Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam, iszám.­­ra: 50 fillér 1957. január 1. kedd A­ MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja gyorslista a békekölcsön sorsolásokról MIT ÍR EGY 300 ÉVES KALENDÁRIUM ? Balszerencsés betörők Székelyben­­ M­ily 4L. légyen az új lapcím? — Pályázat olvasóknak A boldogabb új esztendő valamen­nyiünk akaratától, munkájától függ Beszélgetés az új év küszöbén Benkei András elvtárssal, a Szocialista Munkáspárt megyei intéző bizottsága titkárával A Magyi Szocialista Munkáspárt Megyei Intéző bizottsága a­­ kritikusabb időkben alakult meg. Az új párt megszűlésének időszakában még tombolt az el­­lenforradalo Ennek ellenére azok a kommunisták, akik szilárd m­eggyőződéssel vallották magukénak a ■ marxizmus cninizmus eszméit, de elitélték a Rákosi- Cöre klikk’­P-. és nemzetellenes politikáját, bízva a nép újat alsó erejében, hozzáláttak egy új, tiszta erköl­­csű, becsült, a nemzet érdekeit védő munkáspárt­i megalakítóhoz. Ezt a vikát ma még sokan kétkedéssel, bizalmat­lanul fogaik. A sok csalódás után nehezen hisznek az emberek, tán nem látják még a kibontakozás útját. Sok emb­er felvetődik, nem fog-e visszatérni az el­múlt idősz bűnös vezetése, politikája? Tényleg a nép érdekeit v­iseli-e a Szocialista Munkáspárt?­­ Ezek gondolatok foglalkoztatják a megye dolgo­zóit mostz ó­ évtől­­aló búcsúzáskor. Muntársunk ezért kereste fel Benkei András elv­­társat, a ’1 megyei intéző bizottságának titkárát, hogy beszélgess vele és felkérje: tájékoztassa a megye dol­gozóit, bt­yos kérdésekről. Mi is k­iért megyénkben a közelmúltban ? K­ÉRDÉS Hogyan érté­len a lelmúlt s semé­­lyel­? VÁLAS Nem könnyű­álaszt ad erre a kér­­désre. Az az indító okok, melyek otóber 21-át ki­oltották, hosszú időre lyúlnak a sza. A néptől lszakadtákosi­ é, Gerő­­,likk veáss nem múlt el lyomtaldl meg­ ónk ben­em. Aa­y sokszír meg­mert éleínvonal emelésé­­ől szóló ígérgetések nem alósult­ meg. tíhelyett olyan Szavakat kaptak dolgozói: „Most még ösz­­tébb ki­húzni nadrágszj­­unkat, így a hónap bő­égeseb legyen.” Ezt a cséget azonban 12 v alat'hiába virták a dolgozó' Dolga para­ztsigunk­­nak *n egy nyugtalan éjszaja volt ». erő­szaké termelőszivetke­­zeti fejlesztés miatt. »értet4 önérzetét és csok­ien te­l termelé­ kedvét sz­a­k­t­örvény értés és aklati melynek ki volt éve, jlönüsen k utóbbi nyolc ív alatt. Megyénk rtck­ régi dolgaói előtt fagyo sokszor anangzott, ittgy párt bíz­: bennük s tvaszkodik munkájuk­­a. E azonban tak hang i­argi mindvégij Számos funkcionárius fogadta bi­zalmatlanul az értelmiség közeledését. A néppel szemben álló hibás vezetési módsze­rek ellenére is voltak az elmúlt éveknek ered­ményei. Ezt világosan látni kell minden becsületes ember­nek. Nem lehet letagadni azokat az alkotásokat, me­lyeket a nép hozott létre országunkban s így me­gyénkben is. Erre büszkék lehetünk! Ezek az alkotások azon­ban nem homályosíthatták el egy pillanatra sem a hi­bákat, s azt a sok elfojtott keserűséget, amely az em­berekben élt, nem a népi demokrati­kus rendszerrel, hanem a Rákosi- és Gerő-klik­k nép- és nemzetellenes politikájával szemben. Jogos volt tehát me­gyénk dolgozóiban az el­keseredés. Ezért szimpati­zált az október 23.-i buda­­­­pesti eseményekkel, az egyetemi ifjúság, a mun­kások nt­gr­ Ttív békés tün­tetésével. Ebben látta an­nak eredményét, hogy a Rákosi—Gerő-klikk és an­nak bűnös politikája egy­szer s mindenkorra szám­­­­űzve lett a magyar életből. Fájdalmas az, hogy a Megyénkben október 26.-a után két-három nap alatt szinte gomba módjára tűn­tek fel a múlt levitézlett urai: főszolgabírók, csend­őrök, kulákok, földbirtoko­sok és vezetésükkel min­den községben és járásban megalakították a „forra­dalmi”, „nemzeti” bizottsá­gokat, illetve tanácsokat. Súlyos hiba lenne a megalakult bizottságok­ban részt vettek mind­egyikét egy kalap alá venni. Voltak köztük, — ha nem is sokan — becsületes, ha­zájukat szerető munkás, paraszt, értelmiségi dolgo­zók, de a vezetés nem az ő kezükben volt. Később, az események következ­­é­­­ben, — amikor egyre vilá­gosabban mutatkozott meg az ellenforradalom arca — ezen becsületes dolgozók többsége kilépett ezekből a bizottságokból. Az államhatalom helyi­­ szervei elleni támadás egy darabig tehát sikerrel járt. Az ellenforradalomnak cél­jai elérése érdekében fel­tétlenül szüksége vont­­. KÉRDÉS: Hogyan lát­ja megyénk jelenlegi helyzetét Benkei