Kelet-Magyarország, 1964. június (21. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-02 / 127. szám
Magyar-jemeni közös közlemény 1964. május 26—31 között Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Szalal elnök és kíséretének magyarországi látogatása alkalmat adott a magyar nép életének, a szocialista építés terén elért eredményeinek megismerésére. Szalai elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üdvözölték, kifejezésre juttatták nagyrabecsülésüket a jemeni nép és a gyarmatosítók elleni harcokban kitűnt vezetője, Szalal elnök iránt. Szalal elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. Kádár János, a magyar forradalmi munkás a paraszt kormány elnöke és Abdullah al- Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke baráti eszmecserét folytatott a két országot egyaránt érintő kérdésekről, valamint a nemzetközi helyzet fontosabb problémáiról. A megbeszéléseken a felek a barátság és a kölcsönös megértés légkörében megtárgyalták az országaik közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését. A tárgyalások eredményeként a két fél szerződést írt alá a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság barátságáról és együttműködéséről. A két ország képviselői ezenkívül hosszúlejáratú kereskedelmi és fizetési megállapodást, valamint kulturális együttműködési egyezményt írtak alá. A magyar fél lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak a gazdaság, a nevelésügy és a közegészségügy fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban egy jegyzőkönyvet írtak alá. A jemeni gazdasági helyzet jobb megismerése, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása céljából gazdasági szakértőkből álló küldöttség utazik Jemenbe. A Magyar Népköztársaság kormánya kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a Jemeni Arab Köztársaság Szalai elnök vezetésével eredményesen járul hozzá a béke megszilárdításához és a nemzetek közötti jó viszony kialakításához. A jemeni nemzeti forradalom győzelme, eredményei, a hősi jemeni nép napjainkban is folyó antiimperialista és antikolonianista küzdelme részét képezi annak a gigászi harcnak, amely világméretekben folyik a szabadságért és a függetlenségért, a demokratikus erők és az imperialisták között. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folyó megbeszéléseken a felek hangoztatták azon meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés elve biztosíthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlődését. Egyöntetű a vélemény a tekintetben, hogy a béke védelme mindenképpen megköveteli az általános és teljes leszerelést. Mindkét ország az első között írta alá az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló egyezményt. Mindkét fél síkra száll az atommentes övezetek létrehozásáért, az idegen területeken levő agresszív imperialista katonai támaszpontok haladéktalan felszámolásáért és határozottan támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek az egyetemes béke megszilárdítására irányulnak: a Varsói Szerződés a NATO államok közötti megnemtámadási szerződés megkötését; a német kérdés békés rendezését. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásának. Követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak mielőbb hajtsák végre a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséről szóló ENSZ-határozatot. A felek teljes támogatásukról biztosítják a függetlenségükért harcoló gyarmati népeket és mélységesen elítélik az imperialista erők neokolonialista politikáját, amely arra irányul, hogy a függetlenségükért harcoló és azt védelmező népeket újból leigázza. Megállapítják, hogy az ázsiai, afrikai és latinamerikai, valamint a szocialista országok barátsága az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és feltétele. Mindkét fél felháborodással ítéli el a karibi és a megszállás alatt álló Dél-Jemen elleni agresszív imperialista akciót és határozottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézkedéseket az agresszív támadások végérvényes megszüntetéséért. A magyar fél teljes mértékben szolidáris a Jemeni Arab Köztársaság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával, amelyet nagyjelentőségűnek tart az arábiai-félszigeten folyó felszabadító harc előrehaladása és győzelme szempontjából. Ezúttal is kifejezi azt a véleményét, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot, mint