Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

4 FORRÓSÁS FIGYELMEZTET: Nagyobb gondol a közegészség­ügyre Elég hosszú időn át oko­zott izgalmat a városban a Csőszer lakótelepi fertőzés­­veszély. Mit tettek ennek megszüntetéséért, s azért, hogy hasonló eset ne for­duljon elő a megyeszékhe­lyen? A kérdéssel dr. Ma­rt­yar János városi főorvos­hoz fordultunk. — A rendkívül magas ta­lajvíz, s a szennycsatornánál mutatkozó nehézség sok ál­matlan éjszakát okozott ne­künk is. Ha csak azt emlí­tem, hogy közel másfél ezer embert részesítettünk védő­oltásban, állandóan, sorozat­­ban vettük a vízmintákat, s hogy minden 50 éven felüli lakosnál bacilusgada kutató vizsgálatot végeztünk, mely­nél a I­y.JÁL-labort ugyan­csak igénybe vettük, ta­lán valamelyest érzékeltet­tem a megfeszített munkát. Különböző próbálkozások után, végül is ideiglenes jel­leggel a honvédség segített a lakótelepen. Mindenek­előtt ők biztosítottak ivóví­zet a bölcsődének, majd hároas vízkivételi helyet ké­peztek ki. Köszönet illeti­ őket. Végleges megoldást az jelent majd, ha a kótaji ve­zetékrendszer eléri e lakó­telepet. Addig is gondosko­dunk az ivóvízellátásról, mi­­vel az itteni lakások csapjai­ból még mindig fogyasztásra alkalmatlan víz folyik. Jesire a kótaji vezeték eléri a Gu­­szevet, addig ott a szükséges munkákat elvégzik a bekö­téshez­. Másrészt értesített bennünket az IKV, hogy a legjobban fertőzött pincéket felszámolják, helyettük 122 fáskamrát építenek. Fenn­áll-e a lehetősé­ge annak, hogy hasonló kritikus helyzet akár itt, akár a város más részén előadódik? — Ahol nem vigyáznak el­éggé, ott a lehetőség meg­van. Ilyen szempontból, saj­nos, elég sok mulasztást ta­pasztalunk városunkban, ahol pedig korántsem olyan tiszta egészséges a levegő, mint például valamelyik hegyvidéki településen. Ma­radjunk a Guszevnál. Igaz, itt eléggé kellemetlenül ját­szottak közre a lakóktól füg­getlen tényezők, mégsem hallgathatjuk el, hogy az itt élők is többet tehetné­­­nek maguk, embertársuk egészsége érdekében. 1958 óta tilos a G­uszev-lakótele­­pen sertést tartani, sajnos elég sokan hágják át ezt a tilalmat. Kívánnivalót hagy maga után az épületek kör­nyékének, pincéinek rendje, az itt lévő kereskedelmi raktáraknál sem végzik rendszeresen a féregirtást. Ha már erről szólunk, em­lítsük meg: hasonló gondat­lanság a városban másutt is bőven van. Egy egészen friss eset: hirtelen jött a kánikula, rengeteg fagylalt fogy naponta. E hét elején két napig azért nem takarí­tották például a fagylaltké­szítő üzem kövezetét, mert az ezzel megbízott dolgozó­nak más elfoglaltsága volt. Vajon gondoltak-e arra, mi­lyen veszélyt rejt magában mindez? Bizonyára nem volt helyettesítő, nincs bér­alap erre. — Szomorú tapasztala­tunk, hogy egyes vállalatok mindig az egészségü­gy , ro­vaton igyekeznek megtakarí­tásokat elérni. Ott van pél­dául a Moszkva utcai tej­bolt: egy dolgozó naponta félezer liter tejet mér szét. Érthető hogy ilyen tempó mellett nincs ideje takarí­tani Hasonló a helyzet a borbányai frisz vegyesbolt­nál. Márpedig egy esetleges fertőzésnél, melynek való­színűsége az ilyen elhanya­golt helyeken fokozottan megvan, az effajta objektív nehézségekre aligha hivat­kozhatnának. Más jellegű hanyagsággal is találkozunk: több, fogyasztásra termelő vállalatnál nem győződnek meg a­­dolgozók kötelező or­vosi vizsgálatáról, olykor megelégednek az egyszerű ,,bemondással”. Ilyen mu­lasztásra derült fény az al­matárolóban. Alkalmazzák-e