Kelet-Magyarország, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
Új fél év, új követelmények Rövidesen fény derül rá, miként teljesítették üzemeink első félévi kötelezettségeiket. Az elkészülő mérlegek csak részben lesznek hagyományosak, hiszen már meg kell mutatniuk azt is, miként tudnak élni a termelő egységek dolgozói, vezetői a nagyobb önállósággal. Más szóval: ki tudják-e használni a kevesebb tervmutató, a „szabadabb kéz” adta lehetőségeket, aminek a létszámgazdálkodásban, a gyártmányfejlesztésben, egyáltalán: a piac kielégítésében máris kedvező jegyei lelhetők fel. Példának talán elég, ha felhozzuk az építőanyagipari vállalat helyzetét. Tanácsi vállalatainknak ahhoz a kis csoportjához tartoznak, amelyek — a legutóbbi értékelés szerint — időarányosan nem tudják teljesíteni a termelési értéket. (Ez a kályhacsempe készítés miatt van.) Ahelyett, hogy erejüket magyarázkodásra, objektív nehézségek felsorakoztatására pazarolnák, máris kutatták annak lehetőségét: hol és hogyan lehet pótolni az adósságot , azok, akik majd a budai Várban, vagy a Mátyás-pincében látják a nyíregyháziak gyönyörű falburkoló csempéit, vagy a balatoni autósztráda útjelzőin fedezik fel a Nyírségben gyártott üveggyöngyöket, talán nem is sejtik, hogy mindez egy önálló kezdeményezés eredménye. Ez a vállalat az említett két új termék gyártásának fokozásával akarja még az idén pótolni a keletkezett kiesést, feltehetően sikerrel. S nem valamiféle öncélú, látványos akcióra törekszik a Tiszalöki Faipari Vállalat sem, amikor a közeljövőben a Keleti Főcsatorna partján mutatja be a kereskedelem képviselőinek új termékét, a víkendházat. A piac igénye, s a gazdaságos termelés kényszeríti e vállalatot a kezdeményezésre; arra, hogy a gyümölcsös ládák után értékesebb, itthon és külföldön egyaránt keresett termékkel jelentkezzék, hogy nézzen szembe a ládagyártásban máris jelentkező konkurensekkel, s az új viszonyokhoz igazítsa egész tevékenységét. Miért hozzuk fel ezeket a példákat? Azért, hogy bizonyítsuk: ez a most véget érő fél esztendő már az új mechanizmus kísérletező időszaka volt. Gondoljunk csak arra az új „divatra”, hogy a vállalatok az elmúlt hat hónap alatt milyen szigorúan gazdálkodtak a létszám és bérkeret felhasználásával. Gyakorlattá vált, hogy eltávozó dolgozók helyére nem vesznek fel új embert: a megmaradó bér nagy részét azoknak juttatják, akik hajlandók több munkát vállalni. És hány helyen számolgatnak már így: a huzamosan távol — szabadságon — lévő dolgozó helyére nem alkalmaznak szerződéssel új munkaerőt, inkább a megtakarított bér felhasználható részét a jobban húzók között osztják meg. Persze, nemcsak bérjellegű újdonságokkal találkozhattunk ebben a fél évben. Éppen a piac jobb megismerése kezdte ösztönözni a szakembereket új gyártmányok készítésére, új profilok meghonosítására. Jó volt hallani egy, a közelmúltban megtartott tanácskozáson a szikvízipari vállalat képviselőjét, aki arról beszélt, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek az új üzem építésére, azért, hogy Nyíregyházán és Szabolcsban ne csak egyféle hűsítő italt lehessen kapni, hogy bővüljön a választék. Nyírbátorban — amellett, hogy újabb változatokkal bővítik a „napellenző családot” — a patronálásnak és kooperációnak egy szép példája van alakulóban: a fővárosi kismotor és gépgyár új profilt telepít le még az idén, már tanítja be a munkásokat Pesten, akik visszajönnek Nyírbátorba, közel a családjukhoz. Jól jár a fővárosi vállalat — nem lesz gondja a munkaerőre — és jól járnak a nyírbátoriak, a környékbeliek, nem kell majd ingázniuk. Ez a példa már azt mutatja, hogy a bevezetendő új mechanizmusban az egészséges verseny, a konkurrencia mellett új kapcsolatok kialakulására, elmélyülésére is nagyobb lehetőség nyílik. Mindenképpen eredményes fél évet zártunk tegnap. Az itt-ott megmutatkozó kisebb és nagyobb elmaradások, adósságok pótlására megvan a mód, az újabb hat hónap. Mindez azonban csak akkor érhető el, ha üzemeinkben még jobban