Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

N­ópoli Tiszavasvári Döl All éve felszabadult or­szágunkban számos emlék őrzi a hálás magyar nép szeretetét, soha el nem múló háláját a felszabadítók iránt. Egy községet mutatunk be képekben. Dolgos, szorgal­mas népe nagyot lépett előre a 11 esztendő alatt. A szovjet hősök iránt ér­zett mély hálát jelképezi a község főterén épített fel­­szabadulási emlékmű. Tiszavasvári határában épül a keleti­ főcsatorna. Áldását máris érzik a dolgozó parasztok — vizet ad a száraz nyári napokon. Bent a községben a munkából kiöregedett dolgo­zók otthonra találtak a szociális házban. Egy öreg bányász és számos társa boldogan, meg­elégedetten tölti öreg napjait a szociális otthonban. Népünk állama gondoskodik róluk. És most a legifjabbak számára építik ezt a szép, modern otthont. Napközi otthon létesült ebben az esz­tendőben a községben, hogy a gyermekek szakértő felügyelet mellett tölthessék idejüket míg szüleik dolgoznak. (Soltész—Balasa felv.1 NÉPLAP Amíg­ a Tiszalöki Vízmű felépül Nemhiába mondják a­­ szakértők és a laikusok egy­­­­aránt, hogy az ország egyik legjelentősebb alkotása a Tiszalöki Vízmű, így is van. Hatalmas arányai, szépsége elragadtatja a nézőt, magá­val ragadja építőit. Az évek során a környék dolgozói­ból nagyszerű építőgárda kovácsolódott egybe. Ez érthető, hiszen elsősorban nekik , a tiszalökieknek. Már évek, hosszú hóna­pok óta tart a munka a tiszavasvári építésvezetősé­gen. Először csatornát, majd hidakat építettek és az itte­ni gárda építi a hajózózsi­­i­lip felső felét is. Már évek­­ óta lassan halad a munka­­ — és tegyük hozzá —, hogy elsősorban nem a munkások hibájából. Egymást váltot­ták az építésvezetők — Ló­­nyai, Bozsó, Gordán — aki­ket hanyag, felelőtlen mun­­kájuk miatt kellett levál­tani. A jelenlegi építésveze­tő Papp Endre."Nézzük, mit csinál? Első ténykedése az volt, hogy magával hozott egy brigádot előző munkahelyé­ről. A 28 fős Rácz-brigád most már hónapok óta az építésen dolgozik. Miért volt erre szükség? Talán kevés a munkás az építke­zésen? Korántsem. Más oka van ennek, amit az építés­vezető a következőkkel in­dokol: Gazdaságosabb, kifizetőbb,­­ távolabbi helyről hozni ku­bikosokat, mivel azok job­ban tudnak dolgozni. Igen ám, tegyük fel, hogy jobban dolgoznak, bár erről is beszélhetnénk.­ Hiszen ott van a Tiszavasváriból való László-brigád, amely most is 200 százalékos teljesít­ményt ér el. A Rácz-brigád , az építésvezető szerint , ki­­fizetőbb“. N­em,kell sokat­­ számolni ahhoz, hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyít­suk. Kezdjük talán ott, hogy a 28 tagú brigád minden­ tag­jának különélési pótdíjat kell fizetni (napi 6 forint) és minden 24 nap után egy­szer a vállalat költségén utaznak haza. (Mivel messze laknak, ez személyenként és havonként 100 forint.) Mun­kásszállásról is kell gon­doskodni és amióta Tisza­­vasváriban vannak, szomba­ton és vasárnap is meleg ételt kell biztosítani szá­mukra. (Ez vállalati több­letköltség, amellett a kony­haszemélyzetnél is több­kiadás jelentkezik.) Arról itt nem akarunk külön szól­ni, hogy a régi munkásgár­dának sokkal nagyobb a tapasztalata, hiszen az első napok óta építi a csatornát, a vízművet, de jellemző számként meg kell említe­nünk, hogy az idehozott brigádból mindössze hár­man szakszervezeti tagok. Ilyen „rendelkezéseket“ tesz az építésvezető, így „csökkenti“ az önköltséget. Mindehhez még csak an­­­nyit: előző munkahelyein a pártszervezet komoly ered­ménynek tekinti, hogy hos­­­szas huza­vona és levelez­­getés után sikerült elhelyez­tetni Papp Endrét a munka­helyről, akinek apja hor­thysta ezredes, ő maga a párt- és szakszervezet mun­káját nem tekinti semmibe, a munkásokkal szemben durva, nagyhangú, dobiaknak, vasváriaknak — és lakóházakat — a Vízmű­nyújt segítséget. Ezt tudva­ építő Vállalat építi. Tehát vállaltak minden nehézsé- komoly, nagyfontosságú