Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

Minek ? Jk Time című amerikai ** képes hetilap szerkesztői bizonyára nem gondolták, hogy mire előre keltezett július végi lapszámuk megérkezik az előfizetőkhöz, micsoda szomorú aktualitása lesz az egyébként közömbös Technológia-rovatban közölt érdekességnek. Az illusztrált cikkecske ugyanis egy nyugállományú amerikai alezredes, bizonyos Rex Applegate újítását ismerteti: az új „tüntetésellenes fegyvereket.” A rochesteri véres események, a négertüntetések leverésének megannyi szörnyű epizódja különös időszerűséget kölcsönöz Mr. Applegate újítási javaslatainak. A hagyományos tűzoltófecskendők Applegate szerint nem elég hatékonyak, ezért — javasolja, — nagyfeszültségű áramot kell a vízsugárba vezetni, hogy 50 méteres körzetben pillanatok alatt felmorzsolhassanak minden ellenállást. Állítólag kevésbé drasztikus egy másik ajánlott módszer, hogy tudniillik olyan fényszórókat vessenek be a tüntetők ellen, amelyek ideiglenesen megbénítják a látásukat. Miután azonban a reflektor csak este hatásos, a nappali tüntetők ellen fülsiketítő, rajtkeltő gépeket javasol. A rendőrautóban ülők természetesen immunisak lesznek mindkét módszer alkalmazásával szemben. Applegate számol azzal a lehetőséggel is, hogy a tüntetők ellen idegbénító gázokat vessenek be... A derék obsitost azonban senki ne gondolja ezek után embergyűlölőnek: a rendőrök testi épségét például határozottan a szívén viseli, s ezért, olyan műanyag „páncélinget’’ tervezett számukra, amelyben — mert még golyóálló is — könnyedén közelíthetik meg a tüntetőket. Ez utóbbi javaslata alighanem elkésett: Rochesterben és Harlemben nem volt ilyen védőruhájuk a rendőröknek, ám a kórházi statisztika tanúsága szerint így is eredményesen „közelítették meg” a néger tüntetőket. (S. P.) 2 1964. augusztus 1. Humphrey és McCarthy az Amerikai Demokrata Párt aielnökfjelöltjei listáján Johnson elnök — mint a Reuter jelenti — csütörtöki rögtönzött sajtóértekezletén kijelentette: arra a meggyőződésre jutott, hogy a demokrata párt jövő hónapi elnökjelölő kongresszusán „nem lenne tanácsos, alelnökjelöltnek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormánynak, vagy rendszeres érintkezésben van a kormánnyal. Erről az elhatározásomról — mondotta — személyesen értesítettem Dean Rusk külügyminisztert, Robert McNamara hadügyminiszter Robert Kennedy igazságügyminisztert és Orville Freeman földművelésügyi minisztert. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy a jelöltek listáján, amelyet az elnöki bejelentés most megrövidített, nyilvánvalóan szerepel Humphrey és Eugene McCarthy, mindkettő minnnesotai szenátor, továbbá Robert Wagner New York-i polgármester, Edmund C. Brown kaliforniai kormányzó és Edmund S. Muskie mainei szenátor. Hírügynökségi jelentések szerint a Fehér Ház köreiben közölték: Johnson elnök azért rekesztette ki a kormány tagjait a lehetséges elnökjelöltek sorából, mert jelenleg egyiküket sem szólíthatja fel a lemondásra azért, hogy vállalhassák az alelnökjelöltséget. Az adott körülmények között mindegyikük hasznosabb szerepet tölt be jelenlegi tisztségében. A New York Times az elnöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igazságügyminisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson „egyik legfontosabb politikai lépésének” nevezi. A lap rámutat, hogy az igazságügyminiszter „sokat örökölt Kennedy elnök politikai erejéből, de helyzete gyenge a déli államokban, ahol a polgárjogi harcokkal kapcsolatos pozitív szerepe nagyon népszerűtlenné tette.” Az NDK kormányának emlékirata a NATO- országokhoz Berlin, (TASZSZ): Az ADN hírügynökség jelentése szerint Berlinben közzétették az NDK kormányának a Nyugat-Berlinben működő úgynevezett szövetséges utazási iroda működéséről szóló emlékiratát. Az okmányt diplomáciai úton eljutatták a NATO-országok és több más állam kormányaihoz. Mellékletképpen átadták az NDK külügyminisztériumának nyilatkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bizonyítja, hogy a NATO-államok az NSZK kormányának nyomására a szövetséges utazási iroda segítségével minden eszközzel akadályozzák az NDK állampolgárainak külföldi utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttműködésnek — hangoztatja az NDK kormánya. — Ezek a cselekmények durván megsértik a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, állampolgárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei csak fokozták annak szükségességét, hogy számolják fel a szövetséges utazási irodát. Egy ilyen lépés számottevően hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Az NDK ismét javasolja a NATO- országoknak, hogy a nemzetközi utazásokat konzulátusok felállítása útján könnyítsék meg. Az FKP a Párizs—losin szerződés fe benleSa! Ilvater! Párizs, (MTI): A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatban foglalt állást De Gaulle július 23-i sajtóértekezletén tett kijelentéseihez. Az FKP elítéli az atomütőerőt, amit a köztársasági elnök magasztalt és rámutat: a francia atomfegyverkezés elősegíti a nukleáris fegyverek elterjedését olyan időpontban, amikor az amerikai imperializmus legagresszívebb erői a Bundeswert tömegpusztító fegyverek birtokába akarják juttatni. A Francia Kommunista Párt felszólítja az ország demokratikus erőit, követeljék a francia—nyugatnémet szerződés felbontását, a német kérdés békés megoldását és az NDK diplomáciai elismerését. A nyilatkozat viszont reálisnak nevezi De Gaulle Délkelet-Ázsiával kapcsolatos álláspontját és a genfi tizennégyhatalmi értekezlet összehívására tett javaslatát. Új szovjet rakétakísérletek a Csendes-óceánban Moszkva, (TASZSZ): Az űrkutatási programnak megfelelően a Szovjetunió kozmikus objektumok hordozórakétáinak új változatait fogja kipróbálni. A rakéták a Csendes-óceánba csapódnak majd be. Előbb augusztus 4— november 1 között, később október 1— december 30 között kerül sor rakétakísérletekre. A rakéták becsapódási övezetében a szovjet flottának a szükséges műszerekkel felszerelt speciális hajói hajtanak végre méréseket. A varsói felkelés 20. évfordulóján Tragikus évfordulóra emlékezik ezekben a napokban a lengyel nép, s vele az egész haladó emberiség: húsz évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-én robbant ki az oly sok — és ami a legfájdalmasabb: felesleges — véráldozatot követelő varsói felkelés. 1944. augusztusában megdöbbenten értesült róla a világ, hogy a hosszú évek óta fasiszta csizmák alatt nyögő Lengyelország fővárosában felkelés tört ki. Döbbenetet keltett a hír és méltán, mert ez a felkelés — és ez már akkor láthatóvá vált — eleve kudarcra volt ítélve. Mi e tragikus esemény háttere, melyek voltak a cselekmények rugói. 1944 július végén a felszabadító szovjet csapatok lengyel földre léptek. A már felszabadult területeken azonnal megindult az újjáépítés és az új élet építése. Az 1944 július 20-át követő napokban a Lengyel Munkáspárt és a köréje tömörülő demokratikus erők megalakították az első népi államhatalmi szervet, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságot. Ez — a lengyel társadalom legszélesebb rétegeinek a támogatásával — megkezdte a népi szervek kiépítését, deklarációjában felvázolta az új, demokratikus Lengyelország alapjait, s felszólította a népet: a Szovjetunióval szövetségben segítse a lengyel föld teljes felszabadítását. Mikolajczyk, a londoni emigrációs kormány feje Moszkvába repült, hogy ott tárgyalásokat kezdjen a szovjet kormánnyal, és saját kabinetjét — tehát a londoni emigrációs kormányt — ismertesse el Lengyelország hivatalos kormányaként . Ehhez a politikai-hatalmi manőverhez kellett a varsói felkelés, amelyet a londoni kormány hazai képviselete robbantott ki. A hatalomból való kiszorulás veszélye késztette őket arra, hogy a világ közvéleménye előtt dokumentálják, mekkora befolyásuk van az országra, annak lakosságára. Erire valóban Varsó