Kelet-Magyarország, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

XV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM Ara 50 fillér KÜLTERÜLETÜNKRŐL A­kik még visszaemlékeznek a régi időkre, azok bizo­nyosan jól tudják, hogy hét falun, nyolc vármegyén is keresztül mehetett a vándor, a falvakban csak aprócska házakat, cifra kastélyokat, rongyos sze­gény embereket és parádés kocsin mulatni járó urakat láthatott, de kultúrházat egyet sem. Az iskolákban is benézhetett, de ott sem talált vigasztaló képre, mert nem volt ott, csak egy-egy fakó tanító és néhány ruhátlan, sápadt gyer­mek. A sötétség és a tudatlanság pedig maradt esztendőről­­esztendőre az aprócska házakban. Hiszen az úri szájból kelt mondás szerint: „Elég a parasztnak, ha annyit tud, hogy eső elől az eresz alá kell állni.” A csorba szélű, lyukas kalapoknak mégis magasra kellett emelkedni a lelket és a testet béklyóba verő „felsőbbség” előtt, alázatosan kellett fogadni, amit az egyházi és világi elöljárók adnak, belenyugvással elviselni a természet, a föld csapásait, megköszönni áldását, mert csak a természet termőalkalmainak kihasználásához volt ismeret — vérrel, izzadással, munkában szerzett ismeret — a természet megváltoztatásához nem. És ma majd minden faluban találni kultúrházat, benne színjátszó-, tánc-, és énekcsoportot. Ezeket a kultúra utáni vágy, a lehetőségek felismerése, a falu, az ország új rendjé­nek serkentő bíztatása hozta létre. Létük és munkájuk már megszokott, mindenki által természetesnek vett, ma már az feltűnő, ha egy faluban nincs kultúrház, nincs kultúrcsoport. De vajon a falusi színjátszók, táncosok valóban kihasz­nálják-e az állam, a társadalom által biztosított lehetőséget? Korántsem. Ha lennének vándorok, bizony mehetnének hét falun át, míg a nyolcadikban azt láthatnák, hogy itt minden adottságot, lehetőséget, anyagi támogatást okosan és teljesen kihasználnak. Ez egyrészt azért van, mert a lehetőségek és adottságok nagyok, egyre nagyobbak, nehéz velük lépést tar­tani. Másrészt — ez viszont már hiba — községeink egy részé­ben még máig sem vették számba a népben rejlő tehetsé­geket, erőket, nem kutatták fel és ezért azok, akikre a kultu­rális élet vezetését bízták, megelégednek egy kis táncocská­­val, jól-rosszul betanult jelenetkével, pedig egy kis erőfeszí­téssel, egy kis összefogással nagyobb dolgokra is képesek volnának. Valami ilyesfélét tapasztalhatunk például Szamos­­becsen, írbél­teken és még néhány községünkben. Becsen például kultúrház is van, de nincs, aki szerepeljen benne. Bélteken nincsen kultúrház, de a falu lakóiban készség van arra, hogy társadalmi munkával és a községfejlesztési alap felhasználásával változtasson a mai állapoton. Hogy ez mind­ezidáig nem történ meg, az a tanácson múlott. Olyan is van, hogy a már meglévő, jó hírnévre szert tett csoport, együttes továbbfejlődéséről sem gondoskodnak. Ilyen eset áll fenn Nyírlugoson. Van olyan is, hogy más községek vagy városok kultúrcsoportjának vendégszereplésével akarják megoldani a kulturális feladatokat, így van ez Vásárosnaményban és Nyíregyházán. Szólnunk kell még a MEDOSZ- kultúrházakról. Általában ezekkel van a legtöbb baj és annak ellenére, hogy anyagi eszközökkel el vannak látva, ezek tesznek legkevesebbet. Ott van például a mátészalkai kultúrotthon. Hosszú, hosszú hóna­pok óta megoldatlan problémák egész sora miatt nincsen benne kulturális élet. A MEDOSZ megyei vezetői sem nagyon igyekeznek a kultúrház körüli problémákat megoldani. Majd­nem hasonló a helyzet az újfehértói kultúrházban Így aztán az a helyzet áll fenn, hogy amelyik kultúrház a MEDOSZ-é az nem a falué, nem az ifjúságé, nem a mezőgazdasági mun­kásoké. Nekünk az a véleményünk, hogy