get, dacoltak hóval, fag­­­gyal, sárral, perzselő nap­pal — építettek, dolgoztak úgy, mint eddig soha. És mégis, minden nagy­szerűsége mellett olyan hi­bákról kell most elsősorban szólnunk, amit a felelőtlen­ség, hanyagság, bürokrácia szült, komoly­ munkát bíztak erre, a válla­latra. De itt is a hogyannál, a munkák elvégzésénél, ki­vitelezésénél van a hiba. Ott van például a Vízmű­építő Vállalat irodaépülete. Szép, kétemeletes épület — kívülről. Bent viszont olyan dolgokat találunk, hogy az alvállalkozóval elkészítte­tett ablakok és ajtók ros­­­szul zárnak — mégis átvet­ték azokat —, a tető már most beázik a vezérlőterem­ben. Azt is meg kell emlí­tenünk, hogy most bonta­nak falakat és utólag építik meg a­­ kéményt. A vízmű jövendő munká­sai számára lakóházat is épített ez a vállalat. De mi­lyeneket? Kétszobás össz­komfortos lakásokat tervez­tek, de még sokáig lakat­lanok maradnak, mert nem lehet az ajtókat kinyitni. Az előszoba felől két ajtót építettek, egy zsalusat és egy üvegezett ajtót. Az üvegajtón ablakzár van, amit ha egy­szer becsuknak belülről, kí­vülről nem lehet kinyitni — egyszerűen nincs rajta ki­lincs, zár. Ha az épület la­kója a másik bejáraton akar bemenni, akkor is le­küzdhetetlen akadállyal ta­lálja szemben magát. Itt há­rom ajtó van, de a két üvegajtó egy tokból egyfelé nyílik, és ha a belsőt be­csukják, nem lehet tőle ki­nyitni a külsőt. Mi a kifizetőbb? helyezni. Az kifestette a utána jutott még ember­Van más hiba is itt. Olyan cserépkályhát ter­veztek és építenek a kicsire méretezett hálószobába, hogy aztán ember legyen a talpán, aki még két ágyat is el tud­ott építő vállalat konyhát — és eszébe, hogy magasságig csempézni kell. Lebontották a vakolatot és felrakták a csempét. Az már senkit nem zavart, hogy kezdhetik elölről a festést. Érdemes megnézni a padlást is — a tetőzés után arasznyi hó hullott oda. És mindennek teteje a vízvezeték, — amit minden­ épületbe és lakóházba be­vezettek — csak éppen víz, nincs még most sem az­­egész vízmű területén. Az­zal érvelnek az igazgatósá­­­gon, hogy nincs megfelelői ivóvíz. Ezt abból állapítot­ták meg, hogy fúrtak egy kutat. Pedig nem olyan messze iható víz van ember­öltők óta. Ugyancsak a ter­vezésnek kell felrónunk azt is, hogy az egész új és a most épülő lakótelepre nem­ terveztek egy olyan helyisé­­­get, ahol megbeszélést, gyű­lést tarthatnának a jövő­ munkásai, lakói. És ami minden becsületes­embert felháborít, az az,­ hogy ezt sokan, nagyon so­kan tudják és mégsem vál­­­toztatnak rajta. Tovább épí­­­tik a rosszul tervezett lakó­­­házakat. Hat már elkészült , négyet most építenek. Mi a helyzet Tiszalökön ? Itt a legtöbb panasz a tőkből. Vízműépítő Vállalatot éri Hogy mennyire jogosan, azt állapítsuk meg a követke-Az egész vízművet,­­ te­hát a zsilipet, a duzzasztó­művet, az irodaépületeket iíplilis 1, Vüüiil ililp Az igazgató és a minisztérium felelőssége Az elmúlt napokban a Vízműépítő Vállalat dolgo­zói termelési értekezletet tartottak. Nagyon sok és hasznos javaslat hangzott ott el. A dolgozók — kő­művesek, vasbetonszerelők, brigádvezetők és dömpere­­sek — merészen és helye­sen bírálták a főépítésveze­­t­őséget, az igazgatóságot és — bár nem mondták ki, — a felelős minisztert is ezekért a hibákért. Azt is elmondták, hogy a vállalat Budapesten székelő igazga­tója csak munkaidő után látogat el az építkezésre,­ hogy ne kelljen találkoznia­ azokkal, akik bírálják mun­­­káját. Lehet és kell változtatni ezen a helyzeten. De ahhoz­ az szükséges, hogy népünk, államunk vagyonával leg­alább úgy bánjanak, mint sajátjukéval,­­ takaréko­san, okosan. Vizsgálják fe­lül mindkét építésvezetősé­gen a munkát és sürgősen, állapítsák meg a felelőssé­get. Pazarlóknak, felelőtlen elemeknek nincs helye az építkezésen. Az SZKP kongresszusának útmutatásai­ ól. A szocializmu­sra való áttérés formái Az­ SZKP XX­. kongres­­­szusának állásfoglalását a