Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-01 / 259. szám

­ *«* — c* C ‘^■' flit i pr»k­t4rial, «f gtf XVI. ÉVFOLYAM,­­259. SZÁM Ára 60 fillér 1959 NOVEMBER 1.VASÁRNAP Biszku Béla elv­társ beszéde a miegyei pártértekezleten 'Beszámoló a 2. oldalon. b­i­zalmi küldetékben (Riport a 3. oldalon.) Családi Vasárnap (Rovat a 7. oldalon) A Az új párrtoktatási év küszöbén Indul az új pártoktatási év. Újabb nagy feladatok, kemény m­unka vár a pártszervezetekre, propagandistákra, hallgatókra egyaránt. Az előkészítő munka tapasztalatai azt mutatják, hogy a feltételek megvannak az ered­ményes­ induláshoz, lelkesedés­ben, aktivitásban nincs hiány, az eddigieknél nagyobb lehetősé­geink vannak a propaganda­­munka magasabb színvonalra való emeléséhez. E reális lehetőségeket elsősor­ban az teremtette meg, hogy az elmúlt két-három év alatt meg­nőtt dolgozó népünk aktivitása. Az ellenforradalom óta a párt­tagok és a pártonkívüli dolgo­zók nagy politikai tapasztala­tokra tettek szert, nőtt öntuda­tuk, felelősségérzetük, megnőtt az igényük is arra, hogy még mélyebben megismerjék és megértsék pártunk politikáját. Nagy lehetőségeket tár a pro­pagandamunka elé az a tény, hogy az idei pártoktatási év ke­retében fogjuk feldolgozni pár­tunk VII. kongresszusának anya­gát és tovább fogjuk folytatni a SZKP XXI. kongresszusa anya­gának elemzését. Néhány alapvető igazságra nem árt újból utalni. Sok szó esik arról — és ez így is van — hogy a pártoktatás komoly erő és eszköz a szocialista épí­tőmunkában. Bebizonyosodott, hogy a pártoktatás nagy kam­pányfeladatok idején sem jelent külön terhet; ellenkezőleg, a kitűzött feladatok megoldásának hatékony, nélkülözhetetlen se­gítője. Ez ma sokkal inkább, mint bármikor, megköveteli a pártszervek és pártszervezetek önállóságát, öntevékenységét.­­ Ebben benne foglaltatik az is, hogy fel kell számolni azt a helytelen nézetet, mely a párt­oktatás lebecsülésében itt-ott még jelentkezik. A pártszervek és pártszervezetek tekintsék a pártpropagandát a pártpolitikai munka szerves, elválaszthatatlan részének. Mit tanítunk mi a pártoktatásban? Lényegében ugyanazokat a kérdéseket, ame­lyek gyakorlati megvalósítására összpontosítják a pártszerveze­tek a kommunistákat és párton­­kívülieket. Világosabb és köz­vetlenebb lesz a gyakorlat és az oktatás, az elmélet és a gya­korlat kapcsolata. A kongresszusi anyagok pro­­pagandisztikus — azok mély el­méleti tartalmát is felölelő — feldolgozása még jobban meg fogja értetni pártszervezeteink­kel, hogy az elmélet, a tanulás nélkülözhetetlen fegyver az eredményes gyakorlati munká­hoz. Nyilvánvaló, hogy egyetlen falusi pártszervezetnek sem le­het közömbös, hogy párttag­jaink még jobban megértsék, mit jelent a szocializmus építé­sének meggyorsítása, a szocia­lizmus alapjainak lerakása ha­zánkban. Éppen ezért fordítsa­nak megkülönböztetett gondot a propagandisták segítésére, a termelőszövetkezetekben folyó pártoktatásra, az előadásos és az atheista propagandára. He­lyezzenek nagy súlyt a pártve­zetőségi tagok tanulására és a hallgatók tanulási fegyelmének további szilárdítására. Az új pártoktatási év célki­tűzései, feladatai tovább növe­lik a propagandisták felelőssé­gét is. A pártbizottságok és pártszervezetek éppen ezért gondosan vizsgálják meg a sok­irányban lekötött propagandis­ták egyéb elfoglaltságtól való mentesítésének lehetőségeit és tegyenek konkrét intézkedése­ket a fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében. Egy­re inkább arra kell töreked­nünk, hogy a propagandisták legfőbb pártmunkája a pártokta­tás legyen. A kongresszusi anyag taní­tása nagymértékben elő fogja segíteni, hogy a propagandista még fontosabb helyet töltsön be a pártmunkások soraiban. A propagandistákra pártunk eddig is nagy és megtisztelő feladatot bízott: a párttagság eszmeg­politikai színvonalának további emelését. A propagan­dista most sokkal közvetlenebb segítője, sokkal nélkülözhetet­lenebb munkája pártszerveze­tének. A tananyagok mély, sok­oldalú, életteljes,­­elvileg helyes oktatása eddig is kulcskérdése volt a propagandamunkának. Most azonban, hogy a propa­­gandista hogyan magy­arázza pártunk politikáját, e politika elvi és gyakorlati kérdéseit, sokkal