volt a legmegfelelőbb, hiszen a hadiesemények következtében közvetlenül a front előterébe került, s az egész világ feszült figyelemmel kísérte a város sorsát. E felkelésnek tehát Mikolajczykék kezében az volt a célja, hogy visszasegítse a volt lengyel uralkodó osztályokat a hatalomba és demonstráljon a már megalakult s óráról órára, napról napra izmosabb lengyel népi hatalom ellen. Az augusztus 1-én kirobbant felkelés nemcsak a Lengyel Munkáspártot, a hazai antifasiszta mozgalmat érte teljesen váratlanul, hanem Varsó népét is. A varsóiak természetesen nem látták a háttérben meghúzódó politikai célokat, s gyenge fegyverzettel is egyemberként vetették magukat a harcba az annyira gyűlölt német fasiszták ellen. Küzdelmüket táplálta az a remény, hogy a felszabadulás napja közel van. A hamis politikai célok érdemében kirobbantott felkelés így vált Varsó hősi lakossága hatalmas szabadságharcává. A szovjet hadsereg csak 1944 szeptember 10—14 között — rendkívül súlyos harcok árán — tudott a város közelébe jutni, s arra gondolni, hogy közvetlen segítséget nyújtson Varsó hősi harcának. A felkelés ezekben a napokban már vége felé tartott A szovjet csapatok s a velük együtt harcoló lengyel egységek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a felkelőket átmentsék a Visztula másik oldalára. A felkelés vezetősége azonban a város központi területei felé rendelte el a visszavonulást ahol a varsóiak tíz és százezerszámra az SS kezei közé kerültek. A varsói felkelés hőseire gondolva, mi is meghajtjuk az emlékezés zászlaját bátorságuk, hazafiságuk előtt Pintér István: Színes képeslap Latin-Amerika bő v. Bicho és más brazil furcsaságok Sao Paulóban, egy kávéház teraszán ülök ismerősömmel, amikor kopott eleganciával öltözött fiatalember lép hozzám. Valamit hadar „brazilul”. A brazilok ugyan portugálul beszélnek, nyelvük annyira különbözik már a Portugáliában beszélttől, hogy én — kissé talán önkényesen— brazil nyelvnek neveztem el Jobb híján az egyetlen ismert szót hajtogatom: — Si! Ez „igen”-t jelent. Vagy ötödszörre ismétlem már, mire a fiatalember egy sorsjegyet vesz elő a zsebéből, átnyújtja- S már tartja a markát, amiből megértem, hogy fizetnem kell. Ezerötszáz cruzeirót, körülbelül egy dollárt fog le az átadott 10 000 cruzeirósból. Aztán barátságosan kezet ráz velem és elviharzik. Ismerősöm nevet: Hát ez aztán jól rászedett- Rádiózta a sorsjegyét. És tudod mit mondott? — Fogalmam sincs... — Hát azt, hogy csak neked adja 1500-ért, mindenki másnak 2000 cruzeirós. Mert téged ismer Pernambucóból. Pedig ez a sorsjegy egy ökör. — Micsoda? — Egy ökör. Vagyis, az utolsó két számjegye ökröt jelent a bicon...— Nem értem. S azt sem értem, miért hagytad, hogy megvetesse velem ezt a sorsjegyet. Mért nem szóltál közbe? Ismerősöm komolyan tiltakozik: — Hogy képzeled? Bicho- ügyben nem szabad közbeszólni! Mindenki maga döntse el, hogy szerencsét próbál-e, vagy sem... Szerencse kicsiben és nagyban. Bicho. Ezt a szót nem lehet magyarra lefordítani- Bicho alatt a zugbankárok ezrei, tízezrei által rendezett, a hatóságok által szigorúan tiltott szerencsejáték értendő. A különböző államokban hetenként megrendezett sorsjátékok húzására épül. A sorsjegyen hat számjegy szerepel — a bichernél (az ügynöknél) az utolsó két, három, vagy négy számjegyre lehet fogadni. A két utolsó számjegyet állatokról nevezték el. Minden iskolásgyerek tudja, hogy például a 01, 02, 03, 04 végződés: kígyó. És, ha ezekre fogad, egyszerűen közli bicherrel, hogy kígyóra tesz. De lehet fogadni az utolsó három számjegyre, csoportonként, vagy pedig kifejezetten csak egy végződésre. A nyeremény eszerint változik — hétszerestől hatezerszeres pénzig lehet nyerni a bichon. Ha valakinek szerencséje van.