Kelet-Magyarország, 1961. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-31 / 76. szám

Felvették 13. havi fizetésüket a Nagykállói Gépállomás dolgozói A nagy­k­állói járás területéin jelenleg 9 Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztár működik. A takarék­­betétben elhelyezett összeg 900 ezer forint. A napokban a Nagy­­kállói Gépállomás dolgozói ré­szére visszafizette a KST a betét­be­­ elhelyezett 50 ezer forintot. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztár­nak a gépállomáson jelenleg 60 tagja van. Havi befizetésük meg­haladja a 10 ezer forintot. Az el­múlt évben 59 tag részére folyó­sított a KST kölcsönt 17 ezer fo­rint összegben. Megállapítható, hogy a tagság egyre jobban kedveli a KST-t.­­ Ezt bizonyítja az is, hogy a visz­­szafizetés alkalmával újabb 10 tag kérte felvételét a tagok so­rába. A visszafizetés alkalmával Elek István, a nagykállói OTP fiók vezetője tartott tájékoztatást a takarékbetét formákról s a KST jelentőségéről. . Polárkoordinátrográf, mely a tudományban és a technikában előforduló görbék pontjainak fel­rajzolásához szükséges. A premizálás helyzete három nagykállói termelőszövetkezetben A megyei párt- és tanács végrehajtó bizottsága bros­­­­súrában bocsátotta a termelőszövetkezetek rendelke­­kezésére az anyagi érdekeltség növelése érdekében tett javaslataikat. A kiadványban több lehetőség és módszer található, amelyeket a helyi viszonyok figyelembevételével helyesen és gyümölcsözően hasznosíthatnak. A közös gazda­ságok vezetőségeire, a tsz-tagokra bízták, hogy a javasla­tok közül melyiket választják. Nagykállóban három termelő­­szövetkezetben — Zöldmező, Virágzó Föld és Vörös Zászló — megvizsgáltuk, mit tettek a brosúra megjelenése után az anyagi érdekeltség fokozása, ezen keresztül a hozamok növelése érdekében. A megyei párt- és tanács ** végrehajtó bizottság javas­lata után a járási pártbizottság és a járási tanács alaposan ta­nulmányozta a javaslatokat. El­határozták, úgy lesz helyes, ha a járás legjobb szakembereiből, tsz-vezetőiből bizottságot alakíta­nak, s ez a bizottság számba ve­szi a lehetőségeket, amelyeket a megyei szervek által tett javas­latokkal összekapcsolva a járás szövetkezeteiben sikeresen lehet alkalmazni. A járási társadalmi bizottság javasolta, hogy a kapás­növények hozamának növelése érdekében a termés 20 százalékát prémiumként osszák ki azoknak, akik részt vesznek a kapásnövé­nyek termesztésében. Néhány szövetkezetben — helyesen — az előbb említett módszerek beveze­tésén kívül azt is célul tűzték, hogy a terven felül termelt egyes cikkféleségek bizonyos százalékát természetben, vagy forint érték­ben prémiumként kiosztják. A Vörös Zászló Tsz-ben a megter­melt kukorica és burgonya 20, a cukorrépa, napraforgó és do­hány összértékének pedig 10 szá­zalékát kapják meg prémium­ként. Állattenyésztésben a terven felül termett gyapjú értékének 25, a terven felül kifejt­­etnek szintén 25 százalékát kívánják az állattenyésztésben dolgozó­ttnak kiadni. S hogy a traktorosok is érdekelve legyenek a termelés fo­kozásában, minden traktorosnak a talajmunkában végzett műszak­­normánként 25 forintot fizetnek prémiumként. A takarmánynak 30 százalékát kapják meg az ér­dekelt tsz-tagok. H-h­asonló módszereket alkal­maznak a Virágzó B­öld Tsz-ben is. Mivel azonban itt gyümölcstermesztéssel is foglal­koznak, elhatározták, hogy ha az almatermés 70 százaléka lesz ex­portminőségű, akkor még nem premizálnak. Az export terv túl­teljesítése esetén forint értékben kiadják annak az értéknek az 50 százalékát, amely az export és belföldi fogyasztásra kerülő alma értéke között van. Minden ter­ven felül felnevelt borjúért 50 forintot fizetnek. Ha a tervezett mennyiséget elérik tejből, 3 szá­zalék illeti az állattenyésztőket. A terven felüli tejnek pedig 25 százaléka a tehenészeké. Minden felnevelt 100 malacból 3 a gon­dozóké. A terven felül pedig minden negyedik malac a sertés­tenyésztőket illeti. A sertéshizla­lásban csak akkor premizálnak, ha a 100 kiló takarmányra szá­mított