elvtárs? VÁLASZ­: Megyénkben komoly gazdasági károk nem történtek. A normális élet megteremtéséhez azon­ban hosszú hetekre volt szükség és még ma sem mondhatjuk, hogy a ter­melés minden területén teljes rend lenne. Az ener­pártszervezetek dezorgani­­zálására, a kommunisták megfélemlítésére, üldözésé­re, a termelés beszüntetésé­re, a rémhírterjesztésre, a teljes anarchiára. Mind­annyian tapasztaltuk, hogy ezek leküzdése itt, a me­gyénkben is sok nehézség­gel járt. Ne gondolja azonban senki azt, hogy mivel megyénkben aránylag egészen kevés véráldo­­zat volt, nálunk ellen­forradalomról nem is lehet beszélni. Az, hogy az ellenforrada­lom véres ténykedése nem bontakozhatott ki me­gyénkben, annak köszön­hetjük, hogy a szovjet csa­patok jelen voltak. Az ellenforradalmi ese­mények bekövetkezése, s annak szétzúzása nem je­lentheti azt, hogy me­gyénk dolgozóinak jogos kö­vetelései lekerülenek na­pirendről. Sőt! A Szocia­lista Munkáspárt szerveze­teinek kell a jogos követe­lések megvalósításának, a sérelmek orvoslásának har­cosaivá válni. gia és a szénhiány követ­keztében ipari üzemeink, vállalataink termelése erő­sen csökkent. Üzemi mun­kástanácsaink, bár tesznek erőfeszítéseket az energia s anyaghiány leküzdésére, a munkafegyelem megszi­lárdítására, de mivel fiatal, új szervezetek, nem min­den esetben járnak sikerrel próbálkozáso­k. nemes célok megvalósí­tásáért történt nemzeti felkelést a hazai és külföldi reakció meglo­vagolta, véres, fegyve­res összeütközéseket erőszakolt a népre, amely nemzeti tragé­diát vont maga után. Megyénk dolgozói is el­ítélik az Eszterházyakat, a Kállayakat, Jármiakat, a volt tőkéseket, gyároso­kat, földbirtokosokat, akik kihasználva a nép jogos elégedetlenségét, „forra­dalmi” jelszavakkal szítot­ták a tüzet, és így sodorták katasztrófába a nemzetet. Ezek az urak a nép ke­­szével akarták a maguk ré­szére a tüzes hamuból a gesztenyét kikapartatni. Nem kerülnek le a napirendről a jogos követeléseit Mi a helyzet megyénk gazdasági életében? Lesz-e munkanélküliség ? Múltak a percek csendesen És újra itt az új esztendő. Nem áll meg az idő sosem Múlt lesz a ma, s ma a jövendő. Nincs benne semmi feltűnő Oly megszokott dolog ez nálunk S mégis, ha egy év újra jő. Belőle oly hű­hót csinálunk. Egymásnak hőn kivángatunk „Nagyon sok boldog új esztendőt.' A csak a szokásnak hódolunk S h­a „szépnek látjuk a jövendőt De vajh van-e köztünk olyan Kin e kívánat teljesülne? S éltünk e már oly boldogan Mint rákívánták azt fejünkre? Óh, hányszor megcsalatkozás. Hogyha jobbnak hittük az újat! Sokszor több bút hozott reánk És visszakívántuk a múltat. Szivünk mégis csak hitt­ rek­.i S remélni fog, amig csak élünk! Minő sötét is van a lét, Ha nem lenne már mit remélnünk Boldogság nélkül, élhetünk De remény nélkül nincsen élet. Jó hát, ha úgy örvendezünk, És szebbnek hisszük az új­ évet, Építsük csak továbbra is Képzeletünkben a jövendőt S aztán: kívánjuk másoknak is „Nagyon sok boldog újesztendőt (NYÍRI KRÓNIKÁS) Ezt nehezíti, hogy a minisztériumok sem adnak kellő segítséget számukra. Az új év elején a nép­gazdaság és az államappa­rátus átszervezése, egysze­rűsítése folytán megyén­k­­ben is várható kisebb mun­kanélküliség azonban ez nem lesz veszélyes. Úgy vélem, hogy a fel­szabaduló munkaerő egy részét a bővülő kis­ipar, máls részét pedig a mezőgazda­ság tudja foglalkoztatni. Az események ideje alatt dolgozó parasztságunk, m­­ind­ az egyéniek, mind a ter­­melyszöv­etkezetiek, be­csü­­lettel helytálltak. A beta­­karítást elvégezték, az őszi magvak földbe kerül­tek, ezáltal biztosították megyénk dolgozóinak új esztendei kenyerét. Lema­radás csupán az őszi mély­szántásoknál van csupán. A dolgozó parasztság mellett külön dicséret illeti meg az élelmiszer­­ipar és a kereskedelem dolgozóit, akik mindvégig becsülettel helytálltak és a karácsonyi újévi ünnepek fokozott fo­­galmát megyénk dolgozói­nak nagy megelégedésére­ bonyolítottak le. Megyénk iskoláiban, kl­lurális intézményeiben las­san helyreáll a rend. Az iskolákban a tüzelőhiány miatt hosszabb szünet vár­ható. Ahhoz azonban, hogy megyénk dolgozóinak kulturális igényeit a lehetőséghez mérten ki­elégíthessük, még sok a tennivaló. Nem kétséges, hogy ebbe az új, egyre jobban kibon­takozó légkörben a kultúr munkásai, a hozzáértő szak­emberek tudásuk leg­jává fogják nyújtani, s a ne­hézségeken úrrá lesznek. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next