Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA: 50 fillér YTK­G P*ÖK­Tt*]A1, ÉGTESON&TEKI 1967. MÁRCIUS 1, SZERDA A LAP TARTALMÁRÓL Módosítások az érettségi vizsgák lebonyolításában (6 oldal) Totó tanácsadó (4. oldal) Kádár János elvtárs moszkvai látogatásai Moszkva (MTI): A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága február 28-án ebédet adott Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja, kül­ügyminiszter-helyettes tisz­teletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: ■ L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin, A. N. Se­­lepin, M. A. Szuszlov, G. I. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. And­ropov az SZKP Központi Bizottságának tagjai, .4. .4. Gromiko, a Központi Bi­zottság tagja, külügymi­niszter, N. G. Jegoricsev, a Központi Bizottság tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára, F. J. Tyitov, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió magyarorszá­gi nagykövete, L. F. Iljicsov külügyminiszter-helyettes és A. F. Kudrjasov, a Közpon­ti Bizottság külügyi osz­tályának helyettes vezető­je. A vendégek között volt Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságánál­ tagja, moszkvai magyar nagykövet és a nagykövet­ség több diplomatája. A meleg, szívélyes lég­körű ebéden L. I. Brezs­­nyev és Kádár János ba­ráti pohárköszöntőt­­ mon­dott. ★ Moszkva új­­ éteri­­mén­yei­­vel ismerkedve Kádár Já­nos, Biszku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József megjele­n­tette az osztani,: - noi, televíziós központ épü­letét, a Rosszija szállodát és más épületeket. A vendé­geket N. G. Jegoricsev, az SZKP KB tagja, a moszk­­vai pártbizottság első tit­kára és V. F. Promiszlov, a moszkvai­ városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke kísérte. Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság CM2 március 1-én a Nép­szava olvasói különösnek ható felhívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására „az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűj­tésére“ országos társadalmi megmozdulást hirdettek: „Álljanak sorainkba mind­azok, akik tisztán érzik ma­gukban a történelmi hagyo­mányt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nem­zeti feladat.” — Aláírva: „A Magyar Történelmi Emlék­bizottság” és huszonnyolc név. Ismert baloldali politi­kusok, újságírók, írók, mű­vészek, mint Bajcsy-Zsilinsz­­ky Endre, Kállai Gyula, Sza­kosíts Árpád, Szőnyi István, Veres Péter, Darvas József, Bernáth Aurél és mások. Az egyszerű újságolvasó valószínűleg meghökkent Az ország több mint fél éve, hogy részese Hitler bűnös és őrült háborújának. A német fasiszta csapatok elszenved­ték már első nagy veresé­güket Moszkva alatt. Az an­tifasiszta demokratikus or­szágok szövetségi szerződé­se és az angolok Magyar­­ország elleni hadüzenete széjjelzúzta a kettős politi­kában reménykedő csopor­tok illúzióit. Már nem lehe­tett eltitkolni a magyar csa­patok első nagy bűnös ak­cióját, nemzeti szégyenünket a „Hideg napok”-at, az újvi­déki és zsallyai tömegvéreng­zést, amelynek több mint háromezer áldozata volt. Ilyen vérzivataros időkben minden haladó ember előtt köztiszteletben álló férfiak ,,ereklyegyűjtéssel” foglal­koznak, múzeumot szervez­nek? A kudarcok és a felhábo­rodás hulláma megbuktatta a Bárdossy kormányt. Utó­da Kállay Miklós — akit közvetlen környezete is po­litikai sviháknak, gátlásta­lan kalandornak tartott — fő feladatául tűzte, hogy a háború folytatásához szüksé­ges egységet megteremtse és a függetlenségért, demokrá­ciáért és békéért küzdő erők egységét megbontsa. A Magyar