Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

2 nnnnnnnrinnDnanDannaonaaonanaDDanaDGDonnnmoD £ n Sni Lábezh Szabó ,mintt­e 49 évvel ezelőtt, 1918. szep­tember 30-án halt meg Szabó Ervin, a jeles szociológus és a magyar könyvtártudomány egyik kiemelkedő egyénisége. Szabó Ervin úgy él az elmé­letileg képzett, idősebb munká­sok és a munkásmozgalomban résztvevő régi értelmiségiek emlékezetében, mint a magyar baloldali munkásmozgalom egyik alapvetője, a forradalmi szocializmus, marxizmus taní­tója. Szabó Ervin volt az, aki a magyarországi munkásmoz­galomban a válogatott művek­kel a marxizmus tanításait juttatta el több munkásgenerá­cióhoz. Az opportunizmus po­litikája ellen ő alkalmazta a kritika fegyverét. A háború­ellenes, antimilitarista munka szükségességét ő hangoztatta Magyarországon elsőnek, ő látta meg, hogy a magyaror­szági reformizmust jórészben az extraprofit táplálja, amit a földmunkásból sajtolnak ki. — állapítja meg róla Révai Jó­zsef értékelő tanulmányában. Szabó Ervin nagy hatással­­ volt a századeleji ipari mán­­­­kásságra és a haladás eszméit­­ kereső értelmiségi fiatalság­­ egy részére is. A forradalmár , Szabó Ervin Marx válogatott­­ műveinek közreadásával a­­ marxista elmélet számára kezd i­den utat vágni Magyarorszá­­­­gon. Igen jelentős volt követ­­­­kezetes háborúellenes, anti-­­ militarista tevékenysége. Az ál­­­­tala irányított antimilitarista mozgalomnak komoly része­­ volt az 1919-es nagy háború­­­­ellenes tömegsztrájkok előké­­­­szítésben „és ily módon ez a­­ mozgalom egyik forrása annak­­ a folyónak, amellyé a magyar­országi baloldali munkásmoz­galom különböző áramlatai az 1918-as októberi forradalom győzelme után kommunista párttá egyesültek­’. Munkásmozgalmi, forradal­mi nagy érdemei mellett azon­ban Szabó Ervin elméleti mun­kásságában törés volt. Szabó Ervinből hiányzott a tömeg­mozgalommal való eleven kap­csolat. Szindikalista elveket vallott, egyoldalúan csak az ipari munkásság gazdasági harcát tartotta lényegesnek s lebecsülte a napi politikai har­cot. Éppen ezért a munkás­mozgalomnak az a csoportja, mely Szabó Ervin személyé­ben tisztelte szellemi vezérét, „nagy érdemei és a tömegek között folytatott nagy jelentő­ségű munkája ellenére magán viselte a szektaszerűség is­mertető jeleit” — bírálja Ré­vai József már említett tanul­mányában. Szabó Ervin mint könyvtá­ros is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Könyvtárosi hivatása egyet jelentett a haladás szol­gálatával. Az általa szervezett Fővárosi Könyvtárban minden lehetőséget felhasznált arra, hogy minél több kézbe adja a szocialista tudomány fegyve­rét, a könyvet. Ezzel is bebi­zonyította, hogy az igazi könyvtárosi hivatás egyet je­lent a haladás szolgálatával. Emlékét maradandóan őrzi az immár nevét viselő Fővá­rosi Szabó Ervin Könyvtár. S emberi példája, lelkiismerete ösztönzi szocialista nevelő munkára, a haladó kultúra szolgálatára mai könyvtáro­sainkat. SOMOGYI JOLÁN. Lányok és asszonyok találkozója, divatbemutató Nagy­kállóban Október 5-én Nagykállóban egésznapos „Lányok és asszonyok találkozója“ lesz. A találkozó ünnepi része kultúr- és sportműsor­ral kezdődik. Ezután a Debreceni Ruhagyár rendez a helyszínen divatbemutatót. A Ruhagyár ezzel a