Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
2 KELET MAGYARORSZÁG Terem, 1959. január 28 A taggyűlések mindig fontos eseményként szerepelnek a kommunisták életében. A január 28-i taggyűlés bizonyára emlékezetes marad Teremen. A tizennégytagú pártszervezet vezetőségének beszámolóját G. Szabó Lajos elvtárs, a pártvezetőség egyik tagja, a tanácselnök ismertette. Szólt a párthatározat fontosabb elvi, politikai, gazdasági jelentőségéről. Elemezte az ellenforradalom óta kialakult helyzetet, a termelőszövetkezetről alkotott nézeteket. Feltárta, hogy az ellenforradalom idején nem a becsületes dolgozó parasztok kezdeményezésére szűntek meg Teremen a közös gazdaságok, hanem volt csendőrök, kulákok aknamunkája következtében. Az osztályellenség jelenlegi tevékenységével kapcsolatban ismételten leleplezték Szabó Menyhért volt csendőr aktív szerepét az egyik termelőszövetkezet feloszlatásával, annak vagyona széthordásával kapcsolatban. Tagja sem volt a közösnek, mégis rombolt, jogtalanul osztotta illetékteleneknek a közös vagyont, mérgezte az emberek hangulatát, kedvezőtlenül befolyásolta a szövetkezeti tagok gondolkodását, cselekvését. Most nem mer nyíltan kiállni az új termelőszövetkezet alakítása ellen, de suttogva, becsületes dolgozó parasztokat megtévesztve hinti a konkolyt hasonszőrű barátaival együtt. Németh Sándor elvtárs, párszáz öt híján tíz holdas középparaszt gondolkozva hallgatta a beszámolót, G. Szabó elvtárs bejelentését. Emlékeiben elvonultak az elmúlt évek eseményei. Volt része jóban, rosszban a feloszlott Béke Termelőszövetkezetben. S miközben elmerengve nézett szembe a taggyűlésen megjelentekkel, arra gondoltam, vajon emlékszik-e a délutáni beszélgetésünkre? Családjával 1954-ben közel ezer munkaegységet teljesített. Csupán kenyérgabonából harminchat mázsát vitt haza. Nyolcezer forint készpénzt kapott. Gépkocsi, mozi, fűrészgép, daráló, öt hold új telepítésű gyümölcsös, épületek, korszerű gazdasági felszerelések segítették a közös munkát, a jövedelem növekedését. Tavasszal újabb 20 holdon akartak gyümölcsösíteni. S ekkor szakította félbe terveiket, vágyaikat az ellenforradalom. Hej, de nehéz volt ismét megszokni a jármálást! Hol az egyik, hol a másik gyereket vitte magával a határba, hogy vezesse a teheneket, mert mindég két irányba akartak húzni. Traktorok, kombájnok munkájának ismerete után nehéz volt. Most lehetne könynyebb... Megállapították, hogy jelenleg minden családra öt hold föld jut a faluban. A több mint négyszáz családnak negyven lófogat, százhúsz tehénfogat áll rendelkezésére. Az alacsonyabbszínvonalú földművelés következtében nem növekszik az átlagtermés. Egyes középparaszti gazdaságokban eltagadhatóan alakult ugyan a jövedelem, de ez nem jellemző. Ám az igények növekednek, egyre több rádiót, kerékpárt, újdivatú ruhát, cipőt és más életmódot kívánnak az egykor cselédsorban élő emberek. A területet növelni nem lehet, a hozamok emelése nincs biztosítva kisüzemi módszerekkel. Mindezekből szükségszerűen következik, a dolgozó parasztok érdeke kívánja, hogy változtassanak az eddigi helyzeten. S hogy ez így legyen, elsősorban a kommunistákra, a haladóbb gondolkozású pártonkívüli egyénileg dolgozó parasztokra vár komoly feladat. A szövetkezeti agitációban azonban nem lehet bort inni és vizet prédikálni. G. Szabó elvtárs, a taggyűlés előadója is erre gondolt. S mikor befejezte a beszédet, azt mondta: — Én felismertem kötelességemet, megértettem a párthatározat jelentőségét. Bejelentem a taggyűlésnek, hogy