Keletmagyarország, 1957. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

fVilág pzéUtárjai ct/ytsulfc/ct­ / dSeletmagyarország ■ Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja XIV. évfolyam, 100- szám 1357. május 1. szerda A gyulatanyai ifjúsági versenybrigád nevében jelentem A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság fiataljai lelkes csoport - párosverseny­ben készültek május 1 méltó megünneplésére. A ver­seny május 1-i szakaszát lezártuk. Ebben a sza­kaszban a növényterme­lési munkák területén Posta Margit csoportja az­­ előirányzott feladatokat 119 százalékra teljesítette. Utána Tamás Margit és Mogyorósi Mária csapatai következnek 118 százalék­­kal. A traktorosok kollektív versenyük eredményeként az összes gépi vetési mun­kákat befejezték. Bodnár György. ­r iius elsejét ünne­peljük, a világ munkásosztályának, vala­mennyi dolgozó emberé­nek dübörgő, harci ünne­pét. Közel hét évtizede minden esztendőben ma­gasra lendülnek a prole­táröklök, millió vörös zászló lebben a magasba és félelem szállja meg a burzsoá urakat. Közel hét évtizede mutatja meg egyre növekvő erejét a világ proletáriátusa a nagy nemzetközi sereg­szemlén. Ilyen seregszem­lét egyetlen uralkodó, egyetlen király, egyetlen burzsoá köztársasági el­nök sem tud rendezni. A május 1.évjét a világ munkásosztálya rendezi, az az osztály, amely le­győzhetetlen, amelynek ereje egyre növekszik, s amely vállain a jövőt hor­dozza. 1917 óta, a Nagy Októ­ber óta, minden addigi­nál győzelmesebben dü­börgött fel a munkások menete. 1917 óta már nemcsak álom a szocializ­mus győzelme, hanem valóság. 1917 óta a gya­korlatban tanulták meg a szocializmus hívei, hogy a kapitalizmus nem örök, hogy minden nép mun­kásosztályának van ereje felszabadítani önmagát, s a dolgozó osztályokat. — 1917 óta a gyakorlatban tanulták meg a gyarmati rabságban szenvedő né­pek is: nyitva áll a felsza­badulás útja, s végéhez közeleg a gyarmati el­nyomás szomorú, milliók nyomorán élősködő kor­szaka. 1917 óta diadalma­sabbak a május esejék — szinte évről évre!­a már a népi de­­mokratikus orszá­gok egész lánca ünnepel­het szabad májust­ .A gyarmati elnyomókat harminckét ázsiai és af­rikai országból űzték ki, s legutóbb Ghana, ez az aranyparti afrikai állam született önálló állammá. A szocializmus, amely 1889-ben, a május elseje megünneplését elhatározó párizsi kongresszuson még csak elmélet volt — ma már világrendszer, amelynek gazdasági ereje, politikai és erkölcsi be­folyása egyre növekszik. Hatása alól ma már egyetlen ország sem von­hatja ki magát. A ma­gyarországi ellenforra­dalmi események alatt az imperialista bértollnokok egymást túlüvöltve cik­keztek a „kommunizmus álságá”-ról. Elvakult ha­zugsággyártóknak kell lenni ahhoz, hogy valaki manapság a nagy Szov­jetunió, a szocialista Kí­na, a népi demokratikus országok léte, az ázsiai és afrikai országok nagy im­perialista-ellenes blokkja mellett a haladó mozga­lom válságáról beszéljen. Bomlás , a kommunista mozgalomban? Szó sincs róla! Soha ilyen egysé­gesek nem voltak a kom­munista- és munkáspár­tok, mint manapság, a magyarországi ellenforra­dalmi kísérlet kudarca, nagy történelmi tapaszta­lata után. A lenini harc szelleme újult lánggal lo­bog, s a leninizmus bátor és elszánt hívei, a hala­dás törhetetlen képvise­lői és vezéralakjai a kom­munista pártok sorainak szorosabbra zárásával csapást mértek és mér­nek az imperialistákra, az ellenforradalmi ele­mekre, s ugyanakkor a pártot hátbatámadó revi­zionisták, jobboldali op­portunisták áruló törek­véseire. A lenini harc je­gyében ünnepli ma a vi­lág munkásosztálya má­jus elsejét.