Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-01 / 282. szám

*» ,\\ E­r­L­a­r» A kill­ált igazi arca Nemrégiben panaszos és segélyt, kérő levél érkezett Lövőpetriből a megyei ta­nácshoz. Arról van benne szó, hogy Maczinkó Mihály kulák, a dolgozó parasztok és az állam becsapásával üzérkedik. Harmadosait be­csapja, állandó gazdasági alkalmazottja után nem fi­zeti az SZTK-járulékot. A Molnár Pál párttitkár elv­társ nem régen került a pártszervezet élére, de amint mondta — jól is­meri a faluját. Valamikor a gazdag Révészeknek volt a cselédje. Éppen annál a háznál szolgált, amelyikben most a tanács székel. Most Molnár elvtársnak a község gondjai foglalják le idejé­nek jelentős részét. A ta­nácselnök harmadik hónap­ja beteg, vb-titkár két hó­napja nincs, így a falu éle­tének irányítása most két­szeresen terheli a vállát. De ott vannak a pártügyek is... — Hogy viselkednek a kulákok? — tettük fel a kérdést. A tanácsházán két fiatal leány, az adminisztrátor és a begyűjtési megbízott dol­gozik egy ügyeletes tanács­tag vezetésével. Együtt né­zegettük az adókönyvet és a beadás nyilvántartására szolgáló kartotékokat. Ma­czinkó Mihálynak rendezve van minden cikkből a kö­telezettsége. 1 kb. és 600 négyszögöl szerződéses ter­melésért kedvezményt is írtak a javára. Adójából csak 400 forint hiányzott, ami körülbelül a mezőgaz­daságfejlesztési járulék ösz­­szegének felel meg. Ezt hagyta utoljára. Úgy lát­szik, ez nem tetszik neki. A nyilvántartás szerint most 9 kát. hold, 1.480 négy­szögöl szántó, 1.000 négy­szögöl legelő és 642 négy­szögöl szőlő után fizet adót és beadást. Milyen alapon rótták ki rá a mezőgazdaságfejlesz­tési járulékot? A korábbi évekre szóló kartotékok levélíró sürgős segítséget kér a sok dolgozót befo­lyása alatt tartó kulák meg­fékezésére. A megyei tanács mező­­gazdasági igazgatósága azon­nal egy brigádot küldött ki az ügy kivizsgálására, mely­nek tapasztalatairól az aláb­biakban számolunk be: — Két kulák van a falu­ban: Maczinkó Mihály és L. Molnár Miklós (nem ro­kona). Kötelezettségeiket pontosan teljesítik, jól gaz­dálkodnak. Rendes emberek, nincs velük semmi baj. — De a panaszos levél mást mond, titkár elvtársi — Az csak amolyan irigység, juhászok civódása egymás közt a legelőért... Furcsa vélemény ez egy kommunista párttitkár szá­jából Most már érthető, hogy a levélíró miért for­dult a felsőbb fórumhoz se­gítségért. A falu első em­bere, a párttitkár, nem ad neki igazat. szerint 1954-ben 25 kh. és 561 négyszögöl földje volt. 1953-ban 10 kh. 1952-ben 15 kh. Miért változott min­den évben a földterület? Az idén azért lett kevesebb, mert László fiának és egyik lányának — akik családot alapítottak — kiadta ez anyai örökséget: 11 kh. és 1300 négyszögölet. Meg ez­tán adott is el 3 holdnál többet, amint a kartotékok­hoz csatolt hivatalos irat a tiszavidi tanácstól ezt tanú­sítja. A két gyermekének kiadott föld külön kartoté­kokon szerepel. Ez rendben van. De hogyan történhe­tett meg a föld eladása, amikor a kormány 1948. évi rendelete értelmében kulákok ingatlant­­ el nem idegeníthetnek? Szemtöl-Exem­br­­i kulákkal • •• A többi változás indoko­lására a tanács nyilvántar­tásai nem adtak választ. A tan­ács tag behívatta "Mursih­­j­kó Mihályt, hogy tisztázza­­ vele a körülményeket. Ma­gabiztosan felelgetett­­a fel­tett kérdésekre, mint a község „legtekintélyesebb” polgárához tartotta méltó­nak. — Mi volt az oka, hogy 1953-ról 1954-re megnöve­kedett a földterülete? . — Hat holdat örököltem — felelte és úgy jártatta végig rajtunk a tekintetét, mintha csak leckéztetett volna bennünket, hogy: „Na, arról aztán nem tehet sen­ki, hogy földet örököl?” — ötvenkettő előtt meny­nyi földje volt? — ötven