Kelet-Magyarország, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
26-án, 27-én városi ökölvívóbajnokság Nyíregyházán A Városi Testnevelési és Sportszövetség december 26- án és 27-én rendezi meg Nyíregyháza 1964. évi egyéni, meghívásos felnőtt ökölvívóbajnokságát a Damjanich laktanya nagytermében. A selejtező mérkőzésekre 26-án délután 15 órától, a döntőkre pedig 27-én délelőtt 9 órától kerül sor. Vidámak, frissek Látogatás a Nyíregyházi Sportiskolában Azt hihetné az erüber, hogy a téli iskolai szünet napjain kihaltak, csendesek az iskolák. A II-es általános iskola udvarán azonban ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. Az udvaron melegítős gyerekek rótták a köröket, s a tornateremben mint az ágyúgolyó süvített, egy labda az ajtó felé. Repül a labda — Nincs semmi baj — mosolyodott el Seregi Ervin testnevelő tanár —, csak egy kis előmelegítést tartanak a gyerekek labdával, kiütést játszanak. A sportiskola atlétikai III. osztályának edzésére cseppentünk be, s a testnevelő tanár rögtön gyors eligazítást tartott. — Lábas Irén, Vitkai Emmi, Fazekas Ildi, Szatke Mari, Pazonyi Aranka és néhány fiú kint mezeizik az udvaron — a többiek pedig itt bent edzenek. — Szinte alig kell szólnom, teljesen önállóak és végtelenül szorgalmasak. Annyira, hogy tegnap — a tatai tanácskozás miatt nem tudtam itt lenni — is feljöttek edzeni, s csak úgy magánszorgalomból kifutottak Sóstóra és vissza. — Miről volt szó a tatai tanácskozáson? — Nagy vita volt. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy az elkövetkező évek nagy versenyeire, s elsősorban a mexikói olimpiára már most kell keresni a tehetséges, serdülő és ifjúsági korú versenyzőket, akiket fel kell hozni a nemzetközi szintre. — Akadt-e valamilyen megyénkre vonatkozó érdekesség. — Igen! Beszéltem Várszegi Józseffel, az olimpiai ezüstérmes Antal Márta edzőjével, aki meghívta Lengyel Évát, a serdülőkorú tehetséges gerelyvetőnket, hogy közös edzésen vegyen részt Antal Mártával. Éva rengeteget tanulhat Antal Mártától, s a tapasztalatok hasznosításával jövőre túlszárnyalhatja idei legjobb eredményét, a 43,56 métert. Ezzel a dobásával egyébként az országos serdülő csúcsot is tartja. Továbbá jön Szabó Miklós dr. a két NYVSC futóhoz, a válogatott kerettag Fehérhez és Kisshez, s bejelentette, hogy szét fog nézni a nyíregyházi atlétacsemeték között is. S jelentős újság, hogy felkérték tőlünk Bruzsenyák Anna adatait, őt az ifjúsági válogatott keret összeállítása szempontjából vették nyilvántartásba. „Eljöttem szétnézni“ Az érdekeltek mintha tudnák, hogy róluk volt szó, egy kis páros alakítást produkáltak, ami abból állt, hogy Bruzsenyák Anna rövid célzás után telibe találja a labdával Lengyel Évák Pár pillanat múlva azonban egy pöttömnyi kislány keze nyomán őt is feltalálja a labda, s kiesik. Az edzésen itt van a Sportiskola szinte majd mindenik atlétikai menője. — Elég a játékból, tessék sorbaállni, s futás körbe, majd kézbe a súlyzókat, utána a bordásfalon tessék végezni az ismert gyakorlatokat. — Larsan Seregi Ervin hangja, s a következő pillanatban már fegyelmezetten folynak a gyakorlatok. Nyílik az ajtó, s betoppan Kiss József, az NYVSC versenyzője. — Eljöttem, szétnézni kicsit az utánpótlás között — mondja mosolyogva. — Kint, a futók közül egyik-másiknak adtam egy-két tanácsot is... Majd Bécsi Zoltán, a Sportiskola vezetője fut be, az évvégi leltárt készíti, de nem állta meg, hogy be ne nézzen a’roszp.hp. — Most lányok vannak többen — jegyzi meg, amint