Kelet-Magyarország, 1961. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-01 / 26. szám

Vik­ig proletárjai egyesüljetek XVIII. ÉVFOLYAM. 26. SZÁM Áral 50 fillér 1961. FEBRUÁR 1. SZERDA A köztársaság évfordulóján Évszázadokon keresztül elát­kozott név volt hazánkban a Ki­rályoké. Az uralkodó koronája idegen uralmat, elnyomást és gyilkolást jelképezett. Évszáza­dokon át uralkodtak rajtunk a Habsburgok, s a kétfejű sasnak körme között fonnyadt szegény magyar nép. Német zsoldosok fosztogatásai, véres terror a szabadságharcosok leverése után, az aradi tizenhárom legyilko­­lása — mindez a tengernyi gaz­tett a bécsi koronás fők lelkén száradt. „Levágva népünk ez­rei”, városok és falvak fel­gyújtva, minden szabad gondo­lat elfojtva, — „te tetted ezt, király!” S Arany János örök­­szép sorai mellé — attól szinte elválaszthatatlanul — illeszthet­jük Petőfi bátor kiállását: „Akasszátok ,fel a királyokat!” A magyar nemzet legjobbjai a szabadságküzdelmek során tisz­tán felismerték, hogy az idegen rabság és a királyság intézmé­nye szorosan összefügg egymás­sal. Ezért már 1707-ben az ónodi országgyűlés — a Rákó­­czi-szabadságharc résztvevőinek osztatlan helyeslésétől kísérve — trónfosztottnak nyilvánította a Habsburgokat. „Eb ura fakó” -- e büszke kiáltás az ország egyik végétől a másikig szállt. Ez a gondolat élt tovább a Marti­novics-féle összeesküvés bátor résztvevőiben, kik először fogalmazták meg a „respublika” gondolatát. 1848-ban, dicső sza­badságharcunk idején e gondo­latot tett követte. Emlékeze­tünkben megjelenik az április 1­4-i debreceni trónfosztás gyö­nyörű napja, mikor hazánk — történelmében első ízben — köz­társasággá alakult. A „respubli­kát” éltetve lelkesítette Petőfi verseiben a vitéz honvédeket halhatatlan hősi tettekre. S a ma századunkban, egy véres vi­lágháború végén — melybe a Habs­burgok és az őket kiszol­gáló magyar urak jóvoltából kerültünk be, — az 1918-as­­,őszirózsás forradalomban” né­pünk végleg elűzte az idegen király hatalmát, s hazánk is­mét köztársasággá lett. Ez aztán 1919-ben a munkások államá­vá, tanácsköztársasággá ala­kult. Ennek dicső vörös hadse­rege — a kurucok és 48. példá­ját méltón követve — vitézül védte a hazát idegen királyok, grófok és burzsoák ellen. Igaz,­­ 1919 után még egyszer rákényszerítették népünkre a királyság jármát. Igaz, királyt nem tudtak keríteni hozzá az urak, — hát szereztek először egy „lovas tengerészt”, majd egy őrült tömeggyilkost. A Horthy- és Szálasi-féle önkény­­uralom hazánkat a második vi­lágháborúban nemzeti katasz­trófába sodorta. S a felszaba­dulás örökszép napjai után, midőn népünk legjobbjai elha­tározták, egyszers mindenkorra leszámolnak az átkos múlttal, joggal vetődött fel a kérdés: vajon a régi elavult és rossz­emlékű királyi államforma megfelel-e népünk kívánságá­nak? Nem kellene-e ezt azon­nal a történelmi lomtárba tenni? 1946 elején kezdte tárgyalni a szabad Magyarország első megválasztott nemzetgyűlése az államforma kérdését. A vita nem ment simán. Sulyok és más jobboldali képviselők elle­nezték a királyság megszünteté­sét. Ám nyilvánvalóvá lett, hogy az ország népe mást akar. „Köz­társaságot!” — ezt harsogták a néptömegek, ezt kiáltották mun­kások és parasztok, tanárok és diákok. S a kommunista kép­viselők harcos kiállása a nem­zetgyűlésen megtette a maga kellő hatását. A nép­­megvá­lasztott küldötteinek nagy több­sége megszavazta a királyság megszüntetéséről szóló törvény­ja­vaslatot. 