­ennünk­et, magyar dolgozókat végtelen öröm és boldogság tölt el, mert szabadon, békében, a jövő reménységével tel­ve ünnepelhetjük 1957 május első napját. Ke­gyetlen időszak, az ellen­­forradalom véres és bos­­­szúálló kísérlete után kö­szöntjük a tavasz, a meg­újuló élet napját, a mun­kásmozgalom harci ünne­pét. Minek köszönhetjük azt, hogy szabad máju­sunk van? Erre csak egy felelet lehet: a proletár­internacionalizmus nemes lángjának, amely átha­totta a világ munkásosz­tályát. Szinte egyszerre ugrottak talpra a világ munkásai, amikor bajba jutott Magyarországon a népi hatalom­, hogy segít­senek. Mindenekelőtt a Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor. A szov­jet nép, mint mindig léte óta, példát mutatott a testvéri segítségadásban, önzetlen barátságban. A katonai segítség mellett gazdasági, erkölcsi és po­litikai támogatásával megmentette a magyar dolgozó nép szabadságát és hatalmát. A szovjet példán buzdulva ajándék-szerelvényeket indítottak el országunk felé a nagy Kína, a népi demokrati­kus országok, élelmiszert gyűjtöttek a bolgár pa­rasztok, s még a dzsungel hős fiai, a súlyos elmara­dottsággal küzdő vietna­miak is ajándékot küld­tek számunkra. Mély meghatottság lesz úrrá rajtunk amikor erre at nagyszerű akcióra gondo­lunk. Túláradó hálával gondolunk testvéreinkre, a világ munkásosztályára, s mi sem ismerünk szen­­tebb kötelességet, mint ápolni és erősíteni a pro­letárinternacionalizmus nemes eszméjét. e amilyen szeretet­­­­­tel gondolunk se­gítőinkre, barátainkra, éppúgy mérhetetlen gyű­lölettel fordulunk a nép ellenségei felé Az impe­rialista kalandorokra, akik ■ új koncra lesve, szervezték már évek óta Magyarországon az ellen­­forradalmat, s október 23-án mozgósították belső bandájukat a néphatalom, a népszabadság ellen a földesúri-kapitalista Ma­gyarország visszaállításá­ra. Mert hadd mondjak meg a még kétkedőknek, idillikus ábrándozóknak: itt az ellenforradalom győzelme után még pol­gári demokráciáról sem lehetett volna beszélni. Az ellenforradalmat csak vad, véres fehérterror, fasiszta diktatúra követ­heti. Gondoljunk csak Magyarország régi uraira: a gyárosokra, a kutyakor­­bácsos földesurakra, ke­gyetlen csendőrökre, vad, fasiszta katonatisztekre, nyilas söpredékre. A de­mokráciának még a grammját sem adták vol­na meg! Nincs más út te­hát: kíméletlenül letipor­­­ni az ellenfél adatom kí­gyóját, hogy szabadsága, demokráciája legyen a népnek. És küzdeni kell az árulók ellen is, akik lepaktáltak a nép ellen­ségeivel, megtévesztő, ha­mis nézeteket hirdettek. A Nagy Imre—Losonczi­­csoport jóvátehetetlen bűnt követett el a nép el­len, a proletárinternacio­nalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom ellen, mert egyengette az ellen­­forradalom hatalomhoz vezető útját. Akkor lesz erős pártunk és népi ál­lamunk, ha éles harcban mér csapást csapásra a nép ellenségeire és a nép árulóira. Erre a lenini igazságra újra megtaní­tott bennünket október 2­ a. L­­arci ünnepünk má­­­­jus elseje. Forra­dalmi lélekkel fogadjuk meg, hogy megőrizzük né­pi hatalmunkat, s hűek maradunk, a proletárin­­ternacionalizmus eszmé­jéhez ! Harci ünnepünk Felelevenítik a verseny­mozgalmat a nyíregyházi fütőházban Az októberi események következtében a nyíregyhá­zi fűtőházban is megszűnt a munkaverseny. Pedig azelőtt a versenymozga­lomban való részvétellel sok szép eredmény eléré­sével dicsekedhettünk. A fűtőházban igen sok a sztahanovista, a kiváló dol­gozó és a szakma kiváló dolgozója címmel, illetve jelvénny­el kitüntetett dol­gozó. Mégis, a szép eredmé­nyek ellenére úgy látszott, hogy a fűtőház dolgozói nem akarnak versenyben dolgozni. Persze ez csak látszat volt, mert annak ellenére, hogy hivatalosan nem volt munkaverseny, a dolgozók a vérükben lé­vő virtussal végezték mun­­kájukat és