a kolonializmus bázisát. Teljes támogatásáról biztosította Jemen népét igazságos harcában. A felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél örömmel veszi tudomásul, hogy összeült az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési konferenciája és kifejezi azt a reményét, hogy a konferencia elősegíti a különböző fejlettségi fokú és társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló diszkriminációt. A magyar fél nagyra értékeli az arab államfők kairói csúcsértekezletén nyilvánosságra hozott nagyfontosságú határozatokat és támogatja az arab népek igazságos követelését, hogy a Palesztinai arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ határozatokat haladéktalanul hajtsák végre. Szalai elnök magyarországi látogatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeink baráti kapcsolatainak erősítéséhez és fejlesztéséhez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Budapest, 1964. május 30. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Abdullah al-Szalal a Jemeni Arab Köztársaság elnöke 2 1964. június 2. Mikojan nyilatkozata a moszkvai televízióban Moszkva, (TASZSZ): Anasztasz Mikojan, a moszkvai televízióban beszámolt a szovjet parlamenti küldöttség Japánba tett látogatásáról. *— A kormányszintű tárgyalásokon — mutatott rá Mikojan — a korábbinál jobb megértés uralkodott és jelentős előrehaladást értünk el. Mikoljan Ikeda miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiből kiemelte a békeszerződés, a közvetlen légijárat, valamint a föld alatti atomrobbantások betiltásának kérdését. A békeszerződés kérdésének megoldása nem bizonyult lehetségesnek. A japán kormány meg szeretné kapni Askurilli szigetcsoport két szigetét, amelyek szovjet Kamcsatka közlekedési kapui. Mikojan annak a véleményének adott kifejezést, hogy türelemre van szükség és meg kell várni azt az időt, amíg a békeszerződéssel kapcsolatos ellentétek elsimulnak. De addig is mondottan fejleszteni kell az érintkezést és a barátságot, mert az meggyorsítja a békeszerződés aláírását. Walter Ulbricht országos körutazásra indult a Szovjetunióban Moszkva, (TASZSZ). A Szovjetunióban tartózkodó Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és kísérete vasárnap IL—18-as repülőgépen Moszkvából Szverdlovszkba utazott. Vasárnap este Walter Ulbricht az NSZEP első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, felesége, valamint az NDK több állami és pártvezetője kíséretében a szverdlovszki operettszínházban megtekintette Kálmán Imre „ördöglovas’“ című operettjét. A díszelőadáson megjelent Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagja és felesége, Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára, valamint több szverdlovszki párt- és szovjet vezető. A demokrattus egységírsn! győzelme a franciaországi parlamenti pótválasztáson Párizs. (MTI): Meurthe-et-Moselle megyében vasárnap parlamenti pótválasztás volt, amelyen Louis Dupont kommunista munkás szerezte meg a lemondott MR-párti képviselő mandátumát. A választás számszerű eredménye jellemzően mutatja a francia belpolitikai erőviszonyok változását. 1962-ben a választók 43 százaléka a kormánypárt jelöltjére szavazott, a kommunista párt jelöltje a szavazatok 34 százalékát kapta meg. Most a választások első menetében Louis Dupontnak csak 900 szavazat hiányzott az abszolút többséghez. A második fordulóban a Francia Szocialista Párt, a Radikális Párt és a PSU visszaléptette jelöltjét, és felszólították szavazóikat, támogassák Louis Dupont-t, a demokratikus baloldal közös jelöltjét. A választók közel 55 százaléka Dupontra szavazott. „Éhséghadjárat“ a dél-arábiai szabadságharcosok ellen London, (MTI). Az Adenből érkező jelentések beismerik, hogy a nagy anyagi és számbeli túlerővel támadó brit csapatoknak a fegyverek erejével sem sikerült megtörniük a Radian-hegység sziklái között védekező arab felkelők ellenállását. A harcok színhelyéről küldött laptudósítások — ezúttal először — nyíltan bevallják, hogy az angol hadvezetés most a „felperzselt föld” taktikájának alkalmazásával próbálja kiéheztetni az apró hegyi falvakban élő lakosságot. A Sunday Telegraph különtudósítójának jelentése szerint katonai járőrök módszeresen felégetik a településeken talált élelmiszertartalékokat és leölik az állatokat. A brit csapatok ellenőrzése alatt álló területeken megakadályozzák, hogy ez