bemutatóval a vidék asszo­nyainak, lányainak ízléses öltözködéséhez kíván hozzájárulni, célja, hogy a készítményeket a nők megismerjék és megszeressék. KELET MA OYARORSZAG Több mint 396 vagon aprómagot vásároltak meg a megyében Egy hónapja sincs még, hogy a felvásárló szervek megkezdték a vöröshere, lucerna és csillagfürt magjának vásárlását. Az elmúlt hetek máris nagy eredményeket hoztak. Lucernából és vörösheré­ből 40 vagonnal vásároltak meg és csillagfürtből is meghaladta a be­gyűjtés a 270 vagont. 33-35 mázsa szálat szüretelnek h­oldankén­t a Kemecsei Miami Gazdaságban A Kemecsei Állami Gazdaság igen szép szőlőterméssel dicseked­het. Holdanként körülbelül 30—35 mázsás termésátlagot várnak, ami 25—30 hektoliter mustnak felel meg. A szüretelést egyébként ok­tóber második felében kezdik, mert nem akarják elkapkodni. Hagyják, hadd édesedjen a szőlő. Az almaszedés viszont már ja­vában folyik, most is kiváló mi­nőségű almájuk lett. Az állami gazdaságban termett ízletes gyü­mölcsöket a Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaság­ba exportálják. Az állami gazdaság szőlő és gyü­mölcsös kertjei közül a kemecsei kert a legjövedelmezőbb, mely­nek Tábori Antal a vezetője. Ugyancsak nagyszerű lesz a ku­koricatermésük is. A mintegy nyolcvan holdon négyzetesen ve­tett, jó agrotechnikával kezelt ku­korica holdanként 18—20 mázsás termést ad, májusi morzsok­ban számítva. Az állami gazdaság dolgozói si­lóter­vüknek több, mint a felét tel­jesítették eddig. Tervük szerint 4 ezer mázsa, s már körülbelül 3 ezer mázsát besilóztak. Tervük hiányzó részét a hátralevő időben teljesítik. 1958. OKTÓBER­­ SZERDA A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Szabolcs-Szatmár megyei Intézőbizottságának képrejtvényp­ály­ázata 21. ★ " Kit ábrázol a kép és milyen esemény idején áldozta életét a nép ügyéért? A megfejtés a következő címre külden­dő : Magyar Honvédelmi Sportszövetség Nevelési Osztá­lya, Nyíregyhá­za, Szabadság­tér 7. ★ Jubileumi verseny a Tü­zépnél Tíz éves az állami kereskedelem. Ebből az alkalomból a Belkeres­kedelmi Minisztérium Tüzép-fő­­osztálya jubileumi versenyre hívta fel a vállalatok dolgozóinak figyel­mét és a három legjobb vállalat­nak vándorzászlót és pénzjutalmat tűzött ki. A célkitűzések között van: túlteljesíteni az értékesítési és a nyereségtervet, csökkenteni az egy mázsára eső költségeket. Ehhez a versenyhez megyénk Tüzép vállalata is csatlakozott. Náluk sem újkeletű a verseny. Az év elejétől folytatják a versenyt a dolgozók a „Kiváló vállalati­­cím és a „Kiváló dolgozó”-jel­vé­nyek, oklevelek elnyeréséért. A vállalat szakszervezeti bizottsága törődik a versennyel, az élenjárók eredményeinek népszerűsítésével. A legutóbbi értékelés szerint a nagy telepek versenyében első Kis­­várda, második Mátészalka, aztán a sorrendben Vásárosnamény és végül Nyíregyháza következik. A belterületi telepek párosversenyé-,­ben Dombrád az első, és versenyz­­társaival szemben — Tiszátok­ és Nyírbátor — előnyben van. A versenyben minden egy száza­lék túlteljesítéséért 5 pontot kap a telep, l­egtöbb pontja Dombrádnak­ van: 252, Tiszalöknek 183, Nyír­bátornak 167, Nyíregyházának 67 pontja van. A jubileumi verseny során már öten megszerezték a „Kiváló dol­­gozó”-jelvényt, névszerinti