Kelet-Magyarország, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Csütörtöki mozaik ♦ Csütörtöki mozaik ♦ Csütörtöki mozaik Híd betonszalagokból A Hídépítő Vállalat szakem­berei az országban egyedülálló megoldással építik a balassa­gyarmati főközlekedési út egyik 72 méter hosszú felüljá­ró hídját. Acélszerkezet helyett 32 tonnás előrefeszített vasbe­ton „szalagokból” építik a hi­dat. Az utolsó vasbetonszerke­zetet most emelték a helyére. A tervek szerint szeptember közepén adják át rendelteté­sének a felüljárót Filmen az angol Svejk Charlie Drake, ez a csúnya, vörös szeplős, apró termetű emberke A betörő című angol film főszereplője hallatlanul hasonlít egy régebben élt jel­lemtársához, a közismert figu­rához, Svejkhez. Jaroslav Ha­­sek Svejkje is szinte a bár­­gyúságig becsületes, jószándékú — mégis mindig megjárja. Ez az apró lakatosmester, filmbeli nevén Ernest Wright is ilyen. Nincs annyi szeplője, mint ahány jó ismerőse, régiek és újak és a kis köpcös min­denkin segíteni akar. Előszedi álkulcs-gyűjteményét és nincs tovább csukott ajtó, páncél­­szekrény. Csakhogy, akik ki­használják hiszékenységét és becsületességét, azok nem ren­des emberek, hanem betörők, így barátunk mindig a börtön­ben köt ki. Végül persze, ahogy ez várható is, lelepleződik a rablóbanda, és Ernest oltárhoz vezeti a csinos Muriést, aki segítségére volt a bűnözők le­fülelésében. Az ötlet, mellyel Peter Gra­ham Scott rendező élt, nem vadonat­új, mint ahogy­ nem sikerült mellőznie a bűnözők­ről szóló filmburleszkek né­hány szokvány fordulatát sem. Ilyen maga az alaphelyzet is, a becsületes és ártalmatlan Ernestet rettegett bűnözőnek vélik a hivatásosak, ismert motívum a két bűnbanda fél­tékenysége és cselszövése egy­más ellen, és a befejezés, a leleplező ártatlanságának ki­­derü­lése és boldog jutalma. Mindezek ellenére az átlag filmburleszkek fölé nő a Betö­rő Charlie Drake sok általá­nos emberi vonást kibontó játéka. Tiltakozás a rossz ellen: ha ettől nem is hordozna magva­sabb mondanivalót ez a mu­latságos, kedves hangulatú an­gol film, már sem készült el hiába. (Pg) Autó karburátor nélkül Kisebb fogyasztás, nagyobb teljesítmény A hozzáértő meglepődik, ha megtudja, hogy tíz Volga tí­pusú gépkocsi fut már a Szov­jetunióban , karburátor nél­kül. A karburátort egy félve­zetőkkel működő kis műszer helyettesíti. A műszer szovjet konstrukció. A mérőfejek szüntelenül jelzik a motor mű­ködésének adatait, a levegő hőmérsékletét, a légnyomást. Az elektronikus szerkezet pe­dig nyomban kiszámítja,­­ mennyi benzinre van szüksége a motornak, szabályozza az üzemanyagfogyasztást. Az új módszer alkalmazása növeli a motor kapacitását: a Volga hetven lóerős motorja olyan teljesítményt nyújt, mintha nyolcvanöt lóerős len­ne, fogyasztása azonban csök­kent. Induláskor a gépkocsi rendkívül gyorsan indul. A szerkezet viszonylag olcsó és ára hamarosan megtérül. Új sátortáborok A Balatonon befejeződött a campingidény. Az idegenfor­galmi szakemberek hozzávető­leges becslései szerint ezen a nyáron mintegy háromszáz­­ezren táboroztak a magyar tenger partján. A vendégna­pok száma másfél millióra becsülhetők, ami azt jelenti, egy-egy fő átlagban öt napot töltött a campingekben. A nyári szezon végeztével a Balaton mindkét partján máris kijelölték a jövőre ki­építendő új sátortáborok he­lyét. Az őszi terepszemlék szerint jövőre új campinggel gazdagodik Balatonszemes, Szepezdfürdő, Alsóörs, Bala­tonalmádi, Badacsony és Ba­dacsonytomaj. A keszthelyi sátortábort elsőosztályúvá fej­lesztik és bővítik a balaton­­lellei campinget is. Különös Mentés Öten a felfordult hajó gyomrában Szovjet