meglátja a lányok között az egyszem fiút, Várszegi Zsoltot, — a még itt lévő három-négy fiú kint fut az udvaron. Lány félmázsás súlyzóval Közben egy pillanatra elhallgattunk, ugyanis Bruzsenyák Anna csak úgy, magánszorgalomból odalépett a súlyzóhoz, s 45 kilót olyan szabályosan kilökött, ahogy a nagy könyvben meg van írva. — Hihetetlenül erősek a gyerekek — lép ismét hozzánk Seregi Ervin. — Igaz én az erős munka híve vagyok. Az az elvem, hogy már serdülő korban olyan fizikai felkészültségűvé fejlődjenek, amelyre később már nyugodtan lehet építeni. Csak így lehet jó eredményeket elérni velük. Ez a magyarázata, hogy sok tehetséges versenyzőnk van, a mostani legjobbak mellett is. Példa erre, a kisebbik Bruzsenyák, az Ica, a kis Gyimesi Edit — mindkettőből nagyszerű vágtázót szeretnék nevelni. Tavaly óta több, mint egy teljes másodpercet javultak. Vagy a kis Vaskó Mari... aki Lengyel Éva nyomdokába léphet, s jó gerelyvető lehet egy-két éven belül. A kintiek is megérkeznek, egymás után robbannak be az ajtón, befejezve a futást. Levezető gyakorlatok után, egyetlen szó utasítás nélkül kezdenek el gimnasztikázni. Feltűnt, hogy Pazonyi Aranka milyen keményen és szorgalmasan dolgozott, miközben odaszólt Bécsi Zoltánnak: — Zoli bácsi, tessék nekem adni egy gumikötelet... — Aranka a 400 méteres, idei serdülő országos bajnokságon hatodik lett. Nagyon szorgalmas, tudja, hogy a jó eredményért meg kell dolgozni — halljuk róla a véleményt. Folyik tovább a téli, alapozó edzés. Az ollózó távolugró technikát gyakorolják, mások ruganyossági, erősítő gyakorlatokat végeznek. Mindannyian vidámak, frissek. Nyíregyháza a harmadik ! Búcsúzás előtt rövid összefoglalót kértünk a Sportiskola vezetőjétől, Bécsi Zoltántól. — Atlétika és torna sportágban fejt ki tevékenységet Sportiskolánk — mondta. — Jelenleg 205 gyereket foglalkoztatunk. Az a feladatunk, hogy az iskolai testnevelő órákon kitűnt tehetségek tudását fokozzuk tovább. Úgy érzem, hogy az év folyamán jól láttuk el feladatunkat, hiszen mind a tornászok, mind az atléták között sok kiváló eredményt elért gyereket találhatunk. Közülük jónéhányat a válogatottság szempontjából is nyilvántartanak. — Jó eredményünket az is bizonyítja, hogy az ország több, mint harminc sportiskolája közül az évi, összesített pontversenyben az előkelő harmadik helyen vagyunk. Bézi László Elutasították Nagykálló fellebbezését Az MLSZ másodfokon tárgyalta és elutasította a Hajdúszoboszlói Spartacus-Kazincbarcika NB III-as labdarúgó-mérkőzés ügyében benyújtott kazincbarcikai fellebezést és helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Ugyancsak elutasította a Nagykállói MEDOSZ fellebbezését, amelyet a félbeszakadt Debreceni Honvéd—Szuhavölgy 2:0 (1:0) arányú mérkőzés után nyújtott be. Itt is helybenhagyta az elsőfokú hározatot. Ezek szerint az NB III. Északkeleti csoportjában jobb ..:1] arányával a Debreceni Honvéd lett a bajnok: 1. D. Honvéd 2. Nagykálló 30 19 6 8 49:29 38 30 17 4 9 57:33 38 Március 14-én kezdődnek az NB I-es labdarúgó-bajnokság küzdelmei Az MLSZ elnöki ülése fogalkozott az 1965. évi labdarúg-bajnokság versenykiírásának tervezetével. Az NB I-es idény március 4-én kezdődik és november 1-én fejeződik be. Az NB I. B, az NB III. és általában a többi bajnokságnak is március közepén van a rajtja, az NB II. küzdelemsorozata viszont egy héttel előbb, március 7-én indul, s ez fejeződik be a legkésőbb is, november 11-éntéknapja június 2. az őszi „ Az NB I. tavaszi utolsó já..premier” pedig