súlygyarapodás meghalad­ja a 19 kilót. Ebben az esetben a terven felüli súlygyarapodás 50 százalékának értéke a hizla­lásban dolgozóké. A fogatosok a munkacsapatuk egyik tagja által elért prémium 50 százalékát kap­ják. A vezetők — elnök, magán­­vezetők, agronómus, könyvelők — az egy dolgozó által elért pré­mium 10 százalékát kapják. . h­ívek kidolgozásában nincs ** hiba. Segítették ezt a mun­kát a járási szervek, a tsz párt­­szervezetek, intéző bizottságok egyaránt. Mind a két t­sz-ben már közgyűlésen is megvitatták, jóváhagyták ezeket a javaslato­kat. Csupán a Zöldmező Tsz-ben nem ismeri még minden tsz-tag a feltételeket, s itt még a tsz ve­zetősége sem tisztázta véglegesen, hogy milyen módszereket érvé­nyesítenek. Az elgondolás nagy­jából itt is az — amit a terme­lési tervben is rögzítettek —, mint az előbb említett két tsz­­ben. Ebben a tsz-ben azonban a pártszervezet sem foglalkozott behatóan az anyagi érdekeltség fokozásával és a tsz vezetősége sem döntött még ebben a kérdés­ben. A premizálásra vonatkozó ter­vek ismertetésével azonban még nincs megoldva minden. Szüksé­ges, hogy a tervismertető köz­gyűlések, összejövetelek után is foglalkozzanak a tsz-tagokkal, mert különösen a Zöldmező Tsz­­ben vannak még téves nézetek a premizálással kapcsolatban. Ta­valy ugyanis csak a burgonya­szedést premizálták, illetve jutal­mazták. Néhányan most is úgy tudják, hogy ebben az évben is csak a növénytermesztőket kí­vánják premizálni, s így egyesek kifogásolták a premizálást. Is­mertetni kell, hogy az idén a növénytermesztőket és állatte­nyésztőket egyaránt premizálják, s így mindenkinek érdeke az anyagi érdekeltség fokozása, be­vezetése. A premizálásra vonatkozó százalékok megállapítása és ismertetése mellett azonban el­maradtak mind a három terme­lőszövetkezetben a terület egyé­nekre való bontását illetően. A szükséges nyomtatványok egy része a járási tanácson ugyan megtalálható, örvendetes, hogy a járási szervek az adminisztráció­ban is segítik a közös gazdasá­gokat, de a papírból még nem lesz terv, illetve több kukorica, burgonya, sertés. Sürgősen be­széljék meg minden tsz-taggal, hogy ki mennyi területen kíván kapásnövényeket és más cikkfé­leségeket termeszteni. A tsz-ek szerződésben kívánják ezt rögzí­teni a tsz-tagokkal. Ehhez azon­ban az is szükséges, hogy min­denkinek pontosan meghatároz­zák, ha a vállalt területet gon­dosan megmunkálják, mennyi munkaegységet írnak javukra, s mennyi természetbeni, vagy pénzbeni prémiumban részesül­nek, így mindenki tudja, hogy mennyi lesz majd egyes cikkfé­­leségekből a részesedése. s­z­erven felül termelt kapás­növényekből a megvizsgált tsz-ek közül egyikben sem kí­vánják premizálni a tsz-tagokat. Csupán a gyümölcstermesztésben, az exportalma mennyiségi és az állattenyésztési tervek túlteljesí­tése esetén adnak tervtúlteljesíté­sért prémiumot. A terven felül termelt mennyiség egy részének prémiumként való kiosztása pe­dig bizonyára még vonzóbbá ten­né az anyagi érdekeltséget, segí­tené a tervek túlteljesítését. Az átlagterméseket elég óvatosan határozták meg, s talán ez is az oka, hogy húzódoznak a terven felül termelt mennyiség bizonyos százalékának prémiumként való kiosztásától. A Zöldmező Tsz-ben 49, a Vö­­­rös Zászlóban 47, a Virág­­,­só Föld Tsz-ben pedig 44 forint­ban határozták meg egy mun­kaegység értékét. Ebben az ösz­­szegben szerepel a prémiumként kiosztásra kerülő érték is. A ter­vek biztatóak. Mind a három tsz-ben előlegosztásra készülnek és ezután havonként, vagy leg­alábbis kéthavonként kívánnak előleget osztani. Jól halad a ta­vaszi munka. A Virágzó Föld Tsz-ben már földbe tették 64 hol­don a tavaszi árpát, 40 holdon a lucerna magját, 10 holdon a bor­sót. Gyümölcsösük gondozott,­­ megkezdték a cukorrépa és bor- I­gonya vetését is. A lelkesedést­­ növeli az anyagi érdekeltség. Kedvezően hat ez a termelésre s ha majd mindenki tudja, hogy mennyi területet kell gondoznia, bizonyára, még jobban igyekeznek Nagy Tibor . — Amint az űrhajó háromezer kilo­méternyire eltávolodik