hold, kérem, — sajnálkozva tette hozzá — igaz, hogy csak 1200 éle­­lek, de jó kis földek voltak Hogy hova lett a földek egy része? Karászon eladta és Gyulaházán vett helyet­te. Itt azonban egy kis, bök­kenő állt elő, mert a föl­deknek majdnem a fele ta­gosítás alá került. Adtak volna ugyan helyette má­sutt, de Maczink­ónak nem kellett, illetve, mint ké­sőbb kibökte, kishaszonbér­­letbe adta. Ki is vették. In­nen is elpártolt hamarosan és Lövőpetriben telepedett le, ahol még nem igen is­merték, hogy kulák., 1953- ban 3 holdat visszavett a kishaszonbérletből, így nőtt meg a saját kezelésében lévő föld 19 holdra, majd az örökléssel 25 holdra s végül a gyermekeknek át­adott föld és az eladott föld hiányával lecsökkent 10 holdra. Maczinkó ugyan azt állí­totta, hogy nem ő adta el a földet, hanem a gyerme­kek. 1948-ban Löwőn megvette a Luckermann-féle házat, amelyet most a termelőszö­vetkezet használ. Ez most egyik legfájóbb pontja a kuláknak.­­ Ügyvédtől ügyvédig jár, hogy meg­tudja: vissza lehetne-e valamiképpen venni. Nem igen biztathatják, mert csak legyint, amikor szóba kerül. Hanem „az a kis al­máskert”, az igen. Termő­­fánként 2 mázsa almát ter­mett a kuláknak a 1,5 hold gyümölcsös. Az igaz, hogy nem ő, hanem nap­számosai dolgoztak. (Folytatjuk.) Mi a véleménye Molnár Pál községi párttitk­árnak ? Miről beszélnek a községi tanács kartotékjai ? A hét könyvei ! Politikai művek Rákosi Mátyás: Épít­jük­, a nép országát 23.— Szépirodalmi művek Dickens: A pickwick Klub hátrahagyott iratai. I-II. 65.—­Leonov: Orosz erdő 36.50 Mickiewicz: Krimi szonettek 10.— Ifjúsági és mesekönyvek Arany­ János: Toldi 20.— Dudás Júlia: Csicsija Bubája (leporelló) 12.— Bredel: Az apák. Re­gény. II. átdolg. ki­adás 26.— Jékely Zoltán: Csu­­nyinka álma 14.— Mezőgazdasági szakkönyvek Csepregi Pál—Zilahi János: Szőlőfajtáink 40.50 Műszaki könyvek Niklas Artur: Fa­ko­bozó erdei faválasz­tékok és fűrészelt készítmények köb­­tartalmának meg­határozására 20.— Művészettörténet Radocsay Dénes: A középkori Magyar­­ország táblaképei 103.— 1935 december 1. csütörtök .­ Néplap elintézte Megjavítják a mátészalkai kutat Erdei János, Mátészalka, Sallay út 15. szám alatti lakos arra kérte szerkesztőségünket, intézkedjünk, hogy az udvaron­­lévő kutat megjavítsák. Innen sok dolgozó hordta a vizet és most távolról kell hordaniuk, ami kel­lemetlen. Levelünkre a községi tanács vkg. csoportja azt a vá­laszt adta, hogy azért nem történt meg a kút javítása, mert az udvaron van a Zalka Máté TSZ darálója is, viszont a tsz. nem akarja megjavíttatni, mivel telek­­könyvileg nincs nevükön az épület. Most intézkednek­­ a kút megjavítása ügyében. 100 forintot kapott Tóth János l.i villanyégőket kapott Szamosbels Ferenczy János- Szamo becsről írt leveleid. Arról i* hírt adott, hogy a községben lévő 18 közvilágítási égőből csak 3 ég. Emiatt jogosan panaszkodnak a község lakói, hiszen a betakarítási munkák végzését is akadályoztál Felhívtuk az Áramszolgáltató Vállalat figyelmét. A vállalat nagyecsedi üzemvezetőségén keresztül utasította a körzeti szerelőt, hogy a közvilágítási lámpákat sürgő­sen javítsa meg. K. Tóth János, Petpehá­­za Dobi út 5 szám alatti lakos levelében a követke­zőket írta: „A Tarcali Álla­mi Gazdaságban dolgoztam. Már három hónapja eljöt­tem onnan és munkabérem azóta sem kaptam meg.” Jogos volt bejelentése. A gazdaság igazgatója azt a tájékoztatást adta, hogy 140.40 forint fel nem vett­ munkabére volt a gazda­ságnál. Ebből levontak 40 forintot étkezési térítés cí­mén és a fennmaradó ösz­­szeget postán elküldték ki Tóth Jánosnak. Megtérült tűzkárok A közelmúltban több tűz­kárt szenvedett dolgozó, ter­melőszövetkezet teljesértékű térítést kapott