Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

Szovjet—norvég tárgyalások Moszkvában Koszigin beszéde Gerhardsen miniszterelnök tiszteletére adott ebéden Moszkva, (TASZSZ). Gerhardsen norvég minisz­terelnök hétfőn a Kremlben látogatást tett Kosziginnél, a szovjet minisztertanács el­nökénél. A két államférfi megvitatta a feleket kölcsö­nösen érdeklő nemzetközi problémákat, valamint a szovjet—norvég kapcsolatok kérdését. A barátságos légkörben lezajlott megbeszélésen Gro­­miko szovjet külügyminisz­teren kívül Gundersenn nor­vég igazságügyminiszter is részt vett. Gerhardsen nor­vég miniszterelnök hétfőn látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségé­nek elnökénél. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen norvég minisz­terelnök tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vettek részt. Az ebéden Koszigin, szovjet kormányfő be­szédet mondott. Kijelen­tette, hogy a szovjet­­norvég kapcsolatok nor­málisan fejlődnek, a Szovjetunió hajlandó min­den vonalon elősegíteni a jószomszédi kapcsola­tok erősödését. Koszigin hangoztatta: egyetért Gerhardsennek moszkvai látogatása előesté­jén tett kijelentésével, amely szerint a norvég— szovjet kapcsolatok jól pél­dázzák a különböző társa­dalmi rendszerű államoknak a közös érdekű kérdésekben megnyilvánuló együttműkö­dését. — Meggyőződésünk — tet­­te hozzá —, hogy országaink k­épei nem felejtik el a má­sodik világháború tanulsá­gait, hanem éberen őrköd­nek, hogy azok az erők, amelyek a második világhá­­borút kirobbantották, ne sérthessék meg ismét az európai államok biztonságát. Természetesen vannak olyan körülmények, ame­lyek megnehezítik Nor­végia és a Szovjetunió szorosabb közeledését — mondotta Koszigin. — Elsősorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az Észak-Atlanti Tömbben, ami óvatosságra késztet bennün­ket, mert ez a tömb a Szovjetunió és a többi szo­cialista országok ellen irá­nyul. Vannak a világon revansvágyó és egyéb erők, amelyek szívesen látnák, ha összetűzést támaszthatnának közöttünk az észak-atlani szerződés felhasználásával. — Mindamellett reméljük, hogy or­szágaink kapcsolatai, amelyek most jók, idővel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barátság határának nevezhessék, egész Észak-Európában meg­szilárduljon a nyugalmi helyzet és az enyhülés. Hajlandók vagyunk meg­vizsgálni minden ilyen célú javaslatot. — Irányvonalunk: harcol­ni azok ellen, akik rá akar­ják kényszeríteni akaratu­kat más népekre, megszil­lárdítani a béke és a népek közötti barátságot, tisztelet­ben tartani minden nép jo­gát, hogy maga döntsön belső ügyeiben! — jelentet­te ki Koszigin. Gerhardsen a Koszigin be­szédére adott válaszában állást foglalt a gazdasági és kulturális kapcsolatok to­vábbfejlesztése mellett. Gerhardsen kijelentette, az atomfegyverkísérle­­tek részleges eltiltásáról szóló szerződést, vala­mint az ENSZ-nek azt a határozatát, hogy nem jut­tatnak nukleáris fegyvere­ket Föld körüli pályá­ra. ..más konkrét intéz­kedéseknek is követniök kell”. „Mi Norvégiában rendkí­vüli jelentőséget tulajdoní­­tunk a leszerelési tárgyalá­soknak” — jegyezte meg Gerhardsen, majd hozzáfűzz­­te, hogy objektíve minden hatalom érdekeit szolgálná egy az atomfegyverek to-­­vábbterjesztését megakadá­lyozó egyezmény. A norvég miniszterelnök megjegyezte, hogy az ENSZ- nek fejlődnie kell, a béke megőrzésének hatékony szer­vévé kell válnia. 