Kelet-Magyarország, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

Ma a féleletnél több letartóztatott — Diákok holttesteit találták meg Istambulban és Ankarában — Menderes és társai „vendégségben“ vannak a börtönben ? A törökországi egységbizottság szóvivőjének nyilatkozata Ankara. (MTI): Törökországban tovább folyik a bukott Menderes­­rendszer híveinek letartóztatása. Az AP meg nem erősített értesü­lése szerint a legutóbbi kat nap alatt mintegy ezerötszáz parla­menti képviselőt, tisztviselőt és öt tábornokot tartóztattak le. Ertugul Alatli ezredes, a nem­­■­zeti egységbizottság szóvivője ki­jelentette, hogy a parlamenti vá­lasztások befejezéséig ez a bizott­ság gyakorolja a hatalmat a nem­zetgyűlés helyett. Alatsi nem so­rolta fel a bizottság tagjainak nevét. Annyit azonban elárult, hogy a nemzeti egységbizottság 2-3 tábornokon kívül főként ez­redesekből alakult. Ezek az új képviselői választá­sok után visszavonulnak a po­litikai életből és visszatérnek katonai egységeikhez. Az ameri­kai hírügynökség megjegyzi, hogy a 44 éves Alatli Törökország to­kiói katonai attaséja és a koreai események idején az ENSZ-pa­­rancsnokság összekötő tisztje volt. Alatli megerősítette a hírt, hogy Isztanbulban és Ankarában diákok holttestét találták meg. Ezeket a Menderes-ellenes tüntetések alkalmával ölte meg a rendőrség. A nemzeti egységbizottság szó­vivője közölte még nyilatkozatá­bak­, hogy többek között bíróság elé állítja Rustu Erdeihun táborno­kot, volt hadseregfőparancsno­kot, Tekim Akiburnu tábornokot,­­ a légierők volt hadseregfőparancs­nokát, Fuat Kuyus tábornokot, a szárazföldi csapatok volt parancs­nokát, Namik Argue tábornokot, Ankara volt katonai kormányzó­ját és Yusuf Demardagot, az an­karai katonai kiképző központ volt parancsnokát. Ariburnu tá­bornok felesége, a demokrata párt volt képviselője szintén bör­tönben van. Sarper külügyminiszter csütör­tökön este sajtóértekezletet tar­tott. Sarper volt külügyi államtit­kár Menderes uralma alatt Tö­rökország állandó képviselője volt az ENSZ-ben és a NATO-nál.­­ A külügyminiszter arra a hozzá intézett kérdésre válaszolva, hogy Törökország aktívabb szerepet szándékozik-e betölteni a Közép- Keleten, így nyilatkozott: „Nem szándékunk beavatkozni szom­szédaink ügyeibe, de a szó kons­truktív értelmében aktívabb részt kívánunk magunknak biztosítani a közép-keleti ügyek intézésé­ben.” Kijelentette, hogy Gürsel tábor­nok megbízásából meglátogatta a börtönben lévő Bayer volt elnö­köt, Menderes volt miniszterel­nököt és Zorla volt külügyminisz­tert és megállapította, hogy vala­mennyien inkább vendégségben, mint börtönben érezhetik magu­kat. Mint az AP közli, Olaszország csütörtökön elismerte a Güzsel­­kormányt. Párizsban két napja ülésezik a nyugat-európai unió „parlamentje” Párizs, (MTI). Az MTI párizsi tudósítója írja: Párizsban két napja ülésezik a nyugat-európai unió „parlament­je”. A „Kis Európa” hat országá­nak és Nagy-Britannia képviselői, szenátorai, találkoztak össze a mintegy 90 tagú „parlamentben”. Lassan a feledés homályába süllyed, hogy tizenkét évvel ez­előtt Nagy-Britannia, Francia­­ország és a Benelux-államok Brüsszelben ötven évre szóló ka­tonai szerződést írtak alá, s ez­zel megvetették az alapját egy nyugat-európai agresszív katonai csoportosulásnak. Hat évvel ké­sőbb alakult ki Nyugat-Németor­­szág és Olaszország csatlakozásá­val mai formájában a nyugat­európai unió. Azok, akik annak­idején a bonni Németországot is meghívták a szervezetbe, erede­tileg azzal igazolták döntésüket, hogy az unió keretében módjuk lesz a német újrafelf­egy vérzés ellenőrzésére. De éppen a jelen­leg Párizsban összeült „parla­ment” kénytelen volt elismerni, hogy semmi sem lett az ellenőr­zésből. A „nyugat-európai parlament” ülésén megjelent és beszédet mondott Strauss bonni hadügy­miniszter is. Felszólalásában, majd az ezt követő sajtókonferen­cián azzal tért ki minden, a nyu­gatnémet fegyverkezés ellenőrzé­sének