194­1 február 1-én Magyarország köztársaság lett. „Milliók ajka zengi bírón, hogy éljen a Köztársaság!” -­­ez a felszabadulás utáni évek­ben oly sokat énekelt dal fe­jezte ki legjobban a dolgozó nép véleményét. A köztársaságot él­tette mindenki, akinek drága volt a szabadság, aki független Magyarországot kívánt, aki a népi demokráciában látta a nemzeti jövőt. A köztársasági államforma megteremtése nagy sikere volt a népi demokrácia harcosainak. Méltán sorakozott ez a dolgozó nép többi nagy eredménye: a földreform, az újjáépítés, a háborús bűnösök megbüntetése, a jó pénz létre­hozása mellé. Néhány évvel később — mi­kor hazánk már határozottan rálépett a szocializmus útjára, — a fejlődés megváltozott igé­nyei a köztársasági államforma továbbfejlesztését írták elő szá­munkra. Ezért 1949-ben nép­­köztársasággá alakult hazánk. Ez az államforma biztosítja a dolgozó tömegek legszélesebb­­körű beleszólását a közügyekbe s lehetővé teszi a nép demok­ratikus jogainak nagyarányú gyakorlását. Hazánk élén nem egyetlen személy áll többé, ha­nem többtagú Elnöki Tanács, mely mintegy jelképe azon ha­tározott és szilárd törekvésünk­nek, hogy közéletünk demokra­tizmusát következetesen érvé­­nyesítsük minden téren. Népköztársaságunk azóta szi­lárd. Komoly események állnak mögötte. Nem tudta megdönteni sem ellenforradalmi felkelés, sem külső imperialista erők nyomása. Az idegen királyság és az egész régi helyreállítására törekvő emigránsoknak, a „Sza­bad Európa” gyászvitézóinek semmiféle mesterkedése nem változtathatja meg fejlődésünk irányát. Büszkék vagyunk sike­reinkre a szocialista építésben, büszkék vagyunk demokratikus államunkra, mely a dolgozó nép érdekeit képviseli. Népköz­­társaságunk méltó folytatója régi szabadságharcainknak, az 1849-es kossuthi köztársaságnak, az 1919-es munkásállamnak. S természetesen tisztelettel gon­dolunk az 1946-os népi demok­ráciában született köztársaságra is, mely fontos állomása volt a komunisták vezette dolgozó nép küzdelmének. E gondolatok jegyében ünne­pelhetjük az 1946-os köztársa­ság kikiáltásának tizenötödik évfordulóját. M. L. Ha a f­i* I ti egyet akar (3. old.) Sirtámi negitség (4—5. oldal) Jól védik a fagytól a burgonyát a Devoi Aranyhidat isz-Den Torineton levetközeseink általá­ban több mennyiségű burgonya, tároltak őszi bet­akarításaik után a tavaszra. Az ez ideig még kevés hóval takart prizmákat azonban átfagyással veszélyezteti az erős száraz fagy. E veszély elhárítá­sára, illetve megelőzésére gondolt a benki Aranykalász Tsz. veze­tősége, mert a közelmúlt napok­ban felülvizsgáltatta a mintegy 12 vagonnyi tárolt burgonyakész­­letet. A vizsgálat során megállapítot­ták, hogy semmi komolyabb hiba még nincsen ugyan, de­­a­ fokozot­tabb elővigyázatra szükség van. Ezért a prizmákat most még szal­mával is betakarják, hogy az eset­leges fagykárt megakadályozzák. A felhasznált szalmamennyiséget persze nem fogják hagyni tönkre­menni: az idő enyhültével megint összegyűjtik majd, kiszárítják és fel­almozzák. Ahol már „lovász" van (Riport a 3. oldalon.) több, mint kétszeresére növelik a napraforgó vetésterületét a fehérgyarmati járás tsz-ei A fehérgyarmati járás terme­lőszövetkezetei az elmúlt évben 3200 holdon termeltek naprafor­gót. Ennek az igen fontos ipari növénynek a termelése a koráb­bi felvásárlási árak mellett is kifizető volt a termelőszövetke­zetekben. Az idén, amikor magasabb áron vásárolják fel a naprafor­gót, különösen jó bevételi for­rás a napraforgó termelése. A fehérgyarmati járásban ez a nö­vény, a szálas és abraknak való takarmányok mellett mindig nagy közkedveltségnek örvendett, mivel a termelésével rendszerint nem volt különösebb baj. A termelőszövetkezetek, a já­rás területén, szinte kivétel nél­kül, mindenütt nagyobb terüle­ten akarnak napraforgót termel­ni, mint amennyi az elmúlt esztendőben volt. Az elkészült termelési tervek szerint a túrm­­­esei Béke Tsz 160, a kömörei Új Élet Tsz 150, a kisnaményi Pe­tőfi Tsz 234, a magyari Május 1. Tsz 180 holdon fog napraforgót termelni. Legtöbb szövetkezet­ben úgy döntöttek, hogy a­ ter­vezett — és a tavaszi időjárás miatt mindig bizonytalan — ta­vaszi búza vetése helyett is