For­­mester Ferenc, Pálur Béla, Gáli György (Dombrád) Páll István és Zsigmond Imre (Nyírbátor) Nyolc dolgozónak ítélték oda a „Kiváló dolgozó” oklevelet. Célunk az, hogy a falusi pártszerveze­teink politikai, gazdasági és kulturális centrumokká fejlődjenek. Csak így vál­nak képessé arra, hogy a falu arculatá­nak megváltoztatásáért folyó munkákat irányítsák. Az ellenforradalom legyőzése után nagyobb önállóságot kaptak a párt­­alapszervezetek. Ezzel nagyobb lehetőség nyílt számukra ahhoz, hogy a párt álta­lános politikájának és határozatainak megfelelően, a sajátos viszonyaikra, a helyi körülményekre építsék munkájukat. Nos, jó néhány hónap után feltesszük a kérdést: kellő mértékben kihasználták-e ezt a falusi, pártszervezetek vezetői, a kommunisták? Nem mondhatjuk. Bár el­ismeréssel kell nyugtáznunk azt, hogy eredményes harcot vívtak a párt ideoló­giai, szervezeti és cselekvési egységének megteremtéséért, erősítéséért, és küzdöt­tek a marxizmus—leninizmustól idegen nézetek, befolyások, az intrika, a szemé­lyeskedések ellen. Vaskosodott a pártegység, az az alap, amely feltétele lett annak, hogy termé­keny, pezsgő pártélet nyíljon. Ott, ahol a pártszervezetek vezetői céltudatosan, tervszerűen, a kollektív vezetés elvét be­tartva a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók erejét igényelve végezték mun­kájukat, komoly sikereket könyvelhettek el. Körültekintően vezetve, az egész falu problémáival törődve javult a vezetés színvonala az utóbbi időben, vátozatosab­­bak, érdekfeszítőbbek a vezetőségi ülések, taggyűlések, pártnapok. Az utóbbi hóna­pokban szélesedett a taggyűlések napi­rendjének skálája hiszen olyan kérdése­ket is napirendre tűztek, amelyeket ez­előtt soha, vagy nagyon ritkán vitattak meg e fontos fórumok. De vajon általános-e ez a jelenség falusi pártszervezeteinkben? Sajnos nem. Jónéhány helyen még mindig tapasztalha­tó a szűklátókörűség, a sablonokhoz ra­gaszkodó vezetési mód. Az ilyen helyeken hónapról-hónapra mindig ugyanazok a kér­dések kerülnek a taggyűlés elé. Alig van valami változás a beszámolókban. Úgy tűnik, mintha nem lenne probléma a me­zőgazdaság, a kulturális élet, a pártfegye­lem, a pártdemokrácia, a példamutatás, a tömegszervezeti­­munka stb. területén. Az időről-időre egyet szajkózás nemcsak unalmas dolog, de érdektelenné teszi a kommunistákat. Nem beszélve arról, hogy komoly veszéllyel jár, mert mutatja, hogy egy sor fontos probléma kiesik a kommu­nisták látóköréből. Nyilvánvaló: vannak állandó feladatok, mint a pártépítés, stb, amelyekkel állandóan foglalkozni kell. No de ez nem jelentheti azt, hogy most­­már a tag- és tagjelöltfelvételen, a párt­­oktatáson kívül ne törődjenek más fontos kérdésekkel. Szélesebb látókörű, tágabb horizontú pártvezetésre van szükség. Ennek feltétele pedig a kollektív vezetés, a kommunista kezdeményező készség. Az a pártvezető­ség dolgozik helyesen, és tölti be hivatá­sát, amelynek célja az egész falu problé­máival való törődés. Feltétlenül szükséges, hogy a pártszervezetek vezetői megtalál­ják a módját annak, hogyan foglalkozza­nak az elhanyagolt problémákkal. Ehhez viszont az­ szükséges, hogy tágítsák a ve­zetőségi ülések, taggyűlések programját. Mit­ jelent a tágabb