határőrök búvárruhás akciója A balti partokon szolgálatot teljesítő egyik szovjet határőr különös formájú úszó tárgy­ra lett figyelmes. Tűcsövén ke­resztül hamar kivette, hogy egy felfordult hajó hánykoló­dik a nyílt tengeren, oldalán pedig három ember kétségbe­esetten integet. Nyomban kifutott a határ­őrség egyik mentőhajója és si­került a több mint 8 órás ka­paszkodástól holtfáradt embe­reket csónakba emelni. A meg­mentettek azonban elmondták, hogy társaik a gyors irányvál­toztatástól felborult hajó belsejében vannak. Szinyr­­ca mérnök-kapitány, a mentőcsapat parancsnoka búvárruhát öltött és a mélyben 40 percig kutat­va, megtalálta azt az aj­tót, amelyen biztonságosan bejuthat az alsó fedélzeten lévő öt emberhez. A kapitány két tengerésznek oxigénpalackot és álarcot adott, azok a felszínre mász­tak, két másik tengerészt pe­dig lebocsátott kötélhágcsón húztak fel. Legnehezebb volt meg­menteni a tenger ötödik foglyát, egy asszonyt, aki sehogy sem akart a fedél­közből a vízbe menni. Végül a mentőcsapat egyik tagja könnyű búvárruhát vitt le neki és egy kis bátorítás után felhozta. A kis hajó személyzetének két tagját, még a m­entőcsapat megérkezése előtt elsodorta a tenger. ÉLETMŰ AMIT NEHÉZ MA MÁR HINNI: Egymillió rabszolga! A nyugati magazinokban megdöbbentő cikkek jelennek meg a mai rabszolgákról. Pontosan nem derítették fel a modern rabszolgaság vala­mennyi „lelőhelyét”. Szaúd- Arábia óriási területe az egyik lelőhely és több dél­arab terület — például Aden — a másik, Aden? Mi ez? Brit gyarmat és védnökség — tartja nyilván az Almanach. Ebben az országban Nagy- Britannia királynője által ki­nevezett angol kormányzó az úr. Az egyik riporter szerint, Mukalla városában szabályos rabszolgakereskedelem folyik. Úgy árusítják az embert, mint másutt a birkát vagy a halat. A láncravert fekete embert elhurcolják szülőföldjéről és az olajon meggazdagodott kényuraknak vagy cinkosaik­nak szabályosan eladják. A portékát tuareg emberhajcsá­rok terelik titkos útvonalakon a piacra. A felhajtás kegyet­cek” szakértő szeme elé ker­geti az árut. A tények elvitathatatlanok és borzalmasak, azonban még oda is vissza­­szüremkednek, ahol már el­nyerték a jogi önállóságot. A világ élő lelkiismerete azon­ban nem fogadhat el semmi kifogást, semmiféle mester­kedést: minden gyarmatnak mindörökre el kell tűnnie, hogy az egész világon, a Föld legrejtettebb zugaiban is megszűnjék a rabszolgaság. fenségét döbbenetes erővel ábrázolja a kígyóbőrkorbácsos pribék, aki az „emberkupé-Az emberiségnek már csu­pán 1,5 százaléka él gyarmati sorban. A neokolonialisták Busszal a francia Dijonból Nyíregyházára Hat gyerek és a papa* ma­ma. Otthonosan mozognak a gördülő házacskában, amely a franciaországi Dijon váro­sából Nyíregyházára hozta őket. Egy Bethlen utcai ház udvarán találtak ideiglenes otthonra egy rokonnál. — Régóta készülődtem haz­­za — küzdi a kalandosnak tűnő vállalkozás előzményeit Kocsis Barna. A Franciaor­szágban töltött harmincnégy év érződik a szaván. — A szüleim az 1930-as évek nagy válsága után ke­rültek ki Franciaországba. Én 17 éves voltam akkor. Itthon, Újfehértón éltünk, évekig nem kapott munkát az apám, mert feketelistán volt. Hosszú éveket dolgozott francia bányákban, gyárakban a család, míg a háború alatt haza nem telepítették őket németek. Egyedül ő, az idő­sebb fiú nem tért haza ak­kor, megnősült, francia lányt vett feleségül. És teltek az évek, egészen beleszokott az ottani életbe, de végleges ha­zának mégsem tartotta. 