napraforgóval foglalkoznak majd. Ezek szerint a járás termelő­szövetkezeteiben a tavalyi 3200 holddal szemben az idén a nap­raforgó vetésterülete eléri majd a 8000 holdat. Mit vik­itől italt a fék­ej Szabad Föld Tsz-ben ? Igaz, hogy habár késve is, de az igazi tél pár héttel ezelőtt megérkezett s azóta keményen tartja magát. Termelőszövetkeze­teinkben azonban ennek ellené­re is igyekszenek megtalálni a lehetséges tennivalókat, így a fékej Szabad Föld­nél például a tanyaközpontból hordják ki a trágyát a határba s ott szarva­sokba rakják­ össze. Ez ideig mint­egy 500 holdra elegendő istálló­­trágyát hordtak ki. Végzik a termelőszövetkezet határában lévő fasorok tisztítá­sát is. A kitermelt rőzse­anya­­got a szövetkezeti családok közt osztja ki a vezetőség. S ennek a munkának az elvégzése szük­séges, mert amellett, hogy egy kis „mellékes haszonnal” jár, a fasorok egyenletessé válnak és jobban, szabadabban nőhetnek majd. Jól használták ki a szövetkez­e­t­ben a korábbi enyhe téli idő­járást. 110 holdas — főleg alma — gyümölcsösüknek csaknem fe­le részén végezték el a met­szést és a törzstisztítást. A község tavaly januárban lett szövetkezeti s az elmúlt évben még számtalan szétszórt parcel­­ákon gazdálkodtak. Most viszont, hogy a táblásítás már megtör­tént, ennek megfelelően szerve­zik át a brigádokat, munkacsa­patokat és a művelendő terüle­tet egyénekre bontják le. Ezt is ■nrst végzik el, hogy az idén még jelentősebb legyen termelési eredményeik a valóban nagyüze­mi szervezettséggel. — A tagságnak általában jó a munkához, a szövetkezethez való viszonya — mondja Csiz­madia János, a tsz elnöke. — Hiszen már mindjárt az első évi közös munka után a különböző prémiumi szerzeményeken kívül is 30 forint körül van az egy­ munkaegységre eső részesedés, azzal együtt pedig közel 35 fo­rint, plusz a háztáji termése. Háromszáz holdon termel pillangóst a nyirderzsi Új Erő­­sz bot magnak vetnek, hogy majd a következő évben az egészet elvethessék. Ezenkívül harminc hold takarmánykeveréket már vetettek. Vegyük sorra mindegyiknek a hasznát. Először is az egész há­romszáz holdnak javul a talaj­erő minősége, függetlenül attól, hogy takarmánynak, vagy mag­nak termelik a pillangóst rajta, csupán azáltal, hogy a növény töve a talajban marad. A takar­mánynak termelt 30 hold takar­mánykeverék és a 150 hold csil­lagfürt termése értékes takar­mányként nyújt alapot az állat­­állomány fejlesztéséhez, illetve ellátásához. A kilencven hold szerződéses csillagfürt a már em­lített előnye mellett a tervezett négy mázsás átlagtermés mel­lett is szép jövedelmet hoz. A magnak vetendő keserű csillag­­fürt nagyobb távlatban hoz ered­ményt. A harminc hold magter­méséből jövőre 120—150 holdat vethetnek be újra. Ebből ötven holdat meghagyhatnak magnak szaporításra a további évekre, a többit zöldtrágyának alászánt­­hatják. Ilyen módon néhány év alatt akár az egész 1300 hold szántójukba eljuthat a csillagfürt zöldtrágyaként. Hogy mennyire érdemes, azt már egy-két év alatt tapasztalatból is láthatják majd. Röviden összefoglalva tehát: talajjavítást, takarmányt, a mag­ból közvetlen jöveelemet jelent a csillagfürt termesztése. A nyírderzsi határban elég sok a nagyon gyenge minőségű, homokos talaj. Ennek nem egy­szerűen az a következménye, hogy gyenge, kevés rajta a ter­més is, hanem az, hogy kevés takarmányt tudnak termelni. En­nek pedig újabb természetes következménye az, hogy nem lehet fejlett az állattenyészté­sük sem. A fejletlen állatte­nyésztés viszont — közvetve — a terméseredményekre hat visz­­sza, mert nem tudják biztosítani a talajerő utánpótlást, illetve ja­vítást. A téesz vezetői csillagfürt ter­mesztéssel igyekeznek megoldani a dolgot. Kilencven holdat mag­­termelésre szerződtek, százötven holdat takarmánynak vetnek, harminc hold keserű csillagfür-

Next