az ilyenekkel szemben a rendelkezésre álló szankciókat? — Természetesen. Mindez azonban nem megnyugtató: a szemléleten kell gyökere­sen változtatni. Sok vita, civad­ás után láttak el pél­dául több boltot folyó víz­zel, holott a városi vezeték építésekor ezt külön felszó­lítás nélkül, viszonylag ol­csón megtehették volna. Egyik tejboltunkban végre elértük, hogy kis, függöny­­nyel elválasztott öltözőfül­két alakítottak ki a dolgo­zóknak. S végül áruporpot rendeztek be benne. Híába sürgettük a 61-es számú, Északi Alközpontnál lévő tej pavilon szennyvizének bekapcsolásét a 8 méterre lévő városi csatornarend­szerbe, ahelyett egy primitív emészfőt ástak a pavilon mellett, melyre később a zöldségpavilont is „rákap­csolták”. Június közepén egy építőipari gép összetörte a gödör kőlapját, s több napon át ott bűzlött a szennyvíz az élelemvásárlóhelynél s rá­adásul az ilyen esetet ma­guk a dolgozók sem jelen­tik azonnal. Lehet, hogy ez a megoldás olcsóbb lólt, de számokban kifattentető-e az a veszteség, mely egy be­következhető fertőzésnél ér­hetett volna bennünket? Sok a panasz újra a szemétszállításra is. Nem ok nélkül, liszen is már van. Sajnos, még min­dig rendezetten a kuka­­edényiellátottság. Furcsa hogy emberek nagy össze­gért megvásárolják a társas­vagy szövetkezeti lakásokat, s ugyanakkor a kukaedé­­nyen spórolnak, holott ezzel a fertőzési veszélyt fokoz­zák- Nincs minden rendjén az új épületeknél sem: a Zrínyi utca 3 szám alatti im­pozáns épületnél például olyan szeméttároló helyisé­get építettek, melyet nem lehet szellőztetni, legfeljebb a bejárati folyosó ajtaján. Más. A Takarékpalyta Rá­kóczi utca felőli bejáratán át látják el a Csemege Áru­házát és a szomszédos nagy tejivót árnyal. Szemetes edények „sorsáig" között viszik itt a kenyeret, a hús­árut a boltba, ugyanakkor az udvarban magánkisiparos nyithat műhelyt, ahol pedig a szeméttárolást kiválóan meg lehetne oldani. Sorol­hatnánk az ilyen és hasonló példákat,­­kerítve a szállo­dák, éttermek mellékhelyi­ségeinek elr­asztó állapotá­val, amit úgy látszik, csak Nyíregyházán nem lehet megszüntetni, s folytatva a lakótelepközeli üzemek ha­a­nyagságával. Elgondolkod­tató, hogy a KÖJÁL jelzé­seit, vagy a mi figyelmez­tetéseinket ezekkel kapcso­latban gyakran elvállról ve­szik az illetékesek. Pedig a Guszev esete intő példa mindannyiónknak: a meg­előzés a közegészségügy ál­landó szemmel tartása nem­csak a tanács, a KÖJÁL fel­adata, hanem alapvető ál­lampolgári kötelesség. (A. S.) A meffyei facsács vb előtti fiz időszerű mezőgazdasági feladatok és az állami Biztosító tevékenysége a végrehajtó bizottsági ülésen dr. P. Szabó Gyula vb elnökhelyettes adott tá­jékoztatót 32 argtás előké­születeiről. Elmondotta, hogy e feladat elvégzése a jelen­legi időjárási viszonyon mertett a szokásosnál foko­zottabb felkészülést, jobb munkamegosztást, maga­sabb fokú szervezettséget igényel a szövetkezetektől. A közös gazdaságok és gépjaví­tó állomások jól felkészül­tek. A sajnálatos csak az, hogy az ár- és belvízkárok miatt kb .30 pop holddal ke­vesebbet kell learatni, mint amennyire számítottak- Így 137 500 kh kenyérgabona és 33700 kh takarmánygabona betakarításáról kell gondos­kodni. A végrehajtó bizottság javasolja a termelőszövetke­zeteknek , alaposan vizsgál­ják meg a gépek műszaki ál­lapotát, gondoskodjanak jól képzett vezetőkről, helyes, ha a kom­bájnosokat, trakto­rosokat érdekeltté teszik az aratásban, előre fertőtlenít­sék ki a