Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
4 FORRÓSÁS FIGYELMEZTET: Nagyobb gondol a közegészségügyre Elég hosszú időn át okozott izgalmat a városban a Csőszer lakótelepi fertőzésveszély. Mit tettek ennek megszüntetéséért, s azért, hogy hasonló eset ne forduljon elő a megyeszékhelyen? A kérdéssel dr. Martyar János városi főorvoshoz fordultunk. — A rendkívül magas talajvíz, s a szennycsatornánál mutatkozó nehézség sok álmatlan éjszakát okozott nekünk is. Ha csak azt említem, hogy közel másfél ezer embert részesítettünk védőoltásban, állandóan, sorozatban vettük a vízmintákat, s hogy minden 50 éven felüli lakosnál bacilusgada kutató vizsgálatot végeztünk, melynél a Iy.JÁL-labort ugyancsak igénybe vettük, talán valamelyest érzékeltettem a megfeszített munkát. Különböző próbálkozások után, végül is ideiglenes jelleggel a honvédség segített a lakótelepen. Mindenekelőtt ők biztosítottak ivóvízet a bölcsődének, majd hároas vízkivételi helyet képeztek ki. Köszönet illeti őket. Végleges megoldást az jelent majd, ha a kótaji vezetékrendszer eléri e lakótelepet. Addig is gondoskodunk az ivóvízellátásról, mivel az itteni lakások csapjaiból még mindig fogyasztásra alkalmatlan víz folyik. Jesire a kótaji vezeték eléri a Guszevet, addig ott a szükséges munkákat elvégzik a bekötéshez. Másrészt értesített bennünket az IKV, hogy a legjobban fertőzött pincéket felszámolják, helyettük 122 fáskamrát építenek. Fennáll-e a lehetősége annak, hogy hasonló kritikus helyzet akár itt, akár a város más részén előadódik? — Ahol nem vigyáznak eléggé, ott a lehetőség megvan. Ilyen szempontból, sajnos, elég sok mulasztást tapasztalunk városunkban, ahol pedig korántsem olyan tiszta egészséges a levegő, mint például valamelyik hegyvidéki településen. Maradjunk a Guszevnál. Igaz, itt eléggé kellemetlenül játszottak közre a lakóktól független tényezők, mégsem hallgathatjuk el, hogy az itt élők is többet tehetnének maguk, embertársuk egészsége érdekében. 1958 óta tilos a Guszev-lakótelepen sertést tartani, sajnos elég sokan hágják át ezt a tilalmat. Kívánnivalót hagy maga után az épületek környékének, pincéinek rendje, az itt lévő kereskedelmi raktáraknál sem végzik rendszeresen a féregirtást. Ha már erről szólunk, említsük meg: hasonló gondatlanság a városban másutt is bőven van. Egy egészen friss eset: hirtelen jött a kánikula, rengeteg fagylalt fogy naponta. E hét elején két napig azért nem takarították például a fagylaltkészítő üzem kövezetét, mert az ezzel megbízott dolgozónak más elfoglaltsága volt. Vajon gondoltak-e arra, milyen veszélyt rejt magában mindez? Bizonyára nem volt helyettesítő, nincs béralap erre. — Szomorú tapasztalatunk, hogy egyes vállalatok mindig az egészségügy , rovaton igyekeznek megtakarításokat elérni. Ott van például a Moszkva utcai tejbolt: egy dolgozó naponta félezer liter tejet mér szét. Érthető hogy ilyen tempó mellett nincs ideje takarítani Hasonló a helyzet a borbányai frisz vegyesboltnál. Márpedig egy esetleges fertőzésnél, melynek valószínűsége az ilyen elhanyagolt helyeken fokozottan megvan, az effajta objektív nehézségekre aligha hivatkozhatnának. Más jellegű hanyagsággal is találkozunk: több, fogyasztásra termelő vállalatnál nem győződnek meg adolgozók kötelező orvosi vizsgálatáról, olykor megelégednek az egyszerű ,,bemondással”. Ilyen mulasztásra derült fény az almatárolóban. Alkalmazzák-e az