családostól együtt aláírtam a belépési nyilatkozatot egy megalakítandó új termelőszövetkezetbe. — De mit szól az asszony? Az ő szavát azonban várják itt a taggyűlésen a kommunisták, a meghívott vendégek. Hallani akarják az ő véleményét. Végül szólásra emelkedett. — Mi leszünk az utolsók a járásban? — tette fel a kérdést. Hagyjuk, hogy az embölyiek is megelőzzenek bennünket? Az most a kérdés, elvtársak, hogy lesz-e téesz tavaszra községünkben? Ha mi akarjuk, lesz! Olyan, amilyen ötvennégyben volt. Híres, gazdag. Emlékeznek? — nézett szembe a hallgatókkal. Mintagazdaságunk volt. Még a gyomtalan veteményeket is kapáltuk. Ha jó a vezetés, a munkafegyelem, jó a szövetkezet, a jövedelem is. De csak becsületes, dolgozni szerető embereket veszünk fel a szövetkezetbe — mondta. Mellettem Nagy Sándor elvtárs, helybeli egyénileg dolgozó paraszt ült egyik gazdatársával. A párttitkárra figyeltek. A teremben néma csend lett. Jól hallottak? Németh Sándor tízholdas középparaszt, a pártszervezet titkára belépne egy alakuló termelőszövetkezetbe? — Én is aláírom a belépési nyilatkozatot — mondta határozottan Német elvtárs, s mielőtt visszaült volna a helyére, így fejezte be felszólalását: — Nekünk kell megkezdeni. Spitzmüller Lajos elvtárs emelkedett szólásra. — Családostól együtt belépek egy új termelőszövetkezetbe. Feleségem is dolgozna minden nap — mondotta röv idei inami még néhány pillanatig, mintha szomszédaira várt volna. A kommunisták keveteikre találnak F Ha a kommunisták ilyen fontos kérdésben igent mondanak, a nehézségektől sem hátrálnak meg. Ezt fogadták meg hárman a taggyűlésen a tizennégy kommunista közül. Egyben miden párttag kötelességévé tették a párthatározatokból eredő feladatok ismertetését Elhatározták, hogy a hozzájuk csatlakozó pedagógusokkal, tömegszervezeti vezetőkkel, a párthatározattal egyetértő dolgozókkal összefogva széleskörű felvilágosító munkához látnak. Ismét beszélnek a szövetkezéshez közelállókkal, példamutatásukkal is segítsék községükben a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozását. Agitációs csoportokat alakítottak. Szavuk eljut majd minden dolgozó paraszthoz. A taggyűlésen még csak hárman jelentették be szövetkezetalakítási szándékukat, de munkájuk révén csatlakoznak majd hozzájuk azok is, akik termékenyebbé kívánják formálni a teremi határt, gondtalanabbá tenni családjuk életét. Táboruk egyre szélesedik majd, gépek zúgnak újra, épületek emelkednek, megoszlik a gond, könynyebb lesz az élet. S ha valóraválnak a tervek, büszkén emlékeznek majd 1959 január 28-ra, amikor elindult három kommunista, hogy tovább vigye előre a falut a felemelkedés útján. Nagy Tibor: Igent mond a párttitkár A felemelkedés éve a mátészalkai Zalka Máté Tsz-ben A mátészalkai Zalka Máté Termelőszövetkezet 1949-ben alakult. A 10 esztendő alatt voltak gyengébb és jobb évek. 1957 végére azonban egészen leromlott ez a nagy szövetkezet. Ötvennyolc elején a felülvizsgált, gyenge termelőszövetkezetek sorába került a Zalka Máté Tsz. is. Az ötvenhetes zárszámadás idején hét munkakerülő, hangoskodó személyt kizártak. Ötvennyolc tavaszán készítettek egy reális tervet a 3004-es kormányhatározat nyomán. A gépállomás gépeinek segítségével, bőséges műtrágya alkalmazással minden földjüket a jógazda gondosságával művelték meg. Alig volt tag a szövetkezetben, aki 350—400 munkaegységet ne teljesített volna. Az eredmény nem is maradt el. Minden munkaegységet 43.60 forint értékkel fizettek. Ebből készpénz 32.60 forint volt. A