magtárakat, készül­jenek fel az esetleges szárí­tásokra, végezzék el a nyár végi tarlóhántást, s a kiesé­sek pótlására a leszántott tarlókba vessenek minél több takarmány, esetleg zöldtrá­­gyanövény magvakat. A végrehajtó bizottság felhívta a gépjavító állomá­sokat, hogy a szemléken mu­tatkozó hiányokat mielőbb pótolják, s az AGROKER Vállalattal együtt úgy szer­vezzék meg a szervizszolgá­latot, hogy az esetleges meg­hibásodásokat zökkenőmen­tesen és gyorsan megszün­tessék. Az ÁFOR Vállalat készüljön fel megfelelő mennyiségű és minőségű üzemanyaggal, sőt tartalék­kal is rendelkezzen, míg a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat a másodvetésekhez szükséges vetőmagkészletről gondoskodjon. A tanácsok legfontosabb feladata ebben az időben: a tűzrendészet előírások, a balesetelhárítással kapcso­latos óvó­rendszabályok megtartásának, a kombájnt kiszolgáló személyzet és cséplőcsapatok oktatásának, a minőségi vetőmagparcellák pontos betakarításának, a növényvédelmi teendők vég­rehajtásának rendszeres el­lenőrzése. A végrehajtó bizottság ja­vasolja, hogy az aratás si­keres elvégzéséhez kérjék a társadalmi szervek, elsősor­ban a KISZ-szervezetek, to­vábbá a felvásárlási,­ szállí­tási és tűzrendészeti bizott­ságok segítségét. Az Állami Biztosító me­gyei igazgatóságának mun­kájáról szóló beszámolót tár­gyalta és hagyta jóvá pén­teki ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ma már a megye minden ter­melőszövetkezete rendelke­zik általános vagyonbiztosí­tással. A fejlődésre jellemző, hogy 1958 óta a szövetkeze­tektől származó díjbevétel tízszeresére, ugyanakkor a kifizetett szolgáltatottok ará­nya tizenkétszeresére nőtt. Tavaly például a kártéríté­sek együttes összege 41 mil­lió forintot tett ki. Ebből CSUPOK a jégkár 21 millió volt. Mindezek ellenére a jelenlegi tsz vagyonbiztosítá­si rendszer nem nyújt min­den károsodás ellen megfe­lelő biztonságot, a szövetke­zetek várható nagyobb gaz­dasági önállósága szükséges­sé teszi az eddiginél széle­sebb körű, nagyobb pénzügyi biztonságot nyújtó biztosítási rendszer bevezetését- Ennek elkészítésén most dolgoznak az illetékes szervek- A lakosság egyéni vagyon és személybiztosításaiból származó díjbevétel szintén a tervezettet meghaladóan emelkedett. Mégis az egy lakosra eső biztosítási ösz­­szeg a megyében évi 55 fo­rint, legalacsonyabb az or­szágban­ Az országos átlag 77 forint. A Biztosítási és Önsegé­lyező Csoprtok keretében a megyében 48 000 ipari ás mezőgazdasági munkás, tsz- tgy és alkalmazott jutott korszerű élet- és balesetbiz­tosításhoz. Az igényjogosul­taknak egy év alat­t 1,7 mil­lió forint szolgáltatást fizet­tek ki, tavaly 2160 tag ré­szesült segélyben, 550 üdül­tetésben, 3500-an vettek részt tanulmányi kirándulá­son, 2800 tagot jutalmaztak Színházbérlettel, vagy más kulturális rendezvényre való belépővel. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta, s helye­selte a megyei igazgatóság azon törekvését,­ hogy növe­lik a járási fiókok hatáskö­rét, mert ezzel az érdemi ügyintézés még közelebb kerül a biztosítottakhoz, s nagyobb lehetőség lesz a lakosság igényeinek az ed­diginél pontosabb és gyor­sabb kielégítésére. Végül a végrehajtó bizottság elisme­rését fejezte ki a megyei igazgatóságnak eddigi mun­kájáért. Érdemes volt hazajönni Megelégedett az „univerzális“ brigád A múlt év októberében találkoztam először Nagy Jenő háromszoros szocialis­ta kubikosbrigádjával. A gumigyár építkezésénél is­merkedtünk meg, éppen