­díjas Petőfi TSZ-ben a 63 tsz tagból 47 párttag. Kommunis­táknak vall­ják magukat ezek az elvtársak, s mégis lagyma­­m­atagul, párttagokhoz nem méltóan viselkednek, nem harcolnak a párt igazáért, a célkitűzésekért és nem töltik be egy ilyen közösségben a motor szerepét. Vass Gyula elvtárs a párt régi harcosa, aki a falusi pártbizott­ság titkára lett újra, rosszabban állapítja meg, hogy a termelő­szövetkezetekben dolgozó elvtár­­sa­k, sok esetben a vezetők — el­nökök, párttitkárok, brigádveze­tők és a pártvezetőség tagjai — maradtak el előszeretettel a párt­­oktatásról. A többi elvtársak, a termelőszövetkezetek tagjai erre úgy fogták fel a dolgot: ha a ve­zetők így gondolkoznak, mi sem törjük magunkat. Régi, bevált gyakorlat az, hogy legjobb nevelő eszköz a példamutatás. Ez az, ami hiányzott Hosszúpá­­lyiban, nemcsak a termelőszö­­vetkezetek életében, de az egész falusi pártmunkában. Az elmúlt héten pénteken este párt-végrehaj­tó bizottsági ülésen egyik napirendi pontként tárgyal­ták a pártépítés feladatait. Ezt megelőzően foglalkoztak a köz­ség közegészségügyével. Ezt azért említem meg, mert az újonnan megválasztott falusi pártbizott­ság már alkotóan avatkozik bele a falu egész életébe, s a községi orvost hívja segítségül a közele­dő nyárra való tekintettel a jár­ványos betegségek megelőzésére. (Ilyen közügyekkel szinte évek óta nem foglalkoztak Hosszúpá­­lyiban.) A pártbizottsági ülés legfonto­sabb feladata azonban az volt, hogy m megvizsgálja az egy hely­ben topogás okait, a pártépítés elhanyagolását, amely akadálya volt az egészséges fejlődésnek a községben. Néhány számadat iga­zolja, hogy milyen mulasztás tör­tént az elmúlt másfél-két eszten­dőben. 1953-ban 220 párttag volt Hosszúpályiban, most mind­össze 182 tag van, s ez a pártépítés elhanyagolását bi­zonyítja. Pedig vannak kivá­lóan dolgozó termelőszövetke­zeti tagok és egyéni parasz­tok egyaránt. Az Új Élet Termelőszövetkezetnek 34 tag­ja van és összesen hét párt­tag van köztük , és nem is egy-két fiatal dolgozik ebben a termelőszövetkezetben. A legutóbbi párttaggyűlésen az elvtársaik előtt ifj. Pintye János, az Új Élet TSZ elnöke, a követ­kezőket mondotta: — Én ab­ban látom termelő­­szövetkezetünk előrehaladá­sát, megerősödését és fejlődé­sét, h­a a pártszervezetet erő­sítjük. Ha a szövetkezeti tag­ság soraiba becsületes, jól dolgozó egyéni parasztokat veszünk fel. A szorgos tava­szi és nyári munka közben erre sokat kell gondolni és nem szabad restelkedve szó­­baállni az egyénileg dolgozó parasztokkal. Sőt, hívjuk el őket magunk kö­zé, mutassuk meg eredményein­ket és­­hibáinkat. Ifj. Pintye János ebben a né­hány szavában szinte megfogal­mazta az eddig elmulasztott fel­adatokat és ez nemcsak az Új, Élet Termelőszövetkezetre, ha­nem a Petőfire és az Alkotmány­ra is vonatkozik. A falusi pártbizottság megala­kulása óta a pártbizottság jó kezdeményező munkája nyomán pezsgő pártélet kezdődött meg Hosszúpályiban is. Míg az elmúlt évben kétszer-háromszor kellett a párttagságot meghívni taggyű­lésre, az idén már ez nem for­dult elő. Ennek egyik oka az, hogy Vass elvtárs — aki már január óta — párttitkár a községben egyik legfonto­sabb feladatának látta a párt­bizalmi elvtársak aktivizálá­sát, és a velük való szoros kapcsolatot. Ebben az esztendőben azért is aktívak a párttaggyűlések, mert minden hónapban egyszer párt­­bizalmi értekezletet tartanak, ahová meghívják a falusi és tsz üzemi pártszervezetek vezetőségi tagjait, és itt közösen beszélik meg a következő taggyűlések napirendi anyagát. Az értekezle­teket mindig Vass Gyula elvtárs, a községi pártbizottság titkára vezeti. Ilyen megbeszélés után aztán a pártbizalmi elvtársak fel­készülten tudják mozgósítani a párttagságot a taggyűlésre. Az újszerű, harcosabb politi­kai munka már meglátszik az egész község életén. Az azelőtt majdnem mindig hátul kullogó község most a­­begyűjtésben és az adófizetésben is teljesíti köte­lezettségét — ha itt-ott még la­zaság is tapasztalható. Nemcsak