Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-01 / 282. szám
*» ,\\ ErLar» A killált igazi arca Nemrégiben panaszos és segélyt, kérő levél érkezett Lövőpetriből a megyei tanácshoz. Arról van benne szó, hogy Maczinkó Mihály kulák, a dolgozó parasztok és az állam becsapásával üzérkedik. Harmadosait becsapja, állandó gazdasági alkalmazottja után nem fizeti az SZTK-járulékot. A Molnár Pál párttitkár elvtárs nem régen került a pártszervezet élére, de amint mondta — jól ismeri a faluját. Valamikor a gazdag Révészeknek volt a cselédje. Éppen annál a háznál szolgált, amelyikben most a tanács székel. Most Molnár elvtársnak a község gondjai foglalják le idejének jelentős részét. A tanácselnök harmadik hónapja beteg, vb-titkár két hónapja nincs, így a falu életének irányítása most kétszeresen terheli a vállát. De ott vannak a pártügyek is... — Hogy viselkednek a kulákok? — tettük fel a kérdést. A tanácsházán két fiatal leány, az adminisztrátor és a begyűjtési megbízott dolgozik egy ügyeletes tanácstag vezetésével. Együtt nézegettük az adókönyvet és a beadás nyilvántartására szolgáló kartotékokat. Maczinkó Mihálynak rendezve van minden cikkből a kötelezettsége. 1 kb. és 600 négyszögöl szerződéses termelésért kedvezményt is írtak a javára. Adójából csak 400 forint hiányzott, ami körülbelül a mezőgazdaságfejlesztési járulék öszszegének felel meg. Ezt hagyta utoljára. Úgy látszik, ez nem tetszik neki. A nyilvántartás szerint most 9 kát. hold, 1.480 négyszögöl szántó, 1.000 négyszögöl legelő és 642 négyszögöl szőlő után fizet adót és beadást. Milyen alapon rótták ki rá a mezőgazdaságfejlesztési járulékot? A korábbi évekre szóló kartotékok levélíró sürgős segítséget kér a sok dolgozót befolyása alatt tartó kulák megfékezésére. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága azonnal egy brigádot küldött ki az ügy kivizsgálására, melynek tapasztalatairól az alábbiakban számolunk be: — Két kulák van a faluban: Maczinkó Mihály és L. Molnár Miklós (nem rokona). Kötelezettségeiket pontosan teljesítik, jól gazdálkodnak. Rendes emberek, nincs velük semmi baj. — De a panaszos levél mást mond, titkár elvtársi — Az csak amolyan irigység, juhászok civódása egymás közt a legelőért... Furcsa vélemény ez egy kommunista párttitkár szájából Most már érthető, hogy a levélíró miért fordult a felsőbb fórumhoz segítségért. A falu első embere, a párttitkár, nem ad neki igazat. szerint 1954-ben 25 kh. és 561 négyszögöl földje volt. 1953-ban 10 kh. 1952-ben 15 kh. Miért változott minden évben a földterület? Az idén azért lett kevesebb, mert László fiának és egyik lányának — akik családot alapítottak — kiadta ez anyai örökséget: 11 kh. és 1300 négyszögölet. Meg eztán adott is el 3 holdnál többet, amint a kartotékokhoz csatolt hivatalos irat a tiszavidi tanácstól ezt tanúsítja. A két gyermekének kiadott föld külön kartotékokon szerepel. Ez rendben van. De hogyan történhetett meg a föld eladása, amikor a kormány 1948. évi rendelete értelmében kulákok ingatlant el nem idegeníthetnek? Szemtöl-Exembri kulákkal • •• A többi változás indokolására a tanács nyilvántartásai nem adtak választ. A tanács tag behívatta "Mursihjkó Mihályt, hogy tisztázza vele a körülményeket. Magabiztosan felelgetetta feltett kérdésekre, mint a község „legtekintélyesebb” polgárához tartotta méltónak. — Mi volt az oka, hogy 1953-ról 1954-re megnövekedett a földterülete? . — Hat holdat örököltem — felelte és úgy jártatta végig rajtunk a tekintetét, mintha csak leckéztetett volna bennünket, hogy: „Na, arról aztán nem tehet senki, hogy földet örököl?” — ötvenkettő előtt menynyi földje volt? — ötven