közvetlenebb hatása lesz hallgatói és azon túl a széles dolgozó rétegek gyakor­lati tevékenységére. Nem utol­só sorban a helyes oktatáson múlik, mennyire fejlődik a párttagok szilárdsága, aktivitá­sa a szocializmus építésében, és mennyire bővítik felkészült­ségüket a tömegek közötti agi­­tációs munkához. Megnő a propagandista sze­repe és felelőssége azért is, mert a kongresszusi anyagok tanítása révén közvetlen és nélkülözhetetlen segítője lesz pártszervezetének a helyi po­litika vitelében, segítője lesz annak, hogy a pártszervezetek ne sablonosan, hanem a helyi viszonyokat figyelembe véve va­lósítsák meg a kongresszusi határozatokat. A propagandista ne csak irányítója legyen a ta­nulás közben tartott szabad, elvtársi vitának; feladata az is, hogy meghallgassa és össze­gyűjtse hallgatói véleményét, gazdagítsa tapasztalatait a ha­tározatok helyi végrehajtásáról, a dolgozók hangulatáról. E ta­pasztalatok fontosak a párt­­szervezetek számára. Az ered­ményes munkához ma sokkal inkább nélkülözhetetlen, mint bármikor, hogy a propagandis­ta szorosan együtt éljen a gya­korlati pártélettel, rendszeres információkat kapjon a párt­­munka helyzetéről, a legfonto­sabb párt- és kormányhatáro­zatokról, mert csak így tudja helyesen, az élet követelmé­nyeinek megfelelően tanítani a kongresszus anyagát. Ma különösen fontos, hogy a propagandista saját területé­nek, a helyi pártmunkának ki­váló ismerője legyen. Az ered­ményes munkához szinte nél­külözhetetlen az is, hogy a propagandista rendszeresen ja­vítsa, fejlessze munkamódsze­rét. A propagandistáknak úgy kell dolgozniuk, hogy a foglal­kozásokon megszűnjék a tan­anyagok puszta felolvasása, hogy bátor elvtársi vita és esz­mecsere alakuljon ki a legfon­tosabb politikai kérdésekről. A­ pártoktatási év előkészí­tésének tapasztalatai, a vezető­ségválasztó taggyűlések, a járá­si pártértekezletek, a kongresz­­szusi tézisek feldolgozásának eddigi tapasztalatai arról tanús­kodnak,­­hogy nagyot nőtt párt­tagságunk és dolgozóink köré­ben a tanulás iránti vágy, nagy az érdeklődés pártunk kong­resszusa iránt. Éppen ezért tart­juk feladatunknak, hogy a párt­tagok és pártonkívüli dolgozók még jobban megszeressék a ta­nulást, még tovább szilárdul­jék bizalmuk pártunk politiká­ja iránt és még aktívabb har­cosok legyenek a második öt­éves terv nagyszerű feladatai­nak végrehajtásában. Nagy Sándor Nyugaton kezd felülkerekedni a helyzet józanabb értékelése Hruscsov- külpolitikai beszédet mondott a Legfelső tanács szombati ülésért MOSZKVA, (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács moszkvai idő szerint szombaton délelőtt tíz óra­kor együttes ülést tartott Az ülésen Hruscsov miniszter­­elnök beszédet mondott a nem­zetközi helyzetről ,és a Szovjet­unió külpolitikájáról. Megállapította, hogy a leg­utóbbi időben észrevehetően ja­vult a nemzetközi helyzet A fe­szültség lényegesen enyhült, ked­vezőbbek a lehetőségek a béke megszilárdítására. — Nyugaton kezd felülkereked­ni a helyzet józanabb értékelé­se — mondotta. — Arra a követ­keztetésre jutnak, hogy a katonai erőre alapuló szá­mításokat a lomtárba kell tenni, a különböző társadal­mi rendszerű államoknak ésszerű alapon, békésen együtt kell élniök. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista tá­borhoz tartozó többi ország bé­keszerető politikája olyan utat nyitott meg az emberiség előtt, amelyen haladva a társadalom háborúk nélkül, a békés együtt­működés alapján fejlődhet. A békés együttélés elve annyi, mint a be nem avatkozás a bel­­ügyekbe, egyértelmű a kölcsönös engedményekkel, kompromisszu­mokkal, a felek egymáshoz való alkalmazkodásával, az államközi viszonylatokban a béke fenntar­tása és megszilárdítása végett. Ideológiai kérdésekben azonban szó sem lehet engedményekről. Hruscsov kifejezte azt a remé­nyét, hogy a De Gaulle-lal sorrakerülő találkozása hasznos lesz a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése és az egyetemes bé­ke megszilárdulása szempont­jából. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet—francia kapcsolatok re­mélhetőleg normálisan fejlődnek majd, de megjegyezte, hogy Fran­ciaország részvétele a szovjetel­lenes katonai tömbökben, rá­nyomja bélyegét a francia kor­mány politikájára. — A szovjet dolgozók kívánják, hogy Francia­­ország nagy és virágzó hatalom legyen, békében és barátságban szeretnének élni a francia nép­pel — hangsúlyozta Hruscsov. Mint a szovjet kormányfő ki­jelentette, az algériai kérdés ren­dezésében fontos szerepet játsz­hatnak De Gaulle-nak azok a ja­­vaslatai, hogy az önrendelkezés alapján oldják meg a kérdést, már tudniillik akkor, ha e javaslatok nem maradnak csupán szavak. Ez a rendezés elősegítené, hogy fokozódjék Franciaország nagy­hatalmi szerepe. — Nyitva az út a tárgyalások­hoz — jelentette ki Hruscsov — és a megoldatlan kérdések rende­zésével el lehet érni a nemzet­közi helyzet további javulását. — Mindenekelőtt a leszerelés kérdését kell megoldani és meg kell szüntetni a fegyver­kezési versenyt. Itt az idő, hogy végezzünk a második vi­lágháború maradványaival és véget vessünk a hidegháború­nak. Meg kell kötni a német békeszerződést! Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió­ javasolta általános és teljes leszerelés lehetetlenné ten­né a háborút. Megelégedéssel ál­lapította meg, hogy Eisenhower kijelentette: megoldást kell ke­resni a leszerelés kérdésére. Az e kérdésben tartandó tárgyalások szempontjából kedvező az a vá­lasz is, amelyet Macmillan, Nehru, Sukarno és más államfér-­­fiak adtak a szovjet javaslatok­ra. — Leszerelési javaslatait elő­terjesztve a Szovjetunió em­berbarát­ célokat követett — mondotta Hruscsov. — Arra törekszik, hogy a háború ki­küszöbölődjék a társadalom életéből. — Nem akarjuk katonai célok­ra felhasználni azokat az előnyö­ket, amelyekkel rendelkezünk és amelyek a szocialista országok fejlődésének irányában növeked­nek — jelentette ki Hruscsov. A szovjet kormányfő kiemelte, hogy azok, akik a nemzetközi fegyveres erők felállítását szor­galmazzák, tulajdonképpen a szovjet leszerelési javaslatok el­fogadásától igyekeznek visszatar­tani az országokat. Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy ha a nyugati hatalmak nem hajlandók elfogadni az általános és teljes leszerelést, a Szovjet­unió kész megegyezni részleges lépésekben is, kész megvitatni a javaslataihoz fűzött módosításo­kat és kiegészítéseket, hajlandó más javaslatok megvitatására is. — A szovjet kormány — mon­dotta Hruscsov — teljesen oszt­­­ja azt a véleményt, hogy kívánatos a kormányfői érte­kezlet mielőbbi összehívása. Ezen az értekezleten a legfon­tosabb helyet a leszerelés kérdésének kell elfoglalnia. Ezenkívül meg kell vitatni a német békeszerződés megkötésé­nek kérdését és a nyugat-berlini helyzet rendezését, valamint egyéb általános érdekű nemzet­közi kérdéseket. ­ Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívása a világ országainak parlamentjeihez A világ országainak parlament­jeihez intézett felhívás, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szombaton elfogadott, kifejti, hogy van mód az új háború kirobban­tásának megakadályozására, s ez­ az általános és teljes leszerelés. — Az általános és teljes lesze­relés biztosítaná az államok bé­kés együttélését — hangsúlyozza a felhívás. Az általános és teljes leszerelés új szakaszt nyitna meg a fejlődésükben elmaradott or­szágok számára is, amennyiben lehetővé tenné gazdasági és kul­turális fejlődésüket. — Az általános és teljes lesze­relés kérdésének megoldása a népek kezében van. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa kifejezi meggyőződését, hogy ma már e cél teljesen elérhető. — Jelenleg különös felelősség hárul a parlamentekre, a kormá­nyokra és az államférfiak­ra —■ folytatja a felhívás. — A parla­mentek kötelessége, hogy állhata­tosan keressék a vitás nemzetkö­zi kérdések, mindenekelőtt a le­szerelés problémájának megoldá­sát. A szovjet kormány részéről az ENSZ elé terjesztett javaslatok megjelölik a háború megakadá­lyozásának reális módozatait — hangoztatja a felhívás. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának meggyőződése, hogy a szovjet kormány nemes kezdemé­nyezése támogatásra talál a vi­lág minden országának parla­mentjében és kormányánál. A Legfelső Tanács reméli, hogy a parlamentek támogatják ezt a kezdeményezést és ilyenformán biztosítva lesz az emberiség szá­mára az örök békéhez vezető út.

Next