Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

xxi. Évfolyam,­­ szám ÁRA: 80 fillér 1965. JANU­ÁR 1., PÉNTEK | N XHTE G Y K­j'A Z A 1 Az ötödik év sikeréért Boldog új évet — mond­juk és írjuk ezekben a na­pokban hozzá­tartozóinknak, barátainknak, kívánjuk isme­retlen honfitársainknak és minden népnek egyaránt. Boldog új évet — milyen ré­gi és régóta ismétlődő sza­vak, de mennyire­­ változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlék­szik: már értettünk boldog új év alatt kerek 20 eszten­dővel ezelőtt, mikor a szov­jet­ hadsereg az utolsó csa­pásokat mérte a Magyaror­szágot bitorló német és ma­gyar fasiszta hordákra. Az­tán a következő években, amikor megindult az újjáéle­­dés a romokból és kibonta­kozott társadalmunk átalaku­lása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e kö­szöntés tartalmának változá­sát. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a tár­sadalmi osztályok heves ér­dekellentéte, törvényes rend­ben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja töb­bé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, ha­nem az odaadóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart ki­­szipolyozóitól. Magunk for­máljuk életünket: országunk gazdagságát gyarapítjuk, a trsadalmi haladást támogat­juk az egész világon és har­colunk a békéért Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételen múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött, gazdasági felada­tok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasz­talatai azt mutatják, hogy a ki­tűzött gazdasági felada­tok helyesek, a gazdasági fej­lődés számottevő, ami éle­tünk úgyszólván minden te­rületén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyi­sége négy év alatt 40%-kal emelkedett. Leggyorsabban ejlődött a vegyipar, azon­­belül a műtrágyagyártás,­­ a gyógyszertermelés, a műa­nyaggyártás. Új ipari kombi­nátok épültek, a régi üze­mek nagy része korszerűsö­dött. Fejlődött iparunk telje­sítőképessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt kb 10%-k­al emelkedett. Erősödtek termelőszövetkeze­tünk. A mezőgazdaság sok ezer géppel, szállítóeszközök­kel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagy hozamú vetőmag és növény­­védőszer mennyisége. Ekép­­pen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázissá. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves terv végére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különö­sen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifize­tett nyugdíjak összege pél­dául 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964-ben 7 mil­liárd. A fogyasztási árak — az idény­cikkek és a néhány, táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével — szi­lárdak. ■ A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv vé­gére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági terme­lés a tervezettnél lassabban emelkedett. Ebben az idő­szakban valósult meg a pa­rasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista­­eleme a paraszti életformának, a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a la­kosság kulturális ellátása, emelkedik műveltsége. Szo­cialista rendszerünk maga­­sabbrendűsége nyilvánul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok na­gyobb hányada tanul közép­iskolákban, szakiskolák­ban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal, rendelkező kapitalista országokban. 1964- ben 60%-kal többen érettsé­giztek, mint 4 évvel azelőtt. Az egyetemi és főiskolai hall­gatók száma majdnem meg­kétszereződött. A televízió­előfizetők szám­a 1960-ban 103 ezer volt Most­ több mint 650 000. A megtermelt javak elosz­tása pártunk politikájának megfelelően úgy történik, hogy rendszeresen emelked­jék az életszínvonal és ugyan­akkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szük­séges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben sok létesít­ménnyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű beren­dezés és gép üzembe állítása tette könnyebbé, eredménye­sebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlago­san 26%-kal növekedett Gazdasági eredményeink te­hát számottevőek, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölt­het el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szerveinek tevékeny­sége azonban nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól sem. Milyenek ezek? _ A munka termelékeny­sége nem emelkedik tervsze­rűen, sok helyen nem kielé­gítő a termelés szervezettsé­ge és a munkafegyelem; —­ a termékek önköltségé­nek csökkenése lassúbb a tervezettnél; — a takarékosság elve a gyakorlatiban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés; — a műszaki haladás elma­rad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogá­solható. Az új esztendő egyben öt­éves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában nép­gazdaságunk töretlenül és je­lentősen fejlődött 1965-ben mint eddig pártunk gyakor­latban kipróbált, és bevált politikáját folytatjuk a gaz­dasági munkában is. Folytat­juk az ötéves tervben kitű­zött feladatok végrehajtását Emeljük az anyagi javak ter­melését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korsze­rűségére, minőségére, a mun­­sét úgy kell megvalósítanunk, ha termelékenységének eme- hogy a dolgozók létszáma az lésére és a termékek önköre- elmúlt évekhez mérten las­­ségének a csökkentésére, a la­­sabban emelkedjék, s a tar­­karékosság elveinek betartó e melékenység fokozásából jára. Egyszóvel, ahogy mon- származzon a termelés növe­­dani szokás, javítjuk a gaz-, kedésének nagyobb része,­dasági tevékenység hatásra- mintegy 70%-a. Ez