Kelet-Magyarország, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
A mennyei politika változása Kocsordon Nem égi harsonákkal kinyilat kételkedő és hitetlen ember. Tudkoztatott új sinai parancsolatokról van itt szó, mint egykor az égő csipkebokorban Mózes idejében.. Mégcsak nem is pécsi csoda, hanem Kocsordon esett meg a dolog, mint Kósa Árpád, a községi tanács vb elnöke írta a napokban. Ám menjünk csak szép sorjában, mert az előzményeket is tudni kell a dolog megértéséhez. Az előzmények a téli szervezés idejéig nyúlnak vissza. Akkoriban volt Kocsordon egy pár Kaszanyélbe szorult a vita heve A tanakodások, apró zűrzavarok időnként felütötték a fejüket, ahol ez a két keménynyakú megjelent. A növényápolás azért haladt rendesen. De amikor jött az aratás, még a legbátrabbak is megszeppentek egy kicsit. 1136 hold kenyérgabona 850 darab földön várt betakarításra, mert az őszön Magánakvaló T. Jakab és társai még a kis csip-csup földecskéikre vetették el a gabonát. Na de az Új Életben voltak már kipróbált szövetkezetiek. Addig győzködtek, szervezkedtek, hogy a végén határozatba is került: 12 nap alatt végezni kell az aratással. Volt egy kis acsargás, de a kaszanyélbe szorult az hamarosan. Igaz, egypárszor az eső is a nyakuk közé legyintett, ám virtus is van a világon, meg becsület, így aztán nem 12, hanem 9 nap alatt arattak le. Most már a zabot vágják, a borsót csépelik, harmadjára vágják a lucernát, hordanak serényen, hogy a cséplés kezdetéig legyen megrakva vagy 8—10 osztag, a többit már meggyőzik behordani. Másfelől a cukorrépa gázoakapálása szorít, mert a be esők után újra ellepte a gaz. Ez a munka, meg a lucerna forgatása és gyűjtése a családtagokra vár. Persze nem sokáig vár, mert olyanok azok, mint a sáskák. No és a vezetőség se igen „hótt a hamvába.” . Ötezer holdas paradicsomkert Mindenütt folyik emberül a dolog. Olyan is az ötezer holdas közös gazdaság, mint a paradicsomkert. Sose volt ilyen szép a kukorica, cukorrépa, dohány és egyéb növények. Most már a vak is látja, hogy lesz mit aprítani a tejbe. Nem lesz gond sertést és bikát hizlalni, meg az állatállományt átteleltetni. Pedig Egyedüli János a télen így siránkozott: — Jó, hát, veletek tartok, de mi lesz a tehénkémmel, meg a trackámmal? Jut itt a háztáji teheneknek is! Már osztottak ki munka egy-millik ez a pár ember kételkedett abban, hogy a termelőszövetkezetben is meg lehet élni, méghozzá könnyebben, mint Egyedüli János és Magánakvaló T. Jakab. Haj’ nagy vitákat csaptak ezek! Csak akkor csillapodtak le némileg, amikor a tavaszi napok munkára csalták ki az embereket a földekre. (Mert azt nagyon óhajtotta ez a tisztelt két honpolgár is.) Nekifogtak a munkának, ki jókedvvel, ki meg morcosán, „vasvilla”tekintettel,ségenként 3,5 öl vörösherét. (A tavasszal 400 kat. hold felülvetést végeztek.) A vöröshere második kaszálásából szintén jut a A veszély tényleg nagy volt. A szövetkezet apraja-nagyja élethalálharcot vívott a rusnya, mohó étvágyú bogarakkal. Akkor ért Kocsordra a hír, hogy Nagydoboson repülőgéppel permeteznek a bogarak ellen. Szalacsi Károly nem hitt a fülének, kerékpárra ült, hogy saját szemével lássa a dolgot. Közben a Vezetőség telefonon kérte a pilóta segítségét. Mire Szalacsi odaért, a repülőgép már javában készülődött Kocsordra, s rövidesen Szalacsival együtt érkezett meg. Éppen vasárnap lévén, jóformán az egész falu kivonult a repülőgép fogadására, amely 2 óra alatt alaposan lepermetezte a nagy táblát, ahol aztán nem is történt később semmi kár. A két hitetlen ember azóta elhallgatott, még a „vasvillát” is kivették a szemükből. Most már ők is barátságosan néznek a pártközpontból, a minisztériumból, a megyétől és a járástól érkező látogatókra és úgy látszik, mintha büszkék lennének az Új Életre, amely rövid öt hónap alatt hírnevet szerzett magának, tagjainak szép jövedelmet ad; a fiatalok vehetnek motorkerékpárt, mert azok ilyesmi után áhítoznak, háztáji teheneknek. A jól beáll, tarló lóherét is lehet egyszer kaszálni az őszön. Ebből 200 hold termését osztják ki — ha sikerül. De lesz 110 hold silókukorica is. Gondolni való, hogy ezt sem a molyoknak termelik. A 