az Állami Biztosító megyei igazgató­ságától. Id. Kircsák János nyírka­rászi dolgozónak például a pajtája égett le, s közel 11 ezer forint kártérítést ka­pott érte. Angyal György piricsei dolgozó paraszt ugyancsak leégett dohány­pajtájáért 17.550 forint pénzösszeget vett fel. Legnagyobb tűzkárt ez évben a napkori Új Világ Te­metőszö­vetkezet szen­vedte. Leégett a tsz csűrje, egy lakóháza, takarmány készletének , egy része, 5 hold csépeletlen maglucer­­nája, lóheréje, két hold do­hánytermése, s megégett 17 darab sertése. A tűzvész a zárszámadás előtt követke­zett be. A veszteség teljes egészében megtérült a biz­tosítás következtében. Eddig közel 180 ezer forint térí­tést kaptak, az elégett do­hánytermés értékét pedig a Dohánybeváltó ármegállapí­tása után úgyszintén kifize­ti az Állami Biztosító. Láthatjuk tehát, mily nami jelentősége van a kö­telező tűzbiztosításnak, mind a termelőszövetkeze­tek, mind az­ egyénileg dol­gozók szempontjából. Az Állami Biztosító a biztosí­tottak által befizetett pénz­összegből fizeti meg a kár­térítéseket­. Saját érdeke te­hát mindenkinek, hogy a biztosítási díjat idejében befizesse. Tekintettel arra is, hogy a díjhátralék után havi 1 százalék pótlék kerül felszámolásra. SZABÓ GYÖRGY: A MENYECSKE PÉNZE Leült a lócára. Egy ideig nézte két markában a gyű­rött pénzt, aztán az asztal lapjára tette és lassan szét­nyitotta két tenyerét. A szá­zasok lassan nyújtózkodtak, egyenesedtek kifelé, mint a megtört ember. Újra meg­sajnálta. Azzal az érzéssel, mint ahogyan egy harctéri vitéz könyörül meg a sebe­sülten, ő is ellágyult. Kezd­te kisimítani és egymásra rakni a százasokat. Aztán megszámolta, de felénél ösz­­szezavarodott. Vagy há­romszor újra kezdte, aztán megint újra kezdte és vé­gül ott ültében elaludt, így ébredt fel. Már vilá­gos volt. Kintről behallat­szott a malacok visítása, a felesége beszédje. Megrázta a fejét. Nyújtóz­kodott és közben meglátta maga előtt a pénzt. ■s­ Hm, ha?... — hüm­­mögött, önmagán elcsodál­kozva tapogatózni kezdett emlékezetében visszafelé: mit is csinált ő tegnap? Ar­ra még emlékszik, hogy hazajött, az asszony vesze­kedett. De aztán... És mit keresett nála ez a pénz? Ez a komódfiúkban volt, ki vette ki? — Ej, az istenit neki..­, vajon mit csinál­tam? Hirtelen elhallgatott, mert közel zörgött a felesége. Aztán lassan benyitott, de amikor meglátta, hogy már ébren van, elköhentette ma­gát, csattogott a kilinccsel, nehogy az lássék, hogy any­­nyira tart. A homloka egy fehér ruhával körül volt kötve.­­Nem látszott azon semmi. Csak ijesztésül csi­nálta, hogy nagyobb legyen az ura megbánása. A szom­szédasszonyoknak azt mondta: Fáj a fejem, be­kötöttem, hogy ne csapja a hideg.) Vadas nyomban kitalál­ta, hogy mit csinált. „Meg­vertem ... meg, hogy a fe­ne egye meg a kő ...“ Nem folytatta az átkot. Már csak nem átkozza meg magát emiatt. Kicsit, csiklandozott is benne az a gondolat, hogy megverte az asszonyt, mert „Ha első pendelyben nem tanítottam meg, most se késő az még ...“ Tekin­tetével kisérte a felesége minden mozdulatát. Az asszony pedig legugolt a tűz elé és hajlott, a fa után, de a fejéhez kapott. — Jaj, hogy az én iste­nem ... — sóhajtotta és mintha nagyon fájna, a homlokát a tűzhely szélére hajtotta. — De nagyon fáj, de fáj... — szólt az ember békítő ki­csinyléssel, de nyomban eszébe jutott, hogy most keménységet kell mutatni, azt, hogy ezentúl ő már ilyennek marad. Most hi­bázott, igyekezett jóvá ten­ni. — Mit jajgatsz, mint a pendelyes gyermek... jó­formán nem is ütöttem ... — félig haragosan mondta, félig nem. Az asszony felnézett. — Azt hiszi — magázta most — állat az ember, hogy birja? — mondta, mert észrevette férje hangján a megbánást. De