szövetkezet összvagyona több, mint négymillió forint értékű épület és egyebek. Fellendülőben van az állattenyésztés is. Most, a téli időszakban is 11—12 literes a fejési átlaguk. A megjavult gazdálkodást látva, a zárszámadás óta 13 új tag kérte felvételét a Zalka Máté Tsz-be. Nemrég egyesült a megerősödött szövetkezet a helyi Szabad Nép Tsszel. Így most már 730 holdon 89 tag tervezi az 1959-es esztendőt. Minden remény megvan arra, hogy ebben az évben még szebb eredményeket érjenek el, mint a múlt évben. Szántó Gáza tudósító. 1959. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP ŰVELŐDÉS A Megyei Tanács Művelődési Osztályának rovata ikzennagy újabb mezőgazdasági szakiskola felállítását rendezi el a miihszter.nfii Külön JeauystakiSHOla létesíti Nyíregyházán Nyíregyházán a lágyak részére A iskolapól kikerült, de munkában el nem helyezkedett fiatalok életéért, társadalmunkban való elhelyezkedéséért érzett felelősség indította megyénk pártos tanácsvezetőit arra, hogy kísérleti jelleggel bevezeties a mezőgazdasági jellegű szakiskolákat megyénkben. Már a jelanticenk nagy száma mutatta, hogy ez a lépés helyes, sőt, mulaszthatatlan volt. Az országban nagy visszhangja van a szabolcsi kezdeményezésnek. A minisztérium, felismerve ennek jelentőségét, újabb tizennégy szakiskola létesítését rendelte el megyénk területén. A megyei tanács vb. kijelölte azokat a községeket, ahol ezek az iskolák február 15.-ével megindulnak. Ezek a helyek a következők: Tarpa, Nagyhalász, Balkány, Rohod, Nyírkárász, Vásárosnamény, Nyírbogdány, Tyúkod Hodász, Nyírbátor, Nagykálló, Milota, Tiszadob és Nyíregyháza. Jelentkezhetnek a lányok 14—18 éves kor között, még akkor is, ha nyolc általánost nem végeztek. Ugyanis a szakiskola esti levelező tagozaton módot nyújt az általános iskola befejezésére azoknak, akiknek erre szükségük van, az általános iskolák igazgatóinál, azokon a helyeken, melyeket fentebb felsoroltunk, s ahol külön mezőgazdasági szakjellegű továbbképző iskolát állítanak fel. Ennek célja, hogy az általános műveltség (magyar, történelem, állampolgári ismeretek, gazdasági számlán) nyújtása mellett gyakorlati ismereteket is adjon a fiataloknak. Így foglalkoznak majd a baromfitenyésztéssel, virágkertészettel, zöldségtermeléssel, de a szabás-varrás, a háztartás, női kézimunka is tárgy lesz az oktatásban. Három nap gyakorlati munka lesz minden héten, ebből egy nap termelési nap, három nap pedig elméleti oktatás. Az iskola 7 éves. Elvégzése után nagyüzemi gyakorlatot tehet a növendék s a négy tárgy valamelyikéből, (amelyet gyakorlatra választ) szakvizsga lehet. E négy tárgy valamelyike: zöldségtermelés, baromfitenyésztés, virágkertészet vagy szabás-varrás. Az üzemi gyakorlat, illetve a szakvizsga után mint szakmunkás helyezkedhet el. A szakjellegű iskola ingyenes. Jelentkezni lehet február 10-ig, reggel nyolc órától délután félötig Nyíregyházán, az 5-ös számú általános iskolában (Malinovszkij utca 9—11. szám.) Az iskola igazgatója: Hertelendy Sándorné. mezőgazdasági szakiskolák ugyancsak megindulnak. Jelentkezés a községekben ! Hámán Káló és József Attila emlékplakettek a hármas számú iskolában Fagyos decemberi szél száguldott a mezők fölött. Hátára lvta a frissen hulló hópelyheket, s tovanyargalt velük. A világosságot szállító drótok csak úgy sírtak, süvítettek. A fehér kucsmával megsüvegelt házak dideregve gubbasztottak az ítéletidőben. Sehol senkit sem lehetett látni. — Nos, ki vállalkozik a feladatra? — nézett a fiúk szemébe Vince Lajos, az ifibrigád vezetője. Egy kékszemű, szőkehajú fiatalember lépett előre. — Én. Aztán még ketten jelentkeztek. — Szóval Csipkés Pista, Madarász Tibi és Bonyhádi Pista. Rendben van — nyugtázta. —• Kinek kell segíteni?