lehetőségeire vonatkozó kérdés alól, hogy felesleges el­lenőrizgetni akkor, amikor Nyu­­gat-Németország nem tud eleget tenni a NATO­ előírta katonai kö­telezettségeinek. Egy amerikai filmproducer meg akarja vásárolni az Ördög-szigetet Hollywood, (UPI): K­oyd Young, amerikai filmproducer közölte, hogy tárgyalásokat folytat a Francia Köztársasággal az Ör­dög-sziget megvételéről. Kijelen­tette, reméli, hogy sikerül meg­vennie a szigetet, amelyet egy­kor fegyenctelepnek használtak. Ha tárgyalásai eredménnyel jár­nak, a szigetet átadja az üdv­hadseregnek. ORSZÁGJÁRÓ TANULMÁNYI KIRÁNDULÁST rendeztek az el­múlt héten a nyíregyházi köz­­gazdasági technikum II. és III. osztályának tanulói. A hét na­pos úton 1200 kilométert tettek meg autóbusszal, érintették Mis­kolcot, Budapestet, Székesfehér­várt,­ körüljárták a Balatont, majd Pécs, Szeged és Debrecen volt kirándulási­ helyük. Az öt­­ven tanuló és a hét nevelő jól érezte magát az ismeretterjesz­tő­, szórakoztató kiránduláson.­­ A MÚLT ÉVBEN kétezer hold burgonyát vetettek géppel a me­gye termelőszövetkezeteiben. Az idén ezt háromszorossára növel­ték. Több mint hatezer holdon került géppel földbe a vetőgumó. A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MAI MŰSORA: 18:30—19:30-ig Városaink, falvaink életéből. — Ahol havonta osztanak előleget. (Nyírtúrai Petőfi Tsz.) — A Csil­lag utcai óvodában. — A falu szerelmese. — Az ófehértói álta­lános iskola kórusa énekel. — Levelesládánkból. Ülősztrájk Londonban Az angol főváros asszonyai és leányai ülősztrájkot rendeztek, tiltakozásul az atomfelfegyverzés ellen. Képünk: az angol rendőrök nem éppen kíméletesen próbálják távozásra bírni a sztráj­kólókat. 2 t1z Eichmann-ü­gy kulisszatitkai Linz városában van egy ház, ahol megtalálha­tók hatmilló ember gyilkosának gyermekkori ké­­­pei is. A Bischofstrasse 3. szá­mú házat az Eichmann-család a fasizmus uralomra jutása után vásárolta: az egyik fiú hirtelen és magasba ívelő kar­rierje a náci­ ranglétrán a csa­lád minden tagja számára re­mek állásokat és üzleteket je­lentett. Jelenleg két Eichmann­­fiú lakik Linzben: Robert, az ügyvéd, és Otto, a villamos­­cik­k nagykereskedő. A harma­dik fiú, Emil Rudolf Eich­­mann a nyugat-németországi Frankfurt am Mainban él. A negyedik testvér, E­ich­­mann Adolf, hatmillió em­ber gyilkosa, 1906-ban szü­letett Solingenben. A csa­lád később költözött Linz­­be, ahol Eichmann (a Vacuum Oil tisztviselője) bekapcsoló­dott az ausztriai náci mozga­lomba. 1933-ban átszökött Németországba. Dollfuss oszt­rák fasisztái nem szerették Hitler híveit, ők a maguk „rendi államát” akarták meg­szervezni. Eichmann az oszt­rák nácik lechfeldi kiképző­táborában kapott oktatói be­osztást, majd az SD müncheni, később berlini központjába ren­delték.­ Münchenben Hitlerék már 1930-ban megkezdték a kon­centrációs táborok szervezését. Milyen célt szolgáltak a tá­borok? Hitler egy alkalommal Rauschningnak, a később kül­földre szökött danzigi szenátu­si elnöknek megmondta: „Ki kell dolgoznunk az elnéptele­­nítés technikáját. Ha megkér­dezi tőlem, mit nevezek elnép­­telenítésnek, nyíltan megmon­dom, hogy egész táji egységek kiküszöbölésére gondolok■ Ezt akarom keresztülvinni. A ter­mészet kegyetlen, tehát mi is kegyetlenek lehetünk. Jogom van megsemmisíteni az ala­csonyrendű fajok rovarokként szaporodó millióit”. Ezt a ször­nyű, előre megtervezett tömeg­gyilkosságot szolgálták a meg­semmisítőtáborok. 1945-ben a Szovjet Állami Rendkívüli Bi­zottság megbízásából törvény­­széki orvosok tartottak vizsgá­latot az auschwitzi táborban, a több száz náci haláltábor egyikében. Két mondat a vizsgálati jegyzőkönyvből. „A németek a táborban agyonlö­­véssel, kiéheztetéssel, mérge­zéssel és kínzással a Szovjet­unió, Lengyelország, Francia­­ország, Belgium, Hollandia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, Magyarország és egyéb államok mintegy négy­millió polgárát ölték meg. Né­met egyetemi tanárok és or­vosok a táborban tudományos­nak nevezett kísérleteket vé­geztek eleven embereken". A koncentrációs táborok legfőbb főnökei Himmler és Kallen­­brunner voltak. (Előbbi öngyil­kos lett, utóbbit halálra ítélték a nörnbergi perben.) A tábo­rok megtöltésének feladata jó­részt az „elbűvölő modorú” Eichmannra hárult. A nácik úgy gondolták, a vad és véres antiszemita uszí­tással elterelhetik a fi­gyelmet többi gaztetteikről. 