Kelet-Magyarország, 1963. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
1963-03-01 / 50. szám
XX. ÉVFOLYAM, SA. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR 1963. MÁRCIUS 1. PÉNTEK FONTOS TANULSÁGOK A lálacarcás S5 célkitűzésemnak, hogy megerősítsük nem demokratikus rendszerünket, még hatékonyabbá tegyük politikánkat, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak a dolgozók, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár. A választás este célkitűzéseit elértük. A választás legnagyobb tehéje az, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép tudatosan állást foglalt szemalista építésünk, nemzeti függetlenségünk és a béke mellett Február 24-én nem egyszerűen szavazási aktus zajlott le. Népünk megmutatta, hogy helyesli a párt és a kormány eddigi politikáját bízik abban, hogy ez a tevékenység a jövőben is eredményes lesz. A képviselői és tanácsválasztások politikai tartalmát az MSZMP VIII. kongreszszusának határozatai képezk Ez a kongresszus, amely néhány hónappal megelőzte a választásokat, számvetés is volt, mert lezárta társadalmi _ .■fejlődésünk eddigi szakaszát., S hazánk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett Azzal, hogy népünk a párt, a Hazafias Népfront politikájára szavazott, kifejezte: egyetért a Vik. pártkongresszusértékelésével, és minden tudásával, lelkesedésével a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Az átfogó, általánosítható tapasztalatok mellett a választásoknak van néhány olyan tanulsága, amelyet mindennapi munkánkban soha sem szabad szem elől téveszteni. Ezek közül különösen fontos felfigyelni arra a nagy politikai mozgásra, kezdeményezésre, amely az egész választási kampány idején megnyilatkozott. De beszéljenek a számok. A jelölő gyűléseken mintegy három és fél millió ember vett részt s közülük 450 ezren fel is szólaltak. S miről beszéltek? Valamennyien helyeselték a párt, a kormány politikáját. De nem a távoli szemlélők módján. Ellenkezőleg, ezrével tettek javaslatot a gazdasági, közigazgatási teendők jobb megoldására s bírálták azokat, akik roszszul, lélektelestül intézik a nép ügyét A választás ismételten igazolta, hogy nincsenek úgynevezett „kényes" keréssek. Az élet újra megmutatta, hogy bizalomra bizalom a válasz, őszinteségre őszinteség a felelet A választási kampány idején szóba került többek között az életszínvonal ügye is. Egyikmásik községben, üzemben egyesek vagy megkerülték e kérdést, vagy ígérgettek fűt-fát a párt, a kormány valakijára. Az emberek többségének ez nem tetszett . Trmivel furcsán hangzik, s fwesebefcesé vették az igazságot még akkor is, ha gz n*-re volt teletűzdelve nagy igreeinkkel, hanem az volt a lényege, hogy további enkretekért, az életszínvonalütemméért meg ket küzdést, hogy sem az óhajok szabják meg a népjólét emelésének mértékét, hanem a jobb munka. Ez a pozitív reagálás komoly politikai érettségről tanúskodik. Hasonló jó tapasztalatok vannak a választás demokratizmusát érintő kérdésekben is. A választási kampány idején Nyugaton „fájlalták” a többpártrendszer hiányát, dicsérték a nem létező kapitalista „tiszta” demokráciát Népünk — és ez politikai érettségére vall— világosan felismerte: nem azon múlik a demokrácia a nép számára, hogy hány párt indul a választásokon, hanem milyen rendszerben é. Vagyis, mire szavazhat: a szocializmusra, vagy a kapitalizmusra. Nem ismeretlen a magyar nép előtt, hogy pl. az Amerikai Egyesült Államokban két nagy párt indul a választásokon, s azt is tudják, hogy mindkettő a burzsoázia pártja. Az sem ismeretlen a magyar nők milliói előtt, hogy a „tiszta demokrácia” egyik országában, Svájcban, a nőknek jelenleg sincs szavazati joguk. Ezzel szemben nálunk