2 1965. június 1. Szabadságharcosok sikerei Da Nang térségében Újabb légitámadások a VDK ellen Tizenhat amerikai repülő­gép hétfőn délután har­mincöt torma bombát dobott félórás kalóztámadása során a Hanoitól 72 kilométerrel délre fekvő Hoai An hely­ségre. Amerikai gépek má­sik csoportja a Hanoitól 110 kilométerrel délre fekvő Thanh Hoa mellett egy vasúti hidat támadott. Ti­zenkét amerikai és két dél­vietnami repülőgép a demi­­litarizált övezet közelében lévő Vit Thu Lut támadta. A támadó gépeket erős lég­elhárító tűz fogadta. Amerikai repülőgépek si­ettek a Quang Ngai környé­kén szorongatott helyzetben lévő dél-vietnami kormány­csapatok és amerikai egysé­gek segítségére. A súlyos harcokban, a UPI jelentése szerint, a kormánycsapatok 600— 700 embert vesztettek, a szabadságharcosok vesz­teségei ennél jóval ki­sebbek. Hétfőn délelőtt Saigonból légiúton egy zászlóaljnyi dél-vietnami tengerészgya­logost szállítottak Quang Ngai körzetébe. A Da Nang körüli térség­ben ugyanis a szabadsághar­cosok lendületes támadása nagy veszteségeket okozott a kormánycsapatoknak. A szabadságharcosok rajtaütöttek a Da Nang­­tól 24, illetőleg 29 ki­lométerre lévő Ba Ben és Huang Xuan hidak őrségén. A Tam Ky köz­úti hidat elfoglalták és a Quang Tri melletti hi­dat felrobbantották a partizánok. Vasárnap dél-vietnami gya­logosok érkeztek Quang Ngaiba, hogy felkutassák az életben maradottakat abból a két századnyi dél-vietnami egységből, amely harcba ke­veredett a felszabadító erők­kel és megbízható értesülé­sek szerint majdnem egy szálig elesett. LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Tito a Szovjetunióba látogat Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertaná­csának és az SZKP Közpon­ti Bizottsága elnökségének meghívására Joszip Broz Ti­to elnök felesége társaságá­ban június második felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A dominikai alkotmányos kormány a Biztonsági Tanács összehívását kérte Huben Brad­e, a domini­kai alkotmányos kormány ENSZ-megbízottja, akinek mandátumát egyébként New Yorkban még nem ismerték el és hétfőn a világszervezet­nél akkreditált sajtóirodák között újabb nyilatkozatot osztott szét. Ebben — akár­­csak előzőleg — ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy az Imbert-junta hatóságai tömeges kivégzéseket hajta­nak végre az ország külön­böző pontjain, s rávilágított, hogy a katasztrofális hely­zet rendezéséhez az ENSZ Biztonsági Tanácsának köz­­belépése szükséges. Jersein Cury külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetés után bejelentette, hogy kor­­mánya haladéktalanul tilta­kozott a Biztonsági Tanács elnökénél és kérte a Bizton­sági Tanács azonnali össze­hívását. Hetven amerikai repülőgépet lőttek le Laosz fölött A Vietnami Tájékoztató Iroda a Fatet Lao Hangja Rádióállomás közlésére hi­vatkozva jelentette, hogy ez év öt hónapja alatt a lao­szi hazafias fegyveres erők több, mint 70 amerikai re­pülőgépet lőttek le. E re­pülőgépek behatoltak a fel­szabadított területek fölé és barbár bombázásokat haj­tottak végre. Köztük tíz F—105 mintájú vadászbom­bázógép és több B—57 C mintájú stratégiai bombá­zó volt. B­efejeződött e­z arab kormányfők értekezlete ötnapos tanácskozás után az arab országok kormány­főinek kairói értekezlete befejezte munkáját. A ha­tározat javarészét nem hoz­ták nyilvánosságra. A MEN hírügynökség jelentése sze­rint az arab liga székházá­ban megtartott értekezleten olyan értelmű határozatokat hoztak, amelyek célja az arab egység megszilárdítása, Palesztina felszabadítása, a palesztiniai felszabadítási szervezet és a palesztinai felszabadító hadsereg támo­gatása. A konferencián ho­zott határozatok nagy súlyt fektetnek az arab egység­re a gazdasági, szociális, a törvényhozási területeken és a sajtó kérdéseiben is. NATO-tanácskozás A NATO párizsi székhá­zában hétfőn délután Man­­lio Brosio, a NATO főtit­kárának elnöksége alatt megnyílt a 15 tagállam hadügyminisztereinek érte­kezlete.. A kétnapos tanácskozás középpontjában a NATO eu­rópai statégiájának kérdése áll. ExpntoMisek sorokban A moszkvai Kremlben Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke fogadta