szocializmusra , való áttérés formáiról , érdeklődéssel fogadta az egész világ. Tü­relmes magyarázat volt ez a kétkedőknek, csattanó a válasz a rágalmazóknak, akik a szocialista forrada­­­­lom elméletét félremagya­­r­­ázva „pusztításról”, „em­­­­bertelenségr­ől” locsogtak. —­­ Nos, a XX. kongresszus­i megvilágításában a maga­­ őszinteségében ott ragyog a­­ szocialista humanizmus, a­­ szocializmus igazi célja: az­­ építés, az alkotás. Ma­­ tu­catnyi példa bizonyítja, hogy szocialista forradalom vér nélkül is lehetséges. A­­­ történelem cáfolja azt az­­ imperialista rágalmat, hogy­­ „a kommunisták az erő­­­­szak hívei.” Hruscsov elv­­i társ előadói beszéde és szá­­­­mos hozzászólás tárgyalta, , hogy egyes­­ esetekben a­­ parlamenti többség kivívá­sa­ is lehetőséget teremt a­­ szocializmus felépítésére. Elöljáróban meg kell em­líteni, hogy nem új ez a­­ tétel. Egy évszázada Marx és Engles is bízott már ab­ban, hogy a munkásosztály az általános választó­jogot át tudja változtatni a rá­szedés eszközéből a felsza­badulás szerszámává. Lenin pedig így tanította a világ proletáriátusát: ,­,A törté­nelem általában, a forradal­mak története pedig külö­nösen mindig gazdagabb tartalmú, változatosabb, bo­nyolultabb, elevenebb. „ra­ A világ első szocialista állam a forradalomban szü­letett. A parlamenti út 1917. októberében járhatatlan volt. Járhatatlannak mutat­kozott különösen az első világháború előtt és alatt, egészen a februári forrada­lomig. A cári feudális-kapi­talista államgépezet semmi lehetőséget nem adott a szocializmus erőinek parla­­­menti győzelméhez. He­lyénvaló volt tehát a le­nini jelszó, amely szerint a proletariátus hatalmát fegy­veres felkeléssel kell meg­valósítani, az imperialista háborút polgárháborúvá kell változtatni. 1917 feb­ruárjában úgy változott a helyzet, hogy a forradalom megbuktatta a cári hatal­mat, kikiáltotta a köztár­saságot, s a forradalom vív­mányaként demokratikus szabadságjogokhoz jutott „ vaszaob”, mint ahogy azt akár a legel­őrehaladottabb osztályok legjobb pártjai, legöntudatosabb élcsapatai képzelik.” Ezt a változatosságot kéz­zelfoghatóan bizonyítja a mai szocialista világrend­szer tagjainak fejlődése. nép. Lanin nem ragaszko­dott megkövült dogmákhoz. Az adott történelmi helyzet­ben azt a feladatot tűzte a munkásosztály elé híres áprilisi téziseiben, hogy bé­kés úton, a szovjetek útján ragadja meg a hatalmat. S hogy mégis fegyveres erő­szakkal kellett megdönteni Kerenszkijék bűnös hatal­mát, ennek sem a proletá­rok, a kommunisták voltak az okozói, hanem a demok­ráciát lábbal tipró, a mun­kásmegmozdulásokat vér­­befojtó kormány. De ahogy parányi lehetőség mutatko­zott a békés viszonyok hely­reállítására, a diadalmas október után rögtön kije­lölte Lenin a békés fejlő­dés útját. Megint nem a proletariátuson múlott, hogy csak időleges volt a béke, hanem azon a 16 imperia­lista országon, amely fegy­verrel a kezében tört a fia­­­tal szovjet államra, s újabb­ négy esztendőre hosszabbí­­­totta meg a háborúskodás időszakát. Az első szocialista állam megszületéséből a világ pro­­­letariátusa azt a következ­tetést vonta le, hogy az­ uralkodó osztályok önként nem mondanak le hatal­mukról. De azt is megta­nulhatta a világ, hogy a harc hevessége nem an­­­nyira a proletariátustól függ, mint inkább az ellen­­­forradalmároktól. Ezt bízó­; nyította egyébként a Ma­gyar Tanácsköztársaság léte is. A hatalomátvételre a­ békés körülmények voltak a jellemzőek. Az erőszakot, nem a tanácsköztársaság szervei kezdték, hanem az ellenforradalmárok, akik­ nem riadtak vissza a haza­i árulástól sem, s idegen ha­talmakat zúdítottak a ma­gyar hazára, fegyveres vé­dekezésre kényszerítve a munkáshatalmat. A második világháború után Hazánkban és számos más­ európai országban a máso­dik világháború után, a Szovjetunió győztes hadjá­ratának eredményeként (Folytatása a 3. ol­dalon) A Szovjetunió példája

Next