ilyenekkel szemben a rendelkezésre álló szankciókat? — Természetesen. Mindez azonban nem megnyugtató: a szemléleten kell gyökeresen változtatni. Sok vita, civadás után láttak el például több boltot folyó vízzel, holott a városi vezeték építésekor ezt külön felszólítás nélkül, viszonylag olcsón megtehették volna. Egyik tejboltunkban végre elértük, hogy kis, függönynyel elválasztott öltözőfülkét alakítottak ki a dolgozóknak. S végül áruporpot rendeztek be benne. Híába sürgettük a 61-es számú, Északi Alközpontnál lévő tej pavilon szennyvizének bekapcsolásét a 8 méterre lévő városi csatornarendszerbe, ahelyett egy primitív emészfőt ástak a pavilon mellett, melyre később a zöldségpavilont is „rákapcsolták”. Június közepén egy építőipari gép összetörte a gödör kőlapját, s több napon át ott bűzlött a szennyvíz az élelemvásárlóhelynél s ráadásul az ilyen esetet maguk a dolgozók sem jelentik azonnal. Lehet, hogy ez a megoldás olcsóbb lólt, de számokban kifattentető-e az a veszteség, mely egy bekövetkezhető fertőzésnél érhetett volna bennünket? Sok a panasz újra a szemétszállításra is. Nem ok nélkül, liszen is már van. Sajnos, még mindig rendezetten a kukaedényiellátottság. Furcsa hogy emberek nagy összegért megvásárolják a társasvagy szövetkezeti lakásokat, s ugyanakkor a kukaedényen spórolnak, holott ezzel a fertőzési veszélyt fokozzák- Nincs minden rendjén az új épületeknél sem: a Zrínyi utca 3 szám alatti impozáns épületnél például olyan szeméttároló helyiséget építettek, melyet nem lehet szellőztetni, legfeljebb a bejárati folyosó ajtaján. Más. A Takarékpalyta Rákóczi utca felőli bejáratán át látják el a Csemege Áruházát és a szomszédos nagy tejivót árnyal. Szemetes edények „sorsáig" között viszik itt a kenyeret, a húsárut a boltba, ugyanakkor az udvarban magánkisiparos nyithat műhelyt, ahol pedig a szeméttárolást kiválóan meg lehetne oldani. Sorolhatnánk az ilyen és hasonló példákat,kerítve a szállodák, éttermek mellékhelyiségeinek elrasztó állapotával, amit úgy látszik, csak Nyíregyházán nem lehet megszüntetni, s folytatva a lakótelepközeli üzemek haanyagságával. Elgondolkodtató, hogy a KÖJÁL jelzéseit, vagy a mi figyelmeztetéseinket ezekkel kapcsolatban gyakran elvállról veszik az illetékesek. Pedig a Guszev esete intő példa mindannyiónknak: a megelőzés a közegészségügy állandó szemmel tartása nemcsak a tanács, a KÖJÁL feladata, hanem alapvető állampolgári kötelesség. (A. S.) A meffyei facsács vb előtti fiz időszerű mezőgazdasági feladatok és az állami Biztosító tevékenysége a végrehajtó bizottsági ülésen dr. P. Szabó Gyula vb elnökhelyettes adott tájékoztatót 32 argtás előkészületeiről. Elmondotta, hogy e feladat elvégzése a jelenlegi időjárási viszonyon mertett a szokásosnál fokozottabb felkészülést, jobb munkamegosztást, magasabb fokú szervezettséget igényel a szövetkezetektől. A közös gazdaságok és gépjavító állomások jól felkészültek. A sajnálatos csak az, hogy az ár- és belvízkárok miatt kb .30 pop holddal kevesebbet kell learatni, mint amennyire számítottak- Így 137 500 kh kenyérgabona és 33700 kh takarmánygabona betakarításáról kell gondoskodni. A végrehajtó bizottság javasolja a termelőszövetkezeteknek , alaposan vizsgálják meg a gépek műszaki állapotát, gondoskodjanak jól képzett vezetőkről, helyes, ha a kombájnosokat, traktorosokat érdekeltté teszik az aratásban, előre fertőtlenítsék ki a magtárakat, készüljenek