Történelmi Em­lékbizottság nem múzeum­alapítással foglalkozott. Ré­sze, illetve legális fedőszer­ve a kommunisták által kez­deményezett széles körű függetlenségi mozgalomnak, így ír erről az illegális Sza­bad Nép 1942 márciusi szá­ma: „Minden mozgalom a ke­nyérért, földért, szabadsá­gért, az ország függetlenségé­ért erősíti a gátat a labanc­törekvésekkel és a Bárdossy klikk kapitulációs politikájá­val szemben. A munkásság mozgalmai így válnak mind hatalmasabb tényezőivé a nemzeti szabadságharcnak, 1848 eszméinek megvalósítá­sáért.” A Történelmi Emlékbizott­ságot a legszélesebb értelmi­ségi összefogás jellemezte. A budapesti rendőrfőkapitány helyettesének jelentése így látja ennek a lényegét: „A bizottság éppen azért ala­­­kult meg politikailag hetero­gén elemekből, hogy ezzel is demonstrálja a függetlenség és szabadság kérdésének, po­litikai pártok és mozgalma­kon való felülállását és egy­séges magyar követelés jel­legét.” Távolabbi perspektí­vában a bizottság résztvevői talán nem értettek minden­ben egyet, ideológiai különb­ségek is fennállottak, de va­lami lényegesben azért ta­lálkoztak. Szekfű Gyula sza­vaiból érthetjük ezt meg, aki így írt a Népszava emléke­zetes karácsonyi számában: „...A magyar munkássággal, akárcsak a magyar paraszt­sággal, nem voltak soha kapcsolataim, viszont ami a marxizmus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt ál­láspontomat sohasem tartot­tam titokban._ Nagy elemi csapások idején, felhőszaka­dás után, árvízveszedelem­ben senki sem tud négy fal között maradni... Ilyen vihar­ban élünk ma is... Azt hi­szem, a szabadság dolgában megérthetjük egymást, még­ha különböző pontokról in­dulunk is el” Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az ural­kodó rendszer magyarkodá­sának „hazafias” szólamai­nak hazug voltát. Megmu­tassa, hogy a magyar nép történelmi hagyományaink legdicsőbb szakaszaiban — elsősorban 1848-ban — ho­gyan küzdöttek a nép és vezetői együtt , a szabadsá­gért, függetlenségért, demok­ráciáért, a gazdasági és tár­sadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó és képző­művészet eszközeivel próbál­ták felébreszteni a nemzet lelkiismeretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt A munkás­kórusok és munkásszínját­­szók előadásaiba, majd a Hont Ferenc által rendezett Vigadó­i és Zeneakadémia­i irodalmi esteken valóban a művészek színe-java vállalt szerepet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadá­sokat, mint Ascher Oszkár, Basilides Mária, Bánki Zsu­zsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gel­lért Endre, Hont Erzsébet, Horváth Ferenc, Major Ta­más, Medgyasszai Vilma és sokan-sokan mások. Hogy nemcsak egyszerű művészi produkcióról volt itt szó, jelzi például Kállai Gyula cikke a Népszavában az 1941 decemberi Petőfi­­estről, amelynek bevezetőjét Móricz Zsigmond tartotta. „Igaza van Móricz Zsigmond­­nak — írja Kállai —, ami­kor a bevezető tanulmányá­ban Petőfiről azt mondja: Korlátlan benne a szabad­ságvágy, s ezt a korlátlan­ságot követeli a nép számá­ra is.” Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc, egyetlen eszme érde­kében... megszüntetni a jog­talan és oktalan rabságot, amiben emberek milliói fe­­küdtek.” A magyar kultúra olyan értékei nyertek új megvilá­gítást, mint Bartók, Kodály, Ady és József Attila. A szocialista és rokonszer­vező képzőművészek is a jna­­°uk eszközeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Va­sas Székházban rendezett ki­állításon olyan nevekkel ta­lálkozunk, mint: Bán Béla, Szerda Ernő, Bokros-Birmann J­ezső, Derkovits Gyula, Dé­­si-Huber