azért, mert a falusi pártbizottság két héttel ezelőtt, mint az egyik fontos napirendi pontot tárgyal­ta a begyűjtést és az adófizetést,­­hanem azért is, mert még ápri­lis elején egy 25 tagú népnevelő­brigád alakult, amely két­heten­ként rendszeresen értekezletet tart és ha szükség van rá, rend­kívüli esetekben is megbeszélést tart. A népnevelők tanyázni jár­nak, mindig az emberek között vannak. A május 20-án tartott párt-végrehajtó bizottsági ülésen úgy döntöttek az elvtársak, hogy a falusi területi párt-alapszer­­vezet példáján a másik három pártszervezetben is tíz-tizen­­két tagú népnevelőcsoportot alakítanak, minden egyes nép­nevelőre meghatározott terü­letet bíznak, s ezzel nemcsak az általános politikai felvilá­­gosító munkát akarják bizto­sítani, hanem mint igen fon­tos feladatot, a termelőszövet­kezetek megszilárdítását és fejlesztését is célul tűzték le. A hosszúpályi falusi pártbi­zottság máris helyes kezdeménye­zéseivel és konkrét intézkedései­vel talpra állította a pártéletet a községben. Ennek hatása meg­mutatkozott a tavaszi­­munkák­ban, a begyűjtésben ,és általában az állampolgári fegyelem­ meg­szilárdításában, az egész község hangulatában­­is. A pártbizottság most legfontosabb feladatának azt tartja, hogy új, jól dolgozó harcos fiatalokkal erősítse meg a pártszervezeteket. Hétről hétre, s hónapról hónapra tagjelöltek­kel és tagokkal szaporítsák a kommunisták sorait, mert a to­vábbi eredményes munkának ez is alapja. Ehhez várnak segítsé­get a hosszúpályi elvtársak a nagylétai járási pártbizottságtól, és ez a segítség bizonyára nem is marad el. fábián sAndor 1955. JÚNIUS 3. PÉNTEK GAZDAG KIÁLLÍTÁST RENDEZETT az MI­A Csokonai Vitás Mihály 109. számú Intézeté Zászlódiszbe öltözött az MTH Csokonai Vitéz Mihály 109. számú Intézetének Bur­­gombia Utca 1. szám alatt lévő tornaterme. Ü­NNEP VAN... Most ünnep­ük az intézet fennállásá­nak 170 éves évfordulóját. Az évforduló tiszteletére gazdag kiállítást rendeztek,­­amely a látogatóik elé vetíti az intézet oktatómunkáját, a tanítást elő­segítő szemléltető eszközöket, mintadarabokat­, ezenkívül a szakkörök munkáját tartalma­zó rajzokat. A kiállítás tanulságot von le a régi és a mostani tanulói kép­zés között. Itt, a bejáratnál jobbra az ipari tanulók első szakmai is­mereteivel találkozunk. Ez igen fontos. Ennek ismerete nélkül nem válhatnak jó szakembe­rekké az ipari tanulók. Ennél a résznél említésre méltó Far­kas Mihály I. éves ipari tanuló „Anyag és gyártás ismeretek­ről“ készült füzete. Rendes, tiszta, olvasható. Rajzai a szak­tanárok véleménye szerint pon­tosak. Igaz az a közmondás, hogy: „Mutasd meg a könyve­det, megmondom, ki vagy.“ Far­kas Mihály valóban büszke lehet arra, hogy az intézet ta­nárai több száz fiatal tanuló t­ársa közül az ő füzetét állítot­ták ki. De menjünk tovább. „A ko­vács szak­ma az összes szakmák alapja, erős, egészséges, egész embert kíván“ — olvashatjuk a feliratról. Itt van a tanműhely­ben használt 60 fog-os rugós­­skalapács kicsinyített mása. A szemlélők ezt nem is hagyják figyelmen kívül, hisz pontosan úgy működik, iránt­a nagy, és ez is üzemképes. A kiállítást megtekintők leg­nagyobb csoportját azonban a vasúti forgalom lebonyolításá­ra felállított szemléltető mo­delleknél lehet látni. Itt Váradi Pál és Draskovics Rudolf ipari tanulók kellő s­zakiisme­rettel magyarázzák a vasúti forga­lom lebonyolításának a piódját. Az elméleti magyarázatot azon­nal össze is kötik a gyakorlat­tal. Amikor szabad a pálya az egymásnak adott jel után kis vasúti sínen a vonat elin­dul a pályaudvar felé. Sorolhatnánk még az igen tanulságos, érdekes látványos­ságokat, amit a kiállítás nyújt valamennyi látogatónak. De elsősorban beszélnünk kell az intézet tanárairól, köztük Gye­­nes Sándor igazgató elvtársról, Erdei István, Hosszú Kálmán nevelőkről, akik éjt-nappalt eggyétéve dolgoztak azért, hogy valóban jól sikerüljön a 170 éves intézet kiállítása... A kiállítás megrendezéséhez igen komoly segítséget nyúj­tott