felismerik: a munkaszervezést máris új követelmények határozzák meg, s már nemcsak későbbi terv a gazdálkodás reformja. A. S. tjai)!) közös községi tanácsok alakultak Megyénk szatmári részén is sok az egymáshoz közel fekvő, kis területű és lakosú, hasonló adottságú községek száma. A termelőszövetkezetek megszilárdulása és a lakosság ügyei intézésének magasabb szinten történő biztosítása indokolja a kis községek önálló tanácsa helyett közös községi tanácsok létrehozását. A népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján június 30-val újabb 10 községi tanácsot — Nagyszekeres—Zsarolyán, Géberjén, Fülpösdaróc, Jármi—Papos, Ököritófülpös— Rápolt, Lónya—Mátyus — 5 községi tanáccsá vontak össze. Az új közös községi tanácsok csütörtökön tartották alakuló ülésüket, amelyeken részt vettek a megyei tanács vb. képviselői is. (h) ARCOK, EMBEREK: Mi dönti el, mennyit ér egy ember? Nehéz lenne ezt összeszámolni, de a sok között bizonyos, hogy fontos helyet foglalna el a munkatársak véleménye. Véleményük a végzett munkáról, így van ez Tóth Miklós esetében is, aki a Tiszalöki Faipari Vállalat raktárosa és a pártvezetőség tagja. Hasonló sok él a megyében, akik nélkül nehezen menne a munka, s akikről oly ritkán beszélünk. KORES ANTAL TMK LAKATOS: Tóth Miklósnak a munkáján kívül nemcsak a pártvezetőségben vam feladata, hanem a szakszervezeti bizottságban és a társadalmi bíróságunknál is, meg ő az elnöke a munkaügyi döntőbizottságnak. Az biztos, hogy rengeteget dolgozik. Hogy miért? Hát ezt konkréten nem tudnám megmondani, nem beszél ilyesmiről az ember. Nem pénzért csinálja, az biztos, és lelkiismeretes, az is biztos. Mikor ezeket beszéd közben előhozzuk, ő csak azt mondja, hogy sok már neki, meg le kellene venni már belőle. De azért csinálja. Mert az a helyzet, hogy a vállalatnál van néhány ember, aki nem azt nézi, miért fizetnek, meg miért nem, hanem hajtanak. S ha azt akarjuk, hogy a munkát elvégezze valaki, akkor ezeknek kell kiadni. Hát ilyen Tóth Miklós is. KLENYOVSZKI PÉTER MŰVEZETŐ: Kérem szépen, én sokat hőbörgök, tudom magamról, már figyelmeztetsk is miatta. Ilyen forró a vérem. Ha valami nem tetszik, ha valamit rosszul csinálnak, nem csinálnak, vagy bármi rossz történjék, én nem bírok A rallitás*®n magammal. Meg lehet ezt érteni. Most is mi történt Tóth Lajossal, aki munkatársam is meg testi-lelki jó barátom is. Csapkodtuk a deszkákat mind a ketten, és ez kérem szépen azt jelenti, hogy valami nincsen rendben. Persze, tíz perc sem telt el, már együtt sétáltunk körbe az udvaron mintha mi sem történt volna. Hát kérem, ilyen vagyok, forró vérű, hamar kiabálok, ha valami nem tetszik. De Tóth Miklós miatt még nem keltem ki magamból soha, bár régen összeköt a munka vele, olyan rendes ember. VERESS LÁSZLÓ TELEPVEZETŐ: Nehéz helyzetben vagyunk, ezután építjük önköltségi hitelből az iparvágányt, addig meg úgy boldogulunk, ahogy tudunk. Nemrég történt, hogy az esti szerelvénnyel befutott egy csomó vagon. A szállításvezető túlórát rendelt el, az emberek dolgoztak reggelig. Közben elfogyott az üzemanyag. Éjfél után elmentek Tóth Miklóshoz, mivel ő a raktáros, hogy adjon ki. Felkelt az ágyból, bejött szó nélkül és folytathatták a szállítást. Másnap találkozom a feleségével és azt mondja nekem: — Csináljatok már valamit! Már éjszaka is idejárnak hozzánk, aztán nemcsak Miklóst meg engem költenek fel, hanem a gyereket is. És ez, hogy mást ne mondjak, elég gyakran előfordul. Kun István Telek 1600 lakásnak kijelölik a harmadik ötéves tervben Nyíregyházán épülő családi és társasházak helyét A házhelybiztosítás már az elmúlt években is nagy feladat elé állította a városi tanács apparátusát. Ismerve a harmadik ötéves terv lakásépítési programját , mely 780 társasházas lakás és nyocszázharminc kertes családi ház kivitelezését határozza meg városunkban — a kisajátítást méginkább fokozni kell. Sokkal nagyobb előkészítő munkákra, s az ezzel együttjáró nagyobb összegű kisajátítási hitelek felvételére lesz szükség. Még a múlt