a nők ezreit választották meg február 24-én. A választásoknak nemcsak belpolitikai jelentőségük volt. Barátaink világszerte figyelemmel kísérték s jóleső érzéssel konstatálták, hogy a magyar nép helyesli, támogatja a párt, a Hazafias Népfront politikáját A választások sikere kétségkívül erősíti a szocialista világrendszert, a szocialista eszmét bizonyítja a szocialista demokratizmus felsőbbrendűségét a burzsoá demokráciával szemben. Ám a választásokat nemcsak barátaink figyelték, hanem ellenségeink is. Ez utóbbiak keserű szájízzel győződhettek meg arról, hogy a magyar nép szavazatával igent mondott a párt és a kormány általános politikájára, ezen belül külpolitikájára. Népünk taníogatja külpolitikánkat, mert ennek alapelve változatlanul az ország függetlensége, szocialista vívmányaink és a békés építő munkánk védelme, mert a Magyar Népköztársaság külpolitikája a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való barátságra épül. Miért támogatják nálunk milliók fenntartás nélkül külpolitikánkat? Azért, mert békepolitika, hiszen a szocializmus és a béke elválaszthatatlanok egymástól, körzetien nagy célkitűzésünk, a szocializmus teljes felépítése elképzelhetetlen béke nélkül. Ezért valljuk őszintén — az egész nép támogatásával — a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének elvét. Ezért támogatjuk a Szovjetunió kormányának erőfeszítéseit az Általános és teljes leszerelés megvalósításáért Szilárd meggyőződésünk, hogy a béke legyőzi a háborút Lehetnek — * n'"pünk ezt tudja — és nyilván Vesznek még megpróbáltatások, nehézségek a béke hívei előtt De bízunk abban, hogy erőnk és igazságunk tudatában egyszer — nem is nagyon távoli jövőben — feltétlenül eljön a nap, amikor a háború veszége örökre elmúlik a„ nyugodt, boldog életetel az emberiségnek. A szovjet javaslatok megnyitják az utat a teljes leszereléshez CARAPKIN NYILATKOZOTT AZ MTI GENFI TUDÓSÍTÓJÁNAK Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió képviselője a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban, csütörtökön fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda, genfi külön tudósítóját és válaszolt kérdéseire. Alább közöljük a kérdéseket és Carapkin válaszait KÉRDÉS: Milyen jelentősége van a Genfben legutóbb előterjesztett szovjet javaslatnak az általános és teljes leszerelés szempontjából? VÁLASZ: A leszerelési értekezlet munkájának újrafelvétele óta a Szovjetunió két javaslatot terjesztett a tizennyalc hatalmi bizottság elé Az első egy nyilatkozattervezet, amely szerint az aláíró hatalmak lemondanak arról, hogy saját felségterületükön kívül bárhol atomfegyverek szállítására szolgáló stratégiai eszközöket helyeznek el A második javaslat megnemtámadási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Nem szó szoros értelemben vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézkedések indítványozásáról, amelyek már most megvalósíthatók, s amelyek nemcsak a nemzetközi feszültség enyhülését mozdítják elő, hanem megtisztítják az utat az általános és teljes leszerelés előtt is. KÉRDÉS: Van-e összefüggés a szovjet nyilatkozattervezet és a karib-tengeri válság megoldása között? VÁLASZ: A Kuba körül támadt válság tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szovjet rakéták Kuba védelmét szolgálták, amikor az Egyesült Államok egész hadigépezete készen állt a szigetország lerohanására. A Szovjetunió fegyelmezetten, józan megfontoltsággal oldotta meg a válságot, és most az a cél, hogy újabb válságok kirobbantását megelőzzük. Az Egyesült Államoknak az egész világon szétszórt támaszpontjai feszültségi gócok, amelyek miatt hol itt, hol ott támad válságos helyzet. Nem a következményekkel, hanem az okokkal