— kérdezte valamelyik. — Végig jártam a házakat. Gilányi Istvánnénak és Árvai néninek. Nincs fájuk. Befagynak a házba, ha nem hozunk nekik. A gyors döntés után pár perc múlva már ki is fordult a szekér Csipkés Pistáék udvarából. Fittyet hánytak a hófúvásnak, a hidegnek. Csak úgy porzott a hó utánuk. A falut elhagyva befordultak az egyik dűlőútra. Leugráltak a szekérről megnézték melyik az a fa, amelyre engedélyt adot a tanács, és munkához láttak. Fűrész duruzsolt, csattogtak a fejszék. Fütyült a szél, a metsző hideg marta az arcukat, de nem számított. Dolgoztak, s kidőlt a fa. Hamarosan felkerült a szekérre, s néhány óra múlva már ott pattogott a régen kihűlt tűzhelyekben. Árvai néni könynyes szemmel, meggémberede. Emlékplakettek leleplezését tartja rövidesen a hármas számú iskola két úttörőcsapata. A Hámán Katóról és a Józsaf Attiláról elnevezett két csapat gyönyörű csapatotthonában a névujjakkal ölelte körül a meleget. A fiúk pedig örültek, hogy segíthettek. — Mégiscsak vannak, akik énrám is gondolnak — fordult Csipkés Pista felé. — Jó fiúk vagytok, gyermekeim. Erzsi néni is meglepődött amikor a fiúk beállítottak hozzá. Nem tudott egyebet mondani, csak köszöngette a segítséget és a könnye potyogott. • A kilenc holdas Csépke fia ül mellettem. Földműves. — Apámmal együtt dolgozom. — Miért szeretne a párt tagja lenni? Fészkelődik a széken a huszonnégyéves kiszolgált katona. Rám néz, s mondaná is, nem is. Aztán határoz. — Mióta hazajöttem a honvédségtől, azóta a KISZ-ben dolgozom. Amivel eddig megbíztak, mindent elvégeztem. Tagja vagyok a kultúrcsoportnak, a segítő brigádnak második esztendeje. Úgy érzem, hogy... — Tudom, a párttagoknak is tudni kellene, milyen munkát végeztem eddig. Mert hát ki is ajánlhatna engem? De hát... Nem tudom, tudják-e... De én megtámadók emlékplakettjének leleplezésére készül a napokban. A plakettek Berky Nándor szobrászművész alkotásai. Az ünnepségen az 1919-es harcok veteránjait is vendégül látják. Kérem, bárhová küld a párt, ott helytállók becsülettel. — A szülei mit szólnak? Tudják? — Nem. De ahogy ismerem nem is szólna apám. Meg különben, ha akarna, sem tudna ebben meggátolni, úgy érzem. • — Az én ,,fiami’. De sok ilyen „fiam”, „lányom” van ám nekem — büszkélkedik Gyüre Margit, a tapasztalt KISZ-titkár, aki a cselédségtől az óvónői képesítésig vitte. — Megfelelő lesz tagjelöltnek? — Én már nem merek szólni, mert ha esetleg a fiatalokkal baj van, mindjárt én vagyok a bűnbak. Sajnos, csak bírál a pártvezetőség de nem segít nevelni őket. Pedig azok dolgoznak. S még nagyobb lenne bennük a lendület, ha lelkiismeretesebben foglalkozna velük a pártszervezet is. Csipkés Pista négy hete adta be a tagjelölt felvételi kérelmét. Igaz, arról volt szó, hogy elmegy rendőrnek. No, de akkor is beszélni kellett volna már ügyéről. Most is becsülettel dolgozik. Ha segíteni kell valamelyik nyírmihálydi aggcsaládon, nem számít az sem, ha fújja-kordja idő van, az ifi brigád tagjai szekercét, fűrészt fognak... Hogy ki ajánlja Csipkés Istvánt? A kommunisták, akik ismerik. Rendes fiú, megérdeml. De ajánlja és mellette szól Árvai néni, Erzsi néni. Igaz nem lesznek ott a taggyűlésen. De ha megkérdezik őket, milyen fiú Csipkés István és hogy rászolgál-e a bizalomra, biztosan igennel fognak válaszolni. F. K. Ajánlás