a Földtől, forogni kezd a tengelye körül s ha valaki akkor itt állna, fejjel repülne arra a másik hídra, de mivel a fordulatok eleinte lassúak, semmi baja nem történnék. Ez inkább lassú siklórepülés volna, mintsem zu­hanás. s e — Ez azt jelenti, hogy a „fent” és a „lent”időnként helyet cserélnek? — Természetesen. Tovább mentek. Némelyik rekesz már teljesen meg volt rak,va. más rekeszekben emberek sürgölődtek, s az egyes tárgyakat különleges szalagokkal erősítették a fogan­tyúkhoz és kampókhoz. A mérnök, ahogy az egyes rekeszek előtt elhaladtak, lép­teit nem is lassítva el-elejtett egy-egy ma­gyarázó szót.­­ Az élelmiszerraktárak előtt haladtak el. A félhomályban látszottak a hordók, egymásra rakott ládák, konzerves kosarak, lisztes és gabonás zsákok. A következő re­keszben voltak a gyógyszerek, különböző vegyszerek és készülékek, a hűtőhelyiség­ben rétegekbe rakva fagyasztott hús, zöld­ség- és gyümölcsfélék. Mintha az egész földgolyó a rakétába, ebbe a különös bár­kába gyűjtötte volna minden termékét: voltak itt sátrak, hálózsákok, spektroszkó­pok, távcsövek és szeizmográfok, bála­szám szövetek, egész laboratóriumok, ba­­rográfok és kineteodolitok, vitaminok, kü­lönböző növények magvai, ballisztikai kamrák, szintetikus fehérjével és zsira­dékkal teli kannák, fúrógépek, kompresz­­szorok, esztergapadok, robbanóanyagok, sűrített gázzal telt palackok, tartalék ge­nerátorok, fém-, bádog-, sodrony-, kábel- és szerszámkészletek, könnyű ötvözetek, üveg- és porcelánedények, acélsodronykö­telek, motoralkatrészek, tartalék rádiócsö­vek, radarantennák és hordozható mete­orológiai állomások. A fiúk már csaknem közömbösen ha­ladtak el a dugig rakott helyiségek előtt már a legmeglepőbb magyarázatokra sem reagáltak, de menten felvillant a szemük mikor a mérnök az egyik rekesz széttol­t ajtajára mutatva egyszerre így szólt: — Ez itt a sarki és hegymászó felsze­relés. Az egyik fiú benézett a rekeszbe. — Hogyan? — csodálkozott el. — Sí­talpak? Hiszen a Venuson nagy hőség van. De különben is ott nincs víz, teh­á hó sem lehet. A mérnök egy pillanatra megállt és ő mosolyodott. — Látjátok? — mondta. — Mindig mással az ismereteink alapján láttuk e magunkat, de a sítalpakat... a sítalpak? elővigyázatból... Az utolsó fülkék egyikében állt a heli­kopter, vitorlavászonnal letakarva és acél­tartókkal a mennyezethez erősítve. A fiúk érdeklődve nézték a gépet, de a mérnök tovább sietett. A fedélzeten nagy nyílás sötétlett. A rakodó csúszda volt, amely tízegynéhány méter mélységbe vezetett, egészen a csar­nok szintjéig. Az ide befutó apró villamos teherko­csik felett mozogtak az ollósdaru pofái. Az alacsony korláttal körülvett fedélzeti nyí­lást elhagyva a folyosó végéhez jutottak. A falban mélyen lent csapóajtó volt. A mérnök megmozdított egy nagy fém­kereket s a csapóajtó kinyílt. Mély akna tárult eléjük, amelyből fojtó levegő áradt. — Közeledünk az atommáglyához —­zólt a mérnök, azután lehajolt, hogy fejét be ne verje a nyilás szélébe s hozzátette: — Utánam, aki bátor! — és eltűnt a térben. Alig tűnt el benne, a mélyben vilá­­­iság támadt s ugyanakkor a csapóajtó­lőtt álló fiúk észrevették, hogy a falon­­ gyulladt három vörös lámpa. A túloldalon létra volt, a fiúk hát le­intek rajta. Egy tíz méter átmérőjű óriási henger belsejében álltak. Ezen a helyen a fedélzet sem osztotta két szintre az űrhajó törzsét, ígyhogy szabadon szemlélhették kör alakú metszetét. A világítás itt nem volt nagyon fényes, a teret minden oldalról fémfal fogta körül, mint valami óriási tartály vaslemezei s a hőmérséklet elég magas volt. — A hátunk mögött van a rakéta lakó és használati tere — magyarázta a mér­nök, — előttünk az atommáglya, tová­­bb pedig a motorok. Csend lett. Mindnyájan öntudatlanul­­, figyelmesen hallgattak, mert a legki­sebb neszt sem akarták elszalasztani, amely a közöttük és az atommáglya kö­zötti válaszfal mögül jöhetett volna. A mérnök megmondta ugyanis, hogy az atomroáglya szakadatlanul működik. (Folytatjuk.) FANTASZTIKUS TUDOMÁNYÚ REGÉNY 35.

Next