kell felvenni a harcot. A Szovjetunió most nem követeli mindenfajta támaszpont megszüntetését, de igenis követeli azokat, amelyek az atomfegyverek stratégiai szállítóeszközeinek befogadására szolgálnak. KÉRDÉS: Mi az ön véleménye a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményének lehetőségéről? VÁLASZ: A két nagy katonai és politikai csoportosuláshoz tartozó államok megnemtámadási szerződése reális intézkedés, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés, jóllehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalommal sem reagált arra a szovjet javaslatra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsileg tönkretenné az amerikai hadiipart, az Egyesült Államok háborúra spekuláló nagytőkéseit Az a körülmény, hogy a genfi leszerelési értekezlet, munkájában a NATO tizenöt tagállama közül ténylegesen csak négy vesz részt, nem lehet kifogás a megegyezés ellen. KÉRDÉS: Mi a genfi leszerelési értekezlet további munkaprogramja? • VÁLASZ: Az említett két szovjet javaslat előterjesztése nem jelenti azt, hogy elállunk az értekezlet fő feladatának teljesítésétől, az általános és teljes leszerelési szerződés kidolgozásától. Jelenleg az általános vita folyik, amely a semleges országok kívánságának megfelelően nagyobb teret szentel az atomfegyver-kísérletek kérdésének, de azután visszatérünk az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet szerződés tervezet pontok szerinti megvitatására. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják az amerikai atomfegyver-kísértetek az értékeidet munkáját? VÁLASZ: Ismeretes, hogy Teller és az Egyesült Államok más katonai ideológusai az amerikai atomfegyverkísérletek folytatása mellett kardoskodnak, mert szerintük ezek lehetővé teszik az atomfegyverek tökéletesítését, vagyis azt, hogy az Egyesült Államok „ne maradjon el” a Szovjetunió mögötti Az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről folytatott vita kilátásai az Egyesült Államok lelkiismeretlen magatartása következtében nem világosak. Most, hogy elfogadtuk az amerikaiak követelését, ők újabb engedményeket akarnak kicsikarni. Mint Hruscsov elvtárs is hangoztatta, mi nem tűrünk kémkedést a Szovjetunió termetén. Több mint elégségesnek tartjuk az évi két-három helyszíni ellenőrzést és ha ebben meg tudunk állapodni, akkor ez kedvező hatással lesz a többi technikai kérdés megoldására is. KÉRDÉS: Évfordulóhoz közeledvén — hiszen 1962. március 14-én látott mimikához a tizennyolc hatalmi bizottság — az a kérdésem, hogy az ön véleménye szerint az emberiség ma közelebb van-e a háborúktól és fegyverektől mentes világ megvalósulásához, mint volt egy ével ezelőtti VÁLASZ. Sajnos nem. Bár a Szovjetunió ezen az értekezleten is nagy erőfeszítéseket tett, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a fegyverkezési versenynek, a NATO-hatalmak agresszív katonai megállapodásai és intézkedései, lázas ütemű atom- és rakétafegyverkezése, Nyugat-Németország atomfegyverekkel való ellátása, valamint a NATO-hatalmaknak a leszerelési megegyezést következetesen akadályozó magatartása nem teszi indokolttá a derűlátást. Gromiko Oslóban Osló. (MTI) A norvég kormány szerdán estebédet adott a jelenleg Oslóban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. Az estebéden Halvard Lange norvég külügyminiszter üdvözlő beszédet mondott, majd Gromiko válaszolt norvég kollegájának szavaira. — Biztosíthatom Önöket — mondotta —, hogy a Szovjetunió a leszerelésért vívott küzdelem legallhatatosabb harcosa. Addig azonban, amíg mások fegyverkeznek, egyedül nem tudjuk megvalósítani célunkat: a leszerelést. Mint az AP amerikai hírügynökség megállapítja, a norvég diplomaták kedvezően fogadták Gromiko