elűzött lakosság visszatérjen falvaikba, a csekély kiterjedésű termőföldek megművelésére. Előkészítő tanácskozások Nehru utódjának megválasztására Kamaradzs, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnöke tanácskozásokat folytat a párt parlamenti képviselőivel abból a célból, hogy Nehru utódot a parlamenti csoport keddi üléséig egyhangúlag választhassa meg. Kamaradzs vasárnap több, mint száz kongresszuspárti képviselővel beszélt, hétfőre pedig további háromszáz képviselőt hívott össze. A jelölési harcnak tulajdonképpen két személy között kell eldőlni. Az egyik Sasztri tárca nélküli miniszter, aki Nehru betegsége idején a miniszterelnöki teendőket ellátta, a másik Morardzsi Meszai volt pénzügyminiszter, aki ragaszkodik jelöléséhez, mert azt állítja, hogy jog szerint őt illeti az első hely a pártban eltöltött idő alapján. Az eddigi megbeszélések alapján azonban úgy látszik, hogy a párt parlamenti képviselőinek legnagyobb része Sasztrit támogatja. Világpolitika sorokban Joszip Broz Tito, jugoszláv elnök hétfőn reggel feleségével együtt hatnapos látogatásra Finnországba indult. Tito elnök útban Finnország felé átrepült hazánk felett és táviratban üdvözölte Dobi Istvánt és Kádár Jánost. Vasárnap tartották meg Bolíviában az elnökválasztásokat. A hírügynökségi jelentések szerint az országban még csak részeredmények ismeretesek, mindezek ellenére Victor Paz Estenssoro „győzelme” bizonyosra vehető: ő volt az egyetlen elnökjelölt. Wxuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere a genfi értekezlet társelnökeihez szombaton intézett levelében javasolta, hívják össze haladéktalanul Phnom Penhbe Kambodzsa fővárosába a genfi értekezleten részt vett országok nemzetközi értekezletét a laoszi helyzet megvitatására. Cipruson a vasárnap aránylag nyugodtan telt el. Mindössze két kisebb incidensre került sor, Nicosiában, illetve Limasszol vidékén. Sebesülés Itt sem történt. Az AFP nicosiai tudósítója megállapítja, hogy a „Marleyügy” ismét felszította az angolellenes érzelmeket a szigeten. Mint ismeretes, a Cipruson állomásozó angol légierőknél szolgáló Marleyt a ciprusi hatóságok letartóztatták, mert fegyvert csempészett ciprusi törökök számára. Az ügy nyomán napirenden vannak az angolellenes tüntetések. A párizsiak vasárnap emlékeztek meg a kommün 93. évfordulójáról. A Pere Lachaise temetőben két és fél órán át sok ezer főnyi tömeg vonult fel a kommunárdok falánál, hogy lerója kegyeletét az első népkormányzat hőseinek emlékművénél. Leonyid Brezsnyev táviratot intézett Burgidához, a Tunéziai Köztársaság elnökéhez és üdvözölte az elnököt, valamint Tunézia népét az ország nemzeti ünnepe — a győzelem napja alkalmából. Brezsnyev meggyőződését fejezte ki, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok és eredményes együttműködés a jövőben is sikeresen fejlődik és erősödik a két ország népe, valamint az általános béke javára. Von Hassel, nyugatnémet hadügyminiszter vasárnap Athénba repült. Hassel háromnapos görögországi tartózkodása során Papandreu miniszterelnökkel, Garufaliasz hadügyminiszterrel és Kosztopulosz külügyminiszterrel tárgyal Gergely Mihály* * Idegenek 23. Ladóné, leplezetlenül fürkészve arcában, megkérdezte: — Mi van veled? Olyan zaklatottnak látszol! — Talán mert fáradt vagyok. — Nagyon látszik rajtad. És ne haragudj... mintha el is hanyagolnád magad! Csak akkor nézett végig magán, s vette észre, hogy hazaérkezésekor siettségében egy mosásra váró, összegyűrődött pongyoláját vette föl, és lába is a rosszabbik papucsba tévedt, talpa félig leszakadt, rég ki kellett volna dobnia, de tartogatta, mert takarításhoz megfelelt. Miután Ladóné elköszönt, a tükör elé ült, hosszan vizsgálta magát. Nem csoda, hogy úgy beszélt Irén, gondolta, valóban elhanyagoltnak látszik. És az arca is, fedezte fel meglepetten, az arca is más. Fáradt, szeme fénytelen, kissé lesoványodott, a haja kócos. Hetek óta nem jutott el a fodrászhoz. Ezeket, a felismeréseket, minthogy férje egyre késett, lassanként kapcsolatba hozta az immár ismétlődő kimaradásokkal, férjének az utóbbi időben tapasztalt elhidegülésével. Éjfél felé megjött a fia. Aggódóan és indulatán uralkodva kémlelte. — Szervusz, fiam! — köszöntötte, s beidegzetten csókra nyújtotta arcát. — Csókolom — mondta Géza, éppen csak arcát érintette ,egy pillanatra anyja hűs, sima arcához, aztán ment be a szobájába A