a főépület alapozási munkáit végezték. Mint megtudtam­, univerzális brigádról van szó. Nemcsak a kubikolás­­hoz értenek, hanem tudnak falat rakni, betonozni, sőt, képesek kisebb szerelési feladatokat is megoldani. Ezek után érthető, hogy ko­rábbi munkahelyük, a Buda­pesti 21. számú Építőipari Vállalat, ahol 5-9 évet töl­töttek együtt, sehogyan sem akart megválni tőlük. Pedig a 15 fős brigád — szinte valamennyien dombrádiak — megunta már az ingázást, haza akartak jörnni. Elhatá­rozták, hogy kilépnek. Amikor találkoztunk, még az első kapavágásokat vé­gezték a gumigyár építke­zésénél. Ismerkedtek a kör­nyezetükkel, új munkahe­lyükkel. Az emberek türel­metlenek voltak, egyszerre szerettek volna mindent. Szabad szombatot, magasabb fizetést. Nagy Jenő brigád­­vezető azonban másképpen vélekedett: először bizonyí­tani kell, aztán majd meg­látjuk. Azóta már eltelt három­negyed év. Hatalmas csar­nokok nőttek ki a földből, s ahol októberben Nagy Jenő brigádja alapozott, most a szerelésre előkészített épület magasodik. A brigáddal — melyről valóban kiderült, hogy univerzális — a kör­­futózóban találkoztam, kő­művesmunkát végeztek. Ki­váncsi voltam, hogyan talál­ták meg a számításukat, ér­demes volt-e „kilépni”, ha­zajönni Szabolcsba? — Ma már huszonegyen vagyunk — mondja a bri­gádvezető. — Megszaporod­tunk. Igaz, néhányan, aki­nek nem ízlett a mi munka­tempónk, elmentek tőlünk, de nem is sajnáljuk őket, így állandóan 120 százalék felett teljesítünk. Természe­tesen nem marad el a meg­becsülés sem Büszkén újságolják, hogy már háromszor kaptak ju­talmat. Számítgattuk, hogy amíg Pesten dolgoztak, mi jutott a családnak. A két­ezer forintos fizetésből 5— -100-at elvitt az utazás, szál­lás, étkezés. Nem is beszél­ve arról, hogy csak kéthe­tenként láthatták a csalá­dot. — Most a két fiam is ve­lem dolgozik — folytatja Nagy Jenő, é s együttesen a családi pótlékkal hétezer forintot teszünk le fizetés napján az asztalra. Jó a közlekedés, mindennap hét órakor már otthon vagyunk. Azonkívül kéthetenként sza­badszombat van. Most már tízezerért sem mennék visz­­sza Budapestre, de úgy hi­szem, a munkatársaim is így vélekednek. A gumigyár területén az építőipari jellegű munka las­san befejezéshez közeledik. Fokozatosan átveszik a belső szerelők. Nagy Jenő brigád­ja új munkahelyre költözik­­. Úgy hallottuk, hogy az almatároló bővítéséhez kül­denek bennünket — mond­ják. — Ennek nagyon örül­nénk, hiszen az állomás alig öt perc járásra van, köny­­nyebben tudnánk közleked­ni. Hazatalált egy évekig in­gázó brigád. Igaza volt Nagy Jenőnek: először bizonyítani kellett. S a háromszoros szo­cialista brigád megmutatta, hogy mire képes. Elegendő, ha csak a 120 százalékos tel­jesítést említjük. Törődnek velük, segítik őket. Háromnegyedév után már valóban meggyőzően le­het mondani: érdemes volt hazajönni. Bogár Ferenc Szépül a város Feltűnően szépen parkosí­tották ebben a n esztendőben Nyíregyházát. A város bel­területén — Sóstót kivéve­ — 133 ezer négyzetméternyi területen van gondozott pá­zsit és virág. Csak fűvel 90 ezer négyzetmétert vezettek be, 21 ezer négyzetmétert az utak mellett parkosítottak. A különböző parkokban 2° ezer tő rózsát ültettek ki­ A különböző színű és fajtájú virágok nagy örömet szerez­nek a nyíregyháziaknak is, de méltán keltik fel az idelátogatók figyelmét is. Ié megközelítően go 0­50 tő éve­lő és egynyári virág is a parkokba került már. Javában folyik az Északi Alközpontban is a parkok kialakítása.