fel az esetleges szárításokra, végezzék el a nyár végi tarlóhántást, s a kiesések pótlására a leszántott tarlókba vessenek minél több takarmány, esetleg zöldtrágyanövény magvakat. A végrehajtó bizottság felhívta a gépjavító állomásokat, hogy a szemléken mutatkozó hiányokat mielőbb pótolják, s az AGROKER Vállalattal együtt úgy szervezzék meg a szervizszolgálatot, hogy az esetleges meghibásodásokat zökkenőmentesen és gyorsan megszüntessék. Az ÁFOR Vállalat készüljön fel megfelelő mennyiségű és minőségű üzemanyaggal, sőt tartalékkal is rendelkezzen, míg a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat a másodvetésekhez szükséges vetőmagkészletről gondoskodjon. A tanácsok legfontosabb feladata ebben az időben: a tűzrendészet előírások, a balesetelhárítással kapcsolatos óvórendszabályok megtartásának, a kombájnt kiszolgáló személyzet és cséplőcsapatok oktatásának, a minőségi vetőmagparcellák pontos betakarításának, a növényvédelmi teendők végrehajtásának rendszeres ellenőrzése. A végrehajtó bizottság javasolja, hogy az aratás sikeres elvégzéséhez kérjék a társadalmi szervek, elsősorban a KISZ-szervezetek, továbbá a felvásárlási, szállítási és tűzrendészeti bizottságok segítségét. Az Állami Biztosító megyei igazgatóságának munkájáról szóló beszámolót tárgyalta és hagyta jóvá pénteki ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ma már a megye minden termelőszövetkezete rendelkezik általános vagyonbiztosítással. A fejlődésre jellemző, hogy 1958 óta a szövetkezetektől származó díjbevétel tízszeresére, ugyanakkor a kifizetett szolgáltatottok aránya tizenkétszeresére nőtt. Tavaly például a kártérítések együttes összege 41 millió forintot tett ki. Ebből CSUPOK a jégkár 21 millió volt. Mindezek ellenére a jelenlegi tsz vagyonbiztosítási rendszer nem nyújt minden károsodás ellen megfelelő biztonságot, a szövetkezetek várható nagyobb gazdasági önállósága szükségessé teszi az eddiginél szélesebb körű, nagyobb pénzügyi biztonságot nyújtó biztosítási rendszer bevezetését- Ennek elkészítésén most dolgoznak az illetékes szervek- A lakosság egyéni vagyon és személybiztosításaiból származó díjbevétel szintén a tervezettet meghaladóan emelkedett. Mégis az egy lakosra eső biztosítási öszszeg a megyében évi 55 forint, legalacsonyabb az országban Az országos átlag 77 forint. A Biztosítási és Önsegélyező Csoprtok keretében a megyében 48 000 ipari ás mezőgazdasági munkás, tsz- tgy és alkalmazott jutott korszerű élet- és balesetbiztosításhoz. Az igényjogosultaknak egy év alatt 1,7 millió forint szolgáltatást fizettek ki, tavaly 2160 tag részesült segélyben, 550 üdültetésben, 3500-an vettek részt tanulmányi kiránduláson, 2800 tagot jutalmaztak Színházbérlettel, vagy más kulturális rendezvényre való belépővel. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta, s helyeselte a megyei igazgatóság azon törekvését, hogy növelik a járási fiókok hatáskörét, mert ezzel az érdemi ügyintézés még közelebb kerül a biztosítottakhoz, s nagyobb lehetőség lesz a lakosság igényeinek az eddiginél pontosabb és gyorsabb kielégítésére. Végül a végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a megyei igazgatóságnak eddigi munkájáért. Érdemes volt hazajönni Megelégedett az „univerzális“ brigád A múlt év októberében találkoztam először Nagy Jenő háromszoros szocialista kubikosbrigádjával. A gumigyár építkezésénél ismerkedtünk meg, éppen