Kelet-Magyarország, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
A kézigyógerszertárak létrehozásával minden közeetmben gyógyszerhez juthat a beteg Hogyan tart lépést a fejlődéssel a gyógyszertári központ ? Nagy László igazgató nyilatkozata 1961. tavaszán — megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése után — az addiginál négyszeresére nőtt Szabolcs- Szatmárban a társadalombiztosítást élvezők száma. Nagy László elvtársat, a Megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját kérdeztük meg: — HOGYAN FEJLŐDÖTT A GYÓGYSZERTÁRI HÁLÓZAT? — Megyénkben 70 állandó — és 45 kézigyógyszertár működik Meg kell mondanom, hogy a mai hálózat bizony sok kívánnivalót hagy, annak ellenére, hogy évről évre fejlesztjük, korszerűsítjük egységeinket. Az elmúlt évez például két és félmillió forintot fordítottunk felújításra korszerűsítettük többek között : vásárosnaményi, tiszavasvári apagyi és fehérgyarmati gyógyszertárakat, s most áll befejezés előtt a dombrádi felújítás. Örömmel közölhetem, hogy ezek már a legmodernebbek — valamenny hűtőszekrénnyel, bojlerrel van felszerelve, biztosítja a dolgozói kényelmét. Jelentős összeget fordítottunk a hálózat korszerűsítésére vállalatfejlesztési alapból Berendezéseket, kitűnő felszereléseket vásároltunk, így állami tulajdonban lévő gyógyszertáraink lépést tartanak a követelményekkel. Igen nagy ugyanakkor problémánk az olyan gyógyszertáraknál, amelyek magánházakban vannak. Ezek — bármily állapotban vannak is — nem kerülhetnek felújításra. Bár ebben az évben a minisztérium segítségével több ilyen házat vásárolunk meg, húsz egységünkkel még mindig nem tudunk mi tenni, pedig ezek nagy részét ki kezdte az idő vasfoga. Hogy lehet mégis sürgősen segíteni? Mindenki elé állíthatjuk a tiszaeszlári példát, ahol a lakosság saját erejéből gyönyörű gyógyszertárat épített, amelyhez a berendezést természetesen mi adtuk. A hálózatfejlesztéshez tartozik még: legkorszerűbb elveken alapuló új gyógyszerraktárt is építettünk a közelmúltban Nyíregyházán, hogy ki tudjuk elégíteni a fokozott igényeket. — VAN-E VÁLTOZÁS A GYÓGYSZERFORGALOMBAN? — Elmúlt évi forgalmunk alapján tapasztaltuk, hogy a falusi kultúra fejlődése magával hozta az egészségügyi intelligenciát is. Ma aligha gyógyítanak ráolvasással, keresik a gyógyszereket, méghozzá a leghatásosabbakat. Ezek után nem lehet csodálni: sok gyógyszertárunk forgalma emelkedett egy év alatt kétszeresére. 1960- ban 55 millió forint volt megyénk gyógyszerforgalma, 1961- ben már 61,5 millió forint. Idén további emelkedésre számítunk és ez azt mutatja, hogy az emberek élnek az alkalommal. . Olyan esetekben is orvoshoz, gyógyszerhez folyamodnak, amelyeknél, azelőtt elhanyagolták volna kezelésüket. — EZ NAGYOBB MEGTERHELÉST JELENT A GYÓGYSZERÉSZEKRE.» — Sajnos a létszám nem alakult a forgalomnak megfelelően. A munka nagyobb része a rendes munkaidőn túl végezhető - csak el — bár egyetlen gyógyszertár sincs már asszisztens nélkül. Százharmincnégy gyógyszerészünk és 163 asszisztensünk van. Az elmúlt két évben tizenöt gyógyszerésszel emelkedett a létszámunk. Ha havi 50 ezer forint forgalmat számolunk egy gyógyszerészre — az országos 35 ezerrel szemben — még úgy is negyven új gyógyszerész kellene. Jelenleg két gyógyszertár nem üzemel gyógyszerészhiány miatt, másik 2 pedig állandó helyettesítővel dolgozik. Ezeket, mint számos más helyen, kézigyógyszertáraink fejlesztésével pótoljuk, melyek kezelése a gyógyszertárral nem rendelkező községek orvosainak kötelező, így minden községben gyógyszerhez juthat a beteg. — Megnyugtató, hogy 1961 őszén 24 asszisztenst állítottunk munkába, s a gyógyszerész és középkáder továbbképzés igen aktív. Az új rendszerű, kétéves asszisztensképzőn idén már 62 fiatal vizsgázik, tehát az utánpótlás is biztosított. — MILYENEK A LEHETŐSÉGEK A JÖVŐBEN? — Elsősorban említem, hogy júliusban újabb 15 gyógyszerészt kapunk. Egy hónapon belül megnyílik