Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-01 / 258. szám
XV. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM Világ proletárjai egyesüljetek." Ara 50 fillér aaüaaaDDananDaooQDDDODDODaaDDnüGancxiQaan 9 FRISSEN, LELKESEN! § Urdeklődéssel, kíváncsisággal és felpezsdülve vesz részt ! ** a taggyűlésen mindenkor a kommunista. Most, a nappókban lezajló kommunista tanácskozások különösképpen igénylik mindezt, hiszen nem egyéb szerepel napirenden, mint a november 16-i választás sikeres végrehajtásának meg- □ beszélése. Ez igazán lelkesítő és fontos feladat, mert a nép- 3 képviselet érdekében való és nem is mindennapos dolog. Igaz, hogy már túl vagyunk a választási előkészületek □ jelentős részén s nem mondhatjuk, hogy valami rossz mun- rukát végeztünk volna eddig. Pedig nem kis feladatot jelentett , például a jelölések lebonyolítása, mintegy 8000 jelölőgyűlés megszervezése és megtartása. A HNF-bizottságok a tömegszervezetek aktivistáival karöltve talában derekas munkát végeztek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a felelősség és a fáradalmas tettek oroszlánrésze a kommunistákra nehezedik. A helyi irányelvek kidolgozásában, az agitációs csoportokban és egyéb teendőkben igen sok párttag példásan helytállt, szoros kapcsolatban volt a dolgozókkal. Nem kevesebb, mint 220.000 választó (62 %) működött közre 7.685 községi, 481 járási, 94 megyei tanácstag, 19 rendes és 10 pótképviselőjelölt kiválasztásában. Ezen kívül az eddig lezajlott és zömében sikeres, lelkes hangulatú mintegy 60 nagygyűlés, számos kisgyűlés és házi agitáció igazolja a kommunisták jó munkáját, hirdeti a párttagok és pártonkívüliek jó kapcsolatát, tanúsítja, hogy a dolgozó tömegek követik a pártot és a munkás-paraszt kormányt, a szocializmus építéséhez és a béke ügyéhez hűséges jelölteket. Való az is, hogy a választási előkészületek idején egyéb területen sem állt meg az élet. Dolgozó népünk jó hangulatban takarítja be a termést, dolgozik az iparban, vagy másutt. Az elért részeredmények azonban nem tehetnek elbizakodottá egyetlen kommunistát sem. Hiba volna szemet hunyni és nem látni meg, hogy a siker nem átfogó, hogy hézagok, bizonytalan pontok tarkítják a tettek mezejét. Az idő pedig már gyorsan közeleg, a végső, teljes siker nem hullik magától ölünkbe. Éppen ezért helyes, ha a mostani taggyűlések sarkig kinyitják a kaput a választási előkészületeknél. Mi nem korteshadjáratra indulunk, mint annak idején a hordó tetejéről szavaló, a parasztot a kocsmába csalogató, hazudozó dzsentrik tették. De induljunk azonnal igaz szóval, törődő gondoskodással a dolgozó emberek közé. Erre nagyon is szükség van. A jelölőgyűléseken sok választó nem volt jelen. Egy részük nem hagyhatta el szolgálati posztját, másrészük azonban lehet sértődött, vagy közömbös. Akadt olyan is, akit nem jelöltek újra, meg olyan is, aki nem fogadta el a jelölést. Bizonyos, hogy az ellenség nem alszik, a régi rend hívei itthon és a „Szabad Európa Hangján” keresztül szeretnének zavart okozni a dolgozók között. Érthető, hogy nekik nem tetszik a népképviselet, hiszen az nem hizlalja a tétlenkedő urakat, hanem a népért cselekszik, a nagy dolgozó többség érdekeit képviseli. Azért is ragaszkodtak több helyen, mint például Ramocsaházán 3 körzetben is, de Fábiánháza, Nyírbátor és számos más község egyes körzeteiben a kommunisták jelöléséhez a HNF pártonkívüli jelöltjével szemben, mert tapasztalatból tudták, hogy azok a legkövetkezetesebben harcolnak a dolgozók jogos igényeiért, a fejlődésért. Ezek a példák egyben arra is fényt vetnek, hogy a jelöléseknél itt-ott nem ismerték eléggé a dolgozók véleményét. A dolgozók számos javaslatot is tettek, kérdezősködtek a közügyek állása felől. Minderre várják a választ. Mégpedig őszinte választ, igent, vagy nemet. Sajnos, arra is van példa, hogy egyes pártvezetőségek és pártszervezetek nem kollektívan dolgoznak, nem agitál valamennyi kommunista, nem egyöntetűen érzik át a reájuk háramló nagy felelősséget. Látnivaló, hogy van javítanivaló a kommunisták munkájában, a munkastílusban, az agitációban, a tömegkapcsolatok erősítésében. A kommunisták tehát rendezzék soraikat és két kézzel ragadják üstökön a sors kerekét, hogy az pártunk helyes irányvonala szerint forogjon. A választásokig sokrétű és halaszthatatlan teendők várnak megoldásra: a nagygyűlések alapos megszervezése, az egyes választókörzetekben minden 68 választóból álló csoportra számítva legalább kétszer kisgyűlés tartása, az agitációs csoportok gyámolítása, a különböző szervek munkájának összehangolása, a szavazatszedő bizottságokkal való törődés, a szavazóhelyiségek kijelölése, berendezése, ünnepélyessé tétele stb. Helyes arra is gondolni, hogy bár fő kérdés most a választási előkészület, az egyéb teendők se szoruljanak háttérbe, mint például a termelés kérdései, az őszi munkák, a tsz-mozgalom és hasonlók. Magában a pártszervezetben sincs ok például a pártoktatás, a pártépítés, vagy bármely más terület elhanyagolására. Külön kell gondolni november 7-e és pártunk fennállásának 40. évfordulója méltó megünneplésére. E sokrétű, de magasztos feladat végrehajtása valóban lelkesítő valamennyi kommunista számára. Jó munkánk fokmérője az lesz, ha november 16-án valamennyi választó megjelenik az urna előtt és a Népfront jelöltjére szavaz, deg akkor eddigi országépítő munkánkra, szép jelenünkre, a békére és a még szebb jövőt jelentő terveinkre mond igent. Fel tehát munkára, kommunisták, frissen, lelkesen! jODDűüDDnDDnnnnnnnnnnnnnnnnnririr-iririr-ir-ir-irir-i-ir-u-v-if *-> FEJLŐDŐ KULTURÁLIS ÉLET NYÍREGYHÁZÁN — VISSZATÉRÉS — A FÖLDJÁRADÉKRÓL — A KORMÁNY SZÓVIVŐJÉNEK SAJTÓÉRTEKEZLETE — SPORTJEGYZETEK 1958. NOVEMBER 1. SZOMBAT A dolgozó nép egészségéért Négy egészségügyi intézményt adtak át rendeltetésének megyénkben A csütörtöki nap az egészségügy pirosbetűs ünnepe volt Szabolcs-Szatmárban. Négy új egészségügyi intézményt avattak fel egyetlen napon. Emelkedett a megye kórházi ágyainak száma 185- tel, összesen 7 millió hatvanezer forint értékkel gazdagodott az egészségügyi létesítmények sora. Vásárosnaményban járási tanács-kórházat, Mándokon TBC iskolaszanatóriumot, Kisvárdán a járási tanács-kórház új szülészeti osztályát és Nyíregyházán prosecturát , kórbonctani intézetet — adott át a rendeltetésének dr. Simonkovits István elvtárs, az egészségügyi miniszter első helyettese. Karavánnak beülő gépkocsisor Dr. Tóth János, a mándoki TBC iskolaszanatórium igazgatófőorvosa a következőket mondotta: — A TBC-t nemrég magyar betegségnek hívták. A felszabadulás előtti úri Magyarország a világon a legutolsó helyen volt ezen a területen. A világon nálunk fordult elő legtöbb TBC-s megbetegedés és halálozás. E betegség területén is legrosszabb volt a helyzet Szabolcs-Szatmár területén. A megyében egyetlen TBC-s betegágy sem állt rendelkezésre a felszabadulás előtt a betegek gyógyítására. A beteg ember családjában maradt és környezetét tovább fertőzte. De ha került gyógyintézet, üresen állt a nagyszámú megbetegedés ellenére is, mert a betegek, akik a legszegényebb néprétegekből kerültek ki, nem tudták a drága és hoszszantartó ápolást megfizetni. Dr. Pásztor János, a vásárosnaményi járási tanács-kórház igazgató-főorvosa arról beszélt, hogy 1938-ban száz élve született gyermekből tizenhárom halt meg évente. — A Tisza, Szamos, Kraszna és a Túr árterülete a malária és hastífusz melegágya Az ünnepi előadók kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy pártunk és kormányunk az adott viszonyoknak megfelelően és a lehetőségekhez képest mindent megtett, hogy a múlt bűnös mulasztásait pótolja. Számokkal, adatokkal bizonyították, hogy negyven-ötven évig összegyűlt és odázgatott feladatokat oldottunk meg tíz esztendő alatt. Az új létesítményeket a hatalmas fejlődés legfrissebb hajtásainak nevezték. Sok-sok bizonyító adat közül hadd említsünk csak egynéhányat. 1957. évben 33 százalékkal több orvos dolgozott Magyarországon, mint 1938-ban. A gyermekhalálozási arányszám 70 százalékkal alacsonyabb, mint a háború előtt volt. 1950 óta kiütéses tífusz nem fordult elő a megyében, pedig volt idő, amikor népbetegségnek száított. 