hogy milyen eredménnyel, azt bizonyít­ja a szállítói terv igen kedvező túlteljesítése. Megállapítható tehát, hogy a versenymozgalom­­ hivatalos létezése nélkül is­­ folyt a verseny. Verse­­­nyeztek, hogy minél jobb­­ állapotban legyenek a gé­­­pek Versenyeztek­­ azért,­ hogy a Záhonyba érkező­ küldeményeket minél ha­marább eljuttassák ren­­­deltetési helyére, verse­­­nyeztek azért, hogy szén-­ megtakarításokat érjenek­­ el. A versenymozgalom hi­­­vatalosan azonban csak­­ akkor indult be, amikor a­ debreceni vasúti csomó­­­pont­versenyre hívta ki aj nyíregyházi vasutasokat. A­­ versenyfelhívás a követ­kező vontatási feltételeket tartalmazza: 1. Az időszakos moz­donyjavítási terv 3 száza­lékos túlteljesítése. 2. A szénfelhasználásban 5 százalékos megtakarítás. 3. A 100 etkm terv 5 százalékos túlteljesítése. 4. A kocsiszolgálatnál 500 forint, a kocsijavító műhelynél 4000 forint, a fiókműhely dolgozói pedig 5000 forint megtakarítást vállalnak. Ezt a versenyfelhívást a debreceniek május 1. tiszteletére indították. A debreceni vasúti csomó­pont által kezdeményezett munkaversenyhez Nyír­egyháza Fűtőház csatlako­­­­zott.­­ Szilágyi Gyula , Nyíregyháza, Fűtőház Külön autóbuszjárat a Sóstóra A május 1-i ünnepség miatt megnagyobbodott forgalomra való tekintet­tel az Autóbuszközleke­dési Vállalat külön autó­­buszjáratot indít ezen a napon a Sóstóra. A különjárat délelőtt 11­ órától 22 óráig szükség* szerint indul a Belom­a­­­nisz­ téri autóbusz állo­­­másról. A menetjegy ára­ 1 forint. J ******** ♦ Ma nyit a Kert-mozi­ ­ Ma, május 1-én egy szó- Az első előadás — a kö­z Irakozó hellyel újra több áll zönség kérésére - a Két] i , . . . , vallomás című magyar! Ivarosunk lakóinak rendel- fem­­egz Az előadás ker­­­t kezesére. Megnyitja kapuit hete — a sötétedés beáll­­j­aa Kert-mozi. Zákor. üli lesz szombaton este Nyíregyházán a szakszervezeti kultúrotthonban ?! Anyám, — már itt­hon vagy? Haá, lábujjhegyen szök­tél be megint? .. Csábit az iskolából ki­­hallatszó beszéd. Lábujj­hegyen a terembe lépek. Kedves diáklány mondja a verset. Tanárok, tanár­nők, diáklányok és képzős fiúk figyelik. Nyulassi Imréné a kálvíneum ta­nárnője a magyar nyelv szerelmese figyel legjob­ban. Megszólítja a lányt: — Élethűbben mondd a verset Erzsike! Olyan ér­zéssel amilyennel azt Kaf­ka Margit írta. Nagyobb hatással lesz úgy a hallga­tókra. Nézzük meg, mi törté­nik odább? Porzsolt Ist­vánnal, a kálvíneum igaz­gatójával betoppanunk, amikor éppen szerelmes szavakat mond egy diák a lánynak. Nem zavarja­ őket a jelenlétünk. Szerep J próba! — Vajda Júlia és Balas­si szerelmét jelenítik meg­ diákjaink. A jelenet Vaj­­dáék szobájában játszódik le, — magyarázza az igaz­­­gató. Leülünk és nézzük a pró­­­­bákat. Igen, próbákat,­­ merthisz gyakran változik­ a szín és újabb szereplők­­ lépnek a színpadra. Táro­gató szól, s azt látjuk,­­ hogy első nagy lírikusunk,­ Balassi Bálint szerelmével, ostromolja Losonczi An­ j­nát. Csokonai Lillája, Kis­faludy Lizája, Petőfi Jú­liája, Vörösmarthy Laurá-i ja és más neves írónk sze­­­relmi múzsái elevened­nek meg a jelenetekben. — Május 4-re készülünk! — újságolja Porzsolt elv­­­társ. — 'A szakszervezeti­­ kultúrházban rendezzük meg a hagyományos évvé­gi műsoros estünket. Két énekkarunk énekkari mű­veket és népdalokat fog előadni Megmutatjuk a­­ szülőknek és vendégeink­­­­nek, hogy a mi diákjaink­ énekelni, szerepelni, sőt­ táncolni­­ is tudnak.­­ A műsor, (a próbákon ta­­l­pasztáitokból megállapítva ~ —) bizonyára ki fogja vál­­tani a nézőközönség tet­szését, tapsát. A lelkes ké­szülődés jutalma lesz a szép siker. Még annyit az érdeklődőknek, hogy a tánccal egybekötött műso­ros lista szombaton este 7 órakor kezdődik. O. A.

Next