1933 januárjában ragadta ma­gához a hatalmat Hitler és et­től az időtől kezdve előbb Németországban, majd a há­ború idején egész Európában tízezerszámra gyilkolták meg a szakszervezeti vezetőket, a munkásszervezetek tagjait, a kommunista, szociáldemokra­ta és polgári politikusokat. Parlamenti képviselők, mun­kásemberek, parasztok, írók, művészek ezreit kihurcolták már 1933 februárjában Da­chau, Oranienburg, Estenwe­­gen, Sonnenburg és, más kon­centrációs táborok szögesdrótja mögé. Eichmannt az SD berlini központjában először a szabad­­kőmívesek okmányainak vizs­gálatával bízták meg, majd az SD dokumentációs osztályának vezetője lett. Itt elsősorban a zsidókra vonatkozó náci­ anya­got tanulmányozta, majd uta­sítottak, hogy „zsidó-ügyek­ben külön képezze” ma­gát. A harmincas évek elején — írják az osztrák lapok — néhány hetet töltött Paleszti­nában egy német telepen, Sa­ruiban, majd 1936-ban, hamis okmányokkal, mint az egykori „Berliner Tagblatt” elűzött munkatársa, „menekültként” újra megjelent Tel-Avivban. Megtanult héberül is, megis­merkedett a zsidó vallási elő­írásokkal. . (A már idézett budapesti megbeszélésen, a Hotel Majesticben, azzal bű­völte el hallgatóit, hogy rész­letesen és szakszerűen érdek­lődött a több százados zsidó művészettörténeti emlékek iránt és megígérte, hogy hama­rosan meglátogatja a zsidó múzeumot. ..) Amikor 1938-ban a nácik megrohanták Ausztriát, az egykori osztrák állampolgár, Eichmann repülőgépen Bécs­­be érkeze­tt. Főhadiszállása az egykori Rotschild-palota lett. .. Innen szervezte a „spon­tán népmozgalmakat”, a gyúj­­togatásokat és utcai gyilkossá­gokat a "nácik ellenségei és a zsidók­­ ellen. 1938. november 10-én autón rohant egyik épü­lettől a másikig, hogy szemé­lyesen is jelen legyen templo­mok, munkásházak és a nácik ellen fellépő emberek házai­nak felgyújtásánál. A kon­centrációs táborok új tízezre­ket kaptak „megsemmisíés” céljaira; a szállítmányok meg­szervezésében nagy része volt Eichmannak is. A bécsi megbízatás pontos teljesítése megnyitotta Eich­mann felemelkedésének útját a náci hierarchiában. Bár csak Obersturmbannführer volt (ez a Wehrmachtban legfeljebb alezredesi rangnak felelt meg), hatalma sokkal nagyobb volt, mint a tábornokoknak, ő lett a „Judendezernat” vezetője, a megsemmisítés legfőbb fő­nöke. Amikor a nácik megro­hanták Csehszlovákiát, Eich­mann azonnal Prágában ter­mett. (Csehszlovákiában már jól ismerte a helyzetet. Több­ször járt ott feleségével, a szudétanémet Vera Liebl-el és tájékozott volt a csehszlovák állam elleni szudétanémet bom­­lasztásról is.) Huszonnégy órát adott a prágai zsidók össze­gyűjtésére és huszonnégy óra múlva, a csehszlovák állam antifasiszta politikusaival, munkások, parasztok ezreivel együtt tízezerszámra hurcolták el az ottani zsidókat. Ahogy gördült előre a náci hadiszekér, Eichmann minde­nütt a nyomában járt. A „Ju­­dendezernat” főnöke, élet és halál ura ott volt Varsóban, Oslóban, Rigában, Párizsban, Vichyben — mindenütt tíz- és százezrek elhurcolása és halá­la jelezte útja nyomát Erről az Eichmannról írta Gerald Reitlinger „Die Endlösung’’ cí­mű könyvében: „...útja a né­met állami tisztviselő szabá­lyos útja volt”. Róla mondta helyettese, Wisliceny: „Minden dologban kimondottan bürok­rata volt... legfontosabbnak azt tartotta, hogy minden do­logban fedezve legyen.. Következik: A POKOL RE­MÉNYEI ALATT. (A Népszavá­ból) A 99 tökéletes szakember“ A gyilkos előélete — Látogatás Palesztinában — Az „első szaktekintély“—A deportálás német filmen Gyújtogatás Bécsben 5

Next