beszédét, s rámutattak arra, hogy a szovjet külügyminiszter kijelentései jó alapot szolgáltatnak a csütörtöki tárgyalásokhoz. Nagyközeli kinevezések As Elnöki Tanács Révész Géza rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet — érdemeinek és eredményes munkásságának elismerése mellett, egészségi állapota miatt, saját kérésére — felmentette a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása alól Az Elnöki Tanács Szipka József rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet felmentette Magyarország helsinki nagykövetségének vezetésére kapott megbízatása alól, s egyidejűleg megbízta hazánk moszkvai nagykövetségének vezetésével. Az Elnöki Tanács Kurtán Sándort rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté kinevezte és egyidejűleg megbízta a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövetségének vezetésével liai Siael Beites hisztéria az Egyesült Államokban New York, (MTI): Az Egyesült Államok kardcsörtető kongresszusi képviselői nem érik be azzal, hogy újabb agresszív cselekedetekre buzdítanak a szabad Kuba ellen és azt követelik, hogy az Egyesült Államok hozzon rendszabályokat a Kubával gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó országok ellen. Rodgers demokrata képviselő (Florida állam) kijelentette: az Egyesült Államoknak be kell zárnia kikötőit azok előtt az országok előtt, amelyek megengedik, hogy hajóik árukat szállítsanak Kubába. Rodgers kirohanásokat intézett Nagy-Britanntia ellen, travel az autóbbi időben megengedte kilenc angol hajónak a kubai kikötők látogatását. Keating köztársasági párti szenátor azonban még Rodgerset túlharsogja Azt követelte, hogy szüntessék meg a gazdasági segély folyósítását azoknak az országoknak, amelyek bármiféle módon „segítik a kubai gazdaságot. Az ilyenfajta felhívások kines helyzetbe hoznak néhány kongresszusi képviselőt, akik attól félnek, hogy ezeknek a javaslatoknak az elfogadása szakadást idézhet elő az ellentétektől amúgy is feldúlt nyugati szövetségben, így pL Morse szenátor kijelentette, hogy a forrófejűek által követelt Kuba-ellenes blokád törvénytelen és attól tart, hogy Anglia, Kanada és más országok „sohasem járulnak hozzá.” Hogy Morse szenátor aggodalmának reális alapja van, ezt bizonyítja többek között Selwyn Lloyd volt angol külügyminiszter cikke a Saturday Evening Postban. Lloyd egyáltalán nem titkolja felháborodását Washington párán csűr ami törekvései miatti „Egyesek az amerikai szövetségesek közül egyre elviselhetetlenebbé válnak zsarnokoskodásukkal” — írja. A Kubát látogató hajókkal kapcsolatos washingtoni politikáról szólva Lloyd hangot adott elégedetlen-ségének „a® angol kereskedelmi hajók ellen hozott barbár amerikai rendszabályok” miatt. Természetesen a Kuba-egyes kampányban nászt vésnek az Egyesült Államok leghűségesebb latin-amerikai szövetségesei is. Gonzalo Fabio, az Amerikai Államok Szervezetének elnöke múlt vasárnap a televízióban kijelentette, hogy az Amerikai Államok Szervezete állást foglal egy újabb kubai blokádmellett és az Egyesült Államok jelöli majd meg e blokád megkezdésének időpontját. Természetesen az amerikai sajtó, rádió és televízió is mindent elkövet, hogy szítsa ezt a kampányt és a végsőkig esi gázzá az amerikai nép idegeit. A Kuba körül csapott, egy pillanatra sem szűnő lármának határozott politikai indokai vannak. Pearson, a jól tájékozott amerikai szemleíró azt írja, hogy amikor Keating szenátor elmondja a néhai McCarthy korszakára emlékeztető hajtogató beszédeit, „mi Keating hangját halljuk, de valójában Rockefeller beszél”. Pearson rámutat, hogy a legközelebbi választásokon Nelson Rockefeller pályázik elsősorban a köztársasági párt részéről az elnöki tisztségre.