-; — Szóval, most én is egy bicher karmaiba kerültem? — rogattam ismerősömet. — És az ökörre játszottam? — Dehogy — nevetett ő. — Te szabályos állami sorsjátékon veszel részt. De itt az a szokás, hogy a sorsjegyügynök, amikor portékáját eladásra kínálja, mindig hozzámondja, hogy a bichoban milyen állatot jelent a sorsjegy két utolsó száma. Vannak babonás játékosok, akik bizonyos állatokat szerencsésnek tekintenek és azt játszszák... Különben is, a bicer nem ad semmiféle papírt, sorsjegyet, vagy nyugtát. A fogadásokat szóbelileg kötik és fejben tartják, nem rögzítik papírra- Ez azért van így, nehogy a rendőrségnek bizonyíték kerüljön a birtokába. A rendőrség ugyanis erélyesen üldözi a bichereket, mert konkurenciát teremtenek az állami sorsjátékoknak. De a biche mégis virágzik. És a szóbeli fogadásokat mindenki szigorúan veszi. Erkölcsi normák — úriemberekre és tolvajokra. — Azért, gondolom előfordul hogy ha a fogadó nyer, bicher nem fizet — jegyzem meg. — Nem. ilyesmi még soha sem fordult elő! — mondja ismerősöm. — A bidho komoly dolog, ebben nincs csalás. Aki nyer, negyvennyolc órán belül megkapja pénzét. — Anélkül, hogy írása lenne róla, hogy az neki jár? — Anélkül— De hiszen egy hete vagyok Brazíliában és mást sem hallok, hogy itt az adósságokat nem veszik komolyan. Hogy a közhivatalokban sikkasztanak. — A bichoban másképp van. A bichoban fizetnek. Nem hittem el mindjárt, de amikor másoktól is utána érdeklődtem, el kellet hinnem. Egyike ez is azoknak a furcsaságoknak, amelyekkel a brazil élet meglepi az európait. Brazíliában sok mindent megengedhet magának egy úriember, amit Európában tisztességtelennek tartanának, de például a tolvaj sem engedhet magának meg mindenfajta tisztességtelenségek Egy másik brazíliai ismerősöm figyelmeztetett, hogy mindenemre nagyon vigyázzak. Ha az étteremben, vagy kávéházban az ember egy percre őrizetlenül hagy valamit, majdnem biztos, hogy ellopják. Csomag, fényképezőgép, vagy esernyő — teljesen mindegy További beszélgetésünk során ismerősöm elmondja, hogy a házbeli fűszeres nemcsak tejet, hanem a péksüteményt, friss gyümölcsöt, főzeléket is rendszeresen felküldi hozzá, s a kifutó leteszi a lakás ajtaja elé az élelmiszereket. — És nem lopják el? — A, dehogy! A lakás ajtaja elé letett élelmiszerhez még a legelvetemültebb tolvaj sem nyúl. Ezt nem tisztességes dolog ellopni, mert a család éhenmarad... A postás filozófiája Nem tisztességtelen dolog azonban a postától, ha egykét zsáknyi levelet egyszerűen eléget, vagy a tengerbe dob. Az ilyesmi itt mindennapos dolog. Végtére is a postás is ember, akinek szintén jár nyári szabadság s amikor elutazik valahová, nem kézbesíti a leveleket. Néha van helyettese, néha azonban a helyettes is szabadságra utazik. A levelek pedig gyűlnek. Namármost, egy rendes postás nem tudja nézni.- hős*” egész sereg kézbesítetten 1- vél legyen nála- így hát es*v széntén megsemmisíti őke* S ezer) senki nem háborod;’fel, de még nem is csodálk'' zik rajta. Hiszen az élévé** vagy tengerbe szórt leveleiben, vagy fontos dolgunkról vagy lényegtelenekről írtak A fontos leveleket majd megírják újra, a lényegtelenek eltűnésével nem vesztett senkit. Az európai bevándoroltak egy részét idegesíti az ilyesmi, de vagy megszoknak, vagy megszöknek. Esetleg megpróbálnak segíteni magukon, ahogy tudnak. A levelek ügyében például úgy, hogy ezeket másolattal írják, s három-négy különböző helyről és időpontban adják fel. Az egyik levél csak célbaér. Rajtuk azonban a brazilok csodálkoznak. Minek sietni? Van idő, az élet szép, s aki rohan ilyen melegben, hamar megizzad. Csak könnyedén... Lám, ezzel a könnyedséggel jelentette ki nekem az bizonyos sorsjegyárusító fiatalember, aki nem láthatott soha az életemben, hogy ismer Pernambucóból és ezért engedményt ad. Jaj, majd elfelejtettem — úgy látszik, rám is ragadt a brazil könnyedségből, — hogy később utánanéztem a sorsjegy hivatalos árának. Ezerkétszáz cruzer volt. A háromszáz cruzi különbözet mindenesetregérte, hogy tudom, mi ,ho, ahol nincs csalás, rámítás, ahol minden sszeget pontosan fizetnek ’azt — a törvény tiltja, T . Vidám karnevál Sao Paulo utcáin..