a MEDOSZ adja át a tanácsnak a kezelésében lévő kultúrházakat, ha nem tud mit kezdeni velük. Még akkor is adja át, ha van egy olyan határozata, hogy ami már megvan, azt tartsuk is meg. A magyar falunak kultúrára, művelődésre van szüksége. A kultúrházak és a kultúrcsoportok fel­adata segíteni a falu kulturális nevelését, terjeszteni a szocialista-realista művészetet, gyarapítani az ismereteket a falun, hogy világo­sabb fejjel, több ismerettel könnyebben tudjuk építeni ebben az országban az új társadalmi rendet. Ez a nagy feladat na­gyobb igyekezetet, több serénykedést, tanulást kíván a szín­játszóktól, a táncosoktól, a ku­tárházak vezetőitől és a falvak kultúránk ápolásával megbízott embereitől pedig több kezde­ményezést, több ötletet, nagyobb önállóságot és fokozott fele­lősségérzetet. Tegyenek hát meg mindent, ami erejükből, tudásukból telik, és a nép segítségével, összefogásával meg­valósítható. E Kitüntetik a kiváló véradókat Véradó találkozót rendez már­cius 1-én délután 5 órakor a nyíregyházi Vöröskereszt városi szervezete és véradó köre. A hely­őrségi tiszti klub nagytermében rendezendő összejövetelen mintegy kétszáz városi véradó vesz részt. Az ünnepi beszédet dr. Szabó Lajos, az SZTK főorvosa tartja. A találk­ozó alkalmából kitüntetik a kiváló véradókat, akik beteg embertársaik felépüléséhez a leg­drágább ajándékkal járultak hoz­zá. Többszörös véradásért kilenc­­venen, kiváló véradásért körülbe­lül huszonketten kapnak oklevelet és kitüntetést. Minden véradót vö­röskeresztes zsebnaptárral is meg­ajándékoznak. A városi véradók találkozójára meghívtak tizenöt—húsz olyan dolgozót is, akik a jelenlévőknek köszönhetik egészségüket, az élet­mentő akció boldog részesei. A kitüntetések átadása után a vér­adókör szendviccsel, süteménnyel és teával vendégeli meg a meg­jelenteket. PALÁNTAÜLTETŐ GÉPET GYÁRTANAK NYÍREGYHÁZÁN A Nyíregyházi Gépjavító Vál­lalat a Szovjetunióból kapott do­kumentációk alapján új palánta­­ültető gép gyártására rendezkedik be, azaz a kapott gépet átszere­léssel alkalmassá teszi paprika paradicsom és egyéb palánták ül­tetésére. A prototípus előreláthatólag május 1-re készül el. Az új pa­lántaültető gépet az országban egyedül a nyíregyházi Gépjavító Vállalat készíti. A t­otó eltel­ nyerőszámai: 23, 23, 56, 69 és 77 1958. MÁRCIUS 1. SZOMBAT S­árom termelőszövetkeset kap bekötőutat — Hét községben épü­l vasbetonhíd­ — Ssús kilométeres szakaszon hozzák rendbe az utakat ez évben Az Útfenntartó Vállalat dolgo­zói jól végzik el a rájuk bízott munkát, és az elmúlt évek tapasz­talatai alapján elmondhatjuk: az utak építése, korszerűsítése és fenntartása, a bekötő utak és a hidak sorsa megfelelő kezekben van. Mint a vállalat vezetőitől meg­tudtuk, ez évben is számos új lé­tesítménnyel gazdagítja megyén­ket a vállalat. Tovább folytatják az utak tartósítását, mintegy száz kilométeres szakaszon alkalmaz­zák az igen bevált, folyékony bi­tumennel való hengerezés mód­szerét, így jobban megvédik a gépjárművek gumiabroncsainak szívó hatásától az utakat, s egy­ben portalanabbá, kényelmesebbé teszik a közlekedést. Három termelőszövetkezet kap bekötőutat. A nagykállói Vörös Zászló Termelőszövetkezet kettő, a szamosbecsi Dózsa egy, az olcs­­vaapáti Petőfi Termelőszövetkezet pedig kettő­ és fél kilométeres új bekötőutat avathat 1958. őszén. A vállalat dolgozói még ebben az évben új vasbeton hidat épít­­enek Gáván a Lónyai-csatorna fölött. Hidak épülnek Urán, Ib­­rányban, Nagyhódoson, Kisbodo­­son és Kispaládon is. Nyíregyhá­zán az Érpatak és Vécsey­ utca kereszteződésénél építenek ez évben korszerű vasbeton hidat, amely biztonságossá teszi a közle­kedést. A fehérgyarmati járás termelőszövetkezeteiben, növelik