Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-01 / 259. szám
*«* — c* C ‘^■' flit i pr»kt4rial, «f gtf XVI. ÉVFOLYAM,259. SZÁM Ára 60 fillér 1959 NOVEMBER 1.VASÁRNAP Biszku Béla elvtárs beszéde a miegyei pártértekezleten 'Beszámoló a 2. oldalon. bizalmi küldetékben (Riport a 3. oldalon.) Családi Vasárnap (Rovat a 7. oldalon) A Az új párrtoktatási év küszöbén Indul az új pártoktatási év. Újabb nagy feladatok, kemény munka vár a pártszervezetekre, propagandistákra, hallgatókra egyaránt. Az előkészítő munka tapasztalatai azt mutatják, hogy a feltételek megvannak az eredményes induláshoz, lelkesedésben, aktivitásban nincs hiány, az eddigieknél nagyobb lehetőségeink vannak a propagandamunka magasabb színvonalra való emeléséhez. E reális lehetőségeket elsősorban az teremtette meg, hogy az elmúlt két-három év alatt megnőtt dolgozó népünk aktivitása. Az ellenforradalom óta a párttagok és a pártonkívüli dolgozók nagy politikai tapasztalatokra tettek szert, nőtt öntudatuk, felelősségérzetük, megnőtt az igényük is arra, hogy még mélyebben megismerjék és megértsék pártunk politikáját. Nagy lehetőségeket tár a propagandamunka elé az a tény, hogy az idei pártoktatási év keretében fogjuk feldolgozni pártunk VII. kongresszusának anyagát és tovább fogjuk folytatni a SZKP XXI. kongresszusa anyagának elemzését. Néhány alapvető igazságra nem árt újból utalni. Sok szó esik arról — és ez így is van — hogy a pártoktatás komoly erő és eszköz a szocialista építőmunkában. Bebizonyosodott, hogy a pártoktatás nagy kampányfeladatok idején sem jelent külön terhet; ellenkezőleg, a kitűzött feladatok megoldásának hatékony, nélkülözhetetlen segítője. Ez ma sokkal inkább, mint bármikor, megköveteli a pártszervek és pártszervezetek önállóságát, öntevékenységét. Ebben benne foglaltatik az is, hogy fel kell számolni azt a helytelen nézetet, mely a pártoktatás lebecsülésében itt-ott még jelentkezik. A pártszervek és pártszervezetek tekintsék a pártpropagandát a pártpolitikai munka szerves, elválaszthatatlan részének. Mit tanítunk mi a pártoktatásban? Lényegében ugyanazokat a kérdéseket, amelyek gyakorlati megvalósítására összpontosítják a pártszervezetek a kommunistákat és pártonkívülieket. Világosabb és közvetlenebb lesz a gyakorlat és az oktatás, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata. A kongresszusi anyagok propagandisztikus — azok mély elméleti tartalmát is felölelő — feldolgozása még jobban meg fogja értetni pártszervezeteinkkel, hogy az elmélet, a tanulás nélkülözhetetlen fegyver az eredményes gyakorlati munkához. Nyilvánvaló, hogy egyetlen falusi pártszervezetnek sem lehet közömbös, hogy párttagjaink még jobban megértsék, mit jelent a szocializmus építésének meggyorsítása, a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. Éppen ezért fordítsanak megkülönböztetett gondot a propagandisták segítésére, a termelőszövetkezetekben folyó pártoktatásra, az előadásos és az atheista propagandára. Helyezzenek nagy súlyt a pártvezetőségi tagok tanulására és a hallgatók tanulási fegyelmének további szilárdítására. Az új pártoktatási év célkitűzései, feladatai tovább növelik a propagandisták felelősségét is. A pártbizottságok és pártszervezetek éppen ezért gondosan vizsgálják meg a sokirányban lekötött propagandisták egyéb elfoglaltságtól való mentesítésének lehetőségeit és tegyenek konkrét intézkedéseket a fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében. Egyre inkább arra kell törekednünk, hogy a propagandisták legfőbb pártmunkája a pártoktatás legyen. A kongresszusi anyag tanítása nagymértékben elő fogja segíteni, hogy a propagandista még fontosabb helyet töltsön be a pártmunkások soraiban. A propagandistákra pártunk eddig is nagy és megtisztelő feladatot bízott: a párttagság eszmegpolitikai színvonalának további emelését. A propagandista most sokkal közvetlenebb segítője, sokkal nélkülözhetetlenebb munkája pártszervezetének. A tananyagok mély, sokoldalú, életteljes,elvileg helyes oktatása eddig is kulcskérdése volt a propagandamunkának. Most azonban, hogy a propagandista hogyan magyarázza pártunk politikáját, e politika elvi és gyakorlati