Vadas is megérezte a megbocsájtást. I­ehajolt, gyorsan a feleségét ölbekap­ta, csókolta, harapta, mint... óh, ki tudja megmondani hány évvel ezelőtt. — Hát lelkem, nincsen olyankor az embernek az esze a helyén... — mond­ta, de gondolta, jó lesz azért nem magát hibáztatni, egé­szen ezért hozzátette. — De, ha láttad ... miért nem hallgattál... — De arra van esze, hogy a csoportba menjen mi? Az ember nagyot nézett. Most átvillant előtte, hogy mit csináltak ők a korcsmá­ban. Hát már ezt is tudja az asszony, biztosan Nyíri­­nétől, vagy Lengyelnétől. — Hát... szóval... hát... — hebegett. Nagyon bizto­san szeretett volna beszélni, nem tudta mit mondjon. — Olyan bo... (azt akar­ta mondani, hogy bolond). Olyan bolondos, mint Nyíri, meg Lengyel__ azok is reggelig ültek a tanácsháza lépcsőjén és „tárgyaltak“, reggel meg beléptek a tsz­­be. — magyarázta az asz­­szony. Tudta, hiszen talál­kozott mind a kettőnek a feleségével ma reggel és elmondták, Nyiriék haza se mentek, hanem a belépés után visszamentek a korcs­mába. Azóta isznak. Úgy gondolta, minthogy még-­ egyszer megverje, inkább menjen a szövetkezetbe. Vadas csak nézett, forint­nyi szemeket meresztett, nyelt nagyokat. A felesége még tovább beszélt, most már megbo­­csájtó feddéssel. — De, ha már ennyire van azért a szövetkezetért, hát szépen is meg lehetne azt mondani... nem úgy, mint a kutyának... Megér­tem szép szóval is. Azt hiszi, hogy nekem nem az a jó, ami magának. — magya­rázta, aztán, hogy az ember még jobban szégyelje ma­gát, így folytatta: — Ma reggel átjött Ani­­ca, látta, hogy fekszik az asztalon. — Hát nem ... (azt akar­ta kérdezni, hogy nem bo­lond?) Nem igaz? Az asszony elnevette ma­gát. — Látott már olyat, hogy valaki akkor bolondult meg, amikor boldogul? Vadas megcsóválta a fe­jét. Közelebb lépett és meg­ölelte a feleségét. — Hát nem ... nem ... De, ha már te, te ennyire akarod ■ ■, hát (kereste a szavakat) belépek ... Az asszony felnevetett. — ... Akarom? hahaha , ■. Szépen levette a kötést és cuppanós csókot adott a­ fe­lesége homlokára. Észre sem vette, hogy nincsen ott ülésnek nyoma sem, olyan szépnek látta, mint *'■'as­szony korában, (Vég c.y ) Skipin eljárással dolgoznak a nyírbátori növényolsiipri vállalatnál A Nyírbátori Növényolaj­­ipari Vállalatnál szovjet ta­­pasztalatok alapján már korábban megkezdték az étolajnak a napraforgó magból Skipin eljárással való kinyerését. A kísérle­í­­ezések eredményre vezet­­­tek. Ennek alapján átállí­í­tották az üzemet, s ez év­ első felében a Skipin eljá­rás bevezetéséhez szükséges gépek szerelése is elkészült. Már az új eljárással dol­goznak. A­ Skipin eljárás lényege abban áll, hogy az olaj ki­­nyerése vízkiszorítással, jó­val alacsonyabb hőfokon történik. Az őrölt maglisz­tet anélkül, hogy pörkölnek Skipin üstökbe rakják, s ott direkt gőz és víz megfelelő adagolása mellett általában 10—12 percig keverik. Ez­után technikai beavatkozás nélkül megindult az olaj kicsorgása. A magban lévő olajnak, mintegy 50—60 szá­zalékát ily módon nyerik ki. Csak a visszamaradt 40—50 százalék menny­iséget sajtolják mechanikai alja­i, csigapréssel. Az így kelet­kezett pogácsa­olaj tartal­ma az előző 10 és fél száza­lékkal szemben 7,5 százalék körül mozog. A kezdeti eredmények, azt mutatják, hogy sok más­ előnye is van az új eljárás­nak. A termelékenység máris körülbelül 25 száza­lékkal­ emelkedett. Az eljá­rás további tökéletesítésé­vel azonban még igen nagy a­ lehetőség a termelékeny­ség növelésére. Javult az olaj minősége, világosabb a színe, és, jobb az íze. A vág­­at előreláthatólag decerrig­ közepére teljesíti éves. hí­t, december 25-re ,ft tervüket is *IssagPn év végére ter­cet tonna étolajat e*eff *

Next