1948-ban haza akart jönni, de valami miatt nem sikerült. — Rosszul is esett akkor. Később valamelyik felszaba­dult afrikai országba akartam átmenni és letelepedni. Most ismét úgy döntöttünk, meg­próbálunk hazajönni. És si­került. Ezért csinálgattam évek óta ezt a lakókocsit, nem így nézett ki, csupa rozs­da volt. Júliusban költöztek be a buszba, egy hónapja vannak Magyarországon. A hat kis­lánynak és a mam­ának tet­szik az új haza, bár még csak egy-két szót tudnak ma­gyarul. A két idősebb lány beiratkozott a Zrínyi Ilona gimnáziumba, a tanárok, és a diákok sokat foglalkoznak velük, hogy minél előbb el­sajátítsák a magyar nyelvet, a tanulásban se maradjanak le. Munkát már kaptam, a konzervgyárban. Általános la­katos vagyok, nem félek a munkától. Aztán majd beren­dezkedünk, megismerkedünk mindennel, mert hisz egy ki­csit idegenek vagyunk, bár nem érezzük magunkat an­nak, és nem is úgy fogadtak bennünket. De 17 éves vol­tam amikor elmentem és már 51 vagyok. Nyíregyháza is egészen másképp nézett ki. Páll Géza Rubinstein hangversenye Moszkvában Arthur Rubinstein, a kivá­ló zongoraművész harminc­­ év után vasárnap este ismét­­ fellépett a szovjet főváros­ban. A moszkvai konzerva­tórium nagytermében adott hangverseny iránt óriási volt az érdeklődés. A zsúfolásig megtelt teremben ott volt Jekatyerina Furceva, a kul­turális ügyek minisztere, Kohler amerikai nagykövet, valamint a diplomáciai tes­tület számos tagja. Kirándulás... Wolfgang Staudte nyugat­német rendező legújabb filmje: „Kirándulás férfiak számára” —, óriási vihart keltett és kihívta a nyugat­német revansisták támadását. Ezen nem is lehet csodálkoz­ni. A filmben egy nyugatné­met férfitársaság kirándulást tesz Jugoszláviában, és vélet­lenül eljut a hegyek közé, egy faluba, ahol gyászba öl­tözött nők csoportjával talál­kozik. A turisták később meg­tudják, hogy ebben a faluban csupa olyan özvegy lakik, akinek férjét a háborúban megkínozták és megölték. Darvas Szilárd: Caesar és A napokban részt vettem a valmi előadáson, me­lyen többek között egy ifjú énekesnő is fellépett. Óriási sikert aratott, annak ellenére, hogy nagyon incifinci hanggal rendelkezett, valósággal rág­csálta a mikrofont a közért­hetőség kedvéért. Ez az, amit „szabad hangnak” neveznek, legokosabb ugyanis, ha az il­lető bezárkózik egy szobába és ott magában énekel. A művésznő a frenetikus si­kert egy dallal aratta, amely úgy kezdődött, hogy „véni, vi­di, vicsi...”. Tudvalevő, hogy ez magyarul annyit jelent: „Jöttem, láttam, győztem...” Julius Caesar üzente ezt egy győztes hadjárat után a sze­nátusnak, igaz, hogy ő nem „tácsit”, hanem „vicit" mon­dott, de ebből is látható, hogy a művelt Nyugat a korlátlan lehetőségek hazája, ott egy tri­­ciből nemcsak házfelügyelő le­het, hanem vicsi is. Szóval kétségtelen, hogy a dal sikerét elsősorban a „be­mondás”, a kezdő sor biztosít­ a slowforó­ ra, főleg a közönség ama réte­ge előtt, amely még annyit se tud latinul, mint én,­­ így va­lami szerelmi pikantériát sejt a caesari igék mögött. Annál inkább, hiszen a dal folytatá­sában megszűnik a latin kul­túra, és a hadjárat magyarul folytatódik, méghozzá nem is Gallia, hanem valami nő meg­hódításáért. Meg kell hagyni, a kezdemé­nyezés óriási: nagy emberek mondásait bedolgozni a futó táncdalokba, így a táncos fiú vagy lány közben nemcsak a lábait, hanem a műveltségét is emelgeti. Rettenetesen sok jót mondtak a nagy emberek, évtizedekre biztosítani tudjuk a slágerszükségletet. Ajánlani tudom a követke­zőket: A­ve Caesar, morituri te salutant! (Ezt a gladiátorok mondták.) Ich kenne meine Pappen heimer! (Ezt Nagy Frigyes mondta.) L’état c’est moi! (Ezt XIV. Lajos mondta) Fantasztikus, hogy itt Pesten egyesek minden hülyeségnél beugranak. (Ezt én mondom!

Next