a főépület alapozási munkáit végezték. Mint megtudtam, univerzális brigádról van szó. Nemcsak a kubikoláshoz értenek, hanem tudnak falat rakni, betonozni, sőt, képesek kisebb szerelési feladatokat is megoldani. Ezek után érthető, hogy korábbi munkahelyük, a Budapesti 21. számú Építőipari Vállalat, ahol 5-9 évet töltöttek együtt, sehogyan sem akart megválni tőlük. Pedig a 15 fős brigád — szinte valamennyien dombrádiak — megunta már az ingázást, haza akartak jörnni. Elhatározták, hogy kilépnek. Amikor találkoztunk, még az első kapavágásokat végezték a gumigyár építkezésénél. Ismerkedtek a környezetükkel, új munkahelyükkel. Az emberek türelmetlenek voltak, egyszerre szerettek volna mindent. Szabad szombatot, magasabb fizetést. Nagy Jenő brigádvezető azonban másképpen vélekedett: először bizonyítani kell, aztán majd meglátjuk. Azóta már eltelt háromnegyed év. Hatalmas csarnokok nőttek ki a földből, s ahol októberben Nagy Jenő brigádja alapozott, most a szerelésre előkészített épület magasodik. A brigáddal — melyről valóban kiderült, hogy univerzális — a körfutózóban találkoztam, kőművesmunkát végeztek. Kiváncsi voltam, hogyan találták meg a számításukat, érdemes volt-e „kilépni”, hazajönni Szabolcsba? — Ma már huszonegyen vagyunk — mondja a brigádvezető. — Megszaporodtunk. Igaz, néhányan, akinek nem ízlett a mi munkatempónk, elmentek tőlünk, de nem is sajnáljuk őket, így állandóan 120 százalék felett teljesítünk. Természetesen nem marad el a megbecsülés sem Büszkén újságolják, hogy már háromszor kaptak jutalmat. Számítgattuk, hogy amíg Pesten dolgoztak, mi jutott a családnak. A kétezer forintos fizetésből 5— -100-at elvitt az utazás, szállás, étkezés. Nem is beszélve arról, hogy csak kéthetenként láthatták a családot. — Most a két fiam is velem dolgozik — folytatja Nagy Jenő, é s együttesen a családi pótlékkal hétezer forintot teszünk le fizetés napján az asztalra. Jó a közlekedés, mindennap hét órakor már otthon vagyunk. Azonkívül kéthetenként szabadszombat van. Most már tízezerért sem mennék viszsza Budapestre, de úgy hiszem, a munkatársaim is így vélekednek. A gumigyár területén az építőipari jellegű munka lassan befejezéshez közeledik. Fokozatosan átveszik a belső szerelők. Nagy Jenő brigádja új munkahelyre költözik. Úgy hallottuk, hogy az almatároló bővítéséhez küldenek bennünket — mondják. — Ennek nagyon örülnénk, hiszen az állomás alig öt perc járásra van, könynyebben tudnánk közlekedni. Hazatalált egy évekig ingázó brigád. Igaza volt Nagy Jenőnek: először bizonyítani kellett. S a háromszoros szocialista brigád megmutatta, hogy mire képes. Elegendő, ha csak a 120 százalékos teljesítést említjük. Törődnek velük, segítik őket. Háromnegyedév után már valóban meggyőzően lehet mondani: érdemes volt hazajönni. Bogár Ferenc Szépül a város Feltűnően szépen parkosították ebben a n esztendőben Nyíregyházát. A város belterületén — Sóstót kivéve — 133 ezer négyzetméternyi területen van gondozott pázsit és virág. Csak fűvel 90 ezer négyzetmétert vezettek be, 21 ezer négyzetmétert az utak mellett parkosítottak. A különböző parkokban 2° ezer tő rózsát ültettek ki A különböző színű és fajtájú virágok nagy örömet szereznek a nyíregyháziaknak is, de méltán keltik fel az idelátogatók figyelmét is. Ié megközelítően go 050 tő évelő és egynyári virág is a parkokba került már. Javában folyik az Északi Alközpontban is a parkok