hold, kérem, — sajnálkozva tette hozzá — igaz, hogy csak 1200 élelek, de jó kis földek voltak Hogy hova lett a földek egy része? Karászon eladta és Gyulaházán vett helyette. Itt azonban egy kis, bökkenő állt elő, mert a földeknek majdnem a fele tagosítás alá került. Adtak volna ugyan helyette másutt, de Maczinkónak nem kellett, illetve, mint később kibökte, kishaszonbérletbe adta. Ki is vették. Innen is elpártolt hamarosan és Lövőpetriben telepedett le, ahol még nem igen ismerték, hogy kulák., 1953- ban 3 holdat visszavett a kishaszonbérletből, így nőtt meg a saját kezelésében lévő föld 19 holdra, majd az örökléssel 25 holdra s végül a gyermekeknek átadott föld és az eladott föld hiányával lecsökkent 10 holdra. Maczinkó ugyan azt állította, hogy nem ő adta el a földet, hanem a gyermekek. 1948-ban Löwőn megvette a Luckermann-féle házat, amelyet most a termelőszövetkezet használ. Ez most egyik legfájóbb pontja a kuláknak. Ügyvédtől ügyvédig jár, hogy megtudja: vissza lehetne-e valamiképpen venni. Nem igen biztathatják, mert csak legyint, amikor szóba kerül. Hanem „az a kis almáskert”, az igen. Termőfánként 2 mázsa almát termett a kuláknak a 1,5 hold gyümölcsös. Az igaz, hogy nem ő, hanem napszámosai dolgoztak. (Folytatjuk.) Mi a véleménye Molnár Pál községi párttitkárnak ? Miről beszélnek a községi tanács kartotékjai ? A hét könyvei ! Politikai művek Rákosi Mátyás: Építjük, a nép országát 23.— Szépirodalmi művek Dickens: A pickwick Klub hátrahagyott iratai. I-II. 65.—Leonov: Orosz erdő 36.50 Mickiewicz: Krimi szonettek 10.— Ifjúsági és mesekönyvek Arany János: Toldi 20.— Dudás Júlia: Csicsija Bubája (leporelló) 12.— Bredel: Az apák. Regény. II. átdolg. kiadás 26.— Jékely Zoltán: Csunyinka álma 14.— Mezőgazdasági szakkönyvek Csepregi Pál—Zilahi János: Szőlőfajtáink 40.50 Műszaki könyvek Niklas Artur: Fakobozó erdei faválasztékok és fűrészelt készítmények köbtartalmának meghatározására 20.— Művészettörténet Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei 103.— 1935 december 1. csütörtök . Néplap elintézte Megjavítják a mátészalkai kutat Erdei János, Mátészalka, Sallay út 15. szám alatti lakos arra kérte szerkesztőségünket, intézkedjünk, hogy az udvaronlévő kutat megjavítsák. Innen sok dolgozó hordta a vizet és most távolról kell hordaniuk, ami kellemetlen. Levelünkre a községi tanács vkg. csoportja azt a választ adta, hogy azért nem történt meg a kút javítása, mert az udvaron van a Zalka Máté TSZ darálója is, viszont a tsz. nem akarja megjavíttatni, mivel telekkönyvileg nincs nevükön az épület. Most intézkednek a kút megjavítása ügyében. 100 forintot kapott Tóth János l.i villanyégőket kapott Szamosbels Ferenczy János- Szamo becsről írt leveleid. Arról i* hírt adott, hogy a községben lévő 18 közvilágítási égőből csak 3 ég. Emiatt jogosan panaszkodnak a község lakói, hiszen a betakarítási munkák végzését is akadályoztál Felhívtuk az Áramszolgáltató Vállalat figyelmét. A vállalat nagyecsedi üzemvezetőségén keresztül utasította a körzeti szerelőt, hogy a közvilágítási lámpákat sürgősen javítsa meg. K. Tóth János, Petpeháza Dobi út 5 szám alatti lakos levelében a következőket írta: „A Tarcali Állami Gazdaságban dolgoztam. Már három hónapja eljöttem onnan és munkabérem azóta sem kaptam meg.” Jogos volt bejelentése. A gazdaság igazgatója azt a tájékoztatást adta, hogy 140.40 forint fel nem vett munkabére volt a gazdaságnál. Ebből levontak 40 forintot étkezési térítés címén és a fennmaradó öszszeget postán elküldték ki Tóth Jánosnak. Megtérült tűzkárok A közelmúltban több tűzkárt szenvedett dolgozó, termelőszövetkezet teljesértékű térítést