a nyírbogán gyógyszertár és a második ötéves tervben szerepel nyolc új gyógyszertár épület átadása. Ezek közül kettő olyan helyen épül, ahol eddig egyáltalán nem volt ilyen. Ebben az évben is több mint kétmillió forintot fordítunk a gyógyszertár felújítására, s majd minden egységünket tatarozzuk. A gazdálkodás további javításával, tervszerű, szigorított költségnormák bevezetésével az a törekvésünk, hogy minél többet fordíthassunk a gyógyszertárhelyzet javítására. Dolgozóink jó munkájának eredménye, hogy ez évben 19 napi átlagkeresetnek megfelelő jutalmat oszthatunk Jövőre még gyorsabban fejlődik központunk — a megyei tanács 1 vb. egészségügyi és pénzügyi osztályának nagymérvű segítsége is ezt a célt szolgálja. .k.j. Blaha Lujza Ibrányban A Magyar Ifjúság legutóbbi számában Blaha Lujza ükunokájához, Blaha Mártához, a Déryné Színház fiatal művésznőjéhez intéztek néhány kérdést. Ebből idézünk: — Első színpadi élménye? — Ibrányban tavaly előtt kis epizódszerepet játszottam. Egy év múlva a „Fehér akácok”-at mutattuk be ugyanitt, s amikor színpadra léptem, felismert és megtapsolt a közönség. Apróság, de sosem fogom elfelejteni. . . (Annak idején az ibrányiak voltak Blaha Lujza leghűségesebb csodáiéi. A krónika szerint még pesti bemutatkozására is elkísérték a nemzet csalogányai, a Kínén nevesere az ő számukra, tartották fenn a Nemzeti Színház hátsó széksorainak jegyeit...) Irodalmi pályázatot hirdet a Mátészalkai Járási Tanács A Mátészalkai Járási Tanács művelődési osztálya irodalmi pályázatot hirdet azzal a feltétellel, hogy azon csak a járás dolgozói vehetnek részt. A pályázat célja, hogy a pályázók a járás, vagy egy-egy község, üzem fejlődésének, a munkakörülmények változásának, az emberek tudatában bekövetkezett változásának, mindennapi életüknek, az irodalom és a művészet eszközeivel adjanak hangot. Olyanok legyenek a művek szereplői, akik a ma embertípusát ábrázolják. Pályázni bármilyen irodalmi műfajban lehet. Három díj kerül kiosztásra: I. 1200 forint, II. 800 forint, ii. 600 forint. 3 3 KELET-MAGYARORSZÁG 0 Új 1 városrész? Nem. A Zrínyi Ilona utcai sportszerbolt jól sikerült kirakata. A földekről jelentik: A tiszalöki járásban megkezdték a korai növényeit, vetését, Vencsellőn ültetik a hu 100 OUT át ! A tiszalöki járási tanács mezőgazdasági osztályáról jelentették, hogy a járás minden községében megkezdődött a szántóföldi munka. A Tiszadobi Táncsics Tsz-ben 45 hold tavaszárpát, 40 hold mákot és 20 hold vörösherét már elvetettek. A tiszadobi Dózsa Tsz-ben 20 hold tavaszárpát, a tiszavasvári Béke Tsz-ben 100 hold vörösherét, a tiszavasvári Munka Tsz-ben 10 hold mákot és 20 hold borsót a ti Iszavasvári Haladás Tsz-ben 200 hold mákot és 5 hold borsót vetettek el. Megkezdte a boróvetést a tiszalki Kossuth Tsz is. Minden szövetkezetben folyik az őszi mélyszántások simítozása. A járás termelőszövetkezetei április 4-ig elvetik a borsót és a mákot. Táviratban jelentették a ven- i csellói Szabadság Termelőszövett kezeiből, hogy március 30-án , megkezdték a csíráztatott burgonya ültetését. Elsőnek a szö- Vetkezetben Karacs Károly munkacsapata látott az ültetéshez. 5 hohl burgonyát már az első nap elültettek. A munkat folyamatot Isán végzik. Ki lett a győztes a Lew versből tok versenyében ? Hanglemez eladási versenyt hirdetett 1961. második félévére a SZÜVOSZ és a debreceni Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalat a megyék földművesszövetkezeti boltjai részére. Nemcsak az eladás tartozott azonban a verseny feltételei közé, hanem kiállítások, hanglemezparádék rendezése is. Még olyan távoli községekben is sor került rendezvényekre, mint Kölese, Penyige, Szatmárcseke. Az eredmények értékelése után a napokban osztották ki a díjakat. Az első díjat, egy Unipress kávéfőzőgépet, a fehérgyarmati könyvesbolt kapta, a mátészalkai bolt a Hunyadi László operát kapta második díjként. A harmadik helyre a kisvárdai könyvesbolt került