István, Farkas Hadár, Fenyő A. Endre, Goldmann György, Háy Ká­roly László, B. Juhász Pál, Kender György, Kurucz D. István, Mészáros László, Ránki József, Sugár Andor és mások. Pátzay Pál Petőfi emlékplakettjét, a Történelmi Emlékbizottság bocsájtotta ki és az emléke­zetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példány­ban díszítette a kabátok haj­tókáit. A bizottság kiadásában je­lent meg 1942 márciusában­ egy „Jókai útján” című ta­nulmánykötet, amelynek írói ismét a legkülönbözőbb szemszögből tettek hitet Pe­tőfi eszméi mellett. A mozgalom csúcspontja az 1942 március 15-i tünte­tés előkészítése volt. Erre nemcsak a párt mozgósítot­ta tömegeit, hanem a Magyar Nemzeten, Kis Újságon és Népszaván keresztül a Tör­ténelmi Emlékbizottság is felhívást bocsátott ki. A­ilágháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott haladtak a bizottság ve­zetői is és tették le az em­lékezés koszorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A fő csapást a pártra mér­te, letartóztatva annak mint­egy 600 harcosát és vezető­jét. A terror megrémítette a­­szövetségeseket , így a Tör­ténelmi Emlékbizottság rö­vid fennállása után meg­szűnt. Megszűnt, hogy ké­sőbbi időben új keretekben éledjen újjá. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széles körű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rö­vid néhány hónap alatt tet­tek. Tetteik már a történe­lem részei és így vonhatják le a következtetést; ezért csatlakoztak a párt nép­frontpolitikájához, mert fel­ismerték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyet utat. Dr. Szemere Vera történész Ilku Pál beszéde Gödöllőn A Hazafias Népfront vá­lasztási nagygyűlést rende­zett Gödöllőn a gépgyár művelődési termében. A nagyg­yűlés elnökségében helyet foglalt Hku Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, művelődés­ügyi miniszter és Cserven­­ka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára is. Ilku Pál beszéde beveze­tő részében nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, majd kulturális életünk idő­szerű problémájáról szólt. Foglalkozott az oktatásügy, az­ ifjúság nevelésének né­hány kérdésével. Elmondot­ta többek között, hogy ifjúságunk nemcsak tudás­ban gyarapszik, de fejlődik szocialista tudata is. A fel­növő nemzedék szellemi arculatának formálása azon­ban nem kizárólagosan az iskolai nevelés kérdése. Másképpen szólva: az if­júság mindig olyan, ami­lyen az őt nevelő társada­lom. Ezért vagyunk mi, felnőttek, valamennyien fe­lelősek a fiatalokért. — A magyar ifjúság alapjában véve egészsége­sen fejlődik, becsületesen dolgozik és tanul. Ott van­nak az üzemi szocialista brigádokban, a munkásőr­ség tagjai között, a köz­életben, katonaköteles if­­jaink becsülettel sajátítják el a korszerű haditechnikát. A különböző tanulmány, versenyek és vetélkedők — a televízió jóvoltából — az egész ország előtt bi­zonyítják, hogy ifjúságunk java tudásban, szellemi ké­pességben, tehetségben leg­szebb eredményeinket is képes valóra váltani. — Külön kell szólni — folytatta beszédét Ilku Pál, — a tanítók és tanárok, a pedagógusok döntő szere­péről az ifjúság művelésé­ben, szocialista tudatának formálásában. Minden er­kölcsi alapunk megvan ar­ra, hogy a társadalmunk előtt álló fokozódó felada­tokkal párhuzamosan még eredményesebb, még oda­­adóbb munkát kérjünk tő­lük. Ismeretes, hogy számot­tevően emeltük a pedagó­gusok alapbérét és túlóra­­díját. A fizetésemeléssel egyidőben a bérezési rend­szerben is néhány olyan változás következett be, amit a pedagógusok hos­­szabb ideje joggal kíván­tak. Jelentős eredménye­ket értünk el a pedagógu­sok lakáskörülményeinek javításában is. A gondosko­dás önmagáért beszél és azt bizonyítja, hogy a párt és a kormány alapvető szerepet tulajdonít a tanítóknak és tanároknak.