fiú levetette ingét is, hogy felvegye pizsamakabátját, az anya meglátta kezén a kötést. — Mi az? mi történt? — sietett hozzá. — Semmi. Egy srác véletlenül hozzányomta a cigit. — Ki kötötte be? Mutasd! —s nyúlt a kötésért, vékony ujjával felszakította a ragasztószalag egyik ágát. A fiú dühösen elrántotta a kezét. — Hagyd a fenébe! Az anya néhány pillanatra megbénult. — Fiam!... Hogy beszélsz anyáddal! A fiú pizsamakabátjába bújt, a cipőjét kezdte kifűzni. — Egyáltalán hol voltál ilyen soká?... Éjfél van, rég ágyban volna a helyed! A fiú piszmogott a cipővel, föl sem nézett anyjára. — Hol voltál, felelj hát! — Züzüéknél. — Az kicsoda? — Egy lány. — Mindjárt gondoltam! — Akkor miért kérded? Az anya keze kissé megemelkedett, de fékezte haragját. Megpróbált nyugodtan, halkan beszélni, hisz döbbenten kellett tapasztalnia, hogy ez a fiú, ha lehet, talán még távolabb van tőle, mint az első este, amikor hozzájuk költözött. — Fiam, anyáddal beszélj tisztességesen!... Hol lakik az a Züzü? — Itt a József Attila telepen. — És kik voltak ott — Lányok, fiúk. — Bora is? — Igen. — Miért jöttetek össze nála? — Táncoltunk, beszélgettünk. . Az anya megfogta a fiú kezét, felszakította a ragasztó keresztszalag másik ágát is. Fia megint elhúzta volna a karját, de ő nem engedte, megnézte a sebhelyet. — De csúnya! Egy odaérintett cigaretta nem éget ekkora sebet! A fiú rágyújtott. — Nagyon szépen, megkérlek, próbálj kevesebbet dohányozni! ...És jó volna, ha a méregerős Munkás helyett mást szívnál. Tervet vagy Fecskét. — Visszaragasztotta a szalagot, hogy a sebhez ne érjen, óvatosan simítgatta le. — Holnap feltétlenül menj el orvoshoz, mert elmérgeződhet! Mindjárt reggel elléphetsz a rendelőintézetbe! A fiú hátat fordított, kibújt nadrágjából, s célzatosan meglengette a pizsamanadrágot. — Nem mosakodsz meg? — Ezzel a kézzel nem tudok. — Majd én segítek, gyere. A fiú eloltotta a cigarettát. — Szeretnék már lefeküdni. Az anya megértette a kiutasítást. — Jól van, fiam... — A viszszanyert sírás lefojtotta hangját. — Jó éjszakát! — Csókolom — morogta a fiú, felkattintotta éjjeli lámpáját, s anyja még el sem hagyta a szobát, amikor eloltotta a mennyezeti csillárt. Az anya kihúzta a kulcsot az előszobaajtóból, pedig már tudta, ma éjjel nem jön haza a férje, a szüleinél alszik. Betakargatta a kisfiút, kiment az erkélyre. Nyitva hagyta az erkélyajtót, mert kellemes májusi éjszaka volt, most erősen és tisztán érezhette a hegyekből a városra aláhömpölygő léghullámokat. Enyhén édeskés zsengefű és kankalin illata volt a levegőnek, a tavaszi erdő buja páráival telített illata. Máskor mindig különös erővel pezsgette meg a hosszú tél után, most azonban érzéketlen maradt a külső ingerrel szemben, mert teljesen lefoglalták nyomasztó és nyugtalanító élményei. Elhelyezkedett a nyugágyban, legalább a testét pihentesse, ha már aludni képtelen ebben a lelkiállapotban. Megijesztette a fiával folytatott párbeszéd. Igen, fia egy ideje akadozás nélkül áttért a tegezésre, de rá kellett eszmélnie, hogy ezzel semmi sem változott, nem kerültek közelebb egymáshoz. Tehát máshol a baj, máshol rejtőzik a megoldás kulcsa. De vajon képes lesz-e valaha is megtalálni azt a kulcsot, amivel megnyithatja fia bezárt lelkét. Eddig hitt ebben, az imént azonban úgy találta, hogy az előtte ismeretlen eredetű újabb vonásokkal együtt meglévő tulajdonságai még jobban eltávolítják a fiát. Azon gondolkodott, vajon nem ő-e a hibás fia sorsának alakulásában? Nem ő követte-e el a nagyobb hibát tizenöt évvel ezelőtt, amikor otthagyta első férjét? Fölidézte azokat a napokat. Kórházban feküdt öt hétig, epeműtéttel. Súlyos volt az operáció, de szerencsésen felépült, pár nappal még előbb is bocsátották haza, amint korábban közölték vele, s ahogy megírta férjének, így tehát egyedül kellett utaznia. Még gyönge volt, ezért nagyobb erőfeszítés nélkül elviselte. Késő estére ért haza a faluba, már aludtak. Pontosan ilyen meleg májusi éjszaka volt, s ő akadálytalanul bejuthatott az udvarba, a kutya nem ugotta meg, bejutott a házba, mert az ajtót kitárták éjszakára. Idegen női hang fogadta, az ágyuk felől hallatszott: „Ki az?” Aztán felriadt a férje is, ő pedig felkattintotta a villanyt, és meglátta ágyukban az idegen asszonyt, aki arcát eltakarva futott hátra a kis kamrába. Férje másodunokatestvére volt, látogatóban tartózkodott náluk. Folytatjuk!