a takarmányok vetésterületét Az agrártézisek nyomán szövet­­határozatokban foglalt kedvezet­t kőzeteinkben már a múlt őszén megkezdtük a felvilágosító mun­kát, hogy minél nagyobb eredmé­nyeket érjünk el a belterjesség terén. Míg korábban csak­ 16 szá­zalék volt szövetkezeteinkben a szálas takarmányok vetésterülete, 1957-re 20 százalékra emelkedett ez a terület. A legtöbbi kormány­ Seres Zsigmond járási főagron­ómus t i­ nyeket is figyelembe véve, szö­vetkezeteink tovább növelték a takarmány term­elést, ami alapja lesz az állattenyésztés fejlesztésé­nek. Ez évben területük 76 szá­zalékán termelnek szálastakar­mányt, ebből 23 százalék pillan­gós. Fontos bírói tanácskozás volt tegnap Nyíregyházán Nagy fontosságú bírói értekez­letet tartottak tegnap a Megyei Bíróságon az országos bírói ér­tekezlet nyomán. A bírói érte­kezleten jelen volt dr. Réczei Géza, az igazságügyminiszter első helyettese is. Az októberi ellenforradalom óta eltelt időszak a rend hely­reállításának korszaka volt. Ebben az időben bíráink — ha nem egyszer hibázva is — eredményesen kivették részüket a munkából. A b­í­ráskodás elfoglalta az őt megillető helyet az államha­­talmi tevékenységben. A törvénykezés tekintélye és társadalmi megbecsülése emel­kedőben van. Az igazságszol­gáltatás terén azonban még ko­moly feladatok vannak. Ezek egyike, hogy elmélyültebbé kell tenni a bíróság kapcsolatát a helyi párt- és tanácsi szervek­kel, valamint a nyomozó szí­vekkel, a hibák kölcsönös feltá­rásával. Erről volt szó elöljárójában, majd­­az értekezleten hangsú­­lyozták, hogy biztosítani kell a folyamatban lévő ellenforradal­mi jellegű bűnügyek mielőbbi befejezését. De nem szabad el­tűrni a bírói munkában az el­nézést, a megbocsájtást. A bíró­ság elé került ellenforradalmi elemek törvénybe ütköző csele­kedeteik következményei alól nem mentesülhetnek. Sokan el­mondották: az ellenforradalmi tevé­kenység megváltozott for­mávat is fel kell venni a küzdelmet, de meg kell akadályozni az erkölcs, a törv­ín­ytisztelet lazulását, a társadalmi bűnök elsza­porodását. A bírói értekezleten végül le­szögezték, hogy a társadalmi tulajdon foko­zott védemme érdekében bíróságaink a legkeményeb­ben fellépnek az osztályide­­gen, huligán elemekkel, bű­nözőkkel, a társadalmi tu­lajdont sértő súlyosabb bűn­cselekmények elkövetőivel szemben. Ugyanakkor az első ízben meg­tévedt dolgozók kisebb jelentő­ségű cselekményének elbírálá­sánál nevelésként a büntetés enyhébb eszközeit alkalmazzák. A bíróságok tájékoztatni fogják a különböző felügyeleti szerve­ket minden olyan esetben, ha az állami szervek részéről történt mulasztás tette lehetővé a népi tulajdon megkárosodását. Ezzel egyidejűleg az igazságszolgálta­tási szervek biztosítani fogják az állam kártérítési igényének ki­elégítését. Gondoskodnak a köz­vagyon megóvásáról a polgári ítélkezés eszközeivel is, mind a munkaügyi perekben, mind a társadalmi tulajdont érintő egyéb perekben. Továbbra is elő­segítik a termelőszövetkeze­tek védelmét és megerősödését. Nagy gondot fordítanak a kö­vetkezőkben a családjogi perek helyes eldöntésére. Szó esett arról, hogy a bírónak is a nép között kell élni és tanulmá­nyozni a józan tömeghangulatot, mely sokszor segítség az igazsá­gos ítélet meghozatalához. —» Ugyancsak fontos az ítélkező«­ tekintélyének maradéktalant helyreállítása. E célból a bírói karnak a po­litikai szilárdság növelésével, az önképzés fokozásával el kell­ érni az ítélkezés általános szín­vonalának emelését. Ehhez já­­rul hozzá a megyei bírósági kol­légiumok megfelelő működése, a járásbírósági vezetők irányító, ellenőrző és nevelő munkájánál megjavítása. A Megyei Bíróság elnökénél referátumát hosszas vita követ­­te.

Next