280 holdas burgonyatáblán bizony mostmár megakad Egyedüli János szeme is és rá-rá kacsint Magánakvaló T. Jakabra: — Ezt nézd meg, szomszéd! A burgonyával kapcsolatban egy kis epizódról ma is beszélnek a faluban. Kis epizód volt, hiszen 2 óra hosszáig tartott az egész. Ez akkor volt, amikor az Új Élet burgonyatábláját ellepte a burgonyabogár. Azt mondta Magánakvaló T. Jakab: — Na, szomszéd, nem marad egy fia burgonyánk se! Ezt hozta a nagyüzem... Egyedüli János és Magánakvaló T. Jakab, ez a két talpig becsületes ember már nem hitetlenkedik. Nem is a szép előlegek, hanem a viruló határ győzte meg őket a közös út helyességéről. A minap az egyik magas helyről érkezett látogató éppen őket kérdezte meg, hogy jól érzik-e magukat az Új Életben, bíznak-e jövőjükben, mire egyikük mindkettőjük nevében így válaszolt: — Hát hogyne bíznánk, hiszen már az isten is a temetőszövettkezethez pártolt. Röviden ez a története a címben jelzett mennyei politika változásának, aminek hitelt adhatunk, hiszen a helyi államhatalom képviselője igazolja a két ember szavahihetőségét. Csupán egy javaslattal szeretnénk élni. Mivel az elején a két kételkedőt én kereszteltem el, engedtessék meg nekem a névváltoztatás jogát is. E jogommal élve tehát kijelentem, hogy Egyedüli János családi neve ezentúl: Társas Gazdálkodó, Magánakvaló T. Jakab neve Szövetkezeti Ember. Kósa Árpád tanács vb. elnök közlését pedig tolmácsolta: Zajtai Antal. Permetező repülőgép a burgonyatábla fölött Tarcali úttörők a nyíregyházi honvédek vendégei A nyíregyházi helyőrség már régóta patronálja a tarcali általános iskola úttörőit. Most a nyíregyházi katonák vendégtáborozásra hívták meg az úttörőket, a sóstói erdőbe. Az érkező tarcali gyerekeket már kész sátortábor várta. Két turnusban, egy-egy hétig táboroznak, a tarcaliak. Délelőtt jó idő esetén fürdéssel, délután pedig vidám kultúrműsorral, mozival, játékokkal szórakoznak. A vendég gyerekek többségének szülei bányászok, vagy az állami gazda-ság dolgozói. A kis vendégek a házigazdák gondoskodása következtében igen jól érzik magukat a „katonás” táborban. . Zsákszapulók Az új kenyérnek való befogadására az idén is kiálltak az asszonyok zsákot mosni a vencsellői „tóba”. Itt a cséplés, méltó fogadtatásban kell részesíteni az új gabonát... (Márton Gy. felv.) Termelésszövetkezek KISZ titkárok a Sóstói KISZ vezetőképző táborban Ahogy mondani szokás, „turnusváltás” volt a megyei KISZ- bizottság Sóstón lévő Szamuely Tibor KISZ vezetőképző táborában. Augusztus elsejétől, hétfőtől kezdve ugyanis egy hétig a termelőszövetkezeti KISZ titkárok a tábor lakói. A baktalórántházi, a kisvárdai, a nagykállói, a nyírbátori, a mátészalkai, a nyíregyházi járás és Nyíregyháza városi termelőszövetkezeteinek KISZ titkárai fogják itt képezni magukat, hogy visszatérve a termelőszövetkezetekbe, az eddiginél is mozrgalmasabb és tartalmasabb KISZ életet hozzanak létre a termelőszövetkezeti fiatalok körében.. Aatív érdeklődés tülén a Szovjetunióban tárt turisták élménybeszámolóit A Magyar Szovjet Baráti Társaság szervezésében a közelmúltban igen sokan jártak megyénkből a Szovjetunióban, mint turisták. A turistacsoportok tagjai harcadikdifcgára a megyekinanpozó részein élménybeszámolókat tartottak, melyeket, összesen, mintegy negyvenezer ember hallgatott meg eddig. Az élménybeszámolókat megyeszerte nagy érdeklődéssel hallgatták, s a beszámolók után kérdéseket tettek fel. A legtöbben a szovjet nagyüzemi mezőgazdaság eredményeire, voltak kíváncsiak. Igen sokan érdeklődtek a szovjet ipari invoká-sokról, a szovjet emberek'' életéről, szokásairól... és úgyszólván minden alkalommal elhangzottak kérdések, melyekre a szovjet kultúráról vártak feleletet a hallgatók. A A KÖNYV PÁRTSZERVE Az iskolai tanulmányok alapvetően hozzájárulnak az életben szükséges tudnivalók elsajátításához, forrásai a képzettségnek. Nem lehet azonban mindent megtanulni az iskolában. Tanulnivaló pedig a kötelező tanulmányok befejezése után is akad. Új tudományágak születnek, fejlődik a technika. S hogy ezekkel megismerkedjenek az iskolából kikerültek, önszorgalomra, esti tanulásra, munka utáni, olvasásra