­­ -Ilku Pál végezetül arra kérte a gyűlés résztvevőit, hogy a­ választás napján egyértelmű állásfoglalásuk­kal adjanak erőt és bizton­ságot a megválasztandó képviselőknek és tanácsta­goknak, hogy a dolgozók és a nép államának érdekeit képviseljék ott, ahová a lakosság bizalma állítja őket. Enélkül a bizalom nélkül senki sem végezheti jól munkáját. Ülést tartott a városi tanács vb Az általános iskolákban folyó szocialista hazafiság­­ra nevelés tapasztalatairól tárgyalt többek között ked­di ülésén a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az elmúlt években az iskolai munkát az oktatá­si elsődlegesség jellemez­te, a nevelési kérdések in­kább háttérbe szorultak. Ezért az oktatási év kezde­te előtt központi irányel­veket adtak ki a szocialis­ta hazafias nevelésről A városban ennek szükséges­ségét már korábban felis­merték, s bizonyos kezde­ményezések történtek, első­sorban a szűkebb szülőföld jobb megismerésére. Az ok­tatási évet megelőző neve­lői tanácskozásokon is részletesen megbeszélték a feladatokat, s ennek, vala­mint a korábbi lépéseknek a kedvező hatásai máris tapasztalhatók. A tanulók a tanórákon, az őrsi és fajfoglalkozáso­kon saját maguk is kellő önállósággal, sokrétű mun­kát végeznek, amely ha­tással van hazafias neve­lésükre. Ilyen többek kö­zött az iskolai szemléltető eszközök készítése, az osz­tály, az iskola szépítése, a nemes tettek végrehajtása (idősek, szülők segítése stb),, az ismerd meg hazá­dat mozgalom keretében végzett gyűjtőmunka, a tanulmányi versenyeken, szellemi vetélkedőkön való részvétel, a társadalmilag hasznos tevékenységben (fém- és papírhulladék gyűjtés, betakarítás, nö­vényvédelem stb.)­ való ak­tív bekapcsolódás. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a haza­­fiségai való nevelés fel­adatainak végrehajtásában a nevelők jól kapcsolják össze a korszerű oktatást az ifjúsági munkával. Barátsági vonat indul a Szovjetunióba Érdekes az MSZBT idei programja A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége hétfőn ülést­­ tartott Nyír­egyházán. Az ülésen részt vett Demeter Sándor, az MSZBT Országos Elnöksé­gének tagja is. Májer István, az MSZBT megyei titkára tájékoztatta a megjelenteket az elnökség múlt évi mun­kájáról és idei programjáról. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság megyei elnöksé­ge más szervekkel együtt­működve a múlt évben újabb sikereket ért el a szovjet nép életének sokol­dalú bemutatásában, a poli­tikai, gazdasági, kulturális és tudományos eredmények ismertetésében. Az idei program is igen gazdag és változatos, s kö­zéppontjában a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 30. évfordulójának megün­neplése áll. Ezt az alkalmat felhasználják annak tudato­sítására, hogy a szocialista építő munka sikereinek egyik alapvető biztosítéka a baráti, testvéri együttműkö­dés a szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjet­unióval. Ennek megfelelően a nagyobb jelentőségű ak­ciók mellett a hétköznapok propagandamunkájában is megfelelő helyet kap a szov­jet állam ismertetése, a szovjet nép 50 éves vívmá­nyainak méltó bemutatása a legkülönbözőbb módszerek­kel és eszközökkel. Április­ban a moldvai, októberben az üzbég kulturális napokat szervezik meg több község­ben. Egyik legjelentő­sebb esemény lesz, hogy ok­tóber végén külön barátsági vonat indul a megyéből a Szovjetunióba mintegy 100 fő részvételével.

Next