a cél ke­­hát Tehát, mény munkát igényel. Ilyen — Meg­szálárdítjuk és kis­ eredményt az ipar még egyet­mértékben tovább emeljük a len évben sem ért el. A lakosság eddig elért életszín- munkatermelékenység neve­­vonalát, még több erőfeszü­­lését „frontálisan” kell elő­­zést teszünk a megfelelő áru- mozdítanunk, kultúráltabbá ellátás biztosítására­ tenni a termelés szervezettsé­. Gondolunk a jövőre is, gőt, előrelépni a műszaki ha­ennek megfelelően tovább­­adás útján, fokozni a min­­építjük az országot. Bővülnek k ateljesítményt. A tapaszta­­n meglévő termelőüzemek, az­­atok azt mutatják, hogy építők és szerelők szorgos ugyanazért a keresetért nyúl­­munkája révén új gyárak tott munkateljesítmények­en­kezdik meg a termelést. Új gyór különbözők. Itt az ide­­lakótelepek, középületek, utak se a teljesítménynormák fe­­könnyítik és szépítik az éle­­lülvizsgálatának és megszige­­telt rításának ott, ahol azt az el­ő Fejlesztjük gazdasági múlt években elhanyagolták, kapcsolatainkat a testvéri Egyes munkaterületen a mun­­szocialista országokkal. És kaidő kihasználása, a munka változatlanul törekszünk gaz- intenzitása a teljesítményben­dasági kapcsolataink széle- dolgozók munkája kielégítő­­sítésére a nem szocialista ár- de a gyár eredményét mégis szagokkal­ lerontja.- a szükségtelenül Az ipari termelés mennyi- nagy segédüzemi és admi­­ségét a terv szerint 4,5%- asszttratív létszám. Ezek fe­­kal kell emelnünk. Az elmúlt fülvizsgálatát a vállalatoknak évnél kisebb mértékben, no­ ebben az évben el kell végez­­ha általában a termelés nő­­niük. A felesleges létszámot vetésének ennél gyorsabb olyan helyre kell átcsoporto­­ütemére törekszünk. Most sítani, ahol erre a népgazda­mégis az „inkább kevesebbet, ságnak szüksége van Na-6 ”................ , pont„ láthatjuk ezt a fonak­de jobbat” elvitt kell elsősor- hogy amit az egyik­ban hangsúlyoznunk. Vagyis üzemben létszámhiány miatt a kitűzött mennyiségi feladat akadozik a termelés, másutt mellett, kedvezőbb feltételek „szociális” okokra hivatkoz­­teremthetők a termékek mi-­va pazarolják a munkát. A nőségének javítására, a tér- termelékenység emelése, a te­­melékenység emelésére, az gye­lem javítása megkövetel önköltségcsökkentésre. Mind­­néhány munkajogi intézke­­ezt figyelembe véve ipari ker­­dést. Például a munkahelyá­­gazóink feladata 1965-ben két indokolatlanul gyakran nem lazább, hanem feszesebb, változtatóktól meg kell von- Egyes iparágakban, üzemek-­ni bizonyos kedvezményeket ben pedig a termelés mennyi- és egy időre megtiltani, hogy végét is jelentősen, 8-10%- az új munkahelyen magasabb kat vagy nagyobb mértékben bért kaphassanak. Hatáso­kat­ emelni, különösen az sabb intézkedések bevezetése exporttermékekben­ is indokolt: a fegyelmezet-Az ipari termelés növelő­­lének, a hanyagul dolgozók, a selej­tgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, eset­leges elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiismerete­sen végző nagy többség igaz­ságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és ha­nyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és er­kölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Azo­kat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaművelete­ket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív ko­vácsai a szocialista munka­erkölcsnek, önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehe­tőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — kb 1% lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálásá­ra használjuk fel. Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének ja­vítása a vezető beosztásban és a munkapad mellett dol­gozók közös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos gyakran látható fo­gyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minő­séget nem a MEO-tól, hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és felettesei­től kell kérni. A MEO már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorú­ság követelhető. Iparunk ter­melése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi érték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentés terén nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi munka. Egytizedszá­­zalék költségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a 200 millió forintot, 1965- ben az ipar önköltségcsökken­tési feladata 0,6% , ami több mint egymilliárd forintos megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása, elen­gedhetetlen feltétele a nép­gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvo­nal biztos megalapozásának. Ezért kell a gazdasági tevé­kenység hatékonyságát hang­súlyozni. A lakosság jövedel­mének színvonala 1965 végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvo­nalat. Ugyanakkor az önkölt­ségcsökkentés feladatát, a munkatermelékenység eme­lését, a mezőgazdaság terme­lési feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelen­leg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok meg­szilárdítása és kismértékű emelése reális. Nem erőltet­jük a beruházások növelését sem, itt is az elért színvona­lat stabilizáljuk. Azt is fi­gyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bi­zonyos népgazdasági tartalé­kokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a ter­melés mennyiségének olyan növelése, amely együttjár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak fel­­használása — az előírt, élet­­színvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási felada­tok megvalósítása — nem le­het megalapozott. Bálint József, az MSZMP KB államgazdasági osztályának helyettes vezetője Szlovák György grafikája

Next