évben megindították az Oszolok II. ütem területére a kisajátítási eljárásokat. A felmérések, értékszámítások február közepére készültek el, a telekkönyvezés most van folyamatban. Ezen a részen különben egyemeletes társasházak építésére alkalmas telkeket alakított ki, összesen 148 lakásszámmal. Ságvári-telepen a Dugonics utca folytatásaként már a korábbi években földszintes, szabadon álló, iker és sorház, valamint egyemeletes társasházak építésére alkalmas területet hoztak létre, jórészt állami tulajdonban lévő telkekből 63, illetve 48 lakásszámmal. Tisztázták a telekkönyvi részeket a Sóstófürdő III. jelű tömbben. Ezen a területen különben hétvégi házas telkek nyertek kialakítást. Várható, hogy a későbbi években nagyarányú építkezés indul a Ságvári-telepen a Dugonics utca folytatásától északra eső területen. Tekintve, hogy ez a rész mélyen fekszik, legalább egyméteres feltöltésre van szükség. Mivel frissen töltött talajon az építkezés nagyobb műszaki körültekintéssel jár, feltétlen szükséges, hogy ezt a munkát jóval a beépítés előtt elvégezzék. Itt mintegy 70 telek kialakítása lehetséges. Ugyancsak ebben a lakókörzetben , a Rózsa Ferenc utca, Derű utca, Hámán Kató utca és a Prága utca által határolt területen újabb 30 földszintes családi házas telek alakítható ki. A telkek kialakításánál éppen az elsődleges szempont az, hogy lehetőleg szanálás nélkül oldják meg. Ha ez nem sikerül, az építési költség tetemesen megnövekszik. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy szanálásmentes telekbiztosítás a város szorosabb belterületén egyre nehezebb. Az Építésügyi Minisztérium vállalta, hogy év végére elkészítteti a XVII. lakókörzettől északra eső terület részletes rendezési tervét. Ez a rész a Korányi Frigyes és az Ószőlő utca között van. Közművesítése könnyen megoldható. Itt is számos telket lehet majd kialakítani, emeletes és földszintes házaknak egyaránt. A harmadik ötéves terv időszakában már a városközponthoz közelebb eső részeken is lesz lehetőség építkezésre. M XTörösinél óvatosabb is ember nincs a világon. Mihelyt valaki például az irodában szidni kezdi valamelyik felettesét, Körösi elsápad, felragad egy aktát, és sietve kisompolyog a teremből. Nem jó az ilyesmit még hallgatni sem, mert könnyen baja származhatik abból, ha nem védi meg a felettesét. Ha valaki a villamoson a lábára lép, meg sem mukkan, mert fél, hogy veszekedés, esetleg még tetlegességgé fajulhat. Sohasem szólal fel az értekezleteken. Szerinte az íráson kívül a szó is megmarad, egyáltalán nem röppen el, hanem az ártani akaró emberek később nagyon is jól emlékeznek majd ezekre a kijelentésekre. Különösen akkor, ha majd az illetőnek helyi A gigává kell állnia véleményéért. Mindig elbújik valahol hátul, és még csak tapssal sem fejezi ki állásfoglalását, mert ugye, mit lehet tudni... Fő az óvatosság! Hipochonder, de ezt sohasem ismerte el. Azt bizonygatja, hogy ő óvatos, és egyszerűen csak védekezik a betegségek ellen. Ezért tesz hőmérőt a levesébe, mert híres orvosok megállapítása szerint csak a huszonhat fokos leves egészséges. És ezért hord fülvédőt, és ezért tesz vattát is a fűlébe, mert szerinte csak ez a kettős óvatosság hatásos a meghűléses betegségek ellen. Körösi egyébként elmúlt negyvenéves, és most esti gimnáziumba jár. Szorgalmasan tanul, és legutóbb engem kért meg arra, hogy ebédidőben hallgassam ki történelemből. VIII. Henrik korát tanulta, és így darálta le leckéjét: „VIII. Henrik angol király közel negyven éven át uralkodott, 1509-től 1547-ig. Állítólag nagy zsarnok volt és a történetírók azt rebesgetik, hogy feleségeinek egy részét lefejeztette.” Körösi tovább akarta mondani a leckét, de félbeszakítottam őt: — Micsoda szamárság ez? Mi, az, hogy állítólag, és mi az, hogy rebesgetik? Körösi fölényesen kioktatott: — Nézd, az ilyen súlyos vádakat mindig óvatosan kell továbbadni... Palásti László Vissza, a földhöz Százezrek — ösztöndíjra — Mibe kerül tíz új szakember? Kisléta, ahol megtérül a befektetés — Nem kerül