a japán szakszervezeti főta­nács küldöttségét, amely Akira Ivai a tanács főtit­kára vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban. Sukarno indonéz elnök a djakartai elnöki palotában fogadta a Román Munkás­párt Központi Bizottsága küldöttségét, amely Paul Niculescu-Mizil-nek, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével tartózkodik In­donéziában. Az Egyesült Arab Köztár­saság és Törökország képvi­selői elhatározták, hogy dip­lomáciai kapcsolataikat köl­csönösen nagyköveti szintre emelik. A Csehszlovák KP Köz­ponti Bizottsága és a cseh­szlovák kormány meghívá­sára június második felében mongol párt- és kormány­­küldöttség látogat Csehszlo­vákiába. A delegációt J. Ce­­denbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnöke vezeti. Bérsztrájkba lépett az Aerojet General amerikai rakétaművek 3500 alkalma­zottja. Ez a cég gyártja egyebek között a Titan, a Minuteman és a Polart- rakéták hajtóműveit. Tanzánia fővárosában megkezdődött az ENSZ 24-es gyarmatügyi bizottsága ülés­szakának második szakasza. Izraeli katonák hétfőn újabb támadást indítottak a jordá­­niai határőrség ellen. Egy teheráni katonai bí­róság hétfőn halálra ítélt hat muzulmán terroristát akik részt vettek Ali Man­­szur, 42 éves volt iráni mi­niszterelnök meggyilkolásá­ban. Erhard az Egyesült Államokba érkezett Bonn, (MTI)­ Erhard nyugatnémet kan­cellár hétfőn Schröder kül­ügyminiszter társaságában repülőgépen hivatalos láto­gatásra Washingtonba érke­zett. Elutazás előtt a repülőtéren adott sajtónyilatkozatában ar­ról biztosította hallgatóit, hogy Nyugat-Németország és az Egyesült Államok között messzemenő nézetazonosság nyilvánul meg kül- és­­bel­politikai kérdésekben. El­ismerte, hogy „belső össze­függés áll fenn” jelenlegi amerikai útja és a De Gaulle francia elnökkel jú­nius 11-én és 12-én folyta­tandó megbeszélései között. ■­»­j. A világ legrégibb egyete­ménél, az A1 Azharinál száll­tam ki a taxiból, a három­­milliós metropolis, Kairó leg­általánosabb közlekedési esz­közéből. Az ősi Al Azhar mecset falai mellett indul­tam el egy neve sincs szűk sikátoron át az egyik kül­városnak számító városrész­be. Európai emberre az egzo­tikum erejével hat ez a régmúlt ittfelejtett vá­rosnegyed szűk utcáival, gyermekhad zajától hangos sikátoraival, egykedvűen áll­dogáló tevéivel, szamaraival, s léptem­ nyomon földön ku­corgó árusaival. A házak kapualjaiban, vagy bejárattá szélesített ab­lakaikban halsütők, pékek, takácsok, agyagformálók, sza­bók, edényfoltozók tanyáz­nak. Arab barátom hívta fel a figyelmemet, látogassam meg ezt az ősrégi város­részt, mert már nem sokáig látni az EAK-ban ilyesmit, hiszen már a közeli jövendő felszámolja. Mind beljebb kerültem az ódon negyedbe. Egy helyen azután nagyot kellett kerül­nöm, mert egy óriási sátort állítottak fel, s az teljesen lezárta az egyébként is szűk utcát — Valaki meghalt, — vi­lágosítottak fel, — s a hoz­zátartozók, barátok itt sirat­ják el a megboldogultat. . Gazdagon terített asztalok­­ mellett. Azt mindenki ter­mészetesnek tartja, hogy az utcákat ilyenkor — szükség törvényt bont — lezárják. Megkerültem a lezárt utat, s egy ház nyitott kapujában megálltam. Fiatal férfi köze­ledett, jólöltözötten, európai ruhában. Udvariasan kö­szöntött, majd bemutatko­zott. — Ahmed — nyújtotta a kezét. — Honnan? —s látva, hogy idegen vagyok, választ sem várva beszélni kezdett. — Barátom, — mondotta — sajnos ez a városrész még így fest. S ha ezeken a kö­veken jár, tudnia kell, hogy én, noha harminc éves sem vagyok még, ismertem a kol­dusgyártót. Azt az embert, aki az itt élő családok tizen­­valahányadik egészséges gyerekének eltörte a lábát, kitekerte a kezét, egy életre eltorzította a szerencsétlent, hogy legyen indoka a koldu­lásra. Azután ebből élt a család. Micsoda