horizont? Azt, hogy olyan kérdéseket is vitassanak meg taggyűléseken, amelyekkel eddig nem fog­lalkoztak. Hisz tudvalévő dolog, hogy a pártegység erősítésének, a tömegek meg­nyerésének számos olyan szála, jelensége, mozzanata van, amelyek eddig nem ke­rültek reflektorfénybe sok pártszerveze­tünkben. Ehhez az szükséges, hogy sza­kítsanak a sablonokkal. A párt országos konferenciájának határozatában van egy olyan meghatározás, mely szerint szemé­lyes kapcsolat, barátság kiépítése szüksé­ges kommunisták és pártonkívüliek kö­zött. Hány pártszervezetben tárgyaltak ilyesmiről az elvtársak? Bizony nagyon kevésben. A taggyűlések napirendjének meghatározása előrelátást, jó tervezést igényel. Ebben a munkában a pártvezető­ségek mellett az egész párttagságnak részt kell vennie. Csak így biztosíthatják, hogy a legfontosabb kérdések mindég időben kerülnek tárgyalásra. Ne idegenkedjenek napirendre tűzni pártszervezeteink ilyen kérdéseket: kom­munisták a termelésben, a családban, a magánéletben. Vizsgálják meg, ki milyen párt­munkát végez és hogyan látja el azt. Milyen a viszony az értelmiségiekhez, vagy a középparasztokhoz? Hogyan érvé­nyesül szervezetükben a kollektív veze­tés? Nagyon helyes az is, ha esetenként egy-egy fontos és nem elég világos elvi kérdést tisztáznak taggyűlés keretében. Mindez a kommunistákra tartozik. Ha azt mondjuk, hogy politikai, gazdasági és kulturális centrumok falun párt-alapszer­­vezeteink, akkor ez azt jelenti, hogy mind­három területtel behatóan, alaposan fog­lalkoznunk kell. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ahol a pártszervezet gondot fordít a kulturális életre, az értelmisé­giekre, ott jó a kultúrmunka is. És álta­lában azon a területen nincs eredmény, amellyel a kommunisták nem törődnek. Tágabb horizontú vezetés eredménye­zi a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal, az értelmiségiekkel való kapcsolatunk erősödését. Ha a pártszervezet vezetősége alaposan megvizsgálja például a helyi földművesszövetkezet munkáját — az áru­ellátástól a kiszolgáláson keresztül egé­szen a káderhelyzetig — és azt vitatja meg taggyűlésén, látni fogják a dolgozók, hogy a kommunisták számára nem kö­zömbös ez a terület sem. Hasonló lesz a helyzet akkor is, ha a fiatalok, értelmisé­giek, szegény- vagy középparasztok ügyeit tárgyalják behatóan. Nem érnek el ered­ményt ott, ahol csak általában beszélnek a tennivalókról, ahol hangzatos, nagy sza­vakat használnak, de keveset tesznek. Nagyon fontos, hogy pártszervezeteink ne törekedjenek látszateredményekre. Ne tárgyalják mondjuk a szegényparasztok helyzetét, a párt kulturális politikáját, vagy a fiatalok problémáit, stb. csak azért, mert azt korábban meghatározták a munkatervben, de annak érdekében ke­veset tettek, hogy ezeket a területeket alaposan megvizsgálják. Az ilyen esetek a vezetés hitelét csorbítják. Szélesebb látókörű vezetést falusi pártszervezeteinkben! Olyan irányítást,, amely a falut teljesen átfogja, elemzi a problémákat, meghatározza a tennivaló­kat minden kommunista számára, így ezen az úton erősödik tovább a pártegy­ség, nő a bizalom a pártonkívüliek köré­ben, s válik hivatott vezetőjévé az átala-­­kulásnak minden faluban a pártszervezet. Farkas Kálmán: TÁGABB HORIZONTOT

Next