túlságosan sokba? Ignácz János főkertész meglepődik, s kérdéssel válaszol. — Az jobb volt, amikor egyedül voltam a tsz-ben szakember és más senki? Az egy őrült állapot volt. És ezután lesz a normális. Kislétán tíz ösztöndíjat fizet a termelőszövetkezet. A község gyermekei közül tizet küldött mezőgazdasági technikumba, s évente harmincezer forintot fizetett, hogy nyugodtan tanulhassanak és visszajöjjenek a földhöz. Az első három fiatal most kezdi a munkát. Magabiztos igen — Kellenek a káderek, s a járásban a legjobban is bírjuk a taníttatásukat. Orosz Mihály oklevelén alig száradt meg a tinta, máris gépcsoportvezető a falujában. — Fog menni? Magabiztos: igen. Miért ne menne? Akarat és szorgalom kell hozzá. Az megvan. „Már hatodikos koromban babrálgattam a gépekkel.” — De itt most tizenkilenc csak a traktor... — A gépészeti tagozaton megtanultuk az elméletet. A gyakorlat, hát azt is meg kell kezdeni. Úgy érzem, jól fogadtak. Itt nőttem fel, ismernek és segíteni is fognak. Kovács László főagronómus hozzá toldja, egyelőre az a dolga a fiatal gyakornoknak, hogy megismerje az embereket, akiket majd irányít. A traktorosokat, a műhelymunkásokat. S miután belezökkent, átadunk neki mindent. „Tanítónő akartam lenni...,r Esztári Piroska három nap múlva kezdi meg a munkát. A kertésztechnikus répalevelet szed a házikertben. Az asztalon, amelynél beszélgetünk, Tolsztoj Anna Kareninája. — Tanítónő akartam lenni. De a szövetkezet azt mondta, tanuljak a mezőgazdasági technikumban, havi háromszáz forinttal segít. Ez hatvankettőben volt. S most, még mindig tanítónő akar lenni? — Akkor még nem ismertem így a mezőgazdaságot. Most már jóval nagyobb hozzá a kedvem. Tegnap este egy néni szólt az utcán a kertészeti brigádból, várnak ám a tagok. — A lányoknál divatos volt, hogy férjhez mennek és elválnak ettől a szakmától. — Én nem félek tőle. A gyümölcsösben dolgozni, különösen olyan szép kertben, mint az itteni, jó lehet. Az elnök azt mondta, beléphetek tagnak. A nehézségeken valahol majdcsak átsegítenek. Ez nem lesz különösebben nehéz, mert Pataki Julika a barátnőm is most kezdi a szakmát. És azután? „Aztán már olyan furcsa lenne nem tanulni. Csak többet tudnék, nagyobb hasznomat vennék. Jövőre szeretnék menni a kertészeti főiskolára, vagy a felsőfokú technikumba levelezni. Ha jól megy minden. Remélem, jövőre már senki sem idegenkedik majd a nőagronómustól. H Úgy csináljuk, mint nagyapám ? — Az ötéves káderfejlesztési tervünk azt is kitűzte, hogy a technikumban végzőseink közül néhány tovább tanul. A távlatokban nagyobb lesz a tsz. Miért kelljen idegenből hozni szakembert? A főagronómus szerint eljött az ideje, hogy a tszben is tudományosan gazdálkodjanak. Hatvan-hetven traktor lesz, nagy gépműhely, ahová már kell a mérnök, a specialista is. — Lesz idő, hogy a szakember ott ül majd a kertészetben, a fa alatt. Talajvizsgálatokat is kellene végezni. Ehhez bizony szakemberek szükségnek. Azt mondják a tsz vezetői, nem mindegy, úgy csinálunk valamit, ahogy a nagyapám, vagy úgy, ahogy a követelmények igénylik. Jövő ilyenkorra négy újabb technikusuk végez, a növénytermesztésbe jönnek dolgozni. Vezető posztokat kapnak egy bizonyos gyakorlat után természetesesen. Nem a kor számít — Nem lesz-e a most még sok szakértelem nélkül irányító idősebből sértődött? — A munkában nincs sértődöttség. Ha úgy látjuk, hogy a brigádvezető nem képes jobb munkára, akkor is javasolja a leváltását, ha egyetemet végzett. Ha viszont jó, akkor miért ne adjunk neki iésret? Az itteni felfogás: nem a kor számít egy-egy embernél, hanem tudja-e irányítani magát, a hozzá beosztottakat. Négy éve ötven forinttal zár ez a szövetkezet. A járás legstabilabb közös gazdasága, az elkövetkező öt évben további 266 000 forintot költ csak arra, hogy újabb ösztöndíjakat alapítson, a jelenlegieket fizesse. Sok ez a pénz? A gazdálkodás holnapi eredményei bizonyuik majd be, hogy a kislétaiaknak van igazuk: ez a pénz olyan tőke, amely busásan kamatozik. Kopka János 1966. július ) 3