világ volt az! De a koldusgyártó mun­­kanélkül maradt, s vele együtt eltűnik ez a negyed is. Néztem újdonsült isme­rősömet, Ahmedet. Meggyő­ződéssel beszélt, meggyőzően. Igaza volt. Egy évtized nem tüntetheti el évszázadok szo­morú örökségét. Invitált volna a házba, hiszen az ara­bok híres vendéglátók, de abban a pillanatban a közel­ben hangszóró reccsent: — Allah akhbér! — Allah hatalmas! — dörögte a kö­zeli mecset karcsú tornyá­ról a müezzin hangja, majd monoton énekbe kezdett. — Jöjjön, szólított Ah­med —, nézze meg az imára gyülekező hívőket. Szótlan követtem Ahme­det a mecsetbe. A bejárat­nál mozdulatait figyelve, le­vettem Cipőmet, elhelyeztem az e célra ottlévő polcon, s a gyékényszőnyegen zokniban a mecsetbe léptem. Először a templom hátsó részébe mentünk, ahol már több tu­cat ember mosakodott, szi­gorúan a Korán szabályai szerint. Az igazhívők jó ideig tisztálkodtak, Ahmed is, majd visszatértek a teljesen egyszerű csendes mecsetbe, ahol az egyik falmélyedés mutatja a szent város, Mek­ka irányát. A mecset egyet­len dísze a szőnyegborítás. Nem először állapítottam meg, hogy a mohamedán templomokat csodálatosan szép szőnyegek borítják. A müezzin a szószékszerű emelvényen törökülésben, dallamosan imádkozott. Amíg én az ájtatosságot nem za­varva nézelődtem, Ahmed befejezte imáját, hozzám lé­pett, majd halkan a fülembe súgta: — Said! Ne csodálkozzon ezen a buzgóságon. A ke­gyetlen, kemény élet alakí­totta ezt a mi népünkben. Én írni-olvasni tudó ember vagyok, világot láttam, nyel­veket beszélek. S tudom, hogy a mi vallásunknak, az iszlámnak igen jelentős sze­repe van, nemcsak nálunk, de a többi arab ország éle­tében is. Az idegen uralom évszázadaiban a vallás erős összekötő kapocs volt az arabok között. Apáink, nagyapáink a harcot a gyar­matosítók ellen nem egy esetben a vallás zászlaja alatt vívták. Ez egészen más, mint például a keresztény vallások. Az iszlámnak nincs központi szervezete, s min­den országban alkalmazkod­hat a helyi körülményekhez. Több arab országban sajnos az elmaradottság, a reakció tá­masza. Ezt jól tudjuk. De azt hiszem, joggal mondha­tom, az Egyesült Arab Köz­társaságban — Algériához hasonlóan — a társadalmi haladás szolgálatában áll, s a ma még döntő többségben analfabéta lakosság jóirányú, egészséges, tudatformálá­sának, nevelésének eszköze. Az éneklő hang, a fülbe­mászó ősi dallam betöltötte a termet, az emberek kelet­nek fordulva, homlokukat a földre tapasztották, mintha gigászi erő szorítaná őket a mecset kövére. Az ájtatos embereket nézve akaratlanul is arra gondoltam, mennyi türelmes, világos, megértő felvilágosító szóra lesz még szükség, hogy az igazhívő arab emberek is, — senki­től és semmitől sem félve, — szabadon, bátran felemel­jék fejüket. Kiléptünk a mecsetből a késő délutáni utcára. A nap leáldozott. Hangos, egymás szavába vágó feketeruhás asszonycsoport haladt el mellettünk. Fejükön súlyos terhüket, hátukon csecse­mőiket cipelték. — Ők — mutatott feléjük Ahmed — nem léphetnek a mecsetbe. Az csak a férfiak joga. Az asszonyoknak sze­rintünk nincs lelke. Ahmed megjegyzésére fel­figyeltem. Talán ez az egyik eredete a mohamedán asz­­szonyok ősi jogfosztottságá­­nak, mélyen alárendelt sze­repének. Ma még nagy munkába kezd, aki a nők egyenjogú­ságát hirdeti az arab világ­ban. De mint egykor volt Mohamed, a tevehajcsárból lett igehírdető, ennek a kor­nak is vannak már prófétái. Bátrak, céltudatosaik előre­látók. Tekintetükkel már a holnapot látják, szavuk új életet rajzol a mozdulatlan homoktengerek fehéres-kék, jégszínű egére. Allah akhbar! Allah ha­talmas! -t- hirdeti napjában többször a müezzin. De az új Egyiptom polgárai a na­pok múlásával meggyőződ­­nek róla, hogy a felszabadult nép is óriássá válhat. (Folytatjuk Allah aklibat

Next