­ Erre kétmillió forintot fordítanak Még eb­ben az évben megkezdik az állomással szemben lévő te­rületen is a terep rendezé­sét. A tervek szerint a föld­munkákat végzik el, s előké­szítik a jövő évi nagyobb arányú füvesítést és virág- , ültetést. AZ ELSŐK Egy húszéves szövetkezet Nagy épület Ibrányban az állomás mellett a földmű­vesszövetkezet irodája. Az egyik este sokáig égtek a villanyok, igazgatósági érte­kezletet tartottak. Itt a fél év, itt az ideje a számadásnak: elérték e azt, amit terveztek? Számadatok, milliók röp­ködnek a levegőben, a lai­kus is nyugtázhatja: az ib­­rányi szövetkezet nem pa­naszkodhat Hosszú út Az első sorban magas, hó­fehér hajú szemüveges férfi ül. Megszokott helye ez már, hiszen a 72 esztendős Cifronics Mihály 1947-től el­­nöke, majd 1950-től az inté­ző bizottsági elnöke a szövet­kezetnek. — Ebben az évben húsz­éves a szövetkezet — mond­ja később. — Hosszú már a megtett út, de mi csak büszkék lehetünk. Az egykori elnök többes­számban beszél, pedig neki sem kevés munkája van abban, hogy 1947-ben meg­alakították az első szövetke­zetek . Akkor hiányzott a tej, a kenyér, nem volt faanyag az újjáépítéshez. Hát elő­ször tejüzemet, sütődét és fűrészüzemet hoztunk létre — emlékezik vissza az egy­kori elnök. — Nehéz volt, dolgozni kellett. A legfontosabb az, hogy sikerült. És mennyire sikerült? A szövetkezet kis üzemei sem sokkal a megalakítás után havonta 12 ezer liter tejet és 100 g kenyeret szál­­lítottak a fogyasztóknak. Egy liter olajtól a Kossuth-dijig — Romokban volt az or­szág, a pénznek értéke nem volt. A kereskedelem egyen­lő volt a semmivel- Meg kel­lett indítani. — Hogyan ? Cserével. Egy liter olaj volt az első. Ezt én adtam — nevet Cifronics Mihály­— Aztán már jöttek a többiek. Ki egy kiló lisztet, ki kukoricát, krumplit adott. Azután ezeket cserélgettük, így indult. Bátor vállalko­zás volt, és sikerült. Sike­rükre felfigyeltek. — Az első Kossuth-díjat mi kap­tuk meg. Öten. Ez volt a legnagyobb elismerése a szöve­tkezetünknek. 1 500 000 forint A szövetkezet azóta ki­nőtte a gyerekcipőt. Terjesz­kedett. — 1950-ben az igazgatóság öt emberből állt — mondja Czuprák Bertalan a szövet­kezet legrégibb dolgoz­ója. — Ma huszonhatan irányítják a munkát. — A megalakuláskor há­rom vegyesbolttal és két italbolttal indultunk, ma 11 vegyesboltunk, négy szak­­üzletünk és négy önkiszol­gáló boltunk van. Hol van már az egy liter olaj! Ma mohókban szá­molnak. A szövetkezet feln­­állása óta az 1966-os év volt a legsikeresebb. -„ A tavalyi nyereség 1 500 000 forint volt — mutatja az értékelést Czuprák Bertalan. — Ez minden dolgozónk munkáját dicséri. Az év végén napi 23,6 nyereségré­szesedést kaptunk­ Tervek, számítások A szövetkezet dolgozóinak nagy része nő, a vezetésben is inkább nők dolgoznak. Bihari Jánosné főkönyvelő abban a szerencsés hely­zetben van, hogy nemcsak a jelent, hanem a jövőt is ismeri. — Nem akarunk megáll­ni, pedig nagyobb a gond is. Az elmúlt négy év alatt csatlakozott hozzánk Búj és Paszab. Rájuk is gondolni kell-A szövetkezet távlati fej­lesztési tervét nézegetjük. — Uj üzleteket építünk két községben. Áruházat kap Ibrány, vendéglőt Paszab. — A távlati terv? A leg­korszerűbb üzleti hálózat kiépítése. Hogy a falusiak mindent megkapjanak hely­ben ne kelljen utazgatni városról városra. Ehhez szorgalomba, össze­fogásra van szükség. Az ib­­rányi szövetkezetiek már ed­dig is bizonyítottak, és ez ezután sem marad el. Horváth János

Next