augusztus 1. A saüinetben is lesz azonban labdarúgó esemény, megkezdődik az MNK és két válogatott mérkőzés is színesíti a programot: június 13-án „négyfrontos” osztrák—magyar, június 27-én pedig Magyarország—Olaszország találkozó. Első ízben tervezik az utánpótlás bajnokság megvalósítását az ifjúsági korból kikerülő játékosok további foglalkoztatására. Az ifjúsági bajnokságban az 1947, 1948 és 1950-es évfolyamú, a serdülő bajnokságban pedig az 1951, 52 és 53-ban született játékosok vehetnek részt. Az év legjobb sportolói A Magyar Sportújságírók Országos Szervezete az idén is megrendezte „Az év legjobb sportolója” címért a szavazást, amelynek eredményei a következők: 1964. legjobb női sportolója: 1. Ujlakiné Rejtő Ildikó 404 pont, 2. Rudasné Antal Márta 234 pont, 3. Makrai Katalin 84 pont, 4. Szabóné Nagy Zsuzsa 45 pont, 5. Földiné Kóczián Éva 44 pont. Szavazatot kapott még: Dobayné Madarász Csilla, Jánosiné Dúca Anikó, Munkácsi Antónia, Sákovicsné Dömölky Lívia, Juhász Katalin és Finta Erzsébet. 1964. legjobb férfi sportolója: 1. Dr. Török Ferenc 359 pont, 2. Pólyák Imre 202 pont, 3. Hammerl László 79 pont, 4. Pézsa Tibor 48 pont, 5. Kulcsár Gergely 35 pont, 6. Sütő József 33 pont, 7. Zsivótzky Gyula 28 pont, 8. Bene Ferenc 19 pont, 9. Kozma István 10 pont. Szavazatot kapott még: Portisch Lajos, Kulcsár Győző, Varjú Vilmos és Földi Imre. 1964. legjobb csapata: 1. Olimpiai labdarúgó-válogatott 271 pont, 2. vízilabda válogatott 197 pont, 3. női tőrválogatott 176 pont, 4. párbajtőrválogatott 153 pont, 5. Győri V ETO 15 pont. Szavazatot kapott még: öttusa válogatott, FTC labdarúgó-csapata, Szolnoki Dózsa vialabdacsapata, Bp. Honvéd labdarúgó-csapata, és olimpiai sakkválogatott. A díjak ünnepélyes kiosztására 1965 január végén kerül sor. Felépült és megerősödött Hársfalvi Sándor „második élete“ — Nagy repülők helyett kis gépekkel — Jövőre képesítőzik gépészetből — A repülés romantikája és a mindennapok Négy évig repült vitorlázó gépeken. Persze hosszú volt .íz út a kerítéslécből készült repülőmodellektől a nagy vitorlázó gépekig. Sok tanulás, gyakorlás jelezte, hogy a szenvedély — amely Hárs- , Kalin Sándor szerint olyan, mint az ópium — megérlelte a gyümölcsét.— Minden szabad percem , kint töltöttem a reptéren. Sokszor reggel fél ötkor találkoztam a fiúkkal, különösen nyáron. És fél nyolcra már indultunk be a városba, ki ki a munkahelyére. S egy napon bekövetkezett a baleset, amelyről nem szívesen beszél, nehogy elijessze a fiatalokat. Mert nem gyakori az ilyen. Napszúrást kapott a vitorlázógépen, egy pár másodperces rosszullét, nem tudott ura maradni a gépnek. Egy évig a kórházban . Nem nagyon bíztak az orvosok. De mindent elkövettek, hogy felépüljek. Nem volt olyan testrészem, amely ne kapott volna zúzódást. Úgy volt, hogy egy évig, majd fél évig gipszben kell feküdni. A gerincem is megsérült. Egy évig feküdtem k kórházban... Meggyógyultam... Meggyógyult. Hihetetlenül nagy orvosi erőfeszítés és szervezetének szívóssága, az élni akarás meggyógyította- Elkezdődött a „második élete”. Nagy gépre már nem ülhetett, folytatta a kicsikkel, a modellező klub apró masináival. Közben kitartóan tanulta a járást, sehogy sem akart beletörődni, hogy ballába nem engedelmeskedik úgy, mint a nagy műtét előtt. Egyes idegszálak megbénultak. Ennyi maradt vissza a balesetből. — Elég sokat kerékpározom, a Liliom utcán lakom és a Damjanics utcában van a modellezőklub, 3 munkahelyem. De nem érzek semmi utóhatást. Közben a magam