kapott az Állami Biztosító megyei igazgatóságától. Id. Kircsák János nyírkarászi dolgozónak például a pajtája égett le, s közel 11 ezer forint kártérítést kapott érte. Angyal György piricsei dolgozó paraszt ugyancsak leégett dohánypajtájáért 17.550 forint pénzösszeget vett fel. Legnagyobb tűzkárt ez évben a napkori Új Világ Temetőszövetkezet szenvedte. Leégett a tsz csűrje, egy lakóháza, takarmány készletének , egy része, 5 hold csépeletlen maglucernája, lóheréje, két hold dohánytermése, s megégett 17 darab sertése. A tűzvész a zárszámadás előtt következett be. A veszteség teljes egészében megtérült a biztosítás következtében. Eddig közel 180 ezer forint térítést kaptak, az elégett dohánytermés értékét pedig a Dohánybeváltó ármegállapítása után úgyszintén kifizeti az Állami Biztosító. Láthatjuk tehát, mily nami jelentősége van a kötelező tűzbiztosításnak, mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg dolgozók szempontjából. Az Állami Biztosító a biztosítottak által befizetett pénzösszegből fizeti meg a kártérítéseket. Saját érdeke tehát mindenkinek, hogy a biztosítási díjat idejében befizesse. Tekintettel arra is, hogy a díjhátralék után havi 1 százalék pótlék kerül felszámolásra. SZABÓ GYÖRGY: A MENYECSKE PÉNZE Leült a lócára. Egy ideig nézte két markában a gyűrött pénzt, aztán az asztal lapjára tette és lassan szétnyitotta két tenyerét. A százasok lassan nyújtózkodtak, egyenesedtek kifelé, mint a megtört ember. Újra megsajnálta. Azzal az érzéssel, mint ahogyan egy harctéri vitéz könyörül meg a sebesülten, ő is ellágyult. Kezdte kisimítani és egymásra rakni a százasokat. Aztán megszámolta, de felénél öszszezavarodott. Vagy háromszor újra kezdte, aztán megint újra kezdte és végül ott ültében elaludt, így ébredt fel. Már világos volt. Kintről behallatszott a malacok visítása, a felesége beszédje. Megrázta a fejét. Nyújtózkodott és közben meglátta maga előtt a pénzt. ■s Hm, ha?... — hümmögött, önmagán elcsodálkozva tapogatózni kezdett emlékezetében visszafelé: mit is csinált ő tegnap? Arra még emlékszik, hogy hazajött, az asszony veszekedett. De aztán... És mit keresett nála ez a pénz? Ez a komódfiúkban volt, ki vette ki? — Ej, az istenit neki.., vajon mit csináltam? Hirtelen elhallgatott, mert közel zörgött a felesége. Aztán lassan benyitott, de amikor meglátta, hogy már ébren van, elköhentette magát, csattogott a kilinccsel, nehogy az lássék, hogy anynyira tart. A homloka egy fehér ruhával körül volt kötve.Nem látszott azon semmi. Csak ijesztésül csinálta, hogy nagyobb legyen az ura megbánása. A szomszédasszonyoknak azt mondta: Fáj a fejem, bekötöttem, hogy ne csapja a hideg.) Vadas nyomban kitalálta, hogy mit csinált. „Megvertem ... meg, hogy a fene egye meg a kő ...“ Nem folytatta az átkot. Már csak nem átkozza meg magát emiatt. Kicsit, csiklandozott is benne az a gondolat, hogy megverte az asszonyt, mert „Ha első pendelyben nem tanítottam meg, most se késő az még ...“ Tekintetével kisérte a felesége minden mozdulatát. Az asszony pedig legugolt a tűz elé és hajlott, a fa után, de a fejéhez kapott. — Jaj, hogy az én istenem ... — sóhajtotta és mintha nagyon fájna, a homlokát a tűzhely szélére hajtotta. — De nagyon fáj, de fáj... — szólt az ember békítő kicsinyléssel, de nyomban eszébe jutott, hogy most keménységet kell mutatni, azt, hogy ezentúl ő már ilyennek marad. Most hibázott, igyekezett jóvá tenni. — Mit jajgatsz, mint a pendelyes gyermek... jóformán nem is ütöttem ... — félig haragosan mondta, félig nem. Az asszony felnézett. — Azt hiszi — magázta most — állat az ember, hogy birja? — mondta, mert észrevette férje hangján