van szükség. Könyvek, irodalom, politikai kiadványok nélkül el sem lehet képzelni a felnőttek továbbképzését. Az állami oktatásban résztvevőknek könnyebb a dolguk. Egyszerre megkapják a szükséges könyveket. Nehezebb a helyzet azoknál, akik sokszor őszülő fejjel, munka után látnak a tanuláshoz. Még nem minden fokb jól szervezett a dolgozók önképzése, továbbtanulása. Az elmúlt években történt jelentős javulás ellenére különösen a pártoktatásban van még sok tennivalónk. Éppen ezért az egyik igent fontos feladat a könyvek, a propagandaanyagok terjesztésének tökéletesítése, javítása. A párt és a kormány gondoskodik arról, hogy megfelelő könyvek álljanak a dolgozóm lelkezésére, azoknak is, akik a politikai képzettségüket kívánják fejleszteni. A korábbi években a járási pártbizottságok ágit. prop. osztályai voltak felelősek a falusi pártszervezetekhez küldött propagandaanyagokért. Ennek az volt az előnye, hogy a járási szervek ismerték: hová mennyi anyag érkezett, mennyit értékesítettek, mennyinek fizették be az értékét. Azonban több volt ebben a propagandaanyagterjesztési módszerben a rossz, mint a jó, s ezért meg is szüntették. Most már közvetlenül a pártalapszervezetek kapják a bért, s időközönként megjelenő legújabb, legérdekesebb politikai jellegű kiadványokat. Az is helyes intézkedés, hogy a pártszervezetek a propagandaanyag-terjesztést kedvelő, hozzáértő felelőst bíztak meg ezzel a munkával. Egy év alatt 500 Pártélet, 900 Világesemények, 250 Társadalmi Szemle, 150 Nemzetközi Szemle, 250 Universum-olvasóval növekedett a pártkiadványok olvasóinak száma megyénkben. Jellemző a fejlődésre, hogy amíg ez év márciusában csak 160 darab Béke és Szocializmus folyóirat talált gazdára Szabolcs- EST ETE- ban, júliusban már 320-an olvasták ezt a gazdag, tartalmú folyóiratot. A szépirodalmi igénnyel megírt politikai regények olvasótábora is szépen gyarapszik. Mindezek ellenére sem mondhatjuk azonban, hogy az eredmények kielégítőek. Az előfizetők növekedése, a terjesztési kminika javulása ellenére is kevés folyóiratot értékesítenek pártszervezeteink. Ennek több oka van. Többek között károsan hatott, hogy a korábbi években sok baj volt a propagandaanyag-terjesztéssel. Gyakran előfordult, hogy a megrendelt, kifizetett anyagok késve, vagy egyáltalán nem érkeztek rendeltetési helyükre. Nem kért anyagokkal halmozták el a pártszervezeteket. Nem válogatták meg gonddal a falusi embereket érdeklő és foglalkoztató olvasnivalókat. Tsz. tagoknak küldtek orvosokat, műszakiakat érdeklő irodalmat. Az ilyen anyagok olvasatlannul porosodtak az asztalfiókokban. Az elosztásban, terjesztésben mutatkozó hibák újabb nehézségek forrásai lettek. A propagandaanyag-terjesztés jelentőségének lebecsülése és az említett hiányosságok miatt a pártszervezetek sem foglalkoztak meg innen ezzel a fontos pártmunkával. Nem kérték számon a pártvezetőség illetékeseit: mit csinálnak, van-e nehézségük? A megyei és járási szervek „keze” is meg volt kötve, s így nem tudtak kellő támogatást nyújtani. E hibák nagy része ma már csak tapasztalatként szolgál. — A propagandaanyag-terjesztés rendszerének megváltoztatása és az anyagi érdekeltség bevezetése, nem utolsó sorban a megyei, járási és községi pártbizottságok, pártszervezetek egyre javuló tevékenysége révén többen olvassák már a pártkiadványokat, hasznosítják azokat a pártmunkában. Különösen a pártoktatási anyagok terjesztése mutat biztató eredményeket. Az idén mintegy húszezer hallgatóhoz juttatják majd el a szükséges könyveket, sokkal többérdeklődőhöz, mint az elmúlt éviben. Nagy erőfeszítéseket kíván ez a munka; megkönnyíti azon a balt az, hogy a tömeges jellegű pártoktatási formákon bevezették az előfizetéses rendszert. Szeptember 15-ig az egész évi pártoktatási anyag árát befizetik a pártszervezetek s a központ folyamatosan biztosítja az anyagot. Bevált ez a módszer. Az is kedvező, hogy a „Marxizmus-leniinizmus alapjai” tanfolyamok tananyagainak árát csökkentették, így a hallgatók könnyebben hozzájuthatnak. Tavaly mintegy tíz, tehát jelentéktelen szán*' p' *«, ,,szvez* késlekedői'. i«*' anyag, árának befizetésével Egyre kevesebb az oly»*