szempontjából elég nagy vállalkozásba kezdtem, a munka mellett levelezőn befejeztem a korábban abbahagyott középiskolát. Leérettségiztem... Büszke a kis masinára A „második élete” során ismerkedett meg a feleségével, aki eleinte értetlenül szemlélte, hogy barkácsol az apró modellekkel. Később, amikor kiment a repütésre, ahol az apró masina parancsszóra követte férje kézmozdulatát, — következett a csodálkozás, a megértés. — Rádión irányított modellekkel foglalkozom. Nemrég kint voltam Kisvárdán. Odajött hozzám egy parasztbácsi. És vezényelt. Most jobbra, most balra. Figyelte a kezem, amivel lent a földön a modellt vezéreltem és a levegőben a gépet, drót sehol... összecsapta a kezét. Most már elhiszem, hogy létezik űrrakéta, mondta, és mi elcsodálkoztunk, sokszor milyen kevés elég ahhoz hogy az emberek szeméről leessen a kötés... Hársfalvi Sándor valósággal ott él az MHL modellező klubjában. Állandóan készül, illetve készíti a kis gépét, hogy a soron következő eseményen ne valljon szégyent vele. Két nemzetközi találkozón is részt vett már. Büszke a kis masinára, de arra is, hogy immár a második érettségit is megszerzi... — Jövőre képesítőzöm gépészetből. Mindig is érdekeltek a gépek, gondoltam nem árt az, ha a technikumot is elvégzem. Persze megerőltető, kevés időm jut a családra, pedig két nagy fiam is van, akikkel illenék többet foglalkozni... Újra kezdődik az életA Hársfalvi Péter és Pál, a legifjabbak a családban sok élményt hallanak apjuktól a repülésről. A nagyobbik már ült is vitorlázóban, bár még csak nyolcéves. A kisebbik még tartózkodik. Egyelőre marad az óvodai játékrepülőnél. — Szép a repülés. Sok benne a romantika. Nem fogom megtiltani a fiúkat, ha kedvük lesz hozzá, de nem is fogom erőszakolni. Az a legfontosabb, tanuljanak meg egy jó szakmát, mert a romantika egy idő múlva véget ér, és kezdődik az élet, a munka... P. G. Év végi számvetés Sportmozgalmunk az elmúlt húsz év alatt, társadalmi fejlődésünkkel lépést tartva, jelentősen fejlődött. Szűkebb hazánk, Szabolcs-Szatmár megye testnevelése és sportja mind a tömegesség, mind a minőségi színvonal tekintetében eredményesen járult hozzá ahhoz a nagyszerű változáshoz, mely hazánkban az elmúlt két évtized alatt végbement. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy megyénkben ma nagyszerű sportélet pezseg. Hiszen a felszabadulás előtti idők néhány kiváltságosan jó anyagi körülményekkel rendelkező sportkörével szemben ma 252 sportkör működik Szabolcs- Szatmárban, általában háromnál több szakosztállyal. A múltban a sportpályákat a falutól kapott legelőrészek jelentették — ott volt a pálya, ahová két kapufát leszúrtak. Az anyagi támogatást pedig egy-két jobb anyagi körülmények között élő mecénás olykori zsebbenyúlása hozta. A versenyekre való felkészülés nagyon keveseknek adatott meg, s a szegényebb sorú sportolók már akkor is örültek, ha a bajnoki mérkőzéseken, vagy versenyeken részt vehettek. Ezzel szemben a testnevelés és sport ma mindinkább a társadalom széles rétegeinek mindennapos tevékenységévé válik. Nemcsak a rendszeres bajnokságok, versenyek keretében sportolhatnak, hanem részt vehetnek a különféle üzemi, szakszervezeti bajnokságokon, s a jelvényszerző versenyeken is lódolhatnak kiválasztott sportágaknak- Olyan, a testedzés és egészségvédelem szempontjából lényeges mozgalmak kézjének erőteljesen kibontakozni, mint például a természetbarát mozgalom is. Lényeges formája ez a sporttal való foglalkozásnak, hiszen a hétvégi túrák, a nem