1945-ben még egyetlen vitte az ünnepélyes megnyitókra a meghívott vendégeket. Az ünnepségeken résztvevők közt volt a megyei pártbizottság első titkára, Benkei András elvtárs, Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Kiss Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Gulyás Emilné elvtársnő, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Moskovits Károly elvtárs, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője. Ezenkívül számos professzor és kórházi főorvos. Az átadási ünnepségek beszámolói a múlt egészségügyi helyzetéről s a jelenlegi állapotról tájékoztatták a résztvevőket, volt — mondotta — és 1945 előtt mégis mindössze hét körorvosa volt a járásnak. A kisvárdai járási kórház múltjáról dr. Kondray Gerő igazgatófőorvos beszélt: — A kisvárdai kórház hatvanöt évvel ezelőtt létesült, amikor egy szegényházat alakítottak át kórházzá. Ez a kórház a múltban mindig a szegénység kórháza volt. A gazdagok általában klinikára mentek kezeltetni magukat, s így a kórház fejlesztésével úgyszólván senki sem törődött. A gyermekbetegeket osztály hiányában Nyíregyházára kellett küldeni és gyakran előfordult, hogy a súlyos betegek a vonaton haltak meg. És milyen volt a tudományos munka helyzete? — Amikor huszonkét évvel ezelőtt a kórházhoz kerültem — mondotta dr. Gerlei Ferenc főorvos, a nyíregyházi prosectura vezetője — prosectura — kórbonctani részlegét kisebb városi, úgynevezett temetőháztól alig különböző boncház, a kórszövettani részleget pedig a szűk központi laboratórium mosogató helyiségében elhelyezett nagyobb munkaasztal képviselte. TBC-s kórházi ágy sem volt Szabolcs-Szatmárban, ma 460 van. Minden járási székhelyen TBC gondozó működik, számszerint tizenkettő. Megyénk területén a következő gyógyintézetek működnek: Baktalórántházán felnőtt tüdőbetegek részére, Kocsordon ugyancsak, Gacsályban TBC betegotthon, Nyírbérleken exra pulmonális osztály, Nyíregyházán csecsemő és kisded osztály, s a legújabb a mándoki iskolaszanatórium, amelyben, mint neve is mutatja, iskoláskorú tüdőbeteg gyerek" élnak kezelés alatt, s közben iskolába is járnak. Megyünk ízületen tehát mindenfajta profilú TBC-s kezelés megtalálható. A fejlődést bizonyító adatokat ug sokáig i dene idézni, országos szinten és megyei sziten is sok-sok létesítmény tartozik az egészségügyi hálózathoz. Pártunk és kormányunk egészségügyi intézkedései a dolgozó nép érdekében érthetően a legtöbbet igyekszenek nyújtani. Dr Simonkovits István elvtárs, egészségügyi miniszterhelyettes beszéde Valamennyi ünnepi beszámolóra dr. Simonkovits István miniszterhelyettes elvtárs válaszolt, és ő adta át ünnepélyes keretek közt mind a négy egészségügyi létesítményt. Beszédeiben többek között elmondotta, hogy Angliában járt és részt vett az Angol Királyi Orvosegyesület egyik értekezletén, ahol az angol orvostudomány egyik igen negyes képviselője arról beszélt, hogy ma már Nyugaton nem azért halnak meg az emberek, mert az orvostudomány nem tudná őket meggyógyítni, hanem mert a tudományos eredményekhez nem jutnak hozzá a dolgozók, ugyanis pénzük nincs a gyógyuláshoz. A kapitalista országokban — mint minden, a tudomány is áru. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy egy genfi értekezleten találkozott a kapitalista orvostudomány egy másik problémájával, amely a gyógyítás olcsóbbá tételét célozza. Kiszámították, hogy egy napi kórházi kezlés körülbelül egy beteg évi gyógyszerszükségletének árával egyezik. Tehát most azon fáradoznak, hogy megfelelő gyógyszeres kezelést találjanak, kórházi ápolásra nem is gondolnak. Mindez, annyit jelent — mondotta dr. Simonovits István elvtárs —, hogy a nyugati országokban nem a dolgozók gyógyítását szolgálja elsősorban az orvostudomány. Nálunk ezzel szemben az általános egészségügyi kulúra megteremtése és kiszélesítése a cél. Pártunk és kormányunk nem riad vissza az anyagi áldozatoktól, és mindent megtesz a dolgozók egészségvédelme érdekében. Elmondta, hogy már az orvosok helyzete is más. A legtöbb gépkocsit a faluban tevékenykedő orvosoknak juttatja a minisztérium, s ugyanakkor a járási központokban azért létesít kórházakat, hogy ezáltal megkönnyítse munkájukat, és biztosabbá tegye a gyógykezelések eredményét. Hangsúlyozta, hogy a most felavatott négy egészségügy intézményhez az elkövetkezendő hároméves terv során még sok-sok hasonlót építünk, s lassan eljutunk majd oda, hogy megszűnnek a még előforduló betegségek is. Hogy milyenek a most felavatott intézmények, arról röviden igen nehéz volna beszámolni. Valamennyi külön-külön cikket érdemel, és addig is, míg ezek a cikkek napvilágot látnak majd, hadd mondjunk csak annyit, hogyezek mind a mai orvostudomány ■fejlettségének megfelelő, modern egészségvédelmi intézetek. Milyen volt a Nyírség egészségügyi helyzete a múltban? A mai egészségügyi viszonyok