kialakítása. Erre kétmillió forintot fordítanak Még ebben az évben megkezdik az állomással szemben lévő területen is a terep rendezését. A tervek szerint a földmunkákat végzik el, s előkészítik a jövő évi nagyobb arányú füvesítést és virág- , ültetést. AZ ELSŐK Egy húszéves szövetkezet Nagy épület Ibrányban az állomás mellett a földművesszövetkezet irodája. Az egyik este sokáig égtek a villanyok, igazgatósági értekezletet tartottak. Itt a fél év, itt az ideje a számadásnak: elérték e azt, amit terveztek? Számadatok, milliók röpködnek a levegőben, a laikus is nyugtázhatja: az ibrányi szövetkezet nem panaszkodhat Hosszú út Az első sorban magas, hófehér hajú szemüveges férfi ül. Megszokott helye ez már, hiszen a 72 esztendős Cifronics Mihály 1947-től elnöke, majd 1950-től az intéző bizottsági elnöke a szövetkezetnek. — Ebben az évben húszéves a szövetkezet — mondja később. — Hosszú már a megtett út, de mi csak büszkék lehetünk. Az egykori elnök többesszámban beszél, pedig neki sem kevés munkája van abban, hogy 1947-ben megalakították az első szövetkezetek . Akkor hiányzott a tej, a kenyér, nem volt faanyag az újjáépítéshez. Hát először tejüzemet, sütődét és fűrészüzemet hoztunk létre — emlékezik vissza az egykori elnök. — Nehéz volt, dolgozni kellett. A legfontosabb az, hogy sikerült. És mennyire sikerült? A szövetkezet kis üzemei sem sokkal a megalakítás után havonta 12 ezer liter tejet és 100 g kenyeret szállítottak a fogyasztóknak. Egy liter olajtól a Kossuth-dijig — Romokban volt az ország, a pénznek értéke nem volt. A kereskedelem egyenlő volt a semmivel- Meg kellett indítani. — Hogyan ? Cserével. Egy liter olaj volt az első. Ezt én adtam — nevet Cifronics Mihály— Aztán már jöttek a többiek. Ki egy kiló lisztet, ki kukoricát, krumplit adott. Azután ezeket cserélgettük, így indult. Bátor vállalkozás volt, és sikerült. Sikerükre felfigyeltek. — Az első Kossuth-díjat mi kaptuk meg. Öten. Ez volt a legnagyobb elismerése a szövetkezetünknek. 1 500 000 forint A szövetkezet azóta kinőtte a gyerekcipőt. Terjeszkedett. — 1950-ben az igazgatóság öt emberből állt — mondja Czuprák Bertalan a szövetkezet legrégibb dolgozója. — Ma huszonhatan irányítják a munkát. — A megalakuláskor három vegyesbolttal és két italbolttal indultunk, ma 11 vegyesboltunk, négy szaküzletünk és négy önkiszolgáló boltunk van. Hol van már az egy liter olaj! Ma mohókban számolnak. A szövetkezet felnállása óta az 1966-os év volt a legsikeresebb. -„ A tavalyi nyereség 1 500 000 forint volt — mutatja az értékelést Czuprák Bertalan. — Ez minden dolgozónk munkáját dicséri. Az év végén napi 23,6 nyereségrészesedést kaptunk Tervek, számítások A szövetkezet dolgozóinak nagy része nő, a vezetésben is inkább nők dolgoznak. Bihari Jánosné főkönyvelő abban a szerencsés helyzetben van, hogy nemcsak a jelent, hanem a jövőt is ismeri. — Nem akarunk megállni, pedig nagyobb a gond is. Az elmúlt négy év alatt csatlakozott hozzánk Búj és Paszab. Rájuk is gondolni kell-A szövetkezet távlati fejlesztési tervét nézegetjük. — Uj üzleteket építünk két községben. Áruházat kap Ibrány, vendéglőt Paszab. — A távlati terv? A legkorszerűbb üzleti hálózat kiépítése. Hogy a falusiak mindent megkapjanak helyben ne kelljen utazgatni városról városra. Ehhez szorgalomba, összefogásra van szükség. Az ibrányi szövetkezetiek már eddig is bizonyítottak, és ez ezután sem marad el. Horváth János