versenyszerű sportot kedvelők számára is nagyszerűen elősegíti a fizikai megerősödést. S az elmúlt kéthárom év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ilyen jellegű sportlehetőségek egyik napról a másikra, igen nagy számú érdeklődőt vonzanak. A tömegek sportba való bevonása nagyon fontos feladatunk, hiszen tömegek nélkül sem tudjuk megoldani sportmozgalmunk más jellegű feladatát sem, a minőség fejlesztését. S számtalan esetben bebizonyosodott, hogy egy-egy sportág tömegesítése mindenkor a színvonal gyors fejlődését is jelenti. Példa erre, a megyénkben három évvel ezelőtt meghonosodott súlyemelés. Az elmúlt két évben hatfordulós, pontszerző megyei bajnokságokat rendeztünk, s e versenyeken eseteként 150— 200 sportoló mérte össze tudását, s ma már Kőszegi István személyében országos bajnokot, országos csúcstartót is üdvözölhetünk. Ezen elv sajnálatos módon való háttérbe szorítása atlétikai életünk visszaesése szolgáltatta a példát. Az ötvenes években — országos viszonylatban — megyénk atlétagárdáját az elsők között emlegették. Kovács József, Hebán Klára, Naményi Lenke, Aranyi József, a válogatottak közé küzdötték fel magukat. Különböző okok azonban, s elsősorban a megyei szövetség vezetésében tapasztalt széthúzás megbénította az egykor jól működő gépet,1 tét és így mintegy 10 év teljesen kiesett megyénk atlétikai fejlődéséből. Örvendetes azonban, hogy a közelmúlttól számítva ismét felfelé ível a pálya. Nagy tömegek részvételével rendezik meg ma már a versenyeket, s a 15—17 évesek között olyan tehetséges fiatal ígéreteket találhatunk, akik nyomukba léphetnek, jelenlegi legjobbjainknak. Sportmozgalmunk tömegjellegének szélesítése azonban nemcsak a minőségi sport szempontjából szükséges. Szocialista társadalmunkban egyre inkább megváltoztak a munkakörülmények. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban dolgozók számára szinte elképzelhetetlenek ma már a hétköznapok anélkül, hogy valamilyen kapcsolatot ne tartsanak a sportélettel. Lényeges ez, mert a sport a munka intenzitását is egészségesen befolyásolja — különösen az ülőfoglalkozású dolgozóknál. A nyíregyházi cipőgyárban és ruhagyárban is ilyen meggondolásból vált kedveltté a munkahelyi testnevelés s az abban résztvevők örömmel szánnak erre naponta 10— 15 percet. Megyénkben nemcsak szeretik a sportot, hanem áldoznak is érte. Számtalan sportlétesítményünk felújításánál, új létesítmények építésénél tapasztalhatjuk a társadalmi összefogás nagyszerű példáját. Szinte alig van megyénknek olyan sportlétesítménye, melynek létrejöttét ne segítette volna jelentős társadalmi munka. A jövőben Záhonyban, Nagyhalászban, Tiszabercelen, Újfehértón, Baktalórántházán fognak korszerű sportpályákat kialakítani, s örvendetes, hogy mindenik helyen jelentős helyi erő, számottevő társadalmi munka segíti majd a létesítmények megszületését.Büszkék lehetünk mindazokra a sportsikerekre, eredményekre, melyeket megyénk a felszabadulás óta eltelt évek alatt elért. S nyugodtan, örömmel dolgozunk tovább, mert tisztán látjuk mozgalmunk perspektíváját. Igaz, nagyok a jövő feladatai — de ismerjük azt az erőt is, amely megyénk sportmozgalmának névtelen munkásaiban rejlik. S amikor számadást teszünk, nem feledkezhetünk meg e névtelen harcosokról. Számuk napról napra nő, s ez biztosítéka annak, hogy az előttünk lévő feladatokat meg tudjuk oldani. Hadházi László a megyei TS elnöke 225 sportkör Szabolcsban Tömegsport és színvonali emelkedés Fiatal ígéretek, munkahelyi testnevelés