a Járműjavító, a Gördülő­csapágygyár, a XIII-as Autó­javító Vállalat, valamint az is­kola szülői munkaközössége. D DEBRECEN Város Tanácsa oktatási osztálya, a DISZ városi bizottsága azonban csak három nap eltelte után vett annyi fáradságot, hogy a kiál­lítást megtekintse. Reméljük, hogy vasárnapig, amaddig a kiállítás nyitva lesz, az illetéke­sek is elmennek. Tanka Judit * I. Rémh­írterjesztőket ítélt el a bíróság Endrédi András téglása ku­­lárcot nemrég őrizetbe vette a Belügyminisztérium Hajdú-Bi­­har megyei Főosztálya, mert iz­gatott népi­­demokráciánk ellen másrészt munkahelyén szabo­tálta a termelést. A Megyei Bíróság a­­ napokban tárgyalta ügyét. Szabotálásért, valamint rémhírterjesztésért 6 évi bör­tönbüntetésre ítélték. Rémhírterjesztés vádjával állt a bíróság előtt Réti Miklós is, a Terményforgalm­i Vállalat volt gépkocsivezetője. Rétinek azelőtt, saját teherautója volt s azzal fuvarozott. Régi, tőkés cimboráitól hallott rémhíreket­­— a maga elgondolásaival meg­toldva — terjesztette és izga­tott a népi demokrácia ellen. Rétit 2 és fél évi börtönre ítél­ték. Háromévi és hathónapi­­börtönnel sújtották népi de­mokrácia ellenes izgatásért dr. Rácz Kálmán hajdúhadházi kulákot, volt postamestert. Ge­deon Lajos volt horthysta fő­hadnagyot ugyancsak rémhír­­terjesztés miatt 4 évi börtönre és 1000 forint vagyonelkobzás­ra ítélték. a hajdúböszörményi Dózsa lovaival, a földesi Rákóczi baromfiakkal, Módi Sándor egyéni paraszt teheneivel vesz részt a Mezőgazdasági Kiállításon a meglévő 1900 csibe gyönyörű. Jó hírt szerzett magának a hajdúböszörményi Dózsa TS2 jól gondozott állatállományával. Nemcsa­k a környéken, hanem messze az ország­ban is híres lótenyésztéséről. Tavaly az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításon lovaival díjat és oklevelet nyert. A tsz nagy gondot fordít a csikó­­nevelésre. Nyáron a ménesben, télen karámban neveli edzetté a csikókat és a jó neveléshez szükséges takarmányt minden évben biztosítja. Választás után a legmegfelelőbb abrakot kapják a csikók. Bereczki Imre, a tsz lógondozója, aki a csikó­­nevelésben már­ so­k tapasztalatot szerzett, vál­lalta, hogy ebben az évben a díjat nyert kancá­tól mén csikót nevel továbbtenyésztésre. A tsz ebben az évben ismét jelentkezett a Mezőgazdasági Kiállításra, két legszebb lovával, a Babával és a­ Kesellyel. A földesi Rákóczi TSZ az állattenyésztésben különösen a baromfiakra fordít nagy gondot. Azt tartják a tsz tagjai, hogy a baromfi nem marad adós a tartásért. Megfogadták­­ a náluk járt szovjet vendégektől kapott tanácsokat, hogy a sokoldalú gazdálkodás hozza a legtöbb jövedel­met. Ez év márciusában vásárolt a tsz az Ohati Állami Gazdaságtól 2100 naposcsibét. Szöllősi Sándorné baromfigondozó jó munkáját igazolja, hogy a nagyszámú csil­beállom­ányból nem sok hullott el és egészséges. A csibéken kívül van a tsz-nek 373 tyúkból álló törzsállománya. Gondozója , a 73 éves Nagy Antalné lelkiismeretes munkával érte el, hogy az állomány napi tojáshozama meghaladja a 110 darabot. A csibéken és tyú­kokon kívül van a tsz-ben 400 nem törzskönyvezett tyúk, 30 törzskönyvezett pulyka, 230 kis pulyka, 805 ka­csa és 700 liba. A Rákócziban nemcsak a baromfigondozók, hanem az egész tagság büszke a szép baromfi­állományra. Elhatározták, hogy törzskönyves baromfival vesz részt a tsz a kiállításon. Midi Sándor hajdúnánási 10 holdas egyéni paraszt 8 éves Manci nevű tehenének legna­gyobb napi teljesítménye 1954-ben 34,4 kiló tej volt. Egy év alatt 8243 kiló tejet termelt. 1955- ben Morei a la­ktáció gondos előkészítésével az eslést követő második hónapban már elérte a napi 38,3 kiló tejtermést. A Manci nemcsak a tejtermésben kiváló. Most van a kilencedik borja. Valamennyi örökölte­ anyja jó tulajdonságát. A Bözsi első borjával kiadta a napi 16 liter tejet. Háromhónapos bika­­borja pedig, amelyet továbbtenyésztésre nevel Médi Sándor, 150 kiló súlyú. Módi Sándor Man­civel jelentkezett az Országos Mezőgazdasági Kiállításra

Next