a megbánást. De Vadas is megérezte a megbocsájtást. Iehajolt, gyorsan a feleségét ölbekapta, csókolta, harapta, mint... óh, ki tudja megmondani hány évvel ezelőtt. — Hát lelkem, nincsen olyankor az embernek az esze a helyén... — mondta, de gondolta, jó lesz azért nem magát hibáztatni, egészen ezért hozzátette. — De, ha láttad ... miért nem hallgattál... — De arra van esze, hogy a csoportba menjen mi? Az ember nagyot nézett. Most átvillant előtte, hogy mit csináltak ők a korcsmában. Hát már ezt is tudja az asszony, biztosan Nyírinétől, vagy Lengyelnétől. — Hát... szóval... hát... — hebegett. Nagyon biztosan szeretett volna beszélni, nem tudta mit mondjon. — Olyan bo... (azt akarta mondani, hogy bolond). Olyan bolondos, mint Nyíri, meg Lengyel__ azok is reggelig ültek a tanácsháza lépcsőjén és „tárgyaltak“, reggel meg beléptek a tszbe. — magyarázta az aszszony. Tudta, hiszen találkozott mind a kettőnek a feleségével ma reggel és elmondták, Nyiriék haza se mentek, hanem a belépés után visszamentek a korcsmába. Azóta isznak. Úgy gondolta, minthogy még- egyszer megverje, inkább menjen a szövetkezetbe. Vadas csak nézett, forintnyi szemeket meresztett, nyelt nagyokat. A felesége még tovább beszélt, most már megbocsájtó feddéssel. — De, ha már ennyire van azért a szövetkezetért, hát szépen is meg lehetne azt mondani... nem úgy, mint a kutyának... Megértem szép szóval is. Azt hiszi, hogy nekem nem az a jó, ami magának. — magyarázta, aztán, hogy az ember még jobban szégyelje magát, így folytatta: — Ma reggel átjött Anica, látta, hogy fekszik az asztalon. — Hát nem ... (azt akarta kérdezni, hogy nem bolond?) Nem igaz? Az asszony elnevette magát. — Látott már olyat, hogy valaki akkor bolondult meg, amikor boldogul? Vadas megcsóválta a fejét. Közelebb lépett és megölelte a feleségét. — Hát nem ... nem ... De, ha már te, te ennyire akarod ■ ■, hát (kereste a szavakat) belépek ... Az asszony felnevetett. — ... Akarom? hahaha , ■. Szépen levette a kötést és cuppanós csókot adott a felesége homlokára. Észre sem vette, hogy nincsen ott ülésnek nyoma sem, olyan szépnek látta, mint *'■'asszony korában, (Vég c.y ) Skipin eljárással dolgoznak a nyírbátori növényolsiipri vállalatnál A Nyírbátori Növényolajipari Vállalatnál szovjet tapasztalatok alapján már korábban megkezdték az étolajnak a napraforgó magból Skipin eljárással való kinyerését. A kísérleíezések eredményre vezettek. Ennek alapján átállíították az üzemet, s ez év első felében a Skipin eljárás bevezetéséhez szükséges gépek szerelése is elkészült. Már az új eljárással dolgoznak. A Skipin eljárás lényege abban áll, hogy az olaj kinyerése vízkiszorítással, jóval alacsonyabb hőfokon történik. Az őrölt maglisztet anélkül, hogy pörkölnek Skipin üstökbe rakják, s ott direkt gőz és víz megfelelő adagolása mellett általában 10—12 percig keverik. Ezután technikai beavatkozás nélkül megindult az olaj kicsorgása. A magban lévő olajnak, mintegy 50—60 százalékát ily módon nyerik ki. Csak a visszamaradt 40—50 százalék mennyiséget sajtolják mechanikai aljai, csigapréssel. Az így keletkezett pogácsaolaj tartalma az előző 10 és fél százalékkal szemben 7,5 százalék körül mozog. A kezdeti eredmények, azt mutatják, hogy sok más előnye is van az új eljárásnak. A termelékenység máris körülbelül 25 százalékkal emelkedett. Az eljárás további tökéletesítésével azonban még igen nagy a lehetőség a termelékenység növelésére. Javult az olaj minősége, világosabb a színe, és, jobb az íze. A vágat előreláthatólag decerrig közepére teljesíti éves. hít, december 25-re ,ft tervüket is *IssagPn év végére tercet tonna étolajat e*eff *