egy Autopress kávéfőzőgép jutalommal. Munkásélet Szatmárban A borús hangulatú riport néhány héttel ezelőtt tele volt panasszal, — jogos méltatlankodással. Semmiből nem lehet várat építeni — kesergett a riporter — miközben elsorjázta, hogy nincs anyag, rosszak a körülmények, a legelemibb szociális dolgokat is nélkülözik az ÉRDÉRT mátészalkai telepének dolgozói. Pedig milyen nagy reményeket táplálgattak magukban a szatmáriak: ez a mamutüzem áldás lesz az életükre. Jönnek haza, közelebb a családjukhoz az elvándoroltak, lesz munkalehetőség az ipart kedvelő járásbeliek előtt...! Jelentkezett a megmentő így volt, idézik a telepiek a rossz emléket. Csak kínlódtak: lavórokat osztottak ki, brigádonként ötvenet, s a dolgozók az ég alatt mosták le magukról anapi szennyet; étkezde hiányában a farönkökön, félreeső zugokban ebédeltek, szárazai; a bejárók a füstös állomási váróteremben lesték a vonatok indulását. , De a múlt őszön jelentkezett a »megmentő, a központ, s bár a telep papíron csak januárban került hozzájuk, megkezdték a méréseket, az épületek helyének kijelölését. S ma már csak kellemetlen emlék a kesergés, — mégha bőven akad tennivaló is. Először a hármas épületben embereknek való mosdót képeztek ki, állványokkal, tisztálkodó szerekkel, s ezt rövid időn belül a legnagyobb öröm követte: átadták a munkásoknak a korszerű, vadonatúj étkezdét, ahol négyötvenért lányok szolgálják fel a terített asztalra a finom ételféleségeket hetenként. Egyszerre 140 embernek. A konyhában nagy a tisztaság, villanytűzhelyeken főznek a szakácsok s az ideiglenes víztoronyból csapjon jön a kristálytiszta víz. És mégsem szűnik a vajúdás. Egyesek nehezen barátkoznak az újjal: inkább kedvelik a füstölt szalonnát, az otthon tarisznyáit kenyeret, tepfertét, mint a friss főtt ételt. Spórolnak. Dehogyis, még furcsa nekik. Akár a televízió, a sakk, a dominó és a többi társasjáték, amely hiába óhajtozik igénylőkre az este felé klubbá átalakuló étkezdében: kevesen jönnek. Ma még kevesen, holnap talán már többen kedvelik majd, akár a hangszórókat, amelyekből percre nem szűnik a magyar nóta, meg az „oly elragadó szingorina bella"... Rapszódikus interjú Riporter: — Siralmas dolog ide bejutni, sár, latyak mindenütt. Párttitkár: — Ez igaz, de az idén már megépítjük a kövesutat, amely tűzrendészeti szempontból is kell. Sokan a vasúton jönnek. Riporter: — Mire valók azok a fabódék itt körben? Párttitkár: Öltözők, melegedők, kedvelik az emberek. Képzelje, hogy örülnek majd annak a három téglaépületnek, amelyet az idén húzunk fel! És a telep teljes közművesítésének, a víz bevezetésének! Riporter: — Hallottuk, korábban jócskán volt baleset. Párttitkár: — Már csak volt. Mióta kijelöltük a balesetvédelmi örökét, akik hetenként továbbképzésen vesznek részt, nagy javulás van. Sokat mondó jelek... Nehéz itt összefogni az emberlírt mért most kristályosodik ki a törzsgárda is, vele együtt az, igazi munkásélet. Még nem volt nagyméretű ismeretterjesztő előadás, de a munkásakadémiát jónéhányan szorgalmasan látogatják. Ha még rendszertelenül is, de van szakmai képzés. Na, és dolog: száz tagja van, Benedek az énekkar! Az egy nagyszerű Lajos igazgató együtt énekel a próbákon a fizikai munkás Jakab Ottóval, aki mellett talán éppen Apagyi József irodista figyel a karmesterre. Áprilisi ünnepünkkor már bemutatkoznak, a telep muzsikuscigány dolgozódnak kíséretével. Utánuk a kiszes tánccsoport premierje lesz, amelyet a született tehetség, Nagy István egyszerű munkás irányít. A bőgő, a cimbalom és a hegedű az ebédlő egyik sarkában van állandóan, amikor kell, próba van, a ,,mesterek” már számolnak is... Még homályos a kép, csak lassan tisztul. De már látni a körvonalakat: a közel ezer emberből álló közösség élete egyre tartalmasabb lesz. Alakul, formálódik a valódi munkásközösség abban a születő szatmári üzemben, amely egyre nagyorofe szerepet kap országunk gazdasági életében. Ángyal Sanda»