kérdéseit, sokkal közvetlenebb hatása lesz hallgatói és azon túl a széles dolgozó rétegek gyakorlati tevékenységére. Nem utolsó sorban a helyes oktatáson múlik, mennyire fejlődik a párttagok szilárdsága, aktivitása a szocializmus építésében, és mennyire bővítik felkészültségüket a tömegek közötti agitációs munkához. Megnő a propagandista szerepe és felelőssége azért is, mert a kongresszusi anyagok tanítása révén közvetlen és nélkülözhetetlen segítője lesz pártszervezetének a helyi politika vitelében, segítője lesz annak, hogy a pártszervezetek ne sablonosan, hanem a helyi viszonyokat figyelembe véve valósítsák meg a kongresszusi határozatokat. A propagandista ne csak irányítója legyen a tanulás közben tartott szabad, elvtársi vitának; feladata az is, hogy meghallgassa és összegyűjtse hallgatói véleményét, gazdagítsa tapasztalatait a határozatok helyi végrehajtásáról, a dolgozók hangulatáról. E tapasztalatok fontosak a pártszervezetek számára. Az eredményes munkához ma sokkal inkább nélkülözhetetlen, mint bármikor, hogy a propagandista szorosan együtt éljen a gyakorlati pártélettel, rendszeres információkat kapjon a pártmunka helyzetéről, a legfontosabb párt- és kormányhatározatokról, mert csak így tudja helyesen, az élet követelményeinek megfelelően tanítani a kongresszus anyagát. Ma különösen fontos, hogy a propagandista saját területének, a helyi pártmunkának kiváló ismerője legyen. Az eredményes munkához szinte nélkülözhetetlen az is, hogy a propagandista rendszeresen javítsa, fejlessze munkamódszerét. A propagandistáknak úgy kell dolgozniuk, hogy a foglalkozásokon megszűnjék a tananyagok puszta felolvasása, hogy bátor elvtársi vita és eszmecsere alakuljon ki a legfontosabb politikai kérdésekről. A pártoktatási év előkészítésének tapasztalatai, a vezetőségválasztó taggyűlések, a járási pártértekezletek, a kongreszszusi tézisek feldolgozásának eddigi tapasztalatai arról tanúskodnak,hogy nagyot nőtt párttagságunk és dolgozóink körében a tanulás iránti vágy, nagy az érdeklődés pártunk kongresszusa iránt. Éppen ezért tartjuk feladatunknak, hogy a párttagok és pártonkívüli dolgozók még jobban megszeressék a tanulást, még tovább szilárduljék bizalmuk pártunk politikája iránt és még aktívabb harcosok legyenek a második ötéves terv nagyszerű feladatainak végrehajtásában. Nagy Sándor Nyugaton kezd felülkerekedni a helyzet józanabb értékelése Hruscsov- külpolitikai beszédet mondott a Legfelső tanács szombati ülésért MOSZKVA, (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács moszkvai idő szerint szombaton délelőtt tíz órakor együttes ülést tartott Az ülésen Hruscsov miniszterelnök beszédet mondott a nemzetközi helyzetről ,és a Szovjetunió külpolitikájáról. Megállapította, hogy a legutóbbi időben észrevehetően javult a nemzetközi helyzet A feszültség lényegesen enyhült, kedvezőbbek a lehetőségek a béke megszilárdítására. — Nyugaton kezd felülkerekedni a helyzet józanabb értékelése — mondotta. — Arra a következtetésre jutnak, hogy a katonai erőre alapuló számításokat a lomtárba kell tenni, a különböző társadalmi rendszerű államoknak ésszerű alapon, békésen együtt kell élniök. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista táborhoz tartozó többi ország békeszerető politikája olyan utat nyitott meg az emberiség előtt, amelyen haladva a társadalom háborúk nélkül, a békés együttműködés alapján fejlődhet. A békés együttélés elve annyi, mint a be nem avatkozás a belügyekbe, egyértelmű a kölcsönös engedményekkel, kompromisszumokkal, a felek egymáshoz való alkalmazkodásával, az államközi viszonylatokban a béke fenntartása és megszilárdítása végett. Ideológiai kérdésekben azonban szó sem lehet engedményekről. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy a De Gaulle-lal sorrakerülő találkozása hasznos lesz a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése és az egyetemes béke megszilárdulása szempontjából. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet—francia kapcsolatok remélhetőleg normálisan fejlődnek majd, de megjegyezte, hogy Franciaország részvétele a szovjetellenes katonai tömbökben, rányomja bélyegét a francia kormány politikájára. — A szovjet dolgozók kívánják, hogy Franciaország nagy és virágzó hatalom legyen, békében és barátságban szeretnének élni a francia néppel — hangsúlyozta Hruscsov. Mint a szovjet kormányfő kijelentette, az algériai kérdés rendezésében fontos szerepet játszhatnak De Gaulle-nak azok a javaslatai, hogy az önrendelkezés alapján oldják meg a kérdést, már tudniillik akkor, ha e javaslatok nem maradnak csupán szavak. Ez a rendezés elősegítené, hogy fokozódjék Franciaország nagyhatalmi szerepe. — Nyitva az út a tárgyalásokhoz — jelentette ki Hruscsov — és a megoldatlan kérdések rendezésével el lehet érni a nemzetközi helyzet további javulását. — Mindenekelőtt a leszerelés kérdését kell megoldani és meg kell szüntetni a fegyverkezési versenyt. Itt az idő, hogy végezzünk a második világháború maradványaival és véget vessünk a hidegháborúnak. Meg kell kötni a német békeszerződést! Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió javasolta általános és teljes leszerelés lehetetlenné tenné a háborút. Megelégedéssel állapította meg, hogy Eisenhower kijelentette: megoldást kell keresni a leszerelés kérdésére. Az e kérdésben tartandó tárgyalások szempontjából kedvező az a válasz is, amelyet Macmillan, Nehru, Sukarno és más államfér-fiak adtak a szovjet javaslatokra. — Leszerelési javaslatait előterjesztve a Szovjetunió emberbarát célokat követett — mondotta Hruscsov. — Arra törekszik, hogy a háború kiküszöbölődjék a társadalom életéből. — Nem akarjuk katonai célokra felhasználni azokat az előnyöket, amelyekkel rendelkezünk és amelyek a szocialista országok fejlődésének irányában növekednek — jelentette ki Hruscsov. A szovjet kormányfő kiemelte, hogy azok, akik a nemzetközi fegyveres erők felállítását szorgalmazzák, tulajdonképpen a szovjet leszerelési javaslatok elfogadásától igyekeznek visszatartani az országokat. Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy ha a nyugati hatalmak nem hajlandók elfogadni az általános és teljes leszerelést, a Szovjetunió kész megegyezni részleges lépésekben is, kész megvitatni a javaslataihoz fűzött módosításokat és kiegészítéseket, hajlandó más javaslatok megvitatására is. — A szovjet kormány — mondotta Hruscsov — teljesen osztja azt a véleményt, hogy kívánatos a kormányfői értekezlet mielőbbi összehívása. Ezen az értekezleten a legfontosabb helyet a leszerelés kérdésének kell elfoglalnia. Ezenkívül meg kell vitatni a német békeszerződés megkötésének kérdését és a nyugat-berlini helyzet rendezését, valamint egyéb általános érdekű nemzetközi kérdéseket. Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívása a világ országainak parlamentjeihez A világ országainak parlamentjeihez intézett felhívás, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szombaton elfogadott, kifejti, hogy van mód az új háború kirobbantásának megakadályozására, s ez az általános és teljes leszerelés. — Az általános és teljes leszerelés biztosítaná az államok békés együttélését — hangsúlyozza a felhívás. Az általános és teljes leszerelés új szakaszt nyitna meg a fejlődésükben elmaradott országok számára is, amennyiben lehetővé tenné gazdasági és kulturális fejlődésüket. — Az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldása a népek kezében van. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kifejezi meggyőződését, hogy ma már e cél teljesen elérhető. — Jelenleg különös felelősség hárul a parlamentekre, a kormányokra és az államférfiakra —■ folytatja a felhívás. — A parlamentek kötelessége, hogy állhatatosan keressék a vitás nemzetközi kérdések, mindenekelőtt a leszerelés problémájának megoldását. A szovjet kormány részéről az ENSZ elé terjesztett javaslatok megjelölik a háború megakadályozásának reális módozatait — hangoztatja a felhívás. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának meggyőződése, hogy a szovjet kormány nemes kezdeményezése támogatásra talál a világ minden országának parlamentjében és kormányánál. A Legfelső